“D”-misztifikálás

Ebben a rovatban lesz majd szó a sok -és egyre több- port kavaró D osztályú erősítőkről.

Tapasztalatomhoz, tudásomhoz mérten igyekszem eloszlatni néhány tévhitet, miért, kinek jó, vagy nem (lehet) jó ez az erősítőfajta. Lehet kérdezni, véleményt, tapasztalatot megosztani.

Ha már “D”, akkor lehet egyéb digitális témákat is vesézgetni. DAC-okat, CD játszókat, stb.

PC és hálózati alapú forrásokról -tapasztalat híján- nem nagyon tudok nyilatkozni, ezt ha lehet ne kérdezzétek – legfeljebb egymástól.

79 thoughts on ““D”-misztifikálás

  1. Most éppen “őkelme” fekszik a műtőasztalon. Jelen állapotára való tekintettel csak netes képet mellékelek róla. Volt már hasonló konfigurációjú erősítőm (Poppulse T150) azt nagyon szerettem, de egy gyenge pillanatomban eladtam. Eddigi próbálkozásaim közül úgy érzem, ennek a Topping chip-nek (TA 2022) van a legzeneibb, legéletszerűbb hangja. Számomra legalábbis, meg nyilván azok közül amiket eddig próbáltam (10-12 típus).
    Persze sok függ a körítéstől -tápegység, járulékos áramkörök, passzív alkatrészek minősége- de úgy tűnik, ezzel nagyon melléfogni nem lehet.
    Remélem a héten kész leszek a mod-jával, aztán majd megírom mit hallok….

  2. Hogy mit tud?
    8 ohmon 2×50, 4 ohmon 2×90 W teljesítmény, duplatrafós kivitel minőségi alkatrészekkel, komplex védelemmel. Masszív kis bestia extrudált alu házban (5.5 kg) két pár RCA bemenet, aztán semmi több. Szerencsésebbek anno 50-60 ezer körül hozzájuthattak, ma már elég nehéz akár használtat is találni.

  3. Nagyon-nagyon jó hang….. Csak sajnos pottyant egy kis üröm az örömbe. A tegnapi -meglehetősen zajos környezetben történt- első meghallgatáson nem tűnt fel, hogy a két trafó bizony rendesen zúg. Aztán késő este csendben hallgatva kiderült, hogy e mellett bizony zenét hallgatni nem lehet. Úgyhogy most talonba kerül a projekt amíg rendelek bele egy pár toroidot, mert sejtésem szerint -mivel egyedi darabok- nem két hét lesz mire elkészülnek. Még az a szerencse, hogy legalább a fém házak nincsenek műgyantával kiöntve, ki lehet cserélni bennük a trafókat. Ez az év nem akar nekem sehogy sem összeállni…. 🙁

  4. Konkrétan ezt a típust hallgatom most is- még mindig “deszkára” szerelten,- persze némi tuninggal 🙂
    Azért is szereztem be a TP60-ast, mert már szégyelltem hogy egy ilyen tákolmányon hallgatok zenét, bármilyen jó hangja is van. (bár a közmondás szerint szabónak mindig rongyos a nadrágja…)
    Most viszont úgy tűnik hogy még egy darabig használatban marad. 🙁
    Gyári formájában sípol, meg búg is egy kicsit, azt kellett megszüntetni, meg “pár” alkatrészt kicserélni, hozzáadni, stb… (kb. a felét) Azért ha összehasonlítod az én változatomat a gyárival, látható hogy van eltérés rendesen.
    Nem biztos hogy megéri a kínlódást. Nekem vagy tíz órámba került az átépítés, részletesen leírni körülményes, komolyabb gyakorlat nélkül nekifogni kockázatos, én meg még egyszer nem állnék neki ha nem feltétlenül szükséges

  5. Nekem jobban tetszik az ilyen vezeték minimalista alkatrészkupac, mint a minden vezetéket egymással párhuzamosan, merőlegesen tartalmazó szerelési mód, ahol viszont méterekkel hosszabbak a kábelek. A képről már nagyjából minden modifikációt leolvastam, lehet egyszer, ha a mostani erősítőm hangja nem jön be, akkor majd belevágok egy ilyenbe is, bár még nagyon tetszik, és a kis 300 wattos toroid trafó épp ma érkezett meg hozzá, lehet lassan összeépíteni.

  6. A kínai olcsó TA2022-es panelekkel kapcsolatban azért egy kis óvatosság nem árt. A Topping-ban láthatóan más az IC “megjelenése” mint az olcsó kínai paneleken. Aranyozott lábak, gravírozott logó, a hátlap vörösréz lemez, míg emezekben a hátlap valami ónozott vaslemez szerűség, vékonyak, törékenyek a kivezetések. Ez még nem is lenne nagy gond, de sajnos a hangzásbeli különbség is jelentős.
    A Topping -még zúgó trafóval is -sokkal definiáltabb, lágyabb, jó értelemben véve analógosabb hangzású ami azért rendelkezik a D osztály erősségeivel is, már ami a tranziens sebességet (úgy indít, “állít meg” hangokat ahogy hagyományos erősítőkből soha nem hallottam) a színezetlenséget , és a már-már valószínűtlen basszus kontrollt illeti. Furcsa, de pl. a magastartomány selymessége néha már-már emlékeztet az általam hallott legjobb csövesekére. Talán ez az amit a D osztálytól a legkevésbé várna az ember. (a 2022-n kívül nagyon kevés is van köztük ami ezt tudja) Ehhez képest az olcsó paneles változatok érdesebb-ércesebbek, talán többet is torzítanak, a zene jobban beleszorul a hangdobozokba, és hallhatóan zajosabbak is.
    Szóval ingyen ebéd itt sincs, sajnos valószínűleg a Tripath-tól levetett-ellopott licensz (?) alapján utángyártott, vagy a minőségellenőrzés során másodosztályúnak minősített csip-ek kerülnek ezekbe a panelekbe. Ezért lehet őket bagóért megvenni. A képen az eredeti áramkör.

