Ezo-tér

No, hogy legyen ilyen is…..  Itt majd lehet kardot csörtetni -ha valakinek úgy tetszik-, merthogy:

“Több dolgok vannak földön s égen Horatio…..”   😉

27 thoughts on “Ezo-tér

  1. Szia András!

    A szupermagassal kapcsolatosan van néhány láma kérdésem:
    – dóm sugárzó, jól gondolom nem tudja ugyan azt mint a planár?
    – van jelentősége, hogy a hangfal tetején milyen pozícióban van? (a front oldalon, középen, vagy hátul)

    Szép napot.

    1. – Szupermagasnak a planár vagy ribbon típusok általában jobbak. Kisebb a mozgó tömegük (a dómokénak negyede-tizede) ezért a frkevenciamenetük és a tranzienseik is jobbak azoknál. Persze dómok között is vannak alkalmas típusok, de legtöbbször az említett rendszerűeket találjuk ilyen szerepben.
      – Az hogy mi az optimális helyük egy hangdobozon leginkább kísérleti úton dönthető el, magyarul ki kell próbálni többféle helyen, előre vagy felfelé sugárzó pozícióban is. Erre általános szabály nincsen, a kiegészítendő rendszertől és a szupermagas típusától függő dolgok.
      Méréssel is lehet optimalizálni, (persze ehhez kell egy megbízható és precíz mérőösszeállítás), ilyenkor az impulzusátvitelt kell figyelni, a magassugárzó “belépő tüskéjének” alakját. Minél simább az átmenet, minél kevesebb a cikkcakk, túllövés, annál jobb lehet az eredmény.

  2. Régen hülyítettelek már benneteket az agymenéseimmel, igyekszem pótolni…… 🙂
    Na kérem. Két (újabb) lépéssel közelebb az audio nirvánához.
    1.: Ez százszor lerágott csont, aki nem próbálta még úgysem hiszi el. A szupermagassugárzó.
    Azért is érdekes a dolog mert a mérések szerint a dobozaim felső oktávja amúgy is kicsit felfelé “konyul” -persze nem sokat, 1.5-2 dB 20 kHz-nél- szóval azt gondolhatná a normális halandó, minek itt kínlódni extra magasakkal? Hát van minek. Igazából minimális a mennyiségben hozzáadott magastartomány -az is csak 15 kHz felett indul- nem is az, hanem a magasak minősége ami érdekes változáson megy át.
    Próbáltam előre sugárzó módon, aztán hátrafelé is, érdekes módon mindkettőnél éreztem egy kis pluszt a legfelső oktávban, de nem győzött meg. Így viszont -felfelé sugározva- egészen döbbenetes módon nyitja meg a teret.
    Igen, ez az a bizonyos “levegő” amiről annyi szó esik de elég nehéz a lényegét megfogalmazni. Fura asszociáció lehet, de némi hallgatózás után úgy éreztem hogy könnyebb lélegezni. Szellősebb a hangzás, és bár a magasak eddig sem voltak jellemzően “beszorulva” a dobozba most valami egészen könnyed légies módon szólalnak meg. Különösen olyan felvételeken érezni a hatást ahol gyakorlati tapasztalatból sejtjük hogyan szól(hat)na a valóságban. Kis dzsesszklubok füstös, pohárkoccanós hangulata, beszédfoszlányok a vendégektől vagy erdőben sétálva a talpunk alatt roppanó gallyak, szélsusogás, esőcseppek koppanása a leveleken már-már képtelen valószerűséggel lebegnek a szobában, szinte nem is behatárolhatóan.
    Összefüggő, diffúz hangtér, lehet benne sétálni nem borul fel, tompul el. Aki teheti, feltétlenül próbálja ki.
    Persze vannak korlátok, nem mindenki fog hozzájutni a kis ősrégi Akai planár magasakhoz (jó pár éve 5-600 Ft-ért árulta tömegével valamelyik webáruház).
    [[ https://www.vatera.hu/akai-ortodinamikus-magassugarzo-par-3066464681.html ]]
    Az érzékenysége sem biztosan elég minden dobozhoz (86 dB körüli), de úgy tűnik ez itt nem annyira lényeges szempont, még 4 dB-s csillapítással is hozta az effektust szépen. A csatoló kondenzátor értékével lehet játszani, de nem ajánlok 1 uF-nál sokkal többet, legalábbis elsőfokú váltásnál (ezzel tűnt a legjobbnak). Lehet próbálni másodrendű szűrővel is, akkor 2.2uF-0.15mH értékekkel érdemes kezdeni de itt sem ajánlott 12-15 kHz alá menni a becsatolással.

