Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”
No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….
https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=68&t=188692
Némi nagyvonalúsággal számolva (a ráfordított munkaórák kivételével) kb. ennek a duplájából jött ki ami most nálam szól. Szóval négy biztosíték értékű rendszerem van…. 😉
kemény 😀
Ez egy -általam némileg kiegészített- hozzászólás az AVX-ről, ami rávilágít eme szép hobbi sötét oldalaira:
„A hifista a cuccaival van elfoglalva. Berendezéseket hallgat, nem zenét.
A cuccairól mesél a haverjainak, nem arról, milyen zenét hallgatott, hanem arról, hogy a cucca milyen jól szólt. Csak demó, és extra hangminőségű felvételeket gyűjt és hallgat.
Irigykedve nézi, ha ismerőseinek jobb cuccai vannak.
Lenézi azokat, akiknek nála gyengébben szóló cuccai vannak.
Nem jár koncertre, nem jár a Zeneakadémiára, Operába, hiszen ezeken a helyeken nem jók a hallgatási körülmények.
Elmélyült zenehallgatással nem tölt időt. Jórészt mindegy milyen zene szól, csak jól szóljon.
Azon töri a fejét, hogyan tudná a láncát fejleszteni. Sűrűn cserélgeti a rendszere darabjait, mindig „feljebb” akar lépni.
Magas az egója. ”
Ugye köztünk nincs olyan aki -egynél több pontban- esetleg magára ismert? 😉
Tanár úr jelentem, múlt hétvégén 17 fellépőt hallgattam meg élőben egy Jazz Weekend-en. Javítottam a statisztikai átlagom, de Budapesten is el szoktam menni jazz klubba (BJC), amikor tehetem. Ettől függetlenül gondolkozom a rendszerem javításán, például hogy legyen-e egyszer Satori a Kougar mellé
Na azér’ ez a „Tanár úr” erős volt…. 🙂
Soha nem tartottam magam tanárnak, sem mindentudónak. Hajaj, de messze vagyok én még attól…. Sőt még a tutit sem tudom megmondani semmilyen témakörben, mindössze a saját véleményemet, tapasztalásaimat megosztani.
Igyekszem azt a keveset amit tudok fogyasztható, felhasználható formában átadni, ennyi.
A Satori sajnos a mocskos Brüsszel-gerjesztette infláció és az emberek egyre növekvő pénzéhsége miatt most már elég húzós lesz.
A hangszórók ára a három év előttinek közel duplájára kúszott, és az asztalosok is rendesen megkérik a munkájuk árát. Persze érthető is, hiszen ott is drágább lett minden, faanyag, szerszám, segédanyag…. Szóval szerintem „alles cuzammen” nehéz lesz 7-800 ezer alatt összehozni. Azt hogy a hasonló kvalitású dobozok mibe kóstálnak manapság inkább ne firtassuk. 🙁
https://www.allegroaudio.hu/termek/chario-constellation-pegasus-mk2-allo-hangsugarzo
Ez szerintem kb. a Satori kategóriája, hogy melyik a jobb azt nem fogom találgatni….
Kedves András!
Én megadom a tiszteletet munkásságodnak, részemről jár a Tanár úr titulus!
Az maximalista hozzáállás, a tökéletesség minél jobban történő megközelítése, amit példának okáért a Kougar az OCR kábelekkel megmutat. Respect!!!
Eszköztelenség, energia eloszlás, valóságos megszólalás, nehéz rá szavakat találni.
Le a kalappal!
Az alábbi kép kapcsán újra felmerült bennem egy alapvető (banális) kérdés és ezúttal jól föl is teszem:
egy hangfalhoz mi szükség van a dobozára, pontosabban annak térfogatára?
főleg úgy, hogy közben odabent nem győzünk szinte mindent hangtompítóval telenyomni.
meg úgy, hogy amúgy a bass-reflex kialakítás esetén még lyukas is a láda? 🙂
miért nem lehet (érdemes) mondjuk csak egy előlapra rögzíteni a hangszórókat, mint kb egy elektrosztatikus hangsugárzó esetén?
kép forrás: https://www.av-online.hu/hangfal/frissitette-top-hangfalait-a-monitor-audio_3951
1:”Alacsony frekvenciák visszaadásánál ahhoz, hogy a környezetbe hallható hangot
sugározzon ki a hangszóró, azt speciális hangrendszerrel kell ellátni, vagy házba,
dobozba kell beépíteni. Ennek oka az akusztikus rövidzár. Ha egy mélysugárzó
hangszórót szabad térben, be nem épített állapotban üzemeltetnénk, úgy a kónuszról
kiinduló hanghullámok kör alakban megkerülnék a membránt és annak
hátoldalára jutnának . Így a membrán két oldalán a levegősűrűsödések
és -ritkulások kiegyenlítenék egymást. Ennek eredményeképpen csak látszólagos
teljesítmény keletkezne, de effektiv nem, vagyis nem jönne létre hallható hang.
Ilyen üzemi állapotban a membrán nagy mozgási amplitúdót végezhet hallható
hang átvitele nélkül. A sugárzási-ellenállás akusztikus rövidzár esetén nulla. A
mélyhangszóró beépítése dobozba, vagy hangvezető-rendszerbe, az akusztikus
rövidzár megszüntetését, és ezáltal a sugárzási-ellenállás megnövelését szolgálja.”
