546 thoughts on “Üdv mindenkinek!”

  1. Ma megújítottam a web domain-t, úgyhogy még legalább egy évig boldogítalak benneteket.
    Feltéve ha a nagy ügyelő másképp nem dönt. 🙁
    Készülök pár újfent zavarkeltő témával, hamarosan olvashattok a fejleményekről. Addig is spoilernek:
    😀

  3. Nem szeretném a Karácsony csodáját elrontani „negatív” gondolatokkal, de itt ez az írás amit szeretnék ajánlani mindenkinek, megosztani veletek. Olvassátok indulatok nélkül, mert rólunk, mindenkiről szól akik ezt a gyönyörű bolygót azzá tettük ami most; egy haldokló, kegyelemért esedező világról. S talán pont ezért van most ideje – a mókuskerékből pár napra kiszállva – ezeken a dolgokon elgondolkodni, kicsit magunkba nézni és észrevenni, mi magunk mit is tettünk hozzá ahhoz hogy itt tartsunk.
    Amíg olvastam valami olyan furcsa érzésem volt, mintha én írtam volna, a saját gondolataimat láttam a sorokba szedve. Vágyaimat, reményeimet, félelmeimet, gyermekkori emlékeimet, túl a szikár és kegyetlen tudományosan igazolt tényeken, amelyek szerint ez a játék – az ember élete a földön- már véget ért, most az epilógust olvassuk, amiből megtudhatjuk mit kellett -lehetett- volna másképp csinálni, hogy ne így végezzük…..
    Valahol régen egy versben olvastam, most is visszacseng a fülemben:
    „Vagy mindenki bűnös, vagy csak én és senki más.”

    https://24.hu/kultura/2023/12/24/karacsony-tulfogyasztas-apokalipiszis-drog-jezus-publicisztika-balavany/

  5. Kedves Blogtársak!
    Hazatértem. Nem fogok részletesen beszámolni kórházi „élményeimről” mert ilyenkor legalább sejti az ember milyen hely lehet a pokol, én nem szívesen beszélnék róla….. Mindössze annyit, hogy a kaszás csak pár centivel (órával) vétette el a fejemet. 🙁 Hét nap alatt sikerült jó két évet öregednem.
    Most egy kis türelmet kérek, mert nagyon legyengültem és az agyamat is megülte a „köd”, de ígérem ahogy tisztul (pár hétbe bele fog telni) újra ringbe szállok. 😉
    Addig kérlek benneteket, ne keressetek kérdésekkel sem, munka elvállalásával pedig januárig biztosan nem fogok tudni foglalkozni.
    Jókívánságaitokat köszönöm!

    2. Szia Andris!
      Jobbulást kívánok! Ha valamiben/bármiben segíthetek emeld fel azt a k. telefont. Tudom, hogy utálod, de más nincs. Én nem akarlak zavarni, majd jelentkezel ha bírsz. Egy kis csatolmány, hogy jobb kedvre derülj!

  6. Sziasztok!

    Az előző infót annyiban pontosítanám, hogy András még kórházban van.
    Az állapota tényleg javulóban.
    Amint hazaér jelzem itt a blogon.
    Köszönöm, és elnézést a pontatlanságért.

    Szép estét.

  7. Sziasztok!

    Mint észrevettétek, András néhány napja nem reagált a megkeresésekre.
    Sajnos néhány napot kórházban kellett töltenie.
    Mostanra meggyógyult, újra itthon van.
    Még néhány nap türelmet kér, és újra a régi formában lesz!