    2.: Ez sem új ötlet, nem is saját, láttam pár helyen alkalmazni. Ez elvileg valahogyan a mágnes szórt tere által generált -káros- örvényáramokat lenne hivatott csökkenteni. Én egy menet 70 mikronos rézszalagot tekertem a mágnes köré, az átlapolásnál a végét végighúztam ónnal egy nagyobb teljesítményű pákával.
    Hatás? Nem annyira látványos (“hallványos”) mint a szupermagas, de majdnem biztos hogy a mikrodinamikán javít, kicsit fókuszáltabb a tér, és talán a mélyek is feszesebbek lettek. Ha nem tetszik könnyen le lehet venni, (próbáltam) de hamar hiányérzetet generál ha nincs a mágnesen….

      1. Alkalmazható, csak ott (szerintem) nem sok értelme van. A mélynél a mágnes szórt tere által a vas elemekben -póluslemezek- indukált örvényáramok (eddy current) a hangszóró Qes-ét, ezáltal a Qts-ét (más szóval csillapítását) is rontják, plusz némi hatásfokveszteséget is okoznak. Magasaknál ez elhanyagolható tényező mivel ott a felfüggesztés jóval merevebb, ott a Qms rész (mechanikai csillapítás) dominál.
        Szórt mágneses teret a réz nem csökkent (mágneses árnyékolásra nem alkalmas), de itt nem is az a célja.

        1. Helyzetfokozódás van…. Így még jobb. 🙂
          Érdekes dolog ez, elvileg ugye mind a CD, mind a normál PC-s rendszer 20 kHz-ig dolgozik. Most 0.68 uF-dal van becsatolva, ez 8 ohmnál 28 kHz-s töréspontot ad (-3dB), 10k-nál már -12 dB a szint. Vagyis: elvileg a hatása alig lehetne mérhető az átvitelen.
          Ha magában hallgatom csak a kis planár magasat, a legtöbb zenén szinte semmi nem hallható, néhol egy kis halovány “ciccegés”, de annál nem több. Mégis amikor hallgatózás közben lecsatlakoztatom, a tér érezhetően beszűkül, kétdimenziósabb lesz, kevesebb a levegő a hangszerek körül.

          1. Ez már omnidirektionális 🙂

            Barátom ajánlotta régebben figyelmembe Sawafuji magasként. Nekem vannak Sfi Dp-12 közepeim. De emiatt dipól elrendezés merült fel. Szóval 2 ilyen Akai ortodinamikust össze lehet ragasztani dipólba.

  3. Vintage, retró, NOS (sztalgia)…..
    Viharos sebességgel terjed a lomis piacról anno fillérekért begyűjtögetett 50 év körüli audio holmik újra felfedezése, reneszánsza. Bicegő lézerfejes, kiszáradt elkós, feketére oxidálódott recsegős (cserélhetetlen-szétszedhetetlen) potik, kapcsolók gazdag tárházai. De: “ezekben még volt anyag” mondják a guruk…,
    Ami általában igaz is, amennyiben a szép szálcsiszolt alu előlapokról, és csinosan esztergált tekerőgombokról beszélünk. Vonatkozik ugyanez a garázsból vagy pincéből porosodó dobozokból előkotort hasonló korú orosz és Remix szénréteg ellenállásokra, papír-olaj kondikra, fémkalapos BC tranyókra, mindenre amit 30-40 éve bottal is csak finnyáskodva piszkáltunk meg, De akkor is csak azért mert nem volt más. Arra azért gondolom sokan emlékszünk (az idősebbek legalábbis), hogy mind alkatrész, mind készülék szinten az “orosz” anno szitokszónak számított….
    Mi is történt? Valóban annyival jobbak (vagy egyáltalán jobbak-e) ezek a jórészt már műszaki múzeumba való holmik, vagy mi süketültünk meg az évtizedek zajártalmaiban, vagy csak elveszítettük a bizalmunkat az egyre inkább marketorientált, Kínában összerakott-gyányolt túlhájpolt holmikban?
    Ki tudja, én mindenestre nem teljesen értem. Mindazonáltal felsejlik egyfajta nyájszellem hajtotta, pár megmondóember által generált divathullám is a jelenség hátterében. Olvashatunk ilyen dolgokról itthon is, különféle fórumok tiszteletben álló tagjaitól. Bárhogy is van, nekem itt 2021-ben kicsit szomorú (és szánalmas) az egész…. 🙁

  4. “Első körben, minden egy picit jobb. Több részlet, jobb magasak, határozottabb mélyek és mélyebbre is megy. Olyan dolgokat hallok meg a felvételeken, amiket eddig még soha. :D”
    Ismerős? Talán a legtipikusabb hozzászólás egy (bármilyen) audio témájú topikban.
    Én is szoktam olyan dolgokat hallani felvételekben amiket addig soha, és olyankor majdnem biztosan tudom hogy ez hosszú távon hallgatva tévedés lesz -bármit is csináltam éppen. Ez az önhülyítés szent Grálja, és mégis szinte mindenki bedől neki. 🙁 Leginkább azért, mert olyan dolgokat kezdünk el hallani amik a rendszer “művei”, és a felvételen valószínűleg ott sincsenek.
    Egy pici kiemelés, egy pici torzítás itt-ott, amit nagyon könnyen jobb felbontásnak, “részletezőképességnek” hall a kevésbé gyakorlott fül. Azért is veszélyes és félrevezető ez a játék, mert az esetek legnagyobb részében a verdikt fél perc után kész, holott ezeket a dolgokat megítélni (jobb vagy rosszabb lett-e a hallott hang) sokszor csak napok hallgatózása után lehet biztosan eldönteni. Ha egyáltalán el lehet, vagy csak nagyon hallani szeretnénk valamit…..
    Nem tudom hány olyan hozzászólást olvastatok már -akár egy nem olcsó új kütyü vásárlása, akár egy összekínlódott DIY holmi első meghallgatása után, hogy: – Hát ez bizony gyengébb mint amit eddig hallgattam… Ja, kivéve ha a haver, vagy ismerős rendszerében történik ugyanez, mert ott bizony sűrűbben megesik. 🙂

    1. Sajnos az én repertoáromból is ismerős ez……….
      De megtaláltam a gyógyírt.
      Kontrol csoportként a kisebbik lányomat vonom be az értékelésbe. Sokkal jobb a hallása (nem csak fizikailag) mint az enyém, ééééssss ami a legfőbb: nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az éppen általam össze trutymákolt valamit hallja jobbnak.
      Nagyon sokszor teljesen korrelál a véleményünk. Ez talán annak is köszönhető, hogy én is kezdem elhagyni az önbecsapás című eposzt.
      És tényleg, ha a hangzás nem marasztal a helyemen, hanem már venném halkabbra, léptetném a következő számra, no akkor már sejthető, hogy a változtatás nem a kedvező irányba hatott….

  5. Sok észbontó baromság kering ebben a témában, de azt hiszem ez mindent visz….
    Aki tud eleget angolul, feltétlenül olvassa el, ekkora égigérő hasbaakasztást ritkán találni.
    http://www.machinadynamica.com/machina64.htm
    A kép nem kapcsolódik hozzá, (bár ez is egy nélkülözhetetlen segédeszköz egy magára valamit is adó audiofool fegyvertárában) a csávó tekintete miatt raktam fel. Érdemes megnézni, szerintem az egész téma esszenciája benne van abban ahogy néz. 🙁

    1. Laci!!
      Kételkedsz a modern technika tudományosan megalapozott, objektíve tesztelt eredményeiben? Ahelyett hogy örülnél, hogy ilyet is lehet kapni. 🙂
      Meg még több ezer (százezer?) teljesem értelmetlen puszta lenyúlásról szóló kacatot.
      Ja persze aki megteheti miért ne vegye meg? Ha számára épp ez hiányzik a teljességhez.
      Ha az emberek nagy része venné a fáradságot hogy a maga és mások hülyítése helyett értelmes dolgokkal foglalkozna, talán nem tartanánk itt, az éjszaka legmélyén.
      Mellesleg hidd el, van ennél sokkal rosszabb is….
      Pár példa:
      https://www.lessloss.com/blackbody-p-200.html
      http://www.machinadynamica.com/machina31.htm
      http://www.machinadynamica.com/machina31.htm

  6. Nesze neked ezotéria…. Polaritás. Tudjuk hogy fontos, hangszóróknál, erősítőknél, nem mindegy hogy a kimenőjel milyen polaritással érkezik a lánc végére. Ideális esetben a hangsugárzók membránja egy “rendesen” rögzített jel esetén kompresszióval indul. Mert ugye ha beleütök egy dob membránjába, vagy elengedek egy megfeszített húrt, az elsőre sűrűsödést okoz a levegőben, magyarul nyomáshullám indul a mikrofon felé. Ha a polaritás valahol megfordul, az első reakció a lánc végén ritkulás -rarefakció- lesz, a membrán “beszipkázza” a levegőt ahelyett hogy sűrítené.
    A probléma persze nem ilyen egyszerű, mivel azt semmilyen lemezkiadó nem köti az orrunkra, hogy a felvétel -keverés-masterezés és egyéb manipulációk során hányszor fordul meg a jel fázisa, plusz egy kiadón belül is megesik hogy az egyik lemeznél -a zene jellege miatt- más berendezéseken halad át a jel mint a másiknál.
    No, de nem is erről akartam beszélni, hanem egy sokkal agyamentebb polaritás probléma jelenlétéről, aminek ugyan van mitológiai háttere, de eddig személyesen nem találkoztam vele.
    Történt ugyanis, hogy az éppen hallgatott és immáron szépen “összeérett” rendszeremben ki kellett próbálnom egy átalakított DAC-ot, ezért az enyémnek kihúztam a hálózati csatlakozóját mert épp nem találtam más szabad helyet. Aztán a próba után visszakötöttem, és döbbenten vettem észre, hogy rendesen szétesett a hangkép. A basszus”ütése” eltűnt, a tér összemaszatolódott, az olyannyira szeretett definiáltság csak nyomokban volt található. Reménykedtem benne , hogy csak a szokásos cserebere utáni feléledésről lesz szó, de sajnos a gond két nap után is maradt.
    Gondolom a folytatást nem lesz nehéz kitalálni…. Harmadik nap ugrott be, hogy igen, olvastam már erről, mi van, ha a hálózati csati polaritását véletlenül megfordítottam? Igyekeztem elhessegetni a gondolatot mint elég elborult ötletet, de a visszafordítás után hamar eloszlottak a kételyeim. Hogy aztán ez hogyan és miért idézi elő a leírt jelenséget nem tudom, de tény hogy azonnal és jól hallható változást okoz.
    Aztán csak elgondolkodtam rajta, hogy mondjuk 4-5 tagú átviteli lánc esetén hány ilyen polaritás kombináció létezik, és ezekből melyik a jobb vagy rosszabb, és miért.
    Nem akarom tovább ragozni, sem eltúlozni a dolgot, de kíváncsi lennék rá, hogy más találkozott-e ezzel a jelenséggel, és ha nem, hajlandó-e kipróbálni és a tapasztalatait megosztani velünk….

