Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”
No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….
Mottó: “Bara döda fiskar följer strömmen” (Svéd mondás)
Hirdetés:
„Eladó 3 db Quantum Science Audio Yellow biztosíték, méretük 5×20 mm, 4 hónaposak, feljebb lépés miatt eladóak.
2 db 3,15A-es.
1 db 1A-es.
Mindegyik slo-blow.
Eladási ár: 60.000 Ft/db
Helyileg Budapesten vannak, de Foxpost vagy csomagküldés is lehetséges.
A SR Purple biztosítékhoz képest könnyedebb,levegősebb.
zajmentes hangot hallat a sárga QSA.
mindig lehet drágább a biztosítékod! 😀
Tegyük fel, hogy jól megdöngeted a hájgend duál mono (természetesen) végfokodat mely „picit” túlmelegszik, és a beépített szuper relés védelem csak két tized másodpercet késik (tapasztalat), úgyhogy az alatt ugrott 120000 Ft-nyi biztosítékod, + szerencsétlenebb esetben 2-4 pár vég illetve meghajtó tranzisztorod.
Amely katasztrófahalmazt nagy valószínűséggel (hacsak nem vagy tapasztalt műszerész) magad nem fogod tudni helyreállítani.
Eredeti alkatrészek áraival, plusz szakszervizi óradíjakkal számolva (hogy garancia is legyen a javításra) az egész hóbelevancot megúsztad kb. 220-240 ezerből.
Szerintem megéri…… 😉 (hogy kinek azt nem írnám le, mert nem olyan családból való gyerek vagyok 😀 )
Íme a biztos recept a jó jelátvitel elrontásához:
Úgy van, tessék csak négyféle különböző MŰanyaggal bevonni azt a nyomorult kábelt, – lehetőleg más és más dielektrikumúakkal- , hogy legalább négy töltődési és kisülési időálladóval pumpáljuk tele a vezetőn áthaladó jelet. Ezt tekinthetjük úgy is mint egy négyféle szigetelővel ellátott kondenzátort.
Ez van amikor gondolkodás nélkül alkalmazzák a „több mindig jobb” elvet ami amúgy is jellemző korunk minden területére…. 🙁
Igazodik az új trendekhez……. 🙁
Mármint a Bison….
Éjjel megvilágosodtam és rájöttem, hogy a Totem Bison az első hangdoboz, amit valóban Vince nem barátunk tervezett a két kezével költségcsökkentés jegyében 😀
simán! 😀
Többen kérdeztétek az OCR hangszóró kábelekkel kapcsolatban:
A pamut burkolat valóban légáteresztő, ez azt jelenti, hogy idővel a kábelek felszíne elkerülhetetlenül oxidálódni fog, az üzemelési környezetüktől függően. Magas (60% feletti) légnedvességnél jobban, száraz levegőben kevéssé. A keletkező vékony oxidréteg azonban a további durvább, mélyebb oxidációt megelőzi, kivéve azon extrém esetet ahol a pamut burkolat nedvességgel telítődik, de remélhetőleg esős környezetben nem lesznek használva…. 😉 Ami ugye azt is jelenti, hogy kültéri használatra sajnos nem alkalmasak.
Ez azonban nem jelenet problémát, mivel a felszínen képződő pár mikronos oxidréteg semmilyen módon nem befolyásolja a hangzásukat, mivel az -lévén nem sztatikusan tölthető- nem rendelkezik töltéstároló és „visszainjektáló” tulajdonsággal.
Gond akkor van, ha sodrott, bevonatlan elemi szálakból készült kábelről van szó, ahol maguk a szálak külön-külön oxidálódnak, és a keletkezett egyedi bevont rétegek egymás felszínén random elcsúszkálva kontaktusba kerülnek. Ekkor az érintkezési pontokon egyfajta félvezető effektus alakul ki, ami sok-sok -véletlenszerű polaritású- mikroméretű diódát jelent a kábel hossza mentén. Ezek a diódácskák mind hamis, egyutasan egyenirányított jelet adnak a rajta áthaladó hangfrekvenciához, egyszerűbb kifejezéssel: véletlenszerű szélessávú zajt generálnak. Ne feledjük, a legelső egyenirányítók réz-oxid alapúak voltak (rezoxidul – kuprox).
No persze ezt mint hallható zajt nem fogjuk külön hallani, csak az eredeti jelre szuperponálódva ronthatják annak torzítását, így a jel tisztaságát.
Egy elemi szál esetén -mint az OCR kábelnél is- ilyen érintkezési felületek nincsenek, annál az oxidréteg ott csücsül a szalag felszínén és dolga nem lévén lógatja a lábacskáit. 🙂
Szóval aggodalomra semmi ok, viszont az említett hőzsugrocső alóli kicsúszásért elnézést kérek. 🙁 Az első pár kábel után a cső alá vékony ragasztóréteget hordtam fel ezt megelőzendő, az újabbaknál ez már nem fog előfordulni. Természetesen ez a probléma házilagosan is javítható egy megfelelő méretűre vágott (12-14mm széles) zsugorcső darab ráhelyezésével és hőlégfúvóval való rögzítésével. Ez esetben a pamutszalag utolsó 1-2 centimétere alá a réz szalagra – a pamut és a zsugorcső átfedési pontjánál- vékony réteg kontakt ragasztót (pl. Pálmatex) ajánlok kenni, ez megelőzi a további kicsúszást.
Érdekes módon viszont úgy tűnik, hogy a krio kezelés jelentősen csökkenti a felület oxidációs hajlamát. Legalábbis az én környezetemben bizonyosan, ugyanis kb. egy-másfél éve lóg néhány méretre szabott szalagdarab a szekrényem oldalán, és azokon nyoma sincs semmilyen oxidációnak…..
Ez az a darab amiről írtam. Az első tekercsből lett levágva úgy két éve, azóta pihent a szekrényem egyik polcán mindenféle védőburkolat nélkül…..
gyönyörű…
(..ezt rezesként írom) 😀
Új Totem „remekmű”. A Bison. Bizony haj-jaj, mondom én, hosszú volt az út a Model 1-től, meg a Mani 2-től idáig. De sikerült. Kár hogy nem felfelé vezetett mint ez az átviteli görbe….
Szegény utódom…. Elhagyta a vonalzót. 60 Hz és 20 kHz között 8 dB a szintkülönbség, 1 kHz körül masszív (szintén 8dB-s) 1 oktávos „fekvőrendőrrel”. Bár az is lehet, hogy csak egyszerűen nem ért a hangdoboztervezéshez. 🙁
Ezt a kontár munkát, elszomorító.