  8. Talán többen megkérdezitek (ha nem is tőlem), ugyan mi lehet az oka ennek a hirtelenek tűnő döntésnek.
    Nos, nem egy okról van szó, sok minden ért össze egy fókuszpontba az elmúlt hónapokban aminek egy részéről már írtam is.
    Hazatalálás, „megérkeztem”, meg ilyenek. Igen ez a dolog egyik része. Egy történet hogy jobban megértsétek.
    Pontosabban kettő.
    17 éves lehettem amikor életem első Hifi-jével megfertőződtem, és elindultam ezen a nem kicsit kacskaringós úton melynek most úgy érzem a végére értem. Az első „rendszer” :Tesla NZC lemezjátszó, Orister erősítő, HS20-as dobozok, hát mai szemmel-füllel elég karcsú hang volt, de a fiatalság mindent elsöprő lelkesedése bőven kipótolta a hangzásbeli hiányosságokat. Egy akkori Mordaunt Short katalógusban láttam meg azt a mondatot amit aztán ki is írtam a zenepolc felé: „Pursuit of excellence”, vagyis szabad fordításban: a tökéletesség nyomában. Akkor még nem sejtettem milyen erdőbe tévedtem…
    Drága édesanyám megkérdezte mit jelent ez, és amikor elmondtam neki hogy szeretnék híres hangszórótervező lenni, elmosolyodott: -Hát fiam ahhoz sok akadályt kell legyőznöd, és nagyon sokat tanulnod.
    Majd jöttek a „jobb dolgok”, Akai GX 4000, Pioneer CT 506, Dán receiver, Meg valami finn gyártmányú dobozok (Olavi Räsänen) amikről azóta sem sokat hallottam. Meg még sok minden amikre már nem is emlékszem… Aztán lassan a DIY holmik, a magam építette kezdetleges erősítők (Quad 405 🙂 ), hangdobozok. Hát, egyik borzalmasabban szólt mint a másik, mert valahogy a zenét nem nagyon találtam meg a hangok káoszában. De kitartóan próbálkoztam, és lassan kezdtem megérteni szeretett nagyapám tanácsát, mely szerint könyvekből semmit nem tudsz rendesen megtanulni, csak ha csinálod is. Akkor kezdtem sejteni milyen rögös lesz ez az általam választott út.
    Majd 1985-ben Kanada, és a már sokszor felemlegetett hosszú történet a Totem Acoustic-kal, ami ’89 vége körül kezdődött. (drága Vincent barátom szerint a cég 88-tól működik, csakhogy akkor még nem is találkozott velem….)
    Még ez előtt történt, hogy az akkori munkahelyem a May Audio-nál mint szervízvezető részt vehettem néhány kiállításon („hájend” show-n).
    Az egyik ilyen alkalommal talán ’88-ban New Yorkban a Delta Hotelben rendezett eseményen történt, hogy egy kollégámmal sétálgattunk a bemutatótermek között, amikor az egyikből az ajtó mögül egy dzsessztrió játékát hallottuk. Meglepődtünk, mert nem tudtuk hogy élőzenei bemutató is szerepel a programban. Illedelmesen vártunk az ajtó előtt, mert a szám közben ugye nem illett volna becsörtetni.
    A végén aztán bementünk, de a trió helyén egy pár Wilson Watt dobozkát találtunk (az első szériák valamelyikéből, még a szép sárga Focal kevlár magasakkal) valami féltonnás állványokon.
    Hát, a döbbenetünk nehezen leírható volt, én legalábbis addig el sem tudtam képzelni hogy egy bármilyen rendszer olyan szinten „át tud verni”, hogy azt higgyük élő zenét hallunk. Akkor fogalmazódott meg bennem , hogy „na, ezt a hangot szeretném egy nap majd az otthonomban hallani”
    Aztán itt egy hatalmas snitt, ugrás a jelenbe jó 30 évvel a fenti történet után. Most hallom végre azt a hangot, annyi különbséggel, hogy mindezt egy kb. (mindent beleszámolva) olyan árú rendszerből ami valószínűleg kevessebbe van mint az egykori Wilson-ok állványai. 🙂 Mint már írtam ezt is többször: aki kételkedik, jöjjön el szívesen látom, aztán eldönti mennyire gurult el a gyógyszerem.
    A másik okról előbb írtam: belefáradtam a tökéletesség hajszolásába, sem türelmem, sem anyagi lehetőségem nem nagyon van tovább-„feljebb” lépni. Amit ezen a szinten el lehet érni szerintem elértem, a többit meghagyom másnak.
    Mindehhez hozzájön az előbbiekben említett pár jóindulatú üzenet, amit részben megértek mert (sajnos) most Magyarországon élek, és látom hová süllyedt ez a nép 89 óta (tisztelet az elég kevés kivételnek).
    Melyről röviden annyi a véleményem, hogy ezt csak akor lehet megtenni egy nemzettel, ha nagy része támogatja, vállvonogatva eltűri („ugyan mit tehetnék?”) a zsarnokságot, és az évtizedek óta folyó hülyének nézést. Mert e mellett is ki tudja ügyeskedni magának a viszonylagos jólétet. Hogy milyen áron? Ja, az itt nem kérdés, a lényeg az hogy NEKEM jó legyen.
    (Nagyapám erre azt mondta: – Azt nézik hülyének aki hagyja hogy annak nézzék….)