  7. Közben (miután futottam pár kört trafógyártás ügyében) kiderült mitől is zúgnak szegények a TP60-ban.
    Ezek -amint a házon levő felirat is jelzi- 220V-os hálózati feszültséghez lettek méretezve, nálam pedig sajnos a névlegesen 230 Voltos hálózat az esetek 90%-ában inkább 240 közelében tanyázik. Most éppen 239-et mutat a műszer.
    Ez ugye már majd’ 10% extrát jelent, ami hagyományos trafóknál nem is lenne gond, de a toroidok kivételesen érzékenyek a túlgerjesztésre. Megmérve a nyugalmi áramfelvételt gyorsan méreteztem egy fojtótekercset amivel 220-ra “ejtettem” az erősítőbe jutó feszültséget. És tarará… A zúgás eltűnt. Teljesen.
    Ezzel annyi a probléma, hogy valós körülmények között -a változó áramfelvétel miatt- ez a megoldás nem működik. Lehetne valamilyen megfelelő teljesítményű illesztő (240/220V) vagy autotrafós megoldást alkalmazni, de ez sem lenne sokkal olcsóbb mint a trafócsere, meg így csak ezzel együtt használható az erősítő. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a plusz 10% hálózati feszültség megjelenik a szekunder oldalon is, ezért a tápfeszültségek is ennyivel magasabbak lesznek, – ami nem biztos hogy jótékony hatással van az áramkörök hosszútávú működésre.
    Egy szó mint száz: úgy döntöttem hogy -lévén szerencsére szétbonthatók- áttekercselem a trafókat. Ami abból áll, hogy -természetesen a megfelelő módon kivitelezve és biztonsági tényezőket szem előtt tartva- a trafó primerével sorba kötök egy kb. 60 menetes extra tekercset (természetesen a trafó testére tekerve) így megnövelve a primer voltonkénti menetszámot.
    Régebben csináltam már hasonló dolgot, akkor sikerült. Bízom benne most is fog…..

  8. Sziasztok!

    Először is BUÉK.

    A T150 nálam landolt 🙁 A trafója annak is morgott, így rászántam magam a cserére. Szerencsére a közelben találtam egy tekercselőt, aki el is készíítette (nem gyorsan, viszont roppant lassan ,de a végeredmény kárpótolt a várakozásért). Az új trafó nem morgott, cserébe nem fért be a régi házikóba, ígyaz erősítőből naked stílusú lett. Holnap dobok fel képet. Sztem így is elég csinos….
    Ebben a felépítésben nagyon minimalizálni lehetett a vezetékezést.
    Hogy hangra jobb-e az új trafóval? Sztem igen. De ebben lehet némi placebó is, de nem morog. Sajnos, vagy inkább hál istennek nekem nincs olyan fülem, mint Andrásnak…

    Egy másik projektnél egy másik trafókészítő céget is találtam. Gyöngyösön van az Eektris nevű vállalkozás. Itt is egész jó terméket készítenek. Az audió célrra is megfelelő trafó természetesen feláras, de nem vészes. Teszek fel egy árlistát. Van benne impregnálás, több réz, gyanta kiöntés…
    Ja. És egész gyorsak.