2: „A mély hangok visszaadásához leggyakrabban zárt dobozokat alkalmaznak, melyeken
egyetlenegy nyílás található a hangszóró számára. A zárt hangdoboz időnként
„végtelen hangfal” elnevezést kap. Ennek oka, hogy a hangszórómembrán
első és hátsó oldala egymástól akusztikailag elszigetelt, és így alacsony frekvenciákon
sem jöhet létre akusztikus rövidzár. llyen szempontból egy zárt hangdoboz
úgy viselkedik, mint egy végtelen nagyságú hangfal.
Ha egy dinamikus hangszórót zárt hangdobozba építenek be, egy új effektus
alakul ki. A hangdobozba bezárt levegő a membrán el6re-hátra mozgása során
összesűrűsödik, ill. kitágul. A légpárna pótlólagos rugózásként hat a membránra,
így növeli a hangszóró saját frekvenciáját. Ezáltal emelkedik a hangszóró által
kisugározható alsó határfrekvencia, vagyis romlik a mély frekvenciák visszaadása.
Annak érdekében, hogy ilyen körülmények között elég mély hang legyen
hallható, a doboz nettó űrtartalmának nem szabad egy minimális érték alá kerülnie.”
3:”A basszusreflex doboz olyan mélyhangdoboz, amelynek a hangszórónyílás mellett
van még egy másik nyílása is. Míg egy zárt rendszerú doboznál a hangszórómembrán
hátoldaláról kisugározott hanghullámok a hangdoboz belsejében elnye-
lődnek, és így nem játszanak szerepet a hangvisszaadásban. addig a basszusreflex
hangdoboznál a membránról hátrafelé sugárzott hanghullámok e második nyílá-
son át (basszusreflex- vagy fázisfordító nyílás) hallhatóvá válnak . Ez a
nyílás esetenként egy cső, az ún. reflexcső.
Az ezen kerszetül lesugárzott hangok a beépített hangszóró rezonanciafrekvenciája alatt is lehetővé tesznek lesugárzást, de ez ellenfázisban történik, ezért ezt a doboztípust nevezik fázisfordító hangdoboznak is.
A második nyílás helyére kerülhet egy passzív (mágneskör nélküli) sugárzó, vagyis egy membrán is, melyet a tulajdonképpeni hangszóró hullámai rezegtetnek, a reflexnyílásban rezgő levegőhöz hasonlóan.”
+: http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM1610.HTM
Elnézést, de a fentieknél sokkal egyszerűbben én sem tudnám elmagyarázni….
tökéletes, köszönöm!!
az akusztikus rövidzár kifejezést nem ismertem, csak a jelenséget, de nagyon tetszik 🙂
meg az egész téma úgy ahogy van érdekes..
10-15 évenként újra elő lehetne szedni az ilyen kifejtő cikkeket, szükség esetén kicsit aktualizálni és újra megjelentetni az aktuális hifis újságban..
a 1984-es lapszám majdnem egyidős velem. 🙂
(2X)47 Lab Sügérráki, minálkoncept erősítő. Hegel, ML, Krell, ugyanmá’….. kell ennél jobb?
-vintage alkatrészek (50 éves MM elkók)
-a kapcsolás lelke (TBA810 „végfok” IC még nincs beépítve, most megy át a piramisenergia feltöltés, +hungrál rezonancia tuning fázisain)
-amint látható a legfejletteb vezetéknélküli energiaátviteli módszerek használatával a kábelezésből eredő hangminőség veszteség majdnem teljesen ki lett küszöbölve)
-örvényáram által indukált torzítástól mentes műanyag készülékház.
Éljen a DIY!!
🙂 🙂
(Mondom ezt én, akinek úgy néz ki a cucca ahogy….. Azért vannak itt is fokozatok.)
Az anarchia szintet lép…. 😉
Jóvanna, nem akarom borzolni a kedély(eit)eket, csak leírom egy újabb -bár nem teljesen újkeletű – tapasztalatomat.
Ezúttal egy másik -a mai korszerű elektronikákban óhatatlanul előforduló- alkatrésztípus, a műveleti erősítő (opamp) lesz az élveboncolás tárgya. Ha utánaolvasgatunk a neten az elég bőségesen rendelkezésre álló leírásoknak, teszteknek, összehasonlításoknal, elég kaotikus összkép tárul elénk. Némi olvasgatás után elég könnyű is elveszni a témában mint macskának a házicérnában. Ahány „szakértő” annyi legjobb típus kerül említésre, sok esetben az egyik által „toronymagasan” legjobbnak tartottról derül ki másik helyen hogy „na azt semmiképpen nem”……
Akkor hogy is van ez? Van-e legjobb, vagy ha nem, melyik az ami általánosságban ajánlható, vagy mik azok amiktől illik távol maradni.
Itt megintcsak egy hosszas kísérletsorozat tapasztalatait-eredményét írom le, hangsúlyozva hogy nem lesz kinyilatkoztatás, erre ne számítsatok.
A konkrét felhasználási területek ahol próbálgattam a csereberét (természetesen foglalatba rakva őket), a DA konverterem (áramkimenetű!) valamint az ACE basszuskorrekciós fokozat (ez a D osztályú erősítő előtt helyezkedik el). Az egyik pozícióban -ahogy a neve is jelzi- a DA konverter kimenőjelét -ami adott esetben áram- alakítja továbberősítésre alkalmas feszültséggé, a másik helyen pedig a mélytartomány átvitelét korrigálja az aktuális ACE Bass rendszerű hangdobozaimhoz. Mind a két áramkörben egy darab duál műveleti erősítő az aktív erősítő elem.
Ebbe a kísérletbe azért mertem belekezdeni mert összegyűlt kb. 20 féle duál műveleti erősítőm amikkel már el lehet játszadozni, -köztük egy-két egész jó hírnevű típus.