  9. Némi elmélkedés után úgy döntöttem, hogy amint lejár a weboldal domain bérleti periódusa (2024 január 31), nem folytatom tovább.
    Addig még lesz pár eladó dolgom, meg néhány hozzászólásom-bejegyzésem, de úgy érzem eljött az idő amikor a publikus „hifizésből” is nyugdíjba vonuljak. Azután csak e-mail-en keresztül leszek elérhető.
    Szóval aki szeretne még megtudni dolgokat, tanácsot kérni, esetleg kisebb tuningot csináltatni, addig keressen mert lassanként fel fogok hagyni ezirányú tevékenységemmel.
    Van még pár -ennél jóval fontosabb- dolog az életben, amit a hátralevő kevés időmben nem szeretnék elmulasztani.
    A bátorító, maradásra buzdító hozzászólásokat (ha még lenne, vagy lesz ilyen) előre is köszönöm, de kérlek benneteket tartsátok tiszteletben a döntésemet, ami -hacsak valami csoda nem történik- végleges. Ahhoz minimum ennek a nemzetsorsrontó bűnbandának kellene végre eltakarodni örökre a történelem emésztőgödrében. (tartok tőle, hiú ábránd)
    Elfáradtam, kicsit bele is untam, meg hogy egészen őszinte legyek a dolog technikai oldala egyre kevésbé érdekel. Szeretném végre nyugodtan, nem stresszelve, odafigyelva meghallgatni a kb. 2000 órányi zenetáramat, meg élvezni az öregkor hétköznapjait….

    1. azért minimum archívumnak érdemes lenne megtartani a weblapot, esetleg 4-6 havonta írni rá, ha kedved támad. tele van értékes tudással, kár lenne ezt is úgy elsüllyeszteni, mint az avx-en a hozzászólásaidat.

  11. Elnézést kérek mindzoktól (ha vannak) akik hiányolják a magvas hozzászólásaimat. (mármint audio téren, a más jellegúekkel meg sejtésem szerint már a hócipőjük is tele lehet…)
    Ez azért van mert éppen betakarítok.
    Ami abból áll, hogy végre fenntartások, „de”-k, és „csak még”-ek nélkül élvezem negyven-valahány év munkájának gyümölcsét. Azaz intenzíven, napi több órában, önfeledten zenét hallgatok. Van mit….
    Nem erősítő osztályok hangzásbeli különbségeit, Hertz-eket, átviteli és torzitási jelleggörbéket elemzek, hanem csak úgy hagyom hogy átjárjon a zene csodája.
    Hosszú út volt, fárasztó, sok kudarccal tűzdelt, de minden pillanata megérte. A hifibogár -ha nem is múlt ki, mert immáron eléggé ismerve magamat ezt nem merem kijelenteni- egy időre megpihent.
    Megérkeztem Ithakába….
    Azért ne veszítsétek el a reményt ( 🙂 ), majd folytatom. Ha újra lesz mit mondanom…. 😉

    1. a kávés hobbiban is sokáig van, hogy a kütyükről beszélget az ember, majd ezzel párhuzamosan a receptekről, aztán egy idő után (jó esetben) már csak az alapanyag (és maga a végeredmény: az ital) a téma.. 🙂
      örülök, h a célegyenesben vagy és örömödre szolgál a zenehallgatás 🙂

  12. Sokszor kértem már, de megismétlem:
    Ha a kedves blogtársak közül valaki készüléket szeretne vásárolni -főleg használtat- kérjen tanácsot vásárlás ELŐTT.
    Miért? Mert akkor nem fordul elő az ami most például, hogy egy kedves ismerősöm a lomis piacon vakon megvett egy (minden bizonnyal leejtett) erősítőt, aminek az előlapja repedt volt. De legalább nem túl drágán…
    Aztán elhozva hozzám kiderült, hogy az előlapi repedés folytatódik a NYÁK panelen, amin több mint 30 vezetőfólia szakadt meg a törés miatt. Szóval darabokra kellett szedni a gépet, és elég idő (ezért költség) igényes lett a javítása. Ja, a két „kotyogósra” száradt belsejű szűrő elkókat nem is említeném. Így lesz a leves -jóval- drágább mint a benne levő hús….. 🙁
    Félreértés ne essék, nem konkrét gyártókról- típusokról szeretnék senkit lebeszélni, mert még én sem tudom a frankót, meg amúgy is mindenkinek szíve joga hogy mivel akar szenvedni. Azaz: nem tudom megmondani kinek mi fog vagy nem fog tetszeni és éppen miért. Azt viszont nagy valószínűséggel igen, hogy ha egy jelölt valamiért gyanús.
    Ahogy egy régi mondás (egyik változata) tartja: „Én nem tudom megmondani milyen a jó nő, de azt tudom hogy ez nem az…”

    Ezen túl kérek mindenkit hogy a jövőben az ilyen és hasonló esetekben elutasított javításra vonatkozó kérések miatt ne sértődjön meg. Van épp elég szakember rajtam kívül is, aki bizonyosan hajlandó ilyenekkel tölteni az idejét.

    1. egy kicsit szomorú, hogy ilyen beteg készüléket is el lehet adni..

      nade lenne egy kérdésem, ami egy ideje érdekel már:
      mi tud egy erősítőben elöregedni, csereéretté válni?
      nagy általánosságban kérdem, „alapvetőbb” alkatrészekre vonatkozóan.

      ami eddig megvan:
      – „kotyogósra száradt belsejű szűrő elkók”, vagyis az elektrolit kondenzátorok kiszáradhatnak 🙂
      (kisiskolás tudásom határain egyensúlyozok épp, de az elektrolit megvan azért) 😀
      – a 30+ éves (?) nyákok kényesek lehetnek már a hőhatásra, forrasztásra, így a javításuk is körülményes lehet
      – az IC-k pótlása, cseréje alkatrész v beazonosítás v a rajta futó szoftver miatt szintén körülményes lehet

      1. Ha listázni akarom -kb. gyakorisági sorrendben- a korosodó készülékekben előforduló hibákat, az kb. így nézne ki:

        1: Igen, az elkók. Nem általánosítható, nagyon sok régi (40+) készülékkel találkoztam már amelyekben kifogástalan állapotú -de minden esetben neves gyártók által elkövetett- elektrolit kondenzátorok voltak. (Nippon Chemi Con, Rubycon, Elna, Hitachi, Panasonic stb.)
        Paradox módon újabb holmikban ezekkel több baj van, mert utóbb divat lett az olcsó kínai „no-name” szemetek használata. Teapo, Daewoo, Luxon, CD (NEM a Cornell-Dubilier) de sorolhatnám hosszasan. Az elektrolit kiszáradása az egyik probléma, de a hő hatására felforrt elektrolit is tud érdekes dolgokat produkálni.

        2: Kapcsolók, relék, potenciométerek. Ez is túlnyomórészt régi holmiknál jelentkező és elég gyakori probléma. Egy határig ezek orvosolhatók különféle érintkező tisztító/ápoló szerekkel (a jobb fajtákra gondolok: Contact Chemie, Cramolin) de sajnos mindig eljön a pont amikor szét kell(ene) szedni a relét vagy kapcsolót a rendes tisztításhoz. Csak sajnos ez sok esetben nem lehetséges azok mechanikai konstrukciója miatt. Pontosabban szétszedni általában még valahogy szét lehet őket, de összerakni már nem mindig.
        A kínai f.s kontakt tisztítóktól tocsogó készülékbelső nem túl szép, és ráadásul sok esetben tűzveszélyes is lehet. Sajnos ilyen elég gyakran kerül hozzám is….

        3: Félvezetők. Ritka kivételeketől eltekintve ezek csak „úgy” maguktól nem sűrűn hibásodnak meg, ezeknél a fő gond az alulméretezett/elégtelen hűtés, valamint a felhasználó hülyesége ( pl. foszladozó sodrott kábel által rövidrezárt hangszórókimenet ) miatti elszállás.
        Feszültségstabilizátorok, kimenő és meghajtó tranzisztorok a leggyakoribb áldozatok, egyenirányító hidak és műveleti erősítők ritkán mennek tönkre. Szerencsére a internyet korában legtöbbjük beazonosíthaó, esetleges helyettesítőkre javaslat található. Itt általánosítható hogy sajnos rengeteg a hamisítvány amit megfelelő mérőberendezések nélkül nehéz kiszűrni, de ha sikerül is már veszett fejsze nyele a dolog, legfeljebb onnan többé nem rendelek. Érdemes neves kereskedőktől -még ha drágábban is- rendelni, DigiKey, RS, Mouser, Farnell, Profusion nem engedheti meg magának hogy kínai sz.rt áruljon.

        4: Nyomtatott áramköri panelek/ csatlakozók. Itt nagy a szórás, a korai NAD és japán féle kartonpapírszerű sz.rtól kezdve a profin kivitelezett kétoldalas furatgalvanizált üvegszálerősítésű panelig minden előfordul. Sajnos sok (túl sok) gyártó spórol ezen (is), ígysokszor előfordul hogy egy-két forrasztás után a fólia felválik-eltörik , onnan kezdve a javítás átfordul a lidércnyomás/gányolás kategóriába. NAD, Philips, régi német és japán holmik tipikus problémája. Meglepő módon viszont sok olcsónak titulált kínai készülékben igen szépen kivitelezett és jó minőségű panellel telálkoztam már (DAC, D osztályú erősítő)

        5: Az is elképesztő amikor drága és szuper hangzásúnak minősített holmikon filléres gagyi RCA aljzatok, tekerős-alászorítós műanyag hangszórócsatlakozók figyelnek, plusz jó esetben is egy laptop tápnak elegendő tyúkbél szállítja a naftát a falból. Bár ezek hangminőségre gyakorolt hatása korántsem akkora mint sokan hinni szeretnék, de az össz műszaki-esztétikai élményen nagy sokat tud rontani.