  9. No szóval… Ez egy érdekes történet lesz, több szempontból is. Egyszerre védő, és vádbeszéd a D osztályú erősítőkről.
    Történt hogy egy kedves AVX-es fórumtárs felajánlotta megvételre ezt a Topping erősítőt, mert ő nem nagyon akart vele foglalkozni, lévén hibásként árulták -a hangerőszabályzója recsegett. Ő megrendelte az új -igen jó minőségű- potmétert, és elküldte azzal, hogy én meg majd beleszerelem. Félreértés ne essék, NAGYON baráti árról beszélünk….
    Megérkezvén, rögtön neki is estem, régi poti ki, új be, aztán…. Ajjaj. Minden szép és jó, de ez a holmi így nem fog működni, mert zúg mint a Volga. 🙂 Nem kicsit, nagyon. Túlgerjesztés tipikus esete.
    Tájékozódván a honi műhelyek trafó árairól (egyedi méretű és feszültségű toroid trafók!) úgy döntöttem, magam oldom meg a dolgot, inkább áttekercselem a trafókat mintsem kifizessem az értük kért kért 25 ezer Ft-ot (erről írtam korábban). Így is lett, 4 óra munka és az ujjaimon keletkezett két vízhólyag után kész is lettem velük. Rendben, zúgás semmi, de… Valami még mindig nem stimmel.
    A hang -várakozásommal ellentétben- kicsit élettelen, fáradt, olyan dinamikahatárolt, a magasak néha karcolnak (főleg nagyobb hangerőkön) plusz néha az egyik csatorna néha véletlenszerűen elhallgat. Bár a szokásos erősségek: mélytartomány kontroll, villámgyors “reakciók”, kvázi holografikus színpad már ott vannak; de hamar kiderül, hogy ezt ÍGY nem fogom tudni sokáig hallgatni.
    Nosza, gondolkodjunk, olvasgassunk. Néhány óra fejtörés, a kapcsolási rajz tanulmányozása, és számos a neten talált komment elemzése után lassan kezd derengeni a kép.
    A hangszóró kapcsoló/védő relé kontakthibás, valamint a demoduláló tekercsek (a D osztály egyik “lelke”) tűzforrók. Ez azt jelenti, hogy telítésbe vannak gerjesztve, ami torzítást, és dinamikakompressziót okozhat. Rossz anyagválasztás, kínai termékben láttunk már pár ilyet….. Szerencsére már korábban vásároltam (előérzet?) jó néhány kiváló minőségű Coilcraft gyártmányú porvasmagos tekercset amiket gyorsan be is raktam az eredetik helyére, valamint a relét Omron gyártmányú hermetikusan zárt 8 Amperes típusúra cseréltem.
    Na így már kezd hallgathatóvá alakulni a dolog, néha már egy halvány mosoly is megjelenik hallgatózás közben. Jó az irány, most már csak a szokásos trükkök vannak hátra: egyenirányítók cseréje Schottky diódákra, szűrőkondenzátorok áthidalása PP filmekkel, bemenő csatókondenzátorok RelCap-okkal kiváltva, meg a filléres jelkábel -az RCA csatlakozóktól a potméterig- CAT6-ból sodrott drótokra cserélve.
    Végeredmény: Na ez most NAGYON jó. Mennyire jó? Erről majd szeretnék bővebben írni, mert sok tanulsággal szolgált ez a kis “utazás”, de most úgy érzem/hallom, hogy ennél érdemben jobb hangot csak jelentősen nagyobb beruházással lehet elérni. Ami jó volt még jobb lett, és szerencsére a hibák olyan szintre redukálódtak hogy most már abszolút nem állnak a zene és a hallgató (már ami engem illet) közé.
    Előzeteseként annyit, hogy ennél az erősítőtípusnál a kimeneti demoduláló/szűrő RC tagok méretezése abszolút kritikus, eddigi tapasztalataim szerint az eredő hangminőség legalább 50%-a ezeknek a megfelelő választásától, méretezésétől függ.
    Hogy még inkább elkeserítsem a tisztelt olvasókat, nagyon valószínű, hogy ezeket a szűrőtagokat egyedileg kell(ene) méretezni minden egyes hangdobozhoz – lévén azok nagyfrekvenciás (20 kHz körüli) impedanciája bárhol lehet 4 és 30 Ohm között…. Egy adott D osztályú erősítőnél megadott impedanciaértékek (4vagy 8 ohm) semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogy hogyan fog az erősítő/hangdoboz interfész viselkedni ezektől eltérő értékek esetén.

  10. Ha van akit mélyebben érdekel a fent említett téma, és valamelyest érti az angolt, ezt az oldalt érdemes felkeresni. Aránylag (…) egyszerűen mutatja be példákkal illusztráltan a D osztályú kimeneti szűrők méretezésének fontosságát. A diagramokból jól látható, milyen különbségeket -frekvenciamenet anomáliákat, torzításokat- okozhat egy nem megfelelőképpen méretezett szűrőtag, illetve a nem optimális alkatrészek (tekercs, kondenzátor) választása az áramkörben.
    Az ott olvashatókból is kiderül, hogy bizony egy választott fix kombináció (ami ugye alapeset minden ilyen erősítőnél) legjobb esetben is durva kompromisszum a számbajöhető hangsugárzó választékot, azok impedanciamenetét tekintve.
    Azért lovagolok ennyit ezen a témán, mert immár személyes tapasztalataim is igazolják, hogy ezen erősítőtípus “rossz hírneve” nagyrészt pontosan ennek a területnek a nem kellő figyelemmel való kezelésén múlik.
    http://www.trevormarshall.com/class-d-tutorial/

  11. A rovat címében “D (de)misztifikálás” áll.
    Ne vessetek rám követ, nem feltételezem hogy technikai analfabéták olvassák ezt a blog-ot, de halkan megkérdezem: Mindenki tisztában van azzal, mi is a D osztályú erősítés lényege?
    Aki igen lapozhat, ( 🙂 ), aki nem teljesen biztos benne annak ajánlom nézzem meg ezt a pár perces videót. Hozzátéve, hogy erősen leegyszerűsített tárgyalásmód laikusok számára, de a lényeg nagyon szemléletesen átjön benne. Plusz az osztály legegyszerűbb képviselőiről szól, tehát a végén az ajánlás a minőségi zenehallgatásról (válassz drága analóg erősítőt) nem feltétlenül érvényes a korszerűbb, jobb minőségű típusokra.

