Üdv mindenkinek!

Elhagyván eddigi “törzshelyemet”, mostantól itt találtok majd.

A blogba regisztráció után lehet majd írni, ezzel azt szeretném elkerülni, hogy a hangulat nagyon gyorsan a jól ismert kocsmai trollkodás szintjére jusson. Szívesen és örömmel látok bárkit, aki úgy gondolja hogy be tudja tartani a “netikett” alapvető szabályait.

Remélem itt egy konstruktívabb, barátságosabb közegben tudunk majd beszélgetni, és nem haragszotok meg érte ha közzéteszem a hanggal, annak visszaadásával kapcsolatos -néha talán rendhagyónak tűnő- gondolataimat. A belépéshez  szükséges regisztráció másik oka az, hogy szeretném megelőzni az eddigi kellemetlen tapasztalatokat, ami a hozzászólások minőségét és tartalmát illeti.

293 thoughts on “Üdv mindenkinek!

  1. Tudom, előbb utóbb kihúzom a gyufát (megboldogult nagymamám fenyegetett néha ezzel) ezekkel a kis vicc dobozokkal. Ma meglátogatott egy régi hifis barátom – aki tanácsom ellenére- elhozta a dédelgetett gyöngyszemeit magával. Egy pár olasz remekművet, (tényleg, cinizmus nélkül mondom!) a Signum hangsugárzókat a Sonus Faber korai korszakának talán utolsó említésre méltó kisdobozai közül.
    Merthogy olvasta a blogban az ájuldozásomat a pirinyó dobozkákról és úgy gondolta ideje rendet tenni a fejemben…
    Na most a végeredmény érdekes lett. Nem tudom kinek a fejében lett rend téve, de a tények a következők.
    Kb. egy órányi fülelés után oda jutottunk, hogy barátom arcáról lassan eltűnt a kezdeti magabiztos mosoly, mert igazából nem tudtuk eldönteni melyik a “jobb”. Ö sem, én sem. Ilyet állítani amúgy is balgaság, mások az erényeik, mások a hibáik, de a két hangkép annyira egy vonal mentén rendeződött hogy nem tudtunk dűlőre jutni abban, melyiket szeressük jobban. A Sonusok kicsit mélyebbre mentek, kicsit többet bírtak szuflával (a pirinkék 2.5 literesek, 8 cm-es membránnal!) talán a magasai is picit tisztábbak, de térleképzésben, “életszerűségben” a kis Philips legalább olyan jó, helyenként még jobb is volt a híres távoli rokonnál….. Barátom szerint ezek talán ” kicsit többet értenek” a zene lényegéből – bármit is jelentsen ez.
    “Ha nem látom őket nem hiszem el hogy egy ekkora dobozkából ilyen hang jön”. Ez elég jól summázza a hallottakat, és mivel nem ő az első aki eképpen nyilatkozik róluk talán most már én is elhiszem hogy jól hallom amit hallok ( 😉 )
    A sztori érdekessége az, hogy az “ellenfelek” ára -mivel már nem gyártják- az európai használt piacon (Ebay, HiFiShark) 1000 Euró körül mozog.
    Ha valaki úgy gondolná hogy elég messzire gurult a gyógyszerem, a meghallgatási ajánlatom változatlanul él, ha erre van útja szívesen várom egy kis fülelésre, csevegésre.

  2. Helyzet van….. 😉
    A hosszasabb hallgatás oka:

    Az első két idézet Long barátunk (Farkas Zsolt) blogjából került citálásra, amikor is a picike óriásokat, a famembrános JVC SX-WD9 -eseket hallgatta- méltatta pár bejegyzésben. Nos, be kell valljam volt bennem némi szkepticizmus a leírtakkal kapcsolatban. Na nem azzal hogy azt hallotta amit hallott, hanem talán kicsit “túlinterpretálta” az élményt. Gondoltam én…..
    Amíg aztán két hete a tulajdonomba kerül egy -jóval kevésbé híres- de hasonlóan picike (nettó 2.5 liter beltérfogat!) dobozpár. Hát, mit is mondjak. Tényleg nekem is nehéz szavakat találni, főleg úgy hogy hiteles legyen amit leírok.
    A második idézet egy kedves barátom (nem kezdő hifis!) leveléből való (engedélyével), amit a legutóbbi nálam történt látogatása alkalmával hallott.
    Így két hét után talán már kétségek nélkül ki merem jelenteni, hogy -bár rengeteg hangsugárzót építettem, hallottam, tuningoltam életemben- a zene esszenciáját ezek a parányok tolmácsolják számomra a leghitelesebben. Volt olyan dobozom aminek jobbak a mélyei, volt ami nagyobbat bírt szólni-lendülni, volt szebb is, de olyan ami ennyire érti a zenét és be tud vonni az előadásba bármilyen műfajon, még soha nem. Nagyon-nagyon halkan merem csak leírni ( 🙂 ) de összélményben megközelítik, sőt itt-ott túl is szárnyalják az általam eddig referenciának tartott ESL 63-at. Igen, ennyire jók.
    Belátom nagyon nehéz erről hitelesen beszélni, jómagam is erősen kételkedtem a kis famembránosokkal kapcsolatban (is), csak akkor értettem meg miért írta Zsolt az elsőként idézett mondatot amikor ezeket meghallottam…..
    Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy “némileg” belenyúltam a dobozkákba, a váltókban cseréltem 2 alkatrészt, kapott egy keresztmerevítést, új csillapítóanyagot (gyapjú), valamint a hangolása is módosítva lett. A hangszórói viszont eredeti állapotúak.
    Majd írok még róluk, most készülnek hozzájuk az állványok. Hogy ennél találok-e, tudok-e még jobbat?
    Lehet, de nem lesz könnyű…..
    Az idézetek:

    “Higgyétek el, ha csak én hallottam volna, ezt tényleg nem merném leírni.”
    “Teljesen tisztában vagyok vele, hogy az a mélytartomány, amit hallani véltem (véltünk) nem szólalhatott meg, de akkor mi történt, miért hallhattam mégis?”

    “Utólag kicsit átgondolva, hogy mit hallottam, nem tudom megérteni, hogy egy akkora dobozból, hogy jön ki az a hang, mert értem én, hogy a rendszer többi eleme igencsak pazarul van megalkotva, de akkor is, az a hang nem jöhet(ne) ki és mégis hallottam, úgyhogy az a hang az tény. Ha nem hallom, nem hiszem el. Az nagyon jó volt, hogy ott volt az állódoboz is, mert ha azt mondod, hogy az álló szólt és most hallgassuk meg a kicsiket is, akkor elhiszem, hogy az állókból az a hang szól. És akkor a koppanás csak később jön, hogy micsoda (???) a kicsik szóltak eddig is 🙂
    Ezzel a kis demóval igencsak döbbenetes és maradandó élményt szerezhetnének zenehallgatók, sajnos nagy kár, hogy nem reprodukálható, azaz csak nagyon nehezen.”

    Még két gondolat: Nem tudom hogy a Philips ezt hogyan csinálta – filléres kínai hangszórókból, ott összeszerelve – de igazán nem is érdekel. Ami számít az a végeredmény.
    A második: Ha valakinek kétségei támadnának elmeállapotomat vagy hallásom épségét illetően, javaslom látogasson meg egy kis “demóra”, a többit meg meglátjuk. 😉

      1. Már megtettem… 🙂 Való igaz, ez esetben amit látunk szinte semmit nem mond a hangról amit képes produkálni. Erről hiába is beszélnék többet, tíz másodperc élőben hallva többet mond mint két gépelt oldal. 🙁
        Annyit hozzátennék azért, hogy látszólag olyan “elfogyós” mélye van 200 Hz alatt, de ezt hangzásban tetten érni nehéz. Az én fülem pár óra alatt hozzászokott, azóta elég nehéz a többi dobozomat hallgatni. (nem mintha azok ANNYIRA rosszak lennének)
        Persze nem fogja rádszakítani a mennyezet, de pl. a Jeff Beck koncertszámon olyan hangtömeget adott elő, hogy barátom vigyorogva csóválta a fejét….

          1. Nem ígérem -botorság lenne eddigi tevékenységem alapján 🙂 – hogy nem találok majd még ennél is jobb hangsugárzót, de ezt nem fogom elkótyavetyélni az biztos. Nagyon régen történt velem ilyen, de az elmúlt héten napi 4-5 órát ha aludtam, mert esténként-éjszakába nyúlóan nem bírtam abbahagyni a zenehallgatást. Még egészen kicsi hangerőn is képtelenül homogén összképet képesek lesugározni.
            Rájöttem hogy nincs is igazán rossz felvételem, csak eddig valahogy nem hallottam úgy a dolgokat ahogy, amilyennek ÉN elképzelem a zenét természetes közegében megszólalni.
            Ne is kérdezzétek, én sem értem hogyan jön ki ez a hang azokból a törpékből. Ezek valahogy tényleg meghazudtolják az akusztika majd’ minden szabályát, de nem tudnék egy vagy két konkrét dolgot mondani amiért ilyenek amilyenek…..
            Most értem már igazán Farkas Zsolt (Long) rajongását a kis famembrános JVC-kért. Igazán kíváncsi lennék hogy ezek hogyan állják a a sarat ellenükben. Kettőnk közül valaki biztosan meglepődne, vagy én mert túlbecsültem ezeket (meg a hallásomat), vagy ő hogy primitívebb anyagokkal és technológiával is lehet nagyon jót alkotni.