  7. Hogy legyen sejtésünk miért raktam fel a Quad ESL 2805 négyszögjelátvitelét, nézzük meg mit tud ugyanebből kihozni egy elég jó nevű kétutas monitor (16 cm mélyközép, 1″ dóm magas). Ne reménykedjetek… szinte az összes kónuszos-dómsugárzós hangdoboz legfeljebb erre képes….. 🙁
    Miért? Míg a Quad egész membránfóliájának tömege kevesebb 1 grammnál, addig egy átlagos 16 cm-es kónuszos mélyközép mozgó tömege 10-14 gramm körül van. Plusz, míg ennek mondjuk 60 Hz-en 90 dB-s hangnyomáshoz legalább 4-5 mm-t kell mozdulni, addig a sztatikus majdnem negyed négyzetméteres membránja ugyanehhez 0.2 mm-t tér ki. Épp ezért nagyságrendekkel kisebb lehet a torzítása is.
    Ezzel együtt, a Quad-okon kívül nem nagyon hallottam olyan ES panel-t amivel tartósan együtt tudnék élni, az előzőekben említett problémák miatt.

  8. Az meg ahogy a dolog tálalva van…. Megszokhattuk már, hogy – persze nem csak ezen a területen- kb. tíz évente feltalálja valaki a meleg vizet, és megváltja az audio világot. Nem szeretném kisebbíteni a tervező érdemeit, de ez fajta zsurnalisztika elég szánalmasan középszerű, és kiszámítható. (ha valaki még nem olvasott volna pl. Sterophile-os fizetett lelkendezést átlagos minőségű de kegyetlenül túlárazott termékekről.)
    Persze tudjuk, ezeknek sem mi leszünk a vevői, bár ha lenne rá ennyim sem ezt az irányt forszíroznám.
    (inkább pl. MBL….)

  9. Biztosan jó…. Hallottam már jó pár sztatikust életemben (3 évig Quad szervizes voltam-többek között), Martin Logant, Audiostatic-ot, ezeket még nem (lehet nem is fogom), így nem tudok róluk mit mondani.
    Általában a nagyméretű panelek nem az én világom, itt a pontszerű hangforrás valahogy nem jön össze, nekem furcsa egy padlótól plafonig érő hegedűt hallani.
    Ha leülünk egy pár majd 2 m magas elektrosztatikus sugárzótól mondjuk 3 m-re, könnyű belátni hogy a panel közepéről és tetejéről érkező hullámok (ugyanaz a meghajtójel!) között jó 16 cm útkülönbség van ami 10 kHz-nél jó 5 hullámhossznyi különbség…… 🙁 Enyhe fázishiba.
    Ez -megfelelő szűrés nélkül mérve- a képen látható átvitelt eredményezi (egy “amúgy” teljesen egyenletes átvitelű) hangsugárzóból.
    Szóval nem véletlenül találta ki a Quad a szegmentált panelt a 63-as modelljüknél (jó 40 éve…) ott így, – a középső panelrészekre kerülő jelet némileg késleltetik a külsőkhöz képest -vették elejét a “fésűszűrő” (comb filter) effektusnak ami elkerülhetetlen a nagyméretű homogén jellel hajtott síkmembránoknál.
    Ez okból pl. ezeknek a paneleknek a térábrázolása meglehetősen problémás lehet.

  10. Készülnek a nyák panelek az áramkörhöz, (Kínából fog érkezni vagy 20 darab) de ez beletelhet néhány hétbe.
    Ha megérkeznek jelezni fogom. Aki esetleg nem tudná:(miért is tudná??) Schumann generátor elektronikáról van szó amit pár hete tesztelek.
    Akit érdekel olvasson utána a témának, tanulságos. (rengeteg anyag van fent a neten, ennyit legalább érdemes elolvasni):

    Schumann rezonancia és egészség

  11. No urak, az első “csont”:
    Kábelbejáratás….. Hogy mi?? Ma elkészültem egy ugyanolyan szalagkábel párral amit immáron jó két éve hallgatok, most éppen az MS dobozokkal.
    (hülyeség, nem a kábelt hallgatom, hanem a rajta áramló zenét).
    Aztán ahogy bekötöttem el is sírtam magamat. Annyira sz@r volt amit hallottam. Ugyanaz a Mundorf 0.07×30 mm-es OFC réz szalag hosszában kettéhajtva, közte kondenzátorpapír szigetelő csík, ugyanolyan kígyóbőrben, bár más csatlakozókkal, meg picit rövidebb mint a régi. Próbáltam mind a két irányban, semmi hallható különbség….
    Elment a zene varázsa, sziszegős, dinamikátlan hangzás rendesen megborult arányokkal. Mi történt?
    Az történt, hogy ez a kábel -a szalag- szűz volt, soha nem kergetőztek még benne elektronok.
    Nosza, akkor “járassuk” be, talán nem kell kidobni. Hátha igazak a városi legendák.

    Egy 150VA-es toroid trafóra tekertem 4 menetet 1.5-ös zománchuzalból, forrasztottam a végeikre banánhüvelyeket, meg az egyik ágba sorosan beiktattam egy 0.1 ohm 5W-os ellenállást az áramerősséget mérni, aztán bedugtam a kábeleket “föni”. Így a négymenetes tekerccsel kb. 4 Ampert folyattam át rajtuk, szálanként másfél órát. Igaz “csak” 50 Hz-cel, és nem “audiofil bejárató jellel”. 🙂
    Ez a módszer azért használatos/hasznos, mert ha normál zenei anyaggal, vagy valamilyen bejáratójellel tennénk ugyanezt -úgy hogy közben a hangszórókra megy a jel- akkor ahhoz hogy 4 ampert küldjünk át a kébeleken, jó 100 Watt (8 ohmos doboz esetén 110 Watt) teljesítménnyel kéne megküldeni a dobozainkat, amit nem sok hangsugárzó viselne el, rólunk meg a szomszédokról nem is beszélve…. 🙁

    A periódus végére a különbség drasztikusan redukálódott, még nem az igazi, de már sokkal közelebb van az egy éve használtéhoz a hallott hang. Szóval még kapnak szálanként 3-4 órát, aztán meglátjuk.
    Nem vagyok benne biztos mi történik ilyenkor az anyagban, de valami bizonyosan. Vannak neves szakemberek, cégek (Cardas) akik komoly elméleti -metallurgiai- háttérrel támogatják a jelenséget, hogy mérni lehet-e nem tudom, de hallani bizonyosan. És ez nem az a “ha akarom hallom, ha akarom nem” kategória, hanem azonnal hallható markáns különbség.

    Lehet kommentálni, cáfolni, vitázni, hogy “ugyan, az csak réz”, mi is változna benne a rajta átfolyó áram hatására?? Mindenesetre elgondolkodtató a dolog, az összes többi elektronikai alkatrész vonatkozásában is. Lehet ugyanez történik az alkatrészlábakban (egy átlagos erősítőben van vagy 2-3 méter huzal mint alkatrész kivezetés) meg a nyák lemezek vezető fólia csíkjaiban is? A forrasztási pontok eutektikumát nem is említve…. Van itt gond bőven. 😉

Vélemény, hozzászólás?