  12. Ennek a bejegyzésnek jó párszor nekifutottam. Nem tudom hogy írjam le a tapasztalataimat, hogy hitelesnek tűnjön, de ne legyen elrugaszkodottan túlzó sem…
    Apellálhatnék a pár évre amit a pályán töltöttem, de nem fogok, mert nem tekintélyelven szeretném tálalni a mondandómat. Azért is kérlek benneteket, fogadjátok a kellő fenntartással, mert most nehéz tárgyilagosnak maradnom…. 🙂
    Szóval itt van ez az immáron rommá modifikált Topping erősítő, ezt hallgatom pár napja. Most hogy sikerült minden hibáját kiküszöbölni, (volt gazdagon… 🙁 ) kezd beérni a hangja, olyanná válni amilyennek a kezdettől lennie kellett volna.
    Azt bevezetőként azért elmondom, hogy mindannak amit olvasni fogtok elég nagy ára van….
    Nem véletlenül lamentáltam korábban a kimeneti szűrők fontosságáról, mert ez itt tényleg élet-halál kérdése (némi költői túlzással). Adott esetben körülbelül a tizedik tekercs-kondenzátor kombináció után éreztem azt, hogy na ez az, innen nincs tovább. Amely kombinációnak természetesen köze nincs a gyárilag beszerelt értékekhez. Konkrétan az MS dobozok esetében:
    36uH, és 280 nF, szemben az eredetileg benne levő 10uH, 470 nF értékekkel.
    Az ár pedig az, hogy ezek az értékek mások lesznek MINDEN egyes hangdoboz esetében. Vagyis azt kb. el lehet felejteni, hogy a frissen kicsomagolt D osztályúnk- a gyárilag általában 4 ohmos terhelésre méretezett elemekkel- villantani fog az éppen aktuális dobozaink 8-25 ohmos magasfrekvenciás értékeivel. Ehhez minimum meg kell(lene) tudni mérni hangsugárzó 20-22 kHz körüli impedanciáját, és ehhez méretezett szúrőelemekkel kicserélni a gyáriakat…. Ennek hiányában vagy “karcolni” fognak a magasaink, vagy hiányozni fog némi dinamika meg fél oktáv a tetejéről.
    No, de vissza a szubjektumhoz.
    Nehéz, ez most tényleg nehéz verbálisan tálalni a hallottakat, egyszerűen azért mert valahogy ez a kis dakszli doboz mindahányszor kifog rajtam amikor jellemezni szeretném a hangját. Merthogy az nincs neki….
    Valahányszor elindul egy zene -és az tényleg lehet akármi, Jon Hassel kísérteties effektusokkal aláfestett trombitája vagy David Torn gitárjának halálhörgése, de akár Purcell majd’ 400 éves operája
    (Dido És Aeneas -zseniális!!)- valahogy percek alatt elfelejtem, hogy én most ezt a szerkezetet minősíteni szeretném.
    A zene valamilyen egészen valószínűtlen módon válik le a dobozokról (azok az MS Mezzo 2-esek) és tölti be a szobát energiával, még egészen kis hangerőknél is.
    Hangszerek, énekesek szinte körülrajzolhatóan, plasztikusan lebegnek a térben, ami nem csak szélességében, de mélységében is messze felülmúlja azt amit eddig hallottam. Hatalmas színpadot rajzol, a szoba fala mögötti virtuális teremben játszanak a zenészek. Roger Waters legedás Amused To Death albumán a kutya a hátad MÖGÖTT ugat, ezt tényleg hallani kell hogy elhidd. 🙂
    Aztán amiről korábban már ódákat zengedeztem ezekkel a rendszerű erősítőkkel kapcsolatban itt még inkább hangsúlyossá válik. Az a képességük hogy amit igazából csak angolul tudnék jellemezni, ahogyan a tranziens jellegű pengetett, perkusszív hangok „start and stop on a dime”, vagyis megindulnak és megállnak egy húszforintoson (jobb híján így tudnám fordítani).
    Ez a képessége már-már súrolja a valószínűtlent, nem egyszer előfordult már hogy nem tudtam eldönteni hogy amit hallok az a hangszórókból jön, vagy az utcáról, szomszédból szűrődik át. Szöszmötölések, ciccenések, parányi környezeti zajok bújnak elő, de nem azon a bizonyos „szétanalizálós” módon, hanem úgy hogy tisztán érezhetően a felvétel atmoszférájának részei, és nem vonják el a figyelmet a zenei üzenet lényegéről
    Aztán -az igazi habok a tortán- (kettő is van) az a teljes, úgy értem Teljes színezetlensége, és a mélytartomány olyan kontrollja amit tényleg nem hallottam még soha semmilyen hangerősítő készülékből, bármekkora árcímke is díszelgett a polcán. Biztos van ami mélyebbre ás basszusban, de feszességben, megfogottságban ezzel nem nagyon versenyezhet. Jó párszor előfordult hogy miután befejeztem egy lemezt, fejvakargatva megjegyeztem magamban: – na ez csoda volt, de ezt más műfajon biztos nem tudja megismételni. De igen, meg tudja, elektroreggae-től erdélyi cigányprímásig bármin. Az hogy egy rendszer ennyire eszköztelenül de mégsem sterilen, lelketlenül adja elő amit tud szerintem nagyon-nagyon ritka az audio világában. Nincs itt semmi hozzátéve, fűszerezve, elvéve, letompítva, azt hallod ami a hordozón, a felvételen van. S itt meg kell jegyeznem, hogy bizony sok esetben az egyébként a hallgathatatlanság peremén egyensúlyozó lemezek is varázslatosan meg tudnak általa szólalni.
    Amint írtam, kérlek nézzétek nekem el a kicsit túlfűtöttnek tűnő lelkendezést, de az elmúlt napok töretlen élményei után ezt el kellett mondanom…. Végre van egy (na jó, kettő) eszközöm a lejátszóláncban aminek a lecseréléséhez nem tudom milyen csodának kell történni. A forráson még lehet majd faragok egy kicsit, de egyelőre nem érzem sürgető szükségét.
    Ez a két cucc, a Topping és az MS dobozok valami olyan eszméletlen módon vannak szinergiában, harmóniában egymással, hogy saccolásom szerint -hacsak nem hónapok küzdelmesen hallgatózva válogató munkájával- ezt megugrani nagyon súlyos pénzbe kerülne.
    Végszóként: többen hallották már a Topping „deszka” elődjét a még nem teljesen véglegesített Mordaunt Shortokkal, azoknak írom: tessék nyugodtan megszorzni kettővel azt az élményt.
    Vagy eljönni meghallgatni…. 🙂