      1. Nem “döbbentésnek” szántam, de nekem is az lett. A ” na ezt nem gondoltam volna” típusú vicc alapesete. Merthogy elég viccesen néz ki amilyen picike.
        Most eladtam alóluk a Kef Crestá-kat úgyhogy most Mission állványokon vannak, oldalanként két darab standard térkő téglával alápolcozva. Ez jól jött stabilitás, meg a korrekt hallgatási magasság beállítása miatt is. Nem túl szép összeállítás, de tőlem lehet akármilyen csúf is ha ÍGY zenél. Szó szerint nem tudok betelni vele, napi 6-8 órán át megy a zene.
        Ilyen azért még nem nagyon volt jó 40 éves pályafutásom alatt (kivéve ha “munka” ügyben hallgatóztam).
        Hihetetlen módon “tuningolhatók”, a legkisebb változást-módosítást is megérzik, de sosem billennek ki az egyensúlyukból. Pont úgy mint a famembrános híres rokonaik.
        Amúgy nem lófogásos darabok, a helyi lomis piacon vettem őket. Az az én aranybányám….. 🙂

  3. Mono blogtárs bejegyzésére (nem lehet több választ az eredeti bejegyzés után fűzni….):
    A “felfelé” folyó trutyi az tényleg ragasztó (csak elég gusztustalan), sok helyen alkalmazzák nagyobb elkók rögzítésére a panelhez. Erre sima színtelen szilikon a legjobb (FBS), kötés után 300 fokig hőálló, és nem lép reakcióba semmivel. A 60-65 fok tartósan bármilyen elkót kinyír pár év alatt, hiába van akár 105 fokra specifikálva, tapasztalatból tudom sok ilyennel találkoztam már.
    Ha az ott a bemeneti csatoló a képen (nem néztem a panel beültetési rajzot) amit Os-Con-ra cseréltek az nagyon rossz ötlet, mert bár tápot hidegíteni nagyon jó, de jelútba abszolút nem való (próbáltam….)
    Oda vagy kisméretű film (Vima), vagy ha nagyobb érték kell az Elna Silmic II, vagy Cerafine elkó a legjobb. Meg persze ha nulla egyenszinten csatolunk akkor kötelezően bipoláris, a polarizált elkók ott nem szeretnek jól működni. Ettől függetlenül rendszeresen láthatunk ilyen helyeken polarizáltat is, még jobb gyártóknál is.
    A túlmisztifikált és elmeroggyantan túlárazott Black Gate-et meg el kell felejteni, a Silmic töredék áron jobb hangú – szerintem.

  4. A végeredmény szempontjából egyébként úgyis mindegy hogy jobb vagy rosszabb lett a Felix mint a Kolibri.
    Én ebből a dizájnból ennyit tudtam kihozni, a tervek közzétételével effektíve el is engedtem ezt a projektet.
    Három év alatt elkelt talán úgy 15-18 pár (nem számoltam….. 🙁 ).
    Így hogy félévente eszébe jut valakinek rendelni egy párat ez számomra már nem igazán lelkesítő alternatíva, és ismét azt bizonyítja hogy messze nem az számít hogy egy eszköz mennyire jó vagy nem jó, hanem hogy hogyan van tálalva, mekkora “neve” van, ill. mennyi publicitást kap illetékes fórumokon, ebben pedig -beláttam- nem vagyok és voltam túl jó.
    Talán ha lett volna egy lelkes szponzor aki lát benne(m) fantáziát, és hajlandó egy minimális összeget beinvesztálni a népszerűsítésébe-támogatásába/gyártásába, lehetett volna belőle valami. Nem lett.
    Tudomásul vettem hogy így majd lassan eltűnik a feledés homályában, de már igazából nem érdekel túlságosan. Szerencsémre.
    Akinek jutott és szereti, lelje örömét benne, akinek nem meg válogathat kedvére- van miből.
    Ne értsetek félre, ez nem megkeseredett önsajnálat, csak a helyzet reális belátása, amolyan számadásféle
    egy nem egyértelműen okosan végigfutott életpálya összegzéseképpen.

    1. Sziasztok! Bocsi, még új vagyok, nem tudom jól használni az oldalt.

      Kedves új hifi barátomnak köszönhetően jópár napig itt vendégeskedik egy Denon Pma 560 (dragonweed komolyabb tuningos) erősítő. Sokkal jobban meghajtja az Acarian Systems Alón II – eseimet (zárt dobozban a 25cmes mély!) mint a csövesem. Hangkarakterre is tetszik. De a jövőben lehet Magneplanar hangfalra váltanék, oda mindkettő ereje kevés lesz. Első lépésként erősítőt néznék. Mi lehetne elég az új Magnepan LRS elé? Gyártói ajánlás asszem 200wattot ír 4ohmra. Mit ajánlotok?

      Régen Audio Research-el demoztak magnepanokat, aztán Brystonnal. Tippnek van még Electrocompaniet(1900euroért találtam..), illetve a legolcsóbb a Schiit Vidar a mostani vasak közül.

      1. Üdvözlünk köreinkben!
        A Magnepan-ok valóban elég közismerten “wattéhesek”. Oda 2x50W kevés lesz, de ha tetszik az Denon 560-as hangzásvilága meg lehet próbálni ebből a szériából a 1060-ast, az már bizonyosan – és kényelmesen- meghajtja a Maggie-ket.
        Magasabb szinten is lehet keresgélni, de ott már érvényesül a “diminishing return” szabálya, azaz nem biztos hogy annyival jobbat ill. többet kapsz mint amennyivel többet költesz rá…
        A “gyári ajánlás” sem szentírás, mert pl. egy jobb D osztályú akár 100 wattal is elbír ilyen terhelésekkel.
        Írtam neked e-mailt ez ügyben.

      2. Kedves hubee!

        Andrásnál több és jobb tanácsokat nem tudok Neked adni, de egy felajánlást tehetek.
        A “D” osztályból fel tudom ajánlani meghajtásra/meghallgatásra a T180-at. Ez már biztosan elbír a Magnepan-al.
        Ha gondolod, a jelenlegi hangfaladhoz is oda tudom adni kipróbálásra.
        A tel számom: 06304881695
        szép napot.

        1. Nemrég vettem Harman Kardon HK770 végerősítőt (Köszi András, nagyon hálás vagyok a tippért), és az előző tulaj pont azért tartotta, mert jól elboldugult a nehezen hajtható panelsugárzóival. Mondjuk hatásfokban nem egy D-osztály, mert már alaphelyzetben forró…

          1. Ááá… nem is olyan meleg…remélem sikerül mellékelni a FLIR képet a kisáramú panelról.
            Megvétel után nem bírtam ki, belenéztem, és valóban a bemeneti csatoló elkókon kicsit összeugrott a zsugorcső, ami tartós 60-70 celsius esetén nem meglepő.
            Persze a FLIR nem pontos, mert nem tudja milyen anyagot lát, de a klasszikus manuális mérés szerint (mennyi ideig bírom az ujjamat rajta tartani) is a kondi(!) 60 celsius környékén lehet. Ennek ellenére a narancs ELNA-k rendben voltak, de a biztonság kedvéért Nichicon MUSE ES -re cseréltem. Eredetileg van egy 100nF-os filmkondi paralel, az maradt, sőt egy kb. 1uF Pana PP-t is mellé tettem. Volt még 2db kis tápszűrő elkó a panelen, na azok csereérettek voltak, Pana FR ment a helyükre + 100nF filmkondi. Forrasztási hiba nem volt, csak sok gyanta a panelen. Gondolkodtam a hütés javításán, de lehet, hogy nem véletlen, hogy felfűtik a kisáramú panelt? Mondjuk ennyire azért talán nem kellene.
            A linkelt Re-capped képeken látható, hogy a csatoló bipoláris kondit polarizált OSCON-ra cserélték!? Esetleg az előfokra számítanak, hogy az megfelelően előfeszíti?
            Egy másik weboldalon arról írtak, hogy kifolyt az elektrolit a csatoló elkóból. Nálam is látszik barna trutyi a kondi alatt, de furcsa, hogy FELFELÉ folyt. Én inkább rezgéscsillapító ragasztóra tippelnék. Erre a célra mit kellene használni? Rémlik, hogy írtál valahol neutrális szilikon pasztáról.
            Tuning ügyben jelentkezem emailben, ha tudok, van itt egy PHILIPS CD753 is műtétre várva.
            Bocs, hogy ennyi részletet írtam, szóljatok, ha nem kéne!

  5. Hosszas várakozás után azért csak sikerült valakinek lekoppintani a Kolibriket (bár lehet csak véletlen egybeesés…). Persze vigyázva arra hogy ne pont olyan legyen.
    OK, lehet kicsit paranoia, mert miért is ne juthatna másnak is eszébe ez az ötlet… (meg persze nincs is “levédve” a dizájn, hiszen közzétettem a terveket)
    Azért kíváncsi lennék a végeredményre. 😉

    https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=33&t=164827

      1. A két típus frekvenciamenete kísértetiesen hasonló… Hogy hangzásban melyik milyen azt viszont ez alapján megállapítani nem lehet.
        Tény, hogy a Kolibri arányai szerintem is jobbak, plusz a réshangolt front reflex nyílás elhelyezés szempontjából előnyösebb.

      2. nekem is harmonikusabb a Kolibri kinezete, arányai.
        tetszik: jó sok mért dolgot feltett az olasz úr
        nem tetszik: zavarba ejtö hibák, pongyolaságok (pl. “The pick and deep around 1300-1800 Hz ” helyesen “peak and dip” ; a szobaméreteknél a fejlécen 32m2-es nappali, az abraknal 23m2-es)

  6. Szigorúan OFF téma következik! (a finnyásabbak lapozzanak gyorsan az AVX valamelyik hallatlanul szakmai és elfogulatlan topikjára……..) 🙂
    ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
    Ezt ma követtük el a sógorommal. Vörösboros báránypörkölt. Ahogy nagyapám szokta volt mondani; “egyszer meg lehet(ett) enni”. Persze kizárólag ecetes almapaprikával, és friss ropogós házi kenyérrel.

  7. Eddig összegyűjtött tapasztalataim, tudásom szerint a “tökéletes hangsugárzó” ilyen lehetne:
    Pulzáló gömb (valódi omni) konfiguráció (a’la MBL) de nagyon könnyű, nagyfelületű, kis kitérésű membránnal.
    Ez a gyakorlatban egy szférikus formára alakított, szegmentált felületű elektrosztatikus hangsugárzóként lenne megvalósítható. Mintha egy-vagy több- Quad 63-asból akarnánk valahogyan egy gömböt formálni.
    Persze ennek a gyakorlati megvalósítása rengeteg időt és nem elhanyagolható pénzmennyiséget igényelne, szóval több mint valószínű hogy csak elméleti síkon fog létezni….. 🙁

  8. Nyugdíjas lévén -kvázi időmilliomosként- (na jó, ez azért enyhe túlzás….) ha éppen nem alszom, “kókányolok”, vagy zenét hallgatok (van még pár dolog de azok nem annyira időigényesek 🙂 ) elég sokat olvasgatok különféle fórumokon, szakcikkeket, okoskodásokat. Aztán támadnak mindenféle furcsa és kényelmetlen gondolataim a hobbinkat illetően.
    Fura dolog ez tudjátok, egészen Lao Ce-ig nyúlik vissza, aki szerint “”The more you know, the less you understand.” Azaz: minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz. Nem kínaiul írtam mert azt kevesen vennék, ez az angol fordítás de a lényeg benne van.
    Audióra szűkítve a dolgot. Majdnem 50 évembe került rájönnöm, hogy mekkora csoda is ez, tudniilik az hogy egy bármilyen adathordozóra rögzített mechanikusan, mágnesesen vagy nullákká és egyesekké alakított légnyomásváltozásból a szobánkban élvezhető zene lesz. (többé-kevésbé)
    Merthogy: tekintve az ehhez használt elektromos és mechanikus átalakító rendszerek jellemzőit -hibáit, tökéletlenségeit- kész csoda hogy idáig is eljutottunk.
    Itt megint csak oda fogok kilyukadni, hogy az egyre korszerűbb elektronikai áramkörökkel, hihetetlen módon fejlődő áramköri megoldásokkal a zenei jel átalakítása, erősítése mára eljutott odáig, hogy szinte torzításmentesen tudjuk a lánc végső elemére, a hangsugárzókra juttatni a jelet.
    Lamentáltam én már erről annak idején az AVX-en -le is hurrogtak érte rendesen- de megintcsak előjött bennem ez a felismerés, hogy az űr/atom/digitális zsenialitás korában egy több mint száz éve kitalált végtelenül primitív elvet használunk az utolsó elemként. Jobb híján.
    Ritka kivételektől eltekintve: egy huzaltekercshez rögzített membránszerű képződményt rángatunk állandómágneses térben. Vagy elektrosztatikusan, vagy magnetosztatikusan, mindegy, ez le is fedi a ma létező megoldások 99%-át.
    Mi ezzel a baj, avagy: van-e baj egyáltalán? Van, sok.
    Az ezekben az átalakítókban alkalmazott mechanikai és elektromos rendszerek hihetetlenül komplex kölcsön-és egymásrahatása, az alkalmazott elvek, anyagok, technológiák (le kell írjam., 21 században: primitívsége) egészen elképesztő. Arról nem is beszélve, hogy a témában létrehozott több százezer oldalnyi szakirodalom rendkívül elegánsan kerüli meg a fő kérdést: alkalmas-e ez a módszer egy akusztikai történés többé-kevésbé élethű visszaadására. Ahogy én most látom: Kevésbé.
    Nem is tudom igazán belekezdjek-e (újra) ebbe a mondókába -mert ha belekezdek hosszú lesz- vagy érdekel-e bárkit is, de jött pár olyan felismerés e téren, amiről -meg merem kockáztatni- még kevés szó esett.
    Avagy, csináljunk úgy mint Koltai az Indul a Bakterházban, amikor a levesben a gatyamadzagot megtalálva lakonikusan közli Bendegúzzal: “Csukjuk be a szemünket, oszt’ úgy falatozzunk…” 🙂

    Még annyit mielőtt (ha..) belekezdek: az eszmefuttatásom jórészt elvi, mondhatnám majdnem filozófiai szintű lenne, a gyakorlati megoldásokat, a végső tökéletességhez vezető utat nem ismerem. Mint ahogy szerintem ebben a szakmában senki sem (bár sokan szeretnék magukat ebben a színben feltüntetni).
    Másképpen fogalmazva: azt nem tudom mi lenne a “jó” (igazi, végső) megoldás e téren, de azt egyre inkább sejtem hogy mi az ami nem az.

    1. András, szerintem egyik oldalról nézve az van, amit leírtál (100éves, “primitiv”, …)
      Másik oldalról nézve: az ilyen hangsugárzókkal is – gondolom Neked is, nekem is, sokunknak is – élmény, jó dolog jó zenét hallgatni.
      …az is lehet, hogy agyi-hallási-elképzelési folyamatok miatt ennyi/ilyen technika is “elegendö” (nem tökéletes nyilván, de marha jó) az élményhez, és ezért sincs mögötte akkora motiváció, akarat, eröforás, hogy ne a meglevö “egy huzaltekercshez rögzített membránszerű képződményt rángatunk állandómágneses térben” megoldás legyen,

      1. Persze, egyetértek. Közben át is gondoltam a dolgot, nem fogok belemenni a technológia “szapulásába” mert valóban nincs értelme. Jó ez így is ahogy van, bár aki hallott már pl. egy jól kiszolgált megfelelő környezetben zenélő Quad 63-ast, az AZT a hangot mindig hiányolni fogja.
        Merthogy -szerintem- az a leghangszórótlanabb-doboztalanabb hangzás amit életemben hallottam.
        Igen, az agy-fül komplexum hihetetlen interpolálásra- “hibajavításra” képes, egy idő után még a relatíve sz…t is lehet viszonylag jónak hallani. A hangsúly a viszonylag-on van…. Akkor lehet gond, ha egyszer hallasz egy olyat aminek egy kicsit több köze van a valósághoz mint az állandómágneses térben rángatott membránszerű képződménynek…..

        1. Nekem már az ESS AMT is más világ. Tudom András, Te nem kedveled (avx-en anno írtad is, hogy miért, csak elfelejtettem időközben) Elektrosztatikusból csak Popori Ottó egy deszka modelljét hallottam, de nagyon más kategória volt már az is…

  9. Úgy gondolom senki nem vetheti a szemere hogy mostanában sokat posztolnék/okoskodnék az audio témákban – eltekintve persze néhány csípőből belőtt szarkasztikus megjegyzéstől, idézettől…. 🙂
    Nos, lehet nem jó hír amit közölni fogok. (de az is lehet többen örülni fognak neki)
    Az utóbbi hónapokban bennem végbement lelki tusák eredményeképp úgy érzem, hamarosan kiszállok az egész “bizniszből”.
    Miért? Úgy érzem elegem van. Olvasgatva a különböző audio témákkal foglalkozó fórumokat, blogokat, egyre inkább úgy gondolom hogy ebben én már nem szeretnék részt venni. Az a heroikus, titáni méreteket öltő sziszifuszi, öncélú fostalicskázás ami ezeken a helyeken folyik, kezd nagyon idegen lenni számomra.
    Persze ebben nyilvánvalóan az is benne van az is, hogy -akár tetszik akár nem- öregszem, és ezzel együtt jár az amit már írtam is korábban, hogy egyre inkább lemállanak rólam azok a sallangok amiket régebben létfontosságúnak hittem.
    Már nem tartom fontosnak a “végső cél”, a tökéletes hangzás elérését, talán azért is mert rájöttem hogy ez hasonlatos a szamár előtt lógó répához. Ahogy telik-múlik az életünk változunk, ami tegnap a csúcs volt mára szánalmas, eldobható kacat, és ez sajnos az élet minden területére egyre inkább érvényes.
    Szóval valószínűleg az év végével (ahogy lejár a domain bérletem) kiszállok az “üzletből”.
    Ha valaki/bárki úgy gondolja hogy igényt tart a tudásomra, segítségemre, az e-mail címemen vagy telefonon majd az után is elérhet.
    Addig is a legjobbakat, és köszönöm az érdeklődéseteket, támogatásotokat. Persze biztos lesz még egy-két ötletem, beszólásom, de már nem akarok megváltani senkit és semmit. Örülök neki hogy idáig sikerült eljutnom. 😉

      1. Én bármilyen felületen örömmel olvastam az írásaid, de persze megértem, hogy kezdesz belefáradni a marketing szemléletű, kioktató hangvételbe, ami elárasztotta az egész iparágat, ha valaki nem hallja, hogy az adott emberke által sok pénzért dicsért termék az egyedüli út a Valhallába, akkor az hülye, süket, stb.
        Én a magam és szerintem sokak nevében is köszönöm, hogy eddig és remélem ezután is megosztottad/megosztod a gondolataidat bárhol és bármilyen formában.

  10. Írtam egy rövid listát az elmúlt évek során nálam megfordult, modifikált, hallgatott készülékek egy részéről.
    Ezek alapvetően eredetileg sem túl drága, de használtan olcsón beszerezhető típusok, a legtöbbjük igényel több-kevesebb átalakítást a bennük rejlő potenciál kiaknázása miatt.
    Ezekből elég nagy biztonsággal össze lehet hozni egy “büdzsé” rendszert, nagyjából 150-250 ezer Ft környékén. Olyat ami bizonyosan nem lesz “hájend”, de normál igények és körülmények között nagyon jól lehet velük zenét hallgatni. Persze vannak köztük drágábbak is, de olyanok amelyek bizonyosan megérik az árukat.

    A lista korántsem teljes, igyekeztem olyan készülékeket felsorolni amik nálunk is ismertek, beszerezhetők, különböző adás-vételi fórumokon időről időre feltűnnek, meg amelyekkel néhányatoknak már vannak tapasztalatai.
    Tudom összeszedhettem volna akár tízszer ennyit is, de most hirtelen ezek jutottak eszembe…..
    Ha van kedvetek, meg ismertek még ilyeneket, bátran írjatok róluk…..

    Komponensek-1

  11. Tegnap meglátogattam egy régi sorstársamat, aki jó 40 év bolyongás után végre “célba ért”. Legalábbis ami a hangzást illeti. Majd írok bővebben róla… Nagy meglepetés nem lesz, a lánc végén egy pár picit -általam- tuningolt Quad 63-as szolgáltatja a talpalávalót. A többi sem igazán extravagancia, egy -szintén tuningolt- Marantz CD 5000-es ezüstlemez pörgettyű, és egy Magnat RV4 hibrid erősítő átlagos kábelekkel összmadzagozva. Ezt nem szoktam sűrűn osztogatni, de amit tegnap hallottam nála benne van a 10 legjobb hangban amit valaha hallottam….

    1. Hogy mit tud ez a rendszer? (de főleg a Quad-ok)
      Olyan természetesen szólal meg a zene a szobában, hogy bizony néhány esetben az ember vakarja a fejét hogy ez vajon hogyan lehetséges.
      Azért hogy a -kevés- mínusszal kezdjem, pl. nem fog áll-leejtős mélyeket produkálni. Ami viszont van 45-50 Hz-ig tökéletes, olyan bőgő és dobhangokkal, peremütésekkel, indulásokkal lecsengésekkel amilyet (le merem írni) SEMMILYEN kónuszos hangszóróval szerelt dobozba zárt rendszer nem képes visszaadni.
      A maximum hangerő is némileg korlátozott- bár a barátom jó 25 nm-es szobájában semmilyen hiányérzetet nem hagyott még kavarósabb rockzenéken sem. Nyilván nem dubstep-re meg death metálra tervezett hangsugárzók, de akinek ezek a favoritjai úgyis máshol fog keresgélni.
      Akusztikus hangszerek, fúvósok, énekhangok gerincbizsergetően élethűen jelennek meg a térben, nem tudok jobb kifejezést a valószínűtlenül valószerűnél -bár ez elég hülyén hangzik….
      Az a fajta hangzás amit fenntartások, “de”-k, és “ha”-k nélkül órákig, napokig el lehet hallgatni úgy, hogy a fül kifáradásának a nyomát sem lehet felfedezni. A tere plasztikus, -elcsépelt szóval: holografikus- hangszerelhelyezés és méret mind szélességben, mind mélységben hiteles és atomstabil.
      Bár a magastartományukat szokták kritizálni, de ebben a rendszerben -akár tudatos akár véletlen választás eredményeként- a legtermészetesebbek egyike amit valaha hallottam.
      Na jó, nem áradozok róla többet, mindenesetre rendkívüli élmény volt, az utóbbi évek legjobbja kétséget kizáróan. Őszintén szólva sehol, semmibe nem tudtam belekötni, ami nálam nem kis szó.
      A hab a tortán pedig az, hogy a barátom a -kitűnő, kívül-belül majdnem újszerű állapotú- Quad-okért a korábban szóba került Rogers LS3/5-ök árának a FELÉT fizette. A hangjukat nem hasonlítanám, mert az tényleg nagyon szomorú lenne. És nem a Quad-okra nézve….. ;

        1. Azért vigyázz! 🙂 Ha találsz egy párat és sikerül megcsípned, azután nehéz lesz bármi mást hallgatni…. 😉 Egy pici átalakítást kell rajtuk eszközölni, de az akár házilag is megoldható egy csavarhúzóval és forrasztópákával.

          1. Amúgy ha valakiben felmerülne hogy nem túl régen meglehetősen negatívan nyilatkoztam néhány elektrosztatikus hangsugárzóról, a Quad 63-asokat ott is kivételként említettem.
            Nem tudom hogy csinálta ezt -majd 40 éve- a jó öreg Peter Walker (R.I.P.), de tény hogy valami olyat hozott létre, amit még ma is nehéz meghaladni.
            Ha meg lehet egyáltalán. (persze értelmes áron -jó állapotú használt párokat 1000 Euró körül lehet kapni…)
            Azt félve írom le -mert sokan azt mondhatják hogy “és akkor mi van”, -hogy ezek a hangsugárzók alakhűen képesek reprodukálni 500 Hz-es négyszögjelet. Erre nagyon kevés típus képes a világon, ártól függetlenül.

      1. Bakancslistán a jövőre nézve szerepel, majd egy másik lakásban. A mostani szobámban ha elhúznám legalább 1,5 méterre a hátsó falaktól, akkor nagyon útban lenne. A másik, hogy fel kell újíttatni a fólia paneleket szinte bizonyos… Lockdown alatt volt Németországban eladó 400-500 euróért, de hamar elkapkodták. Jövő zenéje mondhatnám stílszerűen 🙂

        1. A panelfelújítási aggály korántsem biztos hogy helytálló. Ha nem voltak túlhajtva (nem ütöttek át a fóliák) vagy nem extrém poros helyen üzemeltek sokáig, nincs értelme cserélni őket. Egy szakszerűen végrehajtott pormentesítés hosszú finomszőrű ecsettel, általában elég 4-5 évente.
          Az 57-eseknél más a helyzet, az majdnem egy “barkács” szerkezet, ott 15-20 év után kötelező a panelcsere vagy újrafóliázás. A 63-as egy sokkal kiforrottabb és megbízhatóbb konstrukció.
          A másfél méter az jogos, ennél közelebb nem nagyon szeretik a hátsó falat a dipól sugárzási karakterisztika miatt.

      2. Cimborámnak kevesebb mint egy hónapjába került, hogy -figyelmeztetésem ellenére- tönkretegye a Quad-okat. Sikerült úgy megdöngetni őket, hogy mind a két sugárzón több panelszegmens is átütött (átégett). Vannak menthetetlen emberek….. 🙁

          1. Mivel pár évig tetszelegtem Kanada Quad nagykereskedőjének (May Audio Marketing) szervízvezetői szerepében (is..), tudom mit jelent a 63-asokban panelt cserélni. Nem szédülős lelkűeknek való munka, plusz az anyagi vonzata sem gyenge. A bátrabbak megnézhetik a Youtube-on az erről készült 6 részes, összesen kb. 1.5 órás videót.
            Nem tudom Magyarországon van-e valaki aki ezt felelősséggel be meri vállalni…. Ez csak egy zanzásított verzió képekben:
            http://integracoustics.com/MUG/MUG/tweaks/quad/hey_you/rebuild.html

  12. A hőgutát kerülgetve…… (vagy az kerülget engem):
    Tisztelettel kérlek benneteket, hogy a nyár végéig ne keressetek tuning, ill. javítás ügyben. Egyrészt még mindig van pár munkám amit be kell fejeznem, másrészt a műhelyszobámban -klíma ott nem lévén- folyamatosan 30-31 fok van, és sajnos a szívem egyre kevésbé bírja ezt az időjárást. Még klímával együtt sem nagyon.
    Egyelőre pedig nem úgy tűnik hogy tartósan enyhébb időre lehetne számítani.
    Köszönöm….

  13. Ez most csak úgy jött zenehallgatás közben, nézzétek el nekem…..
    Nem akartam, és nem is akarok AVX szintű népszerűséget, olvasottságot. Lehet sokan azt várják(játok) hogy majd hetente elmondom a frankót, valami újat – izgalmasat, mitől lesz még “hájendebb” a hifi, meg milyen kizárólagosan üdvözülést ígérő utat találtam éppen a nirvánába vezető úton.
    Sok év, sok száz -talán ezer- óra tapasztalatát erősen szubjektívvé desztillálva jutottam el oda ahol most éppen tartok, de ezt mint követendő utat nem tudom, és nem is akarom ajánlani senkinek, hiszen ahányan, annyifélék vagyunk. Az elvárásaink, reményeink ezen a téren sem biztos hogy korrelálnak mint ahogy nem tehetik semmilyen más -hasonlóan ízlésvezérelt- területeken sem (ételek-italok, nők, autók, zenék stb…..)
    Egy idézetet szeretnék most megosztani veletek ami talán az ars poeticám is lehetne, -ha költő lennék- mely mindazonáltal nagyon jól kifejezi azt amit e pillanatban érzek az eddigi, és talán még eljövendő munkásságommal kapcsolatban ….

    “„A felnőtt, gondolkodó ember tudja, hogy évei múlásával, amint lassan halad „az élet egyre mélyebb erdejében”, tisztul előtte a kép, mind egyszerűbb és szikárabb lesz a látvány, mígnem elérkezik a végső kapuhoz, ahol a hétköznapok addig fontosnak hitt sallangjai már egészen lekopnak róla, és lassan nem marad más fontos dolog számára, mint a levegő, a víz, a kenyér és esetleg egy simogató kéz. Ifjúsága vibráló, mindent kimondani akaró műveitől eljut a szikár, tömör, végső jelképekig.”

    1. Tetszik ez az idézet. Szépen összefoglalja azt az érzést ami -nálam így 50 után – kezd bennem lassan megfogalmazódni. Ez nem azt jelenti, hogy elegendő mindenből az olcsó sz@…r, inkább egyfajta letisztultságot, funkcionalitást irányoz elő. Az érzéseket nehéz szavakba önteni – még az oly kifejező magyar nyelven is.
      Az életörömhöz már nem kell tűzijáték, elegendő egy gyertya meghitt lángja…….

Vélemény, hozzászólás?