        Általános szabály, hogy szervízkönyv -vagy legalább kapcsolási rajz – nélkül csak olyan kezdjen javításba-átalakításba aki komoly elméleti tudással, tapasztalattal rendelkezik elektronikák javítása terén. Az ennek hiányából bekövetkező rémtörténetekből kisebb regényt írhatnék, sajnos túl sok élőhalott gép került már a kezem alá amit a legjobb szándékkal és türelemmel sem lehetett működöképessé tenni.
        Szóval azzal a mottóval hogy „ha a Youtube-os csávónak sikerül, nekem is fog” nem ajánlatos nekikezdeni, mert jobb esetben egy kukába kerülő elektronika , rosszabban áramütés és tűzeset lehet a végeredmény. Az sajnos ritkán elég ha tudom hogy a páka melyik végét kell megfogni. Ez azért is szomorú, mert nagyon sok (magyar de akár amerikai is) DIY oldalon hemzsegnek az önjelölt szakmérnökök, akiknek a „tudása” a legjobb esetben is a netről kollázsolt katyvasz és a féktelen önbizalom eredője.

  13. Na most vagyok bajban…. A kor ugye. 🙁
    Valaki küldött egy D-A konvertert (Linn) javításra, de sajnos a nagy kavarodásban nem jegyeztem fel a nevét.
    Elég sok mindent csinálok egyszerre, és ez sajnos utóbb néha előfordul velem. Elkészült, kérem a tulajdonost (vagy aki küldte) jelentkezzen!

      1. Megvagyok! 🙂
        Ezúton is köszi VKZ-nek, hogy rámszólt.

        És ha már így szóba került, a javításról is pár szót.
        Az ominózus Linn dac már járt két helyen is (BP 14.ker és Üllő), de nem tudták mi a probléma. Mondjuk szerintem Üllőről úgy jött vissza, ahogy elment. Talán ki sem dobozolták…
        András simán vette a fáradtságot és feltúrta a fél világ fórumait, és lám meglett a hiba!
        Ezer köszönet ez úton is érte!

        U.I.:
        Az itt sokat emlegetett hangfalkábel is remekül működik egy Accuphase-Rega-Archam-Linn rendszerben apósnál. Hamarosan megfülelem én is!

  14. Kedves Blogtársak!
    Hadd meséljek nektek egy kicsit… Találtam egy tanulságos mesét, melynek címe:

    Tükör

    Olvassátok figyelmesen.

    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesterember aki különféle hangtechnikai készülékeket gyártott, alakítgatott a maga szerény módján, a hosszú évek alatt összegyűjtött tudását, tapasztalatát felhasználva. Szerették is néhányan, mert úgy gondolták és meg is tapasztalták, hogy tisztességesen, jól dolgozik ráadásul a kor szokásaival ellentétben igen olcsón.
    Bár nagyon szűkösen élt mert a királyság amiben élt nem éppen a becsületességéről volt híres sem vezetői sem alattvalói tekintetében. Sok-sok ledolgozott év után megbetegedett, megrokkant, amit a hivatalok éhbérnek megfelelő rokkantsági ellátással, majd nyugdíjjal honoráltak. Ezért is próbált némi plusz bevételre szert tenni a munkájával amit egyébként nagyon szeretett.
    Történt hogy kikísérletezett egy új dolgot, ami a hasonló kategóriájú termékek közül kitűnt igen jó minőségével és mondhatni nevetségesen alacsony árával. A róla érkező visszajelzések abszolút pozitívak voltak, mindenki dícsérte a javulást amit a rendszerében okozott.
    Nosza, rendelgettek is belőle -ugyan nem túl sokan- , de lassan alábbhagyott a kezdeti érdeklődés, ugye tudjuk hogy minden csoda három napig tart….
    Közben a királyságban és szomszédságában rosszra fordultak a dolgok, aztán -ahogy ez ilyenkor egy dilettáns és tolvaj uralkodó esetében lenni szokott- a dolgok elkezdtek mindenfelé drágulni. Mivel emberünk is a boltban vásárolta a dolgokat és fizette a számlákat, látni kezdte hogy ez így nagyon nehéz lesz. Ezért év végén beharangozta üzletfeleinek, hogy kénytelen a termékei, szolgáltatásai árát megemelni. No nem annyival amennyit az élet drágult egy év alat, hanem annak körülbelül harmadával.
    Nosza lett is hirtelen nagy csend, egyetlen megrendelés, megkeresés sem érkezett két hónapig.
    Ezt látva – meg hogy így körülbelül éhen fog halni-, elkeseredésében kénytelen volt az áremelést visszavonni, közölve hogy ezután is a régi áron fog dolgozni, remélve hogy talán lesz még aki így rendelni fog tőle legalább annyit, hogy az életét nagyon szerényen tovább tudja élni.
    Hát mit ad Isten így is lett, a bejelentést követően hirtelen érkezett néhány megrendelés . Bár mesterünk tudta hogy ez így nagyon szűkös lesz -bármilyen haszonról még csak nem is álmodhatott- úgy döntött hogy tovább folytatja tevékenységét. Mindazonáltal lelkesedésébe immáron némi keserűséggel vegyülve, látván mennyit is ér ma a tisztességes becsületes – és valamelyest naiv- hozzáállás a dolgokhoz.

    Itt a vége fuss el véle… Ha valaki közületek talál benne említésre méltó mondanivalót az gondolkozzon el rajta, de ha nem teszi úgy is jó. 😉

    1. Bizonyos vagyok benne hogy előbbi bejegyzésem nem fog sokakban szimpátiát ébreszteni, de nem is ez volt a célom. Egyszerűen bennem volt, nyomta a lelkemet, el kellett mondanom.
      Ha valaki arra gondol hogy sajnáltatni akarom magamat, kérem ne tegye, nem ez volt a szándékom – még ha esetleg úgy is tűnt a leírtak alapján.
      Mindössze sajnálom hogy egy ilyenné vált világban kell leélnem a hátralevő életemet….. 🙁

    2. én vagyok az egyik friss rendelő, így a magam nevében tudok nyilatkozni,
      leírni a vásárlásom körülményét, döntésem okát. 🙂

      ahogy rátaláltam e blogra és szembejöttek a hangfalkábeles írások, én is egyre inkább kezdtem vágyni rá. söt tartottam tőle, hogy majd teljesen elfogy és későn fedeztem föl, így jártam..
      nekem még nincs a kábel elejére és végére való cucc (erősítő, hangfal),
      a bejegyzések apadtak a témában, így végül kezdtem beletörődni, hogy lemaradtam róla… (érdeklődhettem volna, hogy van-e még, de üres zsebbel nem licitálok.)

      árakról nem találtam infót, csak utalást, hogy nagyon megéri.
      aztán egyszer csak, kb két hete jön az új bejegyzés, benne konkrét árak és elérhető mennyiségek!
      nagyon megörültem és kezdtem is kalkulálni: egy párnak bele kell férnie a költségvetésembe! muszáj! 😀

      az egyértelmű volt, hogy jóárasított az árképzése és hiányoltad András a kereslet mértékét.
      én csak azután mertem rendelni, miután megvolt a fedezetem, elkerülve bármilyen kellemetlenséget.

      írnám, hogy ennyit rólam, de úgy érzem, kicsit még folytatnom kell.
      mivel nem ismertem a konkrét árakat és a kínálat is erősen korlátozott (ha elfogy, nem lesz több), még akkor sem játszhattam volna árspekulációra, ha akartam volna.
      meg ugye ez nem egy avx-es apróhirdetés, ahol ilyesmi a megszokások alapján simán befigyelhet.

      biznisz szempontból vizsgálva az ügyet, akad némi meglátásom, ami árnyalhatja a benned kialakult sötét képet.
      – év elején minden kereskedés pangani szokott, leginkább a karácsony utáni lepihenés miatt
      – az érkező rezsi számlák és a válság óvatosságra intik a kevésbé tudatosabban költekező embereket is, főleg olyan kényelmi, szórakoztató szektorban, mint a hifi
      – a hangfalkábel nem fogy el, aki elégedett vele, az éveken keresztül használhatja, így nem kell folyton új..
      – utóbbi miatt neked folyton új vevőkre lenne szükséged, amit egy alapvetően blogra épülő weblappal iszonyat nehéz elérni.
      (én is csak azért vagyok képben valamelyest, mert vettem a fáradtságot és visszaolvasgattam, felvettem a fonalat, stb.)

      szerintem nagyban megkönnyítené a dolgot akár egy „Portékáim” fül/menüpont a meglévő kategóriák mellé, hogy a főoldalról könnyen és egyértelműen elérhetőek legyenek az aktuálisan árult cuccaid. árral vagy anélkül.
      amiről az emberek nem tudnak, azt nem tudják megvenni, megrendelni.
      készleten lévő cuccok, rendelhető cuccok, néhány lényegi opció és 1-2 kép már talán elég is volna.

      szóval én nem vonnék le messzemenő következtetéseket az aktuális árképzésedből és a kereslet alakulásából.

    3. „lelkesedésébe immáron némi keserűséggel vegyülve, látván mennyit is ér ma a tisztességes becsületes – és valamelyest naiv- hozzáállás a dolgokhoz”

      főleg ne ilyen hektikus dolgoktól(, mint a kereslet alakulása) tedd függővé a kedélyállapotod és ítéld meg a munkád!
      szerintem nagyon félrevezető és lekarmoló.

      1. Kétségtelen hogy a „kedélyállapotom” IS közrejátszott a tegnapi két -meglehetősen negatív hangvételúre sikeredett- bejegyzésem megszületésében…. Melyhez még jócskán hozzátett az elmúlt hetekben átélt kórházi élmények (bár részemről szívesebben nevezném tortúrának a hazai ilyen irányú viszonyokat) sora is.
        Azt meg a blogom kezdete óta sejthetikek hogy nem vagyok az a kimondott hurráoptimista típus, ahhoz elég sok időt töltöttem már a földnek e szegletében. Az okok elemzésébe nem szeretnék belemenni, elég talán annyi hogy életem második felében történt velem jónéhány olyan dolog amit pusztán túlélni is elég kemény meló volt….

        Akik esetleg úgy érzik „lekarmoltam” őket azoktól elnézést kérek, nem állt szándékomban, az érzéseimet, meglátásaimat írtam le kendőzetlen és nem túl diplomatikus módon azt pedig sosem szerették az emberek. Nem szeretünk tükörbe nézni (én sem sűrűn) mert nem biztos hogy mindig az néz ránk vissza akinek szeretnénk hinni magunkat. [[ez ritkán ugyan de velem is megtörténik]]
        No de félre a filozófiát és a moralizálást élvezzük a lassan bevánszorgó tavaszat – a nem is volt tél után- , hátha majd a madárcsicsergés jobb kedvre derít.

        A megrendeléseiteket mindazonáltal a -leírtaktól függetlenül- küszönöm!

          1. na bakter, ezt nem is láttam..
            a lekarmolást rád írtam, hogy a te kedvedet veszi el (a pesszimista, túl kevés infóra alapozott keresletelemzés). 🙂
            amúgy támogatom, hogy írd ki magadból a bántó dolgokat. ha beszélgetéssé alakul, még enyhíthet is a dolgokon..
            én simán optimista vagyok (hurrá nélkül), nekem ez segít túlélni a sok szart..

          2. ha új rovatot nem akarsz nyitni, akkor a kezdőoldalon lévő bejegyzésbe lehetne rakni egy oda vezető linket.
            a lényeg, hogy minél könnyebben, kényelmesebben megtalálja az új vevőjelölt!
            (az azért sokat elmond, hogy a visszaolvasásaim során nem estem át az egy éve kiírt árak bejegyzésén)

          3. honlap fejléce:
            1) a szétvágás miatt nem aggódnék nagyon. ha keskenyedik a böngészőablak, amúgyis először két sorba rendeződnek, majd eltűnnek a rovatcímek, mert átköltöztek a szendvicsmenübe. 🙂
            2) a fejlécről el lehetne rejteni a „Kezdőlap” rovatot, mert ugyanoda vezet, mintha a mellette lévő „Dragonweed”-re (oldalcímre) kattintanánk. és máris felszabadul egy hely… 😉

            (bocs a több hozzászólásért, nem egyszerre jutnak eszembe a dolgok)

  15. Üdv. mindenkinek!
    Megfogyva bár, de törve nem….. Hazakeveredtem némi tortúrák, szurkálások, infúziók után. Sajnos még nincs vége, de a közvetlen veszély elmúlt…. (múlt kedden [24-én] éjszaka 80/40-es vérnyomással, 160-es pulzussal szirénázott be velem a mentő a helyi SBO-ra). Mit mondjak, elég nagyon sz..ul éreztem magam.
    Pár napot pihegek (odabent szinte lehetetlen normálisan aludni-pihenni, – aki volt már a magyar eü. rendszer fogaskerekei között az tudhatja) aztán majd folytatjuk….
    Addig is köszönöm a jókívánságaitokat! 😉

    4. Hubazzmeg Bátyus!
      Erősen ettem a kefét, küldtem a jóenergiákat feléd. Jajjdejó, hogy otthon vagy! Azért már asszisztáltam ilyen állapotodat kb. 15-20 éve. El leszel tiltva a hírek olvasásától, árt az Neked! Nem kéne egy jó kis elvonulásba menned? A tari-ra be tudnálak protezsálni…

      1. Nem a hírek olvasása árt hanem leginkább az, hogy itt kell élnem ebben a nyomorult gonosztevők által irányított/uralt/elárult országban…. Az a „tari” micsoda? Ott adnak nyugibogyót is?
        De ha Mo-n van akkor nem játszik amúgy sem……

  16. Kedves Blogtársak!

    András kérésére írom eme bejegyzést.
    Elnézést kér mindenkitől, de kb. 1-1,5 hétig nem tud válaszolni a kérdésekre/kérésekre. Sajnos szívproblémákkal kórházba került.
    Innen kívánok Neki mielőbbi felépülést.

  17. Az eddigieknél sokkal ritkábban fogok írni. Röviden elmondom miért:
    1: Iszonyat módon meguntam (kiábrándultam) az audio világában egyre inkább eluralkodó irányvonalakat (ból), úgymint:
    -Farokméregetés: kié nagyobb, szebb, drágább, miért jobb mint a tied, stb.
    -Megmondom én miajó: ez tipikusan -sok egyéb hasonló mellett- magyar tulajdonság, az AVX-et és face-s, és egyéb hazai audio fórumokat olvasgatva hemzsegnek a megmondóemberek, akik mindent jobban tudnak bárkinél, és mindig az ő szent 26-odjára módosított/átépített berendezésük a világetalon. Neveket nem akarok írni, szerintem úgyis tudjátok kikről van szó. Ők sajnos ahelyett hogy hasznos információkat adnának át a kevésbé zseniknek, a saját lila ködükben úszkálva vezetnek be minden gyanútlan olvasót az audio dzsungel legsötétebb bugyraiba ( pl.: a Magyarországon világverő Philips CD 100-as, amit a korabeli kritikák egyöntetűen hallgathatatlan digitális torzítógépnek írtak le: ” Martin Colloms: ha ez a zenehallgatás jövője, inkább lepkét gyűjtök majd”, stb….) Persze ,biztos ők voltak süketek szegények. 🙁 Tragikus.

    2: Összeraktam egy kis rendszert magamnak fillérekből – persze elég sok „utómunkálattal” -, amit hónapok óta változtatás nélkül a legteljesebb megelégedéssel és hiányérzet nélkül hallgatok. Tudom, elismerem, megértem, hogy ez nagyon sokatoknak elfogadhatatlan hangzás lenne mert nem néz ki sehogy, nem tud fotelrezgető mélyeket meg ultrafinom szupermagasakat, és nem hallom meg rajta ha a gitárra rászáll egy légy…. Csak zenél, úgy ahogy ÉN szeretném. Ez nagyon fontos. Ez is oka amiért már nem szeretnék további tanácsokat adni. Az én fülemnek, itt ebben a szobában ez a legjobb hang ami ezidáig szólt, de nem biztos hogy ez végleg így marad. Azt meg főleg nem akarom, hogy számomra ismeretlen (vagy akár ismert)ízlésű és igényű embereknek, berendezéseiknek egymással és a számomra szintén ismeretlen környezetükkel interferáló kölcsönhatásairól nyilatkozzak, hogy : – Jó lesz-e ez nekem ide?

    3: Az új trendekkel nem vagyok már partiban, őszintén nem is érdekelnek (streamelés, zeneszerverek, „48 bit/10 MHz” -es DAC-ok, MQA, és hasonlók). Nagy részüket marketing bohóckodások, kényszeres „mindig más/több/nagyobb/gyorsabb kell” típusú fejlesztéseknek [lásd számítástechnika, mobiltelfonok, TV-k stb.] gondolom, a pénz zsebedből történő kihúzásának majdnem kizárólagos céljával. Itt sajnos a zene minőségi, magas hangzáshűségű visszaadása elvérzik a technikai bravúrok (?) és az örök bálvány, a bezsebelhető haszon oltárán. Ezekben ezért ne is kérjetek tanácsot.

    4: Öregszem, fáradok, most kezdem először érezni hogy már nincs bennem a „tűz” ami még 4-5 éve is lobogott, hogy megváltsam a sötétségbe hullott audio világot. Na jó ezt soha nem is akartam, csak hazugságok, megvezetések, halandzsák és ultradrága, nélkülözhetelennek kikiáltott mankók használata nélkül, minél egyszerűbben és olcsóbban az adott lehetőségekből a lehető legjobb hangzást elérni. Hogy az mennyire sikerült majd az utókor eldönti.

    Ha van kérdésetek tegyétek fel nyugodtan, ha tudom rá a választ válaszolok. De az is lehet hogy nem fogom tudni…..

  19. Rekviem egy virágért…. Tudom hülye érzelgősség, de ez a kis növény a szívemhez nőtt az elmúlt jó fél év alatt.
    Május közepén vettem, azóta -a naponta leszedett elszáradt darabok alapján számolva- kb. 2 ezer virágot hozott. Aztán most megpihen minden virág útjának végén….

Vélemény, hozzászólás?