  13. Látom lelki szemeim előtt ahogy többen elmosolyodtok/legyintetek az “aminek a lecseréléséhez nem tudom milyen csodának kell történni” című bekezdésen….. 🙂
    Merthogy olvashattatok már tőlem az elmúlt években hasonlókat. Aztán mégis csere lett a vége. 🙁
    Hát, ilyen ez a talicska, addig toljuk nagy megelégedéssel amíg egy jobb nem akad. Márpedig előbb utóbb biztosan akad. (jelentkezzen aki még nem járt így)
    Azt sem szabad elfelejteni -pont nektek magyarázzam?- hogy az évek során egyrészt elkerülhetetlenül romlik a hallásunk, másrészt viszont bizonyos értelemben finomodhat is, ahogy egyre több berendezést/rendszert hallunk amelyek a megváltozott fülünk és értékrendszerünk miatt jobbnak tűnnek az eddig próbáltaknál.
    Szóval, most 2021 januárjában ez a befutó páros, de ha találok jobbat ígérem meg fogjátok tudni. 🙂

  14. Én sajnos nem tudom ilyen plasztikusan jellemezni a saját Sure gyártmányú, TC2001 -STA516B elemeket tartalmazó erősítőmet, de nekem ennek is nagyon tetszik a hangja az öreg Canton LE900 dobozaimmal. Nyilván mind erősítőben, mind hangdobozban van ettől feljebb, de a jelenlegi eszemmel, sok-sok pénz hifibe ölése után végre találtam egy olyan összeállítást, aminek nagy örömöt okoz a hallgatása és még csak nem is kerül egy vagyonba.
    Ha lehet egy barbárnak tűnő kérdésem, a trafó átalakításoddal kapcsolatosan, az utólag rátekert primer esetén számít-e a tekercselés iránya, mert az enyémnek is elkezdett zavarni a búgása a számok közti szünetekben…

  15. A Sure panelből amit írtál nekem is van egy, a TA2022 után -az én fülemnek- ennek van a legjobb hangja. Főleg ha abban is optimalizálva vannak a kimeneti szűrőtagok…. Azt meg mindnyájan tudjuk, hogy minden szintnél van feljebb, a kérdés az, hogy meg tudunk e állni azon a ponton ahol már fenntartások nélkül tudjuk élvezni a zenét (és ehhez nem kellenek milliók -erről szólna ez az egész blog) vagy pedig engedünk a nyüszítő egónak és hajszoljuk tovább az orrunk előtt lengő, hátunkra kötött boton lógó répát. 🙂
    Természetesen a trafó primeréhez adott extra menetek tekercselési iránya lényeges, annak meg kell egyezni az eredeti primer irányával, másképp pont fordított lesz a hatása, az eredeti menetszámból levonódva tovább növeli a gerjesztést, és a szekunder feszültséget. A legegyszerűbb módszer ennek meghatározására az, hogy -természetesen a biztonsági előírások messzemenő betartásával !!- először pontosan megmérjük a szekunder AC feszültséget, majd feltekerünk tetszőleges irányba 20-30 menetet a primer tekerccsel sorbakötve, ezután ismét megmérjük a szekunder tekercs feszültségét.
    Ha nagyobb lett rossz az irány, ha alacsonyabb akkor jó. A különbség kicsi lesz, pontos mérés kell!
    A menetszámot és a feszültségcsökkenést ismere aztán visszaszámolhatjuk a voltonkénti menetszámot (ez kb.ugyanaz mindkét oldalon) és ennek ismeretében annyi menetet kötünk sorba a primerrel, hogy az kb 10-12 Voltot “vegyen el” annak gerjesztéséből.
    Nyilván így kisebb lesz a szekunder oldal AC feszültsége is, de ez nem jelenthet komoly gondot, mert az üzemi DC feszültség max. 1-1.5 Volttal lesz kevesebb.
    Irányértékként; egy 150-200 VA-es toroidnál a voltonkénti menetszám 5-7 menet/Volt körül van.
    Az én trafómnál ez az érték 6-ra adódott, így 60 menetet tekercseltem a trafó testére a primerrel sorbakötve. A szigetelésre kéretik fokozottan ügyelni!
    A huzalvastagság az említett trafó teljesítményekhez 0.6-0.7 mm lehet, ez 200VA-ig bőségesen elég.

      1. Az első próba jól sikerült, véletlenül eltaláltam a tekercselés irányát is, és 25 menet rátekerésével 1,3 voltot csökkent a feszültség, számításaim szerint 60 menet ide is pontosan elég lesz.

  16. Lehet nem voltam teljesen egyértelmű vagy érthető a menetszámmal kapcsolatban, ezért egy egyszerűbb módszert ajánlok. Első lépésként mérjük meg a terheletlen szekunder feszültséget. Ezt kell csökkentenünk 10%-kal, hogy primer körben az extra menetszám miatt kisebb legyen a gerjesztés.
    – Mérjük meg az eredeti terheletlen szekunder feszültséget. Ez legyen mondjuk 20V AC.
    – 0.6-0.8-as huzalból tekerjünk fel 20 menetet a trafó testére, NE kössük sehová, mérjük meg a tekercsben keletkező feszültséget. Ez pl. legyen 3 V
    – Ebből a trafó voltonkénti menetszáma: 20/3 =6.7 me/ V (ez minimális veszteségi tényezőktől eltekintve vonatkozik mind a primer mind a szekunder körre, esetünkben elhanyagolható)
    – Ahhoz hogy a primer gerjesztését csökkenteni tudjuk, (220V-os trafót 240V-os primerűre alakítsunk) a menetszámot az eredetinek a 10%-ával kell megnövelni (a menetszámok és feszültségek között egyenes arányosság van mindkét oldalon) :
    Up/Usz = Np/Nsz
    – Így 10×6.7 = 67 menetes tekercset kell a primer oldallal sorbakötnünk.
    – Másképpen: ha a primer kör voltonkénti menetszámát növeljük 10%-kal, a primer oldal névleges bemenő feszültsége is ennyivel növekszik, azaz 220V helyett 242V lesz. Ezzel együtt nyilván csökken a szekunder feszültség, de az meg ugye a túlfeszültség miatt amúgy is magasabb volt.

    1. Én még ennél is egyszerűbb módszert találtam ki: nálunk a trafó a névleges 24 V AC helyett 26,5 V-ot produkál. 25 menetet tekertem a trafóra próbaképpen, ez 1,3 volttal csökkentette a szekunder feszültséget, a duplája adná a névleges szekunder értéket, de én biztosra megyek, így az 50 plusz menet helyett feltekerek 60-at, és az már biztosan jó lesz. Mivel az erősítőm már 19 DC feszültséggel is elegendő teljesítményt produkál, így nem gond, ha 35 volt DC helyett csak 33 lesz a tápfesz.

  17. Minél tovább hallgatom ezt az erősítőt (TP60) annál inkább körvonalazódik bennem néhány -valószínűleg majd heves ellenérzéseket kiváltó- tanulság. Lesz olyan amit már többször leírtam, de mint tudjuk; ismétlés a tudás anyja… 🙂
    Ezek pedig:
    – semmilyen (csöves, tranzisztoros, FET-es, hibrid, A, vagy bármilyen más osztályú) hagyományos erősítő nem képes olyan életszerűen visszaadni a zene lényegét, mint egy KORREKTÜL megtervezett és megépített, megfelelően méretezett-kivitelezett tápegységgel és hangdobozhoz optimalizált kimeneti szűrővel ellátott D osztályú erősítő.
    – Mert:
    1: A hangzás teljesen színezetlen, semleges. Ezt sokan sterilségnek is nevezhetik, de itt korántsem erről van szó. Hallani kell hogy megértse az ember, de akkor elég gyorsan “lejön” miről is beszélek. Aki hallott már igazán jó D osztályút tudja, meg azt is miért nehéz ezt szavakba önteni.
    2: A mélytartomány feletti kontroll. Na ezt megintcsak nem tudja semmilyen analóg erősítő, teljesen mindegy mekkora lavór méretű trafók, meg befőttesüvegnyi szűrőkondenzátorok figyelnek benne.
    Ezt még nem tudom pontosan miért van, de valószínűleg szorosan összefügg azzal, ahogyan a tranzienseket, nagyon gyorsan változó jeleket kezelik. Itt nincs elkenés, vonszolódás, alvajárás, ha megindul egy hangimpulzus, azt villámgyorsan teszi majd ugyanilyen módon meg is áll, utánhangzás és visszhangok nélkül. Feltételezésem szerint nagy szerepe van a (több száz kHz-en) kapcsolóüzemben működő kimeneti fokozatnak, meg a hagyományos értelemben vett visszacsatolás hiányának ami köztudottan alapból halott ötlet, de az analóg technikában jobb híján szinte mindenki alkalmazza.
    (képes nyelvre fordítva, ez [a negatív visszacsatolás] annak az analógiája, amikor valaki a hajánál fogva akarja magát kihúzni a mocsárból).
    3: A hangok közti csend az valóban csend. Nincs szöszmötölés, idegesítő vibrálás, ha a felvétel olyan, a teljesen néma fekete háttérből rontanak elő hangok, néha valóban olyan ijesztő realitással hogy az ember beleborzong.
    4: Tér. Ez megintcsak kérdéses, mármint az, hogyan képes egy ilyen erősítő olyan háromdimenziós színpadot rittyenteni a szobába amit eddig semmilyen egyéb rendszerű sem tudott. A hangszerek mind szélességben mind mélységben hajszálpontosan pozícionáltak, nem mászkálnak kóvályognak a zenészek. Hogy hogyan lesz egy 20 négyzetméteres szobából katedrális, azt hallani kell. Ajánlom meghallgatásra pl. Roger Waters: Amused to Death albumát egy ilyen erősítőn….
    – Szóval. Lesz még, egyelőre elég lesz ennyit megemészteni. Az bizonyos, ha valaki akár csak két évvel ezelőtt is azt mondja nekem hogy 2020-ban buzgó D hívő leszek, igencsak kiröhögtem volna…. Mindenesetre sajnálom hogy így -meglehetősen későn- találkoztam ezzel a technikával, ha korábban történik biztosan kevesebb időt vesztegettem volna el analóg tévutakra…. 🙁

  18. Persze ennek a kérdésnek (analóg vs. D) a boncolása aztán elég mély -akár filozófiai szintű- elemzésekhez vezethetne, de ez nem célom.
    Nekem valahogy az jön le az egészből, hogy a hagyományos technológia -amely a maga korában nagyszerű elképzelés volt, de bárhonnan nézzük is, sok-sok sebből vérző kompromisszumok gyűjteménye- egyfajta művészi megközelítését adja a zene tolmácsolásának -akárcsak egy szép festmény-, amit élvezettel szemlélünk, de tudjuk hogy a valóságnak egy egyéni szűrőn átengedett lenyomata. Kicsit túl, vagy alulszínezett a kép, a finomabb részletek a fantáziánkra vannak bízva. DE ettől még lehet élvezhető is.
    A gond ott kezdődik, amikor rájössz, hogy minden kép ugyanazon módon manipulált, és ez egy idő után nagyon idegesítő tud lenni, hacsak meg nem szokod, és el nem fogadod mint egyedül létező valóságot.
    A másik út pedig az amikor ott állsz a festmény tárgya előtt, (pl. ha tájképről van szó) és rájössz, hogy ami a képen volt annak nem sok köze van ahhoz amit a valóságban látsz. Ezt én Taorminában értettem meg, amikor a naplementében pont azon a helyen álltam ahonnan Csontváry megfestette azt a bizonyos képet.
    Félreértés ne essék, szeretem Csontváry-t, de még az ő művészete sem ér fel a valósággal, meg persze nem is ez volt a célja a festményeivel. Hatni akart rád, valamit elmondani a saját nyelvén, és ezt nagyon is jól csinálta. Akárcsak egy jó analóg erősítő…..
    Biztos vannak, meg lesznek akiknek a (jó) D erősítők már-már hiperrealisztikus “hang fotói” nem jönnek be, de én személy szerint vagy már túl fáradt vagyok a valóság ilyetén ferdítéséhez, vagy 45 év után sem értettem meg azt hogy mit is kellene(?) hallani valójában egy rögzített hangesemény visszajátszása során.
    Én mindenesetre így 65 évesen már a valóság pártján állok, épp eleget hülyítettem magamat (meg hagytam hogy hülyítsenek) nem csak hang-téren, szóval nálam marad a D. Aki bújt, aki nem….. 🙂 🙂

  19. Tudom nagyon hülye dolog, meg hogy ne vekengjek már rajta ennyit, de:
    Minden alkalommal amikor bekapcsolom ezt a cuccot, úgy állok neki, hogy -na majd most kiderül hogy mégsem olyan jó, majd jól előjönnek a hibái amit tegnap nem hallottam….. Tényleg.
    Aztán —- semmi, csak zene és zene és mosoly. Biztos vagyok benne hogy lenne aki találna a hangzásában olyan dolgot ami miatt nem tud együtt élni vele, de ÉN igazából el sem tudom képzelni mi lenne az. Mert én, -aki szinte mindenbe bele tudtam kötni eddig (már ami a hangvisszaadást illeti) talán most életemben először úgy gondolom, hogy ez már megteszi a hátralevő éveimre.
    Ha kerül a kezembe más (fog 🙂 ) persze meghallgatom, de nagyon kevéssé tartom valószínűnek -legalábbis erősítő téren- hogy komolyan elkezdjek valamiféle cserén, vagy “továbblépésen” gondolkodni.
    A régi jó orosz vicc alapján (Szergej és Iván a szibériai építkezésen): Innen, hová…… 🙂
    Vagy ahogy az öreg Székely mondta mikor az asszony noszogatta hogy miért nem mondja gyakrabban mennyire szereti – negyven év házasság után: – Eccer’ megmondtam hogy szeretlek, majd ha változás lesz szólok.

  20. Csak annyiban kapcsolódik a hozzászólásom a Class-D témához, hogy egy ilyen panelhez építettem be egy hangerőszabályzót. Egy kínai relés kittet vásároltam, ami egy rakás alkatrész és 2 darab NYÁK összesége. Mivel az erősítőm bemeneti impedanciája 33kOhm körüli, ezért természetesen ezt is át kellett alakítani, mert én 10k-st szerettem volna, a gyárilag szállított 50 k-s helyett . Emellett a panelt 12 V AC-ról kellene táplálni, de nekem csak 20 V AC állt rendelkezésre, egy kondenzátor cseréjével és egy elég nagy nméretű hűtőborda rászerelésével ez is megoldódott. A megfelelő ellenállásokat a PRP cég gyártmányaiban találtam meg, amit a Hifi Collective nevű angol cégtől rendeltem meg, kicsit viszontagságos út után landoltak nálam. Tegnap előtt összeforrasztottam az alkatrészeket, az első próba indítás után a kijelző teljesen sötét maradt. Aztán mégis megláttam rajta némi fényt, de teljes butaságokat mutatott rettentő halványan. A távirányító jeleire viszont kattogtak a relék, ezt már 1/3 sikerként könyveltem el. Rövid mérések után a kimeneten is tapasztaltam furcsaságokat, de ezzel egyelőre nem foglalkoztam, a kijelző hibája miatt, így szomorúan hajtottam álomra a fejem. Tegnap munka után nekiálltam ismét. Több fényképet készítve úgy láttam, hogy a kijelző vezérlő egyik lába mintha nem teljesen érintkezni (a kit 4 darab SMD chipet tartalmaz, egy mikrovezérlő, egy kijelző vezérlő, 2 darab darlington híd a relék működtetéséhez). ezt gyorsan újraforrasztottam, és csodák csodája a kijelző tökéletesen működik. Következhetett a próba, amit úgy végeztem, hogy egy L padon keresztül kötöttem a végerősítőre, hogy nehogy kilője a nehezen megszerzett dobozkáimat. Sajna itt sem volt rendben minden, volt olyan tartomány, ahol hiába hangosítottam, halkabb lett a hangerő. Újabb szemrevételezés, ellenállások kiforrasztása, hogy ellenőrizzem az értékeket, hátha valamit összekevertem, de sajnos minden rendben volt. Újabb szomorú elalvás következett. Ma munka után kitaláltam, hogy a relékre kötök egy-egy ledet, hogy lássam, mindegyiket vezérli-e. Persze ez nálam nem úgy történik, hogy kiveszem a megfelelő ellenállásokat a fiókból, hanem találni kellett az elektronikai hulladék között megfelelő ellenállásokat, kiforrasztani, stb. Megállapítottam, hogy két relé a hétből nem működik… Újabb ellenőrzés, kicsipogtatva kiderült, hogy a vezérlőn is van egy hibás forrasztás és a meghajtón is. ezeket újraforrasztottam, és végre mindegyik relét szépen vezérli…
    Már majdnem készre is tudnám szerelni , épp csak a készülékházon kellene kicsit alakítani sikítóval, neki is álltam este 9-kor, de aztán önkritikát gyakoroltam, és inkább hagyom holnapra. Minden szívás ellenére bátran ajánlom a terméket annak, aki az SMD forrasztással jó barátságban van, és minimális forrasztási ismerettel rendelkezik, mert jó minőségű mindene, a távirányító full alumínium és van vagy 15 deka, egész igényesen is néz ki. 128 lépésben lehet vele a hangerőt szabályozni 63,5 dB tartományban 0,5 dB lépésekkel. Erre már nem lehet azt mondani, hogy durván szabályoz. 4 bemenet közül lehet váltogatni (én ezt nem használom), és a ki bekapcsolást is rá lehet bízni egy optocsatolóval leválasztott kimenet van erre a célra. Mindez 43 dollárba kerül az aliexpressen, dec. 14-én rendeltem, még egy hónap se kellett, hogy ideérjen. JV8 néven lehet megtalálni.

    1. A relatíve olcsó (sok esetben nem csak azoknál) kínai műszaki cikkek esetében teljesen “szokványos” amit leírtál….. Sajnos. Vagy a felhasznált anyagok minősége, vagy az összeszerelés módja, rosszabb esetben mind a kettő – több sebből vérezhet. Nekem az indulásban említett TA 2022-es panel adta fel a leckét, jó pár napomba került mire használható állapotba tudtam hozni.
      Kevés olyan ott készült holmival találkoztam ami nem igényelt volna több kevesebb “korrekciót” az elvárt szintű működés érdekében. Az is igaz hogy legtöbbször viszont a hasonló tudású de megbízhatóbb, jobb alkatrészekből épített elektronikák ára azokénak sokszorosára rúghat.
      Ha az ember járatos a barkácsolásban, elektronikai javításban ez nem is olyan nagy gond, más esetben viszont igen frusztráló lehet.

      1. Itt az alapötlet, az alkatrészek és a kivitelezés minősége is tökéletes, csak az összerakó ember(jelen esetben én) hibázott, ezért nem működött a cucc. Az ellenállásokat nem használtam egyedül, de arra meg fel voltam előre készülve.

  21. Jaja!…(j) Elnéztem. Szóval ez kit volt (bár írtad) amit Te raktál össze, ezek szerint nem 100% sikerrel. Persze SMD-s panelt házilag, – hát ahhoz kell némi kurázsi, meg persze jó szem és spéci szerszám.
    Ez így más, akkor megkövetem a Kínaiakat. 🙂 🙂

  22. Ha megmutatnám a pákámat, lehet elszörnyednél… Lánykorában is egy Aoyue volt, aztán került bele egy másik kínai hőfok szabályzó panel, és a klónok klónjának a klónja páka, de működik szépen, az én igényszintemnek megfelel a dolog, igaz szépen forrasztani sem tudok, de ez nem tart vissza az építkezéstől mind hifi, mind repülőmodellezés témában.

    1. Jó 30 évig használtam egy ősöreg “kattogós” Wellert, az utódja nagy balsikere a cégnek, két év alatt szétporlott a fűtőbetétjének kerámia burkolata. Most egy Stannol Industa-t nyúzok jó éve, eddig bevált. Tartalékba meg finomabb munkákhoz van egy fél-DIY Hakko klónom, az sem rossz.
      SMD-s dolgokat azonban már a szemem miatt nem nagyon merek vállalni…. 🙁

  23. A heti termés….. 2x50W D osztály, 2dbTripath TK2050 IC-re épülő erősítőmodullal (Sure), 160 VA toroiddal, 28.000 uF szűréssel. Nagyon picivel marad csak el a D60-astól. Tényleg.
    Az a gyanúm, hogy az audio világ egyik nagy gyásza lehet(ett volna) a Tripath kinyírása. Persze a termékeiket hallva megértem hogy a “túlárazott csilivili lomok” ligája rendesen megrémült amikor kijöttek ezekkel az áramkörökkel, szó szerint töredék áron szolgáltatva azonos -sőt sok esetben még jobb- hangzást mint az ő cuccaik. Csak elképzelem hová juthattak volna ha nem kell elbukniuk….
    Sajnos a többi -későbbi- D csip gyártó (Thomson, Texas, és különféle hibrid megoldások) nem igazán tudta (és tudja még ma sem) elérni azt a minőséget amit a Tripath a “T” osztállyal majd 20 éve megteremtett. 🙁

  24. 🙂 A “valaki” én voltam…. Egy barátom kérésére raktam össze alkatrészekből. Ő hozta a dobozt, meg a csatlakozókat, a panel az enyém volt, meg az összes többi ami benne van: Trafó, tápegység, potméter, kábelezés, összerakás. A Sure panel azért persze kicsit meg lett piszkálva beépítés előtt.
    Jó mók(a) volt, a végeredmény meglepően jó lett (amint írtam is).

  25. Amúgy biztos meg lehetett volna csinálni még szebbre, – derékszögben vezetett kábelek, stb.- csak nem tudom minek… Attól a hangja biztosan nem lesz jobb, ami azon a téren számít, arra azért oda lett figyelve.
    A bejövő jelkábelek Neotech OFC-k, a hangszórócsatikra menők meg Audioquest FLX-ből vannak. A szűrőkondik Rubycon-ok, a poti eredeti kék ALPS, a panelen két szűrőkondi Elna Silmic II-re cserélve, stb.
    Egyébként meg : nem a belsejét kell nézegetni, hanem hallgatni. Arra meg egész jó….. 🙂 🙂

  26. Nyilván, ha az ember státