Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”
No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….
Mottó: Ha fele annyi hülye lenne ezen a bolygón mint amennyi van, már az is legalább a kétszerese lenne az elviselhetőnek….
Vendégségben voltam, Revox barátunknál. Gondolkoztam hogy majd írok róla valamit. Nem lehet, nincs értelme. Tényleg.
Ami ott megszólal azt kevés földi halandónak adatik meg hallani. Hazánkban meg főleg.
A transzparencia, kifinomultság és látszólag korlátlan erő és gyorsaság olyan kombinációja, amit szinte elképzelhetetlenül nehéz nemhogy összehozni- birtokolni, de még hallani sem. A tölcséres Avantgarde-ok, melyek hangzásában semmilyen – rossz értelemben vett- tölcséres nincsen, és a csöves Kondo végfok ami a legkevésbé sem emlékeztet a legtöbb ilyen erősítő elkent, elmosódott, dinamikátlan, sávhatárolt hangjára…. „Bordering the impossible” – aki nem érti guglizza ki. 😉
Közel 70 évem egyik legnagyobb „HiFi”-s élménye…. Csak az ehhez járuló árcédula, csak azt tudnám feledni! 🙁
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?f=31&t=209688
Ahogy írtam. Ez a gép atomjaira tuningolva sem fog „jobban” szólni egy 723-asnál, maximum másképp. Még ha „megvigyázott” is…. 😉 (úristen, de útálom ezeket az idio-nyelvújító rémségeket!)
Szerencsére a már sokat emlegetett audiofil csordaszellem (meg a 2 milliárd veréb esete) biztosítja hogy hamar meg fogja találni az áldozatát, aki nem győz majd ámuldozni a „természetesen kerámiatokos” 14 bit fantasztikus dinamikáján és felbontásán.
Jó, az is igaz hogy vannak akik meg 486-os procival hajtott PC-vel tolják a régi CS-t 640×480 pixelben, és nem győznek regényeket írni a fantasztikus fílingről amit ez a kombó nyújt nekeik…..
A két kép közötti különbség (a második a kortárs CS2-ből) amúgy elég szemléletesen illusztrálja a 303 és egy „valódi” CD játszó közötti különbséget….
Annyit még hozzátennék a 14 bites DAC rajongók kedvééért, hogy azoknak a korabeli Philips és Sony csipeknek a felbontása technikailag körülbelül megfelel egy 256 kB/s-os, MP3 tömöritéssel készült felvételének.
Egyszerűsitve a dolgot (bár ennél kicsit összetettebb a kérdés): azokkal a korai gépekkel igen nehéz lehet -bármilyen trükkel- az ezt meghaladó hangminőséget elérni. A kétkedők felhozhatják az akkor igen népszerű és sűrűn alkalmazott „oversampling” technikát (túlmintavételezés) mint mentőövet, ez azonban maximum annyit tud, hogy a 14 bites felbontás durva lépcsőfokai közötti hézagokat valószínűségi (a megelőző és a következő lépcsőfok átlagolásával keletkező, a valóságban nem létező) adatokkal tölti ki.
Vizuális analógiában az Irfanview képszerkesztő porogram „sharpen” effektusával tudnám szemléltetni, amelynek eredménye a legjobb esetben is siralmas…..
vagány a CS-s hasonlat. (függetlenül attól, hogy sosem szerettem, inkább quake-kel és pubg-val lövöldöztem/-zök..)
a nyelvrongálást szintén elítélem!
a hirdetés képeit nézegetve feltűnt, hogy ez a készülék bizony megvilágítja és láthatóvá teszi, ahogyan forog a lemez, ezen felül még zöld ledekkel szórakoztat.
így már jóval közelebb kerültem a rajongók vonzalmának megértéséhez, megjelenésekor iszonyat menő lehetett..
és igen, a 14 bites, kőműves kanállal lekerekített (256 kB/s-es mp3-as) minőség visszaigazolja a hifisták hallásáról alkotott …mondjuk-úgy: bizalmatlanságom 🙂
erről mi a véleményed?
nemrég fedeztem föl, elvileg hazai gyártású még a hangszóró is..
https://www.sonido.hu/ant.php
Majd Gál Tomi jól s…berúgja őket az ANT név elbitorlásáért…. 😉 Ez tényleg nem volt szép.
Egyébként meg: ránézésre szimpatikus, ennél többet nem tudok róla mondani. Lehet világbajnok, meg olyan „szódával elmegy” is. Ha legalább azt tudja mint a kis keskeny TQWT állódoboz amit az Alpair szélessávúval építettem az már siker.
Azért nagy hangerőket meg értékelhető mélyeket ne tessenek várni, de ez nem is arra lett kitaláva ahogy írják is ez amolyan igazán polcra való dobozka. Azt nem látom kristálytisztán, hogy egy JÓ kis szélessávú hangszórót miért kell megfejelni egy dóm magassal, (ráadásul a „fájdalomsáv” kellős közepén [3.2 kHz] kereszetezve) ez mindenképpen elvesz valamennyit a varázslatból. Ebben a formájában nem is nevezném szélessávúnak, így egy tipikus kétutas hangdobozról van szó.
Az Iwistao 16 centiseknek -amiből van két darabom- mérve meg hallgatva sincs szüksége mankókra magastartományban…. (nem az olcsóbb műanyagmembránosak !)
IWISTAO HIFI 6.5 Inch Full Range Speaker Unit 40W Max 50hz-20KHZ 92dB Ferrite Magnetic 4/8 ohm Die-cast Aluminum Basin Frame
Meg kell hallgatni őket -ha lehet valahol- , aztán dönteni. Az ára nem derül ki sehonnan, de ismerve az itthoni terepviszonyokat bizonyosan nem olcsó…..
Álljon már meg a násznép!
A honlapon (és a linkelt oldalon) egy VALÓDI egyutas -papírmembrános- szélessávú van a fotón, a leírásban pedig egyértelműen egy 14.4 centis ALUmembrános mélyközépről selyemdómmal kiegészítve (vagyis kétutas). Most akkor ki vezet félre kit??
köszi az infót!
vásárlást nem tervezek, csak nemrég beleakadtam a honlapjukba, majd néhány nap múlva rákérdett egy kávés-hifis haverom is, így már ketten voltunk kíváncsiak.. 🙂
hol a magassugárzó? 🙂
több összefüggéstelenséget is felfedeztem (pl. tölcsérekről és mélyhangjukról is szó volt, amit klasszik membrános hangszórón nem tudok értelmezni), gondolom a kézműves honlap esetlensége, hogy nincs gatyábarázva minden cikk-bejegyzés-írás…
Előbbi a CD303-asről szóló bejegyzéseim nem igazán adják vissza a döbbenetet amit most érzek….
Nem kertelek, az a gép egy nagy halom f.s. A mai technológiákkal töredék áron, ezt messze meghaladható hangminőség érhető el.
Szó se róla bő 40 éve nagy durranás volt -technikai szempontból legalábbis- , bár amennyire emlékszem ezektől a korai típusoktól az akkori audio magazinok neves szakírói – Colloms, Atkinson, Holt, Hughes, Pearson és még sokan- egyáltalán nem voltak elragadtatva. Olyan véleményekre is emlékszem, hogy ha ez a hangvisszaadás lehetséges jövője akkor komoly baj van a tervezők és a hallgatók fülével is.
Egyszerűen nem tudom elképzelni mi vesz rá embereket arra, hogy százezreket fizessenek egy már a megjelenésekor elavult (a 14 bit felbontásra gondolok, ami egész egyszerúen nem elég a zene élethű reprodukciójára) technológiájú készülékért.
– Ó persze, ezekben még volt anyag, meg hát ugye azok a belga mérnökök csak tudtak valamit,….. stb.
Ja igen, és főleg: kétmilliárd (itt: pár ezer) veréb nem tévedhet… ?? A csordaszellem meg nosztalgia mint irányfény?
S bár a CD mint médium eltávozottt az örök bitmezőkre, kulcselemei -a D/A- konverterek mai napig itt vannak velünk DAC-okban, streamerekben, PC alapú rendszerekben. Arról meg nem fogok litániákat zengeni hogy hány -a TDA1540-nél fényévekkel jobb hangot szolgáltató- típus beszerezhető szó szerint fillérekért. Sok….
Aztán az erősítők.
Sajnos a minőséget már itt sem kilókban mérik, zseniális hangú zsebben elférő fél kilós D osztályúkat lehet kapni 50-100 ezer forintért. Azt zárójelben jegyzem meg hogy érdemes és érdekes lehetett ennek a technológiának a fejlődését nyomon követni csak az elmúlt 20 évben, hová lehetett jutni hangminőségben a korai Tripath csipektől az MA12070, 5332, TPA 3255, Hypex és Purifi típusokkal, úgy hogy az áraik folyamatosan mentek lefelé.
https://www.sylphaudio.com/product/sylph-d200-tpa3255-pffb-stereo-ready-to-run-amplifier-module
Azt nem tudom megbecsülni hogy a fenti modul hangminőség szintjét és teljesítményét milyen árú hagyományos működési elvű erősítővel lehetne elérni, de az igencsak valószínű hogy annak csak a tápegysége ennél jóval többe kerülve, a súlyáról -fogyasztásáról nem is beszélve.
Sok itt a homály urak, kevés vagyok én ahhoz hogy meggyőzzek bárkit bármiről, mert ugyan milyen alapon és jogon tehetném?
Szóval csak dohogok itt, de azt mindenképpen ajánlom hogy ha valaki mégis fontolgatja ilyen -vagy hasonló korú Sony, Marantz -lejátszó beszerzését, jól gondolja meg, és mindenképpen kerítsen rá módot hogy a saját rendszerében hosszasabban, és sokféle zenén hallgassa meg.
Aztán ha mégis tetszik neki, hajrá, de lelke rajta. 😉
mindenképp bíztató, hogy fejlődik a(z audio)technika
és nem az egyre fogyatkozó retro romokból kell várat építeni.
köszi a beszámolót!
egy nem is olyan régi Panasonic DVD-játékosom van még elfekvőben, már jó előre ellenőriztem, van-e digitális kimenete (van), alkalmasint jól ki fogom próbálni transportként.. 🙂
A legtöbb -tisztességesen összerakott, nem fél kilós műanyag noname f.shalmaz- DVD lejátszó, főleg a jobb márákák: Panasonic, JVC, Sony, futóműként használva valószínűleg jobb mint egy középkategóriás CD játszó. Koax audio (SPDIF) kimenet mindegyiken alapból van.
Az ok: az ezekben használt mechanikák túlnyomó része precíziós BLDC (kefe nélküli külső forgórészes) lemezforgató motorokkal működik (első kép), a DVD lemezekhez szükséges nagyobb fordulatszám és olvasási pontosság miatt.
Ezért feltételezhetően a kiolvasási hibák száma, és az elérhető jitter is alacsonyabb mint az 5V-os játék kategóriás szikrázós kefés DC motorokkal hajtottaké. Ne legyenek illúzióitok, nagyon sok 1000+ dolláros gépben is ilyenek (2. kép) találhatók… 🙁
A tegnapi meghallgatásra gondolva még mindig megborzongok… Reménykedtem benne hogy – még ha feltétezhetően enyhén eltúlzottak is az eufórikus leírások- azért valamiféle varázslat csak átjön ebből a legendává avanzsált CD játékos matuzsálemből.
Hát nem jött, semmi olyat nem hallottam ami ezt a gépet mondjuk egy a jófogáson 10-ért megvehető CD 713 as vagy 723-as szintjén túl tudná emelni.
A Sony DVD játékos amivel meg megküzdött már egy teljesen más kategória. Igaz abban egy már elég jónak számító AK DAC csip (AK4385) található, és a műveleti erősítői is sokkal jobbak (JRC4580) mint a 303-asban alkalmazott ős NE5532-esek.
ez nagyon bíztatóan hangzik!
már csak a távirányítóját kell előkeresnem, mert a léptető gombokat lespórolták a készülékről..
Nagy megtiszteltetésben volt részem….. Tápegység kondenzátorcsere ügyében nálam járt egy igazi legenda, a keménymagos audiofil csapatok egyik szent grálja, egy Philips CD 303-as. A híres-hírhedt TDA1540-es (14 bites) DAC csipekkel ellátott, többek szerint a világ talán legjobb hangú CD játszója.
Épp ezért nem kis elvárásokkal helyeztem be az első lemezt a szerkezetbe, várva a mennyei kürtök hangját.
Kb. 30 másodperc kellett hogy megállapítsam: itt valami sokkal komolyabb baj van mint tápegység, mert ennyire f.sul nem szólhat egy ilyen híresség.
Sajnos a -második képen levő- lomis piacon 1 ezer Ft-ért vásárolt [igaz anno csúcskategóriás, és enyhén modifikált) Sony DVD játszóval összevetve a 303-as hangzását igazából nem is tudom minősíteni.
Amit most leírok felelősségem teljes tudatában és talán még valamennyire ép hallásom tükrében teszem.
A Philips hangja leginkább egy jó 40 éves középkategóriás kazettás magnóéra emlékeztet. (Pio CT 506?)
Alul-felül masszívan sávhatárolt, dinamikában komprimált, lassú, fátyolos, bágyadt, élettelen hang. Tere szigorúan kétdimenziós, mélységbeli tagozódásnak nyomát sem sikerül felfedeznem. Belga létére korai angol iskola hangzás. (a kisegítő iskolás változat….)
Elég hamar megértettem a kultusz kialakulásának okait: ez a hang soha nem lesz tolakodó, és a sajnálatosan nagyszámú rettenetesen kevert CD lemez sokszor elviselhetelen hangzását szelidíti elviselhetőre. Azon az áron hogy a lényeget, a zene finomstruktúráját, lüktetését, avagy az én fogalmaim szerint annak lényegét is kiirtja ezen tevékenységével. Abszolút toleráns, engem leginkább egy békésen kérődző bocira emlékeztet akit semmivel nem lehet kihozni a béketűréséből.
Ehhez képest a filléres DVD: felüdülés, mély lélegzet, lendület, nem is tudom hogy fogalmazzam. Ha pontoznom kellene -mindent tekintetbe véve- 10-es skálán a Philips úgy 3, a Sony meg kb. 7 pontot érdemelne. Plusz az előbbin nagyon-nagyon nem szeretnék zenét hallgatni, mert ami azon megszólal az elég távol esik attól amit én „jó hang”-nak neveznék…. És hát ugye a Sony sem az utolsó kártya az elérhető CD hangminőség terén. 🙁
Sajnálom kedves blogtársaim, NEKEM ez lett a tapasztalatom, ha másnak más megértem, elfogadom, csak kérném a „komplett idiótás” jelzőket mellőzni a minősítésemből…. 😉
Előbbiekhez hozzátenném, hogy a hírnév oka részben az is lehet hogy a tipikusan „mai” hangzású rendszerek, DAC-ok, erősítők, hangsugárzók rendszerint túlhangsúlyozott magastartománnyal (marketing, divat, vagy az egyre süketebb hallgatóság miatt) rendelkeznek.
Ezt pedig a 303-as fent leírt hangkaraktere éppen az elviselehetőség szintjére tudja redukálni, hogy milyen áldozatok árán az más kérdés…..
csőbe zárt lélek című kép 🙂
Ez ütős!