Az alapszint:
NE5532
LM833
NJM4560
NJM4565
NJM4580
A középfokozat:
LF353
NJM2068
NJM2114
OPA2134
OP275
OPA2604
LM4562
20197 (ez egy nagyon ritka Sony típus, beszerezhetelen)
TLE2072 Excalibur
És a kékvérűek:
LME49990 Overture Series
LME49720
MUSES02
LM6172
OPA2228
OPA2107
Szóval nem egészen kispályás csapat. 😉
Nem fogom a teljes procedúrát (két napomba került) végigelemezni, csak a tanulságokat leírni.
Ezek pedig -röviden: (bár hasonlókat már sokan sok helyen leírtak, de ezt én is csak megerősíteni tudom.)
-Nincs „legjobb” műveleti erősítő. Más és más helyeken, alkalmazási környezetben (kapcsolástechnika, tápellátás, fizikai környezet) eltérő -és néha váratlanul jól vagy rosszul szereplő típusokat találunk.
A felsorolt verszenyzők majdnem minden kombinációját kipróbáltam (de legalább 80-100-at) és végül egy olyan páros vitte el a pálmát amelyiknek egyik tagja sem tartozik a felső -sokak által legjobbnak tartott- kategóriába. HANGSÚLYOZOM, nálam a fent leírt felhasználási környezetben (PC-s forrás SPDIF-fel csatolva, DIY DAC, erősen modifikált analóg tápos Aiyima 04 D osztályú erősítő (TPA3251), AudioPro System One dobozok (szintén rendesen átalakítva)).
Tehát a következőket úgy olkvassátok, hogy máshol -nálatok- majdnem biztosan NEM ők lennének a befutók!
DA konverter kimneneti erősítő: Itt a győztes a jó öreg (tényleg az) LF353-as FET bemenetű műveleti erősítő lett, itt egyértelműen ez a legjobb. A másik két-sokkal újabb és jobb paramétereket felmutató- FET benetű Opamp, az OPA2604, és az OP275 itt sajnos elvérzett, lapos, érdektelen és kissé kaotikus hangzással honorálva a fáradozásaimat. A 353-as feszes, artikulált, és precíz ezekhez képest. Itt ugyan mást is próbáltam de azt inkább felejtsük, ezen a helyen igazán FET-es bemenetű áramkörök szerepelnek jól.
A másik helyen – a basszuskorrekciónál – már árnyaltabb volt a kép. Itt viszont arra kellett figyelni hogy megtaláljam az előző fokozathoz legjobban illő áramkört, anélkül hogy a hangzást bármilyen kellemetlen irányba elhúzná. Amit a legtöbbjük sikerrel meg is tett, vagy eltompítva-elfedve a legfinomabb részleteket, vagy sok esetben a magastartományt tette kellemetlenül túlexponálttá, csillogóvá. Néhány mind a két területen OK-nak tűnt, de ezekenek meg a tér visszaadásával voltak kisebb (vagy inkább nagyobb) gondjaik. Itt megjegyzem, sokan nem fordítanak figyelmet a színpad magasságára, sajnos nagyon sok rendszer amit hallok egyfajta „lejtős” színpadot kreál, nagyon ritkán hallok (látok) énekeseket – hangszereket a megfelelő magasságból megszólalni. Számomra ez egy kritikus terület ahol sok neves holmi elvérzik.
Sok próbálkozás oda-és vissza csere után végül ez is sikerült, bár jóval nehezebb volt dűlőre jutni a legjobbat illetően. Ami végülis -nem kis meglepetésemre- a valószínűleg a listán legolcsóbb és műszaki paramétereit tekintve majdnem „legzsengébb” szereplő lett, egy szintén régi japán típus, az NJM4565.
(majdnem ilyen jó lett az „ezeréves” csataló, a híres és népszerű 5532-es, de azon már sajnos érezni a kort, az idő vasfogát ami egyfajta „szenilitásban” nyilvánul meg amennyiben részleteket egyszerűen elfelejt a zenéből visszaadni)
Ez a kettő (LF353-NJM4565) együtt nyújtja azt a hangzásvilágot ebben a rendszerben, ami szerintem a legközelebb áll az általam valósághűnek tartott zenereprodukáláshoz. Megvan benne a finomság, anélkül hogy túlzottan szirupossá tenné a lágyabb zenéket, de ha szükség úgy kívánja kemény és kíméletlen is tud lenni- már ami az erőt, lendületet illeti. Egy szóval összegezve: meggyőző. Kettővel: a leghallgathatóbb.
Hát, végül lehet nem szolgáltam sok praktikus tanáccsal, csak arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet hogy mennyire összetett történet ez, és mennyire nem lehet (nem lenne szabad) egy adott alkatrésztípust mennybe meneszteni, vagy lesajnálni azért mert egy adott rendszerben egy adott hallgatónál kitűnőre, vagy éppen siralmasra vizsgázik. Értve ezalatt elektronikai építőelemeket (lásd: kondenzátor mítosz és mizéria), kábeleket, vagy akár komplett készülékeket….
Ja, igen. Sokan biztosan kétkedve csóválják a fejüket: hol vannak a „nagyágyúk”? a, MUSES, az LME 49720, az OPA-k meg a többi, amelyekre oly sokan esküsznek. Hát, nem tudom. Megint csak azt tudom mondani, „hic et nunc” (itt és most, adott esetben) ők nem nagyon rúgtak labdába. Lehet -sőt biztos- hogy máshol ők vinnék el a pálmát, de sajnos nálam nem sikerült nekik. 🙁
A képen a résztvevők egy része, plusz néhány a single (egy erősítős tok) típusból.
szép felsorolás és gyűjtemény! 🙂
nekem papíron a Burson Audio opamp-pótlója tetszett meg, ami lehetővé teszi a chipek diszkrét műveleti erősítőre való cseréjét.
persze akadt olyan videós (yt), aki nem hallott javulást, úgyhogy ki tudja..(?)
…de legalább nem olcsó 😀
🙂 Papíron -és netes olvasmányaim alapján- is több a felsoroltakból nekem is sokkal jobban tetszett mint a „nyertesek”, de hát tudjuk elég régen hogy:
1: a papír mindent kibír
2: hangtechnikában a környezeti hatások (mind a készülékek, mind a hallgató szempontjából) sokszor többet nyomnak a latban mint egy adott könkrét elem kiválósága vagy gyengesége….
Amúgy pont a Burson az, ami már papíron IS sokkal rosszabb mint a fentebb felsorolt Opamp-ok 90%-a. De legalább jó drága, és a technikailag tájékozatlanok számára kellően hasbaakasztó halandzsával van tálalva. Ehhez még annyit tennék hozzá hogy -bár az egyszerűbb ELVILEG mindig jobb- a Burson olyan 5-7 aktív elemmel dolgozik plusz smd ellenállások, forrasztások, stb. Ezzel szemben egy JOBB műveleti erősítő mindezt 30-40 aktív elemmel megvalósítja kb. 4mm²-en egyetlen félvezetőlapkán. Csak hát ez is egy mítosz, városi legenda lett mint annyi minden más a tudatlan és félretájékoztatott rajongók körében.
Egyébként pár éve próbáltam Burson-t (V5) emlékeim szerint nem rossz, tiszta hangzás de egy igazán jól megválasztott műveleti erősítőnél lassúbb és ráadásul (szerintem) magasban vagy kiemel, vagy torzít…
A másik nagyhírű játékosról meg (Muses02) kiderült -a mellékelt linken olvasható [igaz Japánul]- hogy egy zajra és offsetre válogatott filléres típus (NJM4580).
http://www.easyaudiokit.com/bekkan/4580/4580.html
a Burson saját maga is terjeszti a legendát, miszerint a diszkrét áramkör jobb, mint az IC alapú… a legjobb, hogy a bemutató videóikban pont a hang olyan pocsék, mint egy jött-ment podcast esetén. vagy mint egy térerőhiányos telefonálásnál.. 😀
elolvastam a japán leírást, elég meredek a hasonlóság/egyezőség a Muses02 és a NJM4580 körül..
a minőségbiztosítás indokol magasabb árat, de nem 100x magasabbat 😀
eggyel könnyebb a dolog, ha van kéznél röntgenes mikroszkóp vagy mi, mint náluk:
https://www.ifixit.com/Teardown/AirPods+Pro+Teardown/127551
Hát kérem, ez már tényleg anarchia. Vagy az elmúlt hetekben a szívproblémám a fülemre húzódott, és részlegesen megsüketültem….. 😉
Az a helyzet, hogy találtam egy filléres kondenzátor típust ami képes volt megverni az összes általam eddig próbált márkát, típust.
Audio jelútban levő csatolókondenzátorról van szó, és ugye tudjuk hogy itt egyeduralkodók a különféle film, fólia és neves (és drága) elektrolit kondenzátorok. RELCAP, ClarityCap, Solen, Mundorf, Jantzen, Rubycon Black Gate, Elna Cerafine és Silmic II, Nichicon Muse, hogy csak pár ismertebbet említsek.
Történt pedig, hogy kíváncsiságból a DIY DAC-om kimenetén levő kondenzátoroknak foglalatot szereltem a panelre, hogy könnyen gyorsan cserélhetők legyenek.
Így aztán kivenni-berakni a kondikat fél perc műve volt. Mindig ugyanazzal a néhány nagyon jól ismert zenével hallagtózva jutottam arra a nem kicsit megdöbbentő megállapításra hogy ITT, -ebben a rendszerben, ebben pozícióban legalábbis- az egyértelműen legjobb hangot egy olyan kondenzátor hozta ami nem is audio célra lett tervezve, és az ára a max. 100-200 Ft/darab kategóriában tanyázik.
Igen, jobb volt a fent felsorolt ÖSSZES kondinál (ezeket teszteltem), egyedül talán a ClarityCap ESA, és az Elna Silmic II tudott lépést tartani vele, de néhány területen ezeket is sikerült túlszárnyalnia.
Dinamika, tér, felbontás, zeneiség, hosszú távú hallgathatóság, hát bizony ez a filléres vacak mindenhol felülmúlta a vetélytársait, minden műfajon-sítíluson. Még egyszer hangsúlyozom, nálam, az én jelenlegi összeállításomban használva. Tudom hogy hiheteletnül hangzik, de talán (remélem) mégsem vagyok annyira süket hogy ezeket a különbségeket kb. 45 éven át edzett füllel „félrehalljam”.
Szóval… tarararááá, a nyertes:
Ami pedig nem más, mint egy tömör tantál (solid tantalum) kondenzátor, nem pont az a típus ami a képen van, hanem Thomson gyártmányú 10uF/35V-os (csak polarizáltban létezik!!)
Ha valakinek van lehetősége-tehetsége-tudása- szerszáma a kedves blogtársak közül, próbálja ki, nagyon kíváncsi lennék másnál más pozíciókban milyen eredményt produkál.
Annyit tudni kell hogy feszültségben nem tudnak túl sokat (1-10uF-ig 50V, 10-22 uf 35V, 100 uF és a felett 16V körüli értékek léteznek) valamint amint említettem -lévén polarizált típusok- az egyik oldalukon DC feszültségnek célszerű jelen lenni.
Hogy miért ilyen jók? Nos arról is van egy elméletem…. A film, fólia és elektrolit típusok fegyverzete tekercselt alumínium vagy réz szalag (vagy fémezett fólia), esetenként meglehetősen hosszú, nagy felületű szalagokkal. Ez pedig -főleg nagyfrekvenciával szennyezett környezeteben (azaz eldugott kis falvakon kívül szinte mindenhol)- antennaként működik, ami valamilyen módon ezeket a zavarjeleket „leszedi”, és hatással van az átvitt jóval alacsonyabb hangfrekvenciás tartományra is.
A tömör tantál kondenzátorok esetén ez a felület nagyon kicsi, így kevésbé tud érvénysülni a rádió és mikrohullámok zavaró hatása. Szerintem, bár lehet tévedek…..
Érdemes elolvasni a hobbi elektronika, a témával foglalkozó fórumát, hogy miért jó a tantál kondi: https://www.hobbielektronika.hu/forum/tantal-vagy-elektrolit-kondi?pg=0
Vajon ezek a Thomson tantál kondik is hajlamosak a robbanásra még, vagy mondjuk a D osztályú erősítőm bemenetén a 10 uF-35V kondik kiválthatók velük veszély nélkül?
„Egy nagyon lényeges dolga kimaradt a tantálkondenzátoroknak, ami miatt napjainkban is gyártják, egyébként már rég kihalt volna. Mégpedig ez a gyorsaság. A tantál a gyorsaságának köszönheti a létét manapság, mivel néhány helyen , mint például impulzustápokban ma is használják. A komoly ipari impulzustápokban régebben a trafó környékén mindig volt egy pár darab. Manapság nem tudom mi a helyzet. A régi számítógépekbe is a gyorsaság miatt tették. Manapság visszaszorították a kerámia (MLCC) kondenzátorok.”
Nos igen, valószínűleg erről is (a „gyorsaság”) lehet szó… A „robbanékonyság” inkább a régi csepptantál típusokra volt jellemző, azoknál az elektrolit egyfajta paszta volt ami nem volt egy túl stabilan időtálló anyag, plusz a legkisebb túlfeszültség illetve fordított polaritású bekötés esetén azonnal jött a tüzijáték. 🙁
A modern tömör tantál típusok erre sokkal kevésbé érzékeny és jóval időtállóbbak is.
A D osztályúk bemenetén általában elég alacsony DC feszültség van jelen (2-3V, ahol van) tehát ide gond nélkül be lehet rakni az első posztban említett típusokat. Ahol nincs DC, ott ügyelni kell hogy negatívba menő vezérlőjel esetén ha tönkre nem is fog menni de nemlineáris torzítást fog okozni az ellentétes polaritású vezérlőjel. Ilyen helyekre valamilyan jobbfajta bipolásris elkót (pl. Nichicon MUSE), vagy film típust célszerű tenni (VIMA gyárt kisméretű 4.7uF 50V-os típust)
„Bármennyire is szeretnéd, nem tudod megspórolni a hosszú idő alatt megszerzett és tudást és tapasztalatot, erre nem jó semmilyen fórum.
Ja és hangi tapasztalatot sem lehet átadni anélkül, hogy személyesen nem győzödtél meg a másik tényleges preferenciáiról, szavahihetőségéről.”
Ezt nem én mondtam, hanem idéztem egy audio fórum egyik rovatából. Mindazonáltal mélységesen egyetértek vele……
ez így azért elég szomorú.. szívesen olvasgatok, nézegetek yt videókat hifis témában, mert (a magam tempójában) szórakoztat.
de (le)hallgatási tapasztalatot biztosan nem fogok tudni különféle készülékek vásárolgatásával szerezni. se időm, se anyagi hátterem, se kedvem ezzel vesződni. van olyan hobbim, amit egész szépen sikerült kimaxolni, elkerülve a kapcsolódó voodoo-kat..
komolyabban összerakot rendszerből sem valószínű, hogy túl sokat fogok 1-2 éven belül hallani, szóval ha van valami rövidebb, megúszósabb, kompromisszumosabb út, az érdekelne.. 🙂
Na ilyenkor szokott jelentkezni az AVX -en valamelyik mindent is tudó és hazánkban világhírű audio guru (neveket kegyeletből nem írok, akik olvasnak arrafelé tudják melyik szakterületeken kikről van szó), hogypedig:
– Persze barátom, gyere el egy meghallgatásra ahol bemutatom (meggyőzlek, rádsózom, legyalázva az összes konkurrens gyártót/terméket, stb. [nem kívánt rész törlendő]) neked mitől döglik a gyanútlan kezdő hifista – legalábbis a zsebe…..
Másképpen: az audio nirvánába csakis az általam gyártott (kereskedő esetén: forgalmazott) berendezések/kiegészítők/tuning kütyü által juthatsz el.
Hát én ilyen megoldást nem tudok, meg nem is fogok neked (meg senkinek sem) ajánlani. Hangsugárzóban, hangszórókábelben esetleg valakinél érdemes lehet valamelyik gyártmányomat meghallgatni, vagy a visszajelzéseket elolvasni de nem tudom garantálni hogy bárhol, bárkinél, akármilyen rendszerben optimális megoldás lehet.
A többi? Esetleg jó ötlet lehet végigolvasgatni a blogomat ott elég sok készüléket ajánlottam már (vagy éppen lebeszéltelek titeket róluk). Aztán meg van pár külhoni fórum ahol nem feltétlenül a gyártók által reklámozott-szponzorált termékek a favoritok, hanem esetleg azok amelyek tényleg sok oda írónál már bizonyítottak.
Majd 40 éve kanadai életem második évében Halifaxban találkoztam egyik nagy „inspirálómmal” akitől rengeteget tanultam hangdobozok tervezése terén. A BBC-nél dolgozott sokáig mielőtt Kanadába költözött, részt vett több később világhírűvé vált hangsugárzó tervezésében.
Hihetetlen mennyiségű ismerettel és tapasztalattal rendelkezett a témában, és mellesleg profi házi sörfőzőmester volt. Életem legjobb söreit nála kóstoltam. 🙂 Agglegényként élt Halifaxtól nem messze az erdő közepén egy csinos kis „cottage”-ban, nagyon sok kellemes emlék fűződik a nála tett látogatásokhoz. Skót mivolta ellenére nagylelkű és bőkezű volt mind anyagiakban, mind a felhalmozott tudásának megosztása tekintetében.
Ott hallottam először olyan reprodukált hangot ami máig is íránytű az életemben….
Nem tudom élsz-e még Bruce, ha igen, innen is köszönöm azt amit tőled tanultam. (remélem igen, hiszem még „csak” 77 éves vagy -vagy lennél)
Ez most azért jutott eszembe, mert ő mondta annak idején: „Honnan tudod hogy egy rendszer majdnem tökéletes? Onnan hogy folyamatosan becsap, nem tudod mi jön a dobozokból, és mi az utcáról/konyhából/szomszédból. ”
Ez talán banálisan hangzik, de mostanában tapasztalom meg szinte naponta, hogy sok esetben nagyon nehéz megkülönböztetni mit hallok a felvételről, és mi az ami a környezetből érkező zaj vagy egyéb hang ill. zörej. Aki tapasztalt már ilyet az tudhatja miről van szó, aki nem az meg úgyis csak hitetlenkedik. Nem mindennapi élmény el kell mondjam, a rendszer minden elemének hibátlanul kell teljesítenie hogy a végső ítész, a fülünk zavarba hozható legyen.
Mind a frekvencia, mind a fázismenetnek, a tranziens átvitelnek közel tökéletesnek kell lenni, színezettség (dobozhang) nem lehet, a különféle torzításoknak is nagyon alacsonyaknak kell lenni hogy a hallószervünk „lépre menjen”. Plusz a szoba sem tehet hozzá vagy vehet el túl sokat a lesugárzott információhoz.
Szóval: „Nem egyszerű a helyzet, Babócsai néni”, hogy örökérvényű klasszikusunkat idézzem.
Tudom, a „messziről jött ember” effektus gyanúja nálam is (akár joggal is) felmerülhet, de úgy sejtem most -azt nem tudom megmondani hány száz óra kíséletezés, csalódás, és vargbetű után- a szobámban olyan hangot -ZENÉT- hallgatok a rendszerből ami percenként arra késztet hogy felülvizsgáljam a realitásérzékemet…. A poén pedig: mindezt egy olyan rendszerből ami -a beleölt kb 2-300 munkaórát leszámítva- anyag és készülék szinten kevesebb mint negyedmillióba került.
Amint ezt is sokszor írtam már: -aki kételkedik, eljön és meghallgatja, aztán majd eldönti mennyire van igazam, és mennyi a képzelődés a hallottakból…… 😉
15-20 éve tapasztalhattam ilyet az első hifis élményemnél, egy alapvetően fafúvós kiállításon, összejövetelen…
fura oknál fogva az egyik szobában hifizés zajlott, ahova betévedtem és nehéz volt megállapítani, hogy a klarinét/szaxofon hangja a szomszéd szobából szól-e (éppen nádakat próbálgattak), vagy a hifi rendszerről..
persze hogy már nem emlékszem 😀
de maga a jelenség egy életre bevésődött..
a kérdésem viszont az (így a legelső hozzászólásomnál), hogy csak a kételkedők mehetnek el meghallgatni, vagy hívő érdeklődők felé is nyitott az ajánlatod? 🙂
másik kérdésem, hogy próbáltad eseteleg felkeresni (legalább online) az inspiráló Bruce-t, hátha?
amúgy szép történet és gratulálok a rendszeredhez!
Természetesen nem csak a kétkedőknek szólt az invitálás, szívesen látok bárkit akit érdekel a dolog . Annyi kérésem van hogy akit érdekel egy kis hallgatózás/terefere, pár nappal előtte jelezze. Plusz ha lehet du.5 óránál ne később érkezzen, ennyi….
Az üzletet ahol rendszeresen találkoztam Bruce -szal (Peak Audio Halifax) kerestem pár éve telefonon, de már ők sem tudták hol él, vagy él-e még egyáltalán. 🙁 (37 éve volt…)
Továbbszőve az előző témát: milyen membrántípusokkal lehet jó hangzást elérni, és mik azok amiktől érdemes „tartózkodni”?
-Bextrén: Horror lassú, nehéz anyag, eredetileg csomagolástechnikában használták- oda biztosan jó. Korai angol gyártók kedvence, bár színezetlen, de ezzel együtt lomha döglött hangzás. (régi KEF-ek, LS3/5, Spendor BC1, stb.)
-PVC és változatai (pl. Cobex): Régi Celestionokban, Linn-ekben, Rogers-ekben volt fellelhető, valamivel jobb mint a Bextrén, de messze nem az igazi.
-Polipropilén: Talán a legnépszerűbb, átmenet a jobbfajta anyagok irányába, bár ebből is lehet rosszat -de nagyon jót is- csinálni. Még mindig elég nehéz, és (nagyon) nehéz ragasztani.
-Üvegszövet: Nem összetévesztendő a Kevlárral -bár hasonlóan néz ki- nagyon merev de nehéz membránanyag. Jó hangot ilyen membránnal szerelt hangszóróból nem nagyon hallottam.
-Papír: számtalan fajtája létezik, vékony merev, vastagabb filcszerű, merített papír, felületkezelt, stb. membrán. Tud nagyon jó, de nagyon rossz is lenni, technológiától, gyártótól függően. Sokan esküsznek rá mint az egyetlen zenei hangú membránanyagra.
-Fa: Ritkán használt, -főként Japánban van kultusza- sokak szerint membránnak a legjobb a világon. Nehéz gyártani, még nehezebb konzisztens minőségben, nagyon drága.
-Kevlár: Ez már a „jobbak” ligájából, könnyebb mint a fentiek, de nagyon merev. Nagyon jó hangszórókat lehet vele csinálni, B&W kedvence egy időben. Idővel óhatatlanul csúf barnára színeződik (UV érzékeny).
-Aluminium, magnézium, titán: könnyű, merev, uniformis dugattyú mozgás, „gyors” hangzást biztosítanak, de mindnek van egy vagy több elég komoly rezonanciacsúcsa (harangrezonancia) mérettől függően 4-10 kHz körül, amit elég nehéz eltünteni – a hangzásban gyakran tettenérhető marad akkor is. Ez ok miatt komplex hangváltót igényelnek.
– Méhsejt-szendvics, Aerogél, Polyglass, Papiruszrost, valamint az ún. kompozit (többrétegű) membránok: Ezek valószínűleg a legjobbak. Igen jó tömeg/merevség arány, fürgék, jó esetben rezonanciamentesek, de nem olcsók. (Eton, Audax, Focal, SB Satori, stb.)
Ez természetesen főként mélyközép ill. középsugárzókra vonatkozik, magasaknál más a felállás, majd írok arról is.
Régi -és elég rossz- megoldás (talán mondanom sem kell hogy angol) az alsó határfrekvencia csökkentésére.
Azaz: növeljük meg a mozgatott tömeget, ha másképp nem, hát csorgassunk oda egy kis műgyantát a membrán közepére…. Nagyon korai próbálkozásaim között volt ilyen kísérlet, de szerencsére gyártásba soha nem került. Arról nem beszélve hogy sz..ul is néz ki.
Mert az Fs lecsökken ugyan, (az érzékenységgel együtt) de a Qts meg nő, a tranziens átvitel drasztikusan romlik, és -voilá- már meg is érkeztünk a tipikus angol hangzáshoz: tompa, puffogó, definiálatlan mélyek, lassú vonszolódó zenefolyam, hopp, el is aludtam….. 🙁
Ez most csak úgy eszembe jutott….. A hangdobozok listája amik hosszabb-rövidebb ideig birtokomban voltak. Valószínűleg ennél valamivel több, de szerintem jó részükre már nem is emlékszem.
Ahányat meg hallottam-javítottam-modifikáltam? Az biztos lenne vagy 150-200.
dobozok
Arra vállalkoznál, hogy leírod, hogy ezek közül melyek azok, amelyeket feltétellel (vagy még inkább feltétel nélkül) ajánlanál illetve amelyeket ugyanígy nem ajánlanál? Indoklás nem szükséges, csak a tisztán látás végett!
AJ
Hát, a gondom annyi hogy a felsorolt dobozok nagy részét (ami nem saját tervezés :Totem ill. SOL) szinte kivétel nélkül modifikálnom kellett, hogy számomra elfogadható hangzást nyújtsanak. Avagy: belepiszkálás nélkü több sebből véreznek, de a potenciál bennük rejtőzik. Megpróbálom azokat kiválogatni amelyek eredeti állapotukban is elfogadható-ajánlható hangzást képviselnek.
Energy 22 (a Reference Connoisseur változat):
Félelmetesen jó dinamikus, koherens hang igen jó sávszélekkel és élethűséggel, de sajnos már csak a mesében (meg nagy ritkán Kanadában) lelhető fel. + A magassugárzókban a ferrofluidot biztosan cseréni kell….
Celestion:
SL6Si
Concertino2 (a kettő majdnem azonos)
ez a jó értelemben „tipikus” angol hangzás: színezetlen, nyugodt hang elég jó sávszélességgel, viszont kicsit lassúak és nem könnyű hajtani őket.
Sonus Faber Signum:
Extrém ritka, de nagyon jó hang. Jó forrással fantasztikusan koherens hang -egy bizonyos határig. Kisebb helységekbe minőségi lánc végére talán ez a legjobb a felsoroltak közül
Mission 760i, és 780SE:
Modifikálva majdnem olyan jók mint a Signum, gyári állapotban sem rosszak. Nagyon értik a zene lényegét, persze a szokásos hangerő és sávszélesség korlátokkal.
QUAD ESL63
Erről nem regélek -megtették mát jó pár(száz)an. Jól elhelyezve a hozzá illő szobában: mennyország. Másként nehéz vele boldogulni, nyűgös tud lenni. Háklis a porra, és a nagyon párás levegőre.
Totem-ekről és a saját dizájnjaimról nem ömlengek, aki hallotta bármelyiket tudja miről van szó, szavakba önteni nehéz, meg nem is túl hiteles attól aki elkövette őket.
Ami nekem nem volt de hallottam, és merem őket ajánlani: A legtöbb Rega és Royd típus. Bár nem hangerő és dinamikabajnokok, de fürgék, és tudják mi azene lényege.
Nem ajánlani? Na az sem könnyű meg hálás feladat, de van pár olyan delikvens amit mégegyszer nem vállalnék be csak ha nem lenne más amin hallgathatom a zenét:
LS3/5 (bármelyik változat): nehezen hajtható, lassú, korlátozott átviteli sáv és hangerő, agybetegen elszállt árak. Egyszerűen „annyit” nem ér, de kis szobába kamarazenét dünnyögtetni szuper.
Heybrook HB2: erről már leírtam amit lehetett, kerüljétek.
A Spendorok, Harbeth-ek más tészta ezekről nem írnék csak annyit: jó pár típusukat hallottam, nekem nem jönnek be – legtöbbjük legalábbis. Biztosan vannak akiknek ez a Kánaán, de számomra a zene lényege, az ÉLET hiányzik belőlük (és itt nem a csinn-bumm cirkuszra gondolok )
Chario: a koraiak nekem lassúak, az újak meg ordítanak.
Meg még pár gyártó akiktől nem szívesen birtokolnék hangdobozt (a tartós hallgatást nem említve):
Dali, JBL, Bose, Cerwin Vega, Klipsch, Triangle (az olcsóbb modellek) + a legtöbb német kortárs racsítógép: Elac, Canton, Magnat, stb.
Majd ha még jut eszembe más frissítem a listát.
Nyilván vannak az újabb keletű és az általam nem hallott/ismert típusok között is szép számmal amelyek érdemesek a figyelemre, de ezekről -személyes tapasztalat híján- nem tudok nyilatkozni. A neten olvasható teszteket-értékeléseket erős fenntartással kezeljétek, könnyű lesre futni aztán lehet kínlódni az eladással….
Elrettentésképpen: egy igen drága -4000 USD- újabbkori Chario (Aviator Ghibli) átviteli diagramja…..
Igen, jól látjátok: 1 kHz és 17 kHz között 17 dB (!!) a különbség. 🙁
Köszönöm szépen, erre gondoltam!
Sőt többet is tettél a jellemzésekkel! Számomra tanulságos volt így egy post-ban összefoglalva, remélem másnak is segítettél, nekem sokat!
AJ
További nagy kedvencem:
„Feljebblépés miatt eladó (a három hete feljebblépés miatt vásárolt) akár/bármi.”
A jó öreg szibériai vicc jut eszembe: „Szerjózsa, nem lehet (vodkát vinni a toronydaru kezelőjének megfagyás ellen) mert elvisznek!! Mire Szerjózsa: – Innen? Hová???
Audióta szakkifejezések:
– 4 hangfalas erősítő : egy erősítő annyi „hangfalas” ahány pár aljzatot biggyesztek a hátuljára. Lehet 16 is. Nem azonos a 4 csatornással!
– Ribbon magasak: Azoknak a „ribbon” magasaknak (pl. Philips) a 90%-a filléres, gagyi kínai planár típus (magnetosztatikus). Valamit cincognak (jó nagy torzítással) 5és 15 kHz között, de érdemben sem felette, sem alatta semmit. Valódi szalagsugárzók valahogy nem nagyon esnek be negyedmillió alatti dobozokba.
– Éles: A magassugárzók népies elnevezése
– Gumimembrános: Legfeljebb a membránszél, ha az egész membrán gumi lenne érdekesen viselkedne.
– A magassugárzókon levő horpadások, szakadt membránszél: ” A hangzást nem zavarja”. A beíróét biztosan nem, aki lehet technikailag nem süket, csak funkcionális nagyothalló….
– Ütős mélyek: A 80 és 200 Hz közötti kontrollálatlan zúgás-búgás általános elnevezése.
Egye(n)lőre ennyi, majd még biztos jut eszembe….. 🙂
First Watt B1 „előerősítő”
Ára: sacc/kb. 3-400 ezer Ft. Benne pedig ami a képen látható:
-2 pár Fet
-8+2 ellenállás
-2 elektrolit kondenzátor
-2 gagyi potméter
-2 trimmerpotméter
-1 kapcsoló
-6 RCA aljzat
-nyák panel, némi huzal, alu doboz, forgatógombok, stb……..
Kérdés?
A nap vicce:
https://www.hobbielektronika.hu/apro/apro_142134.html
Elktroncsöves nagyothalló készülék!!! Ééééérted Margit? Nem? Biztos begázosodott a csőőőő!
Az akkut egy külön hátizsákban lehet szállítani, amiről 2-3 órát biztosan bír.
(Bár az AN is gyárt ilyeneket csak picit drágábban….. 🙂 )
A második képen a keménymagos japán audiofil változat bio kiadásban, elektronika nélkül.
„Aztán kicseréltem a LAN kábelemet a faltól a PC-ig Nordost Heimdall 2-re, és végre helyreállt a hangzásban minden ami eddig nem volt kielégítő….”
Bahir Indonéziából
Ha választanom kellene hogy a jó negyven éves szervíz tapasztalataim alapján mi volt a legsz..abb készülék hang és műszaki szempontból, ez biztosan benne lenne az első háromban. Eszetlen tervezési koncepció, szar minőségű alkatrészekből (a vil. kék elkók, potméterek, kapcsolók pl.), hulladék nyák panelen, kaotikus kábelezéssel.
Ennél már csak a hangja volt rettenetesebb. Érdektelen, lapos beszűkült dinamikájú tompa, torz dünnyögés.
A NAD ugyan csinált pár (nem túl sok) jó hangú készüléket, na ez nem volt közöttük…. 🙁
https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=32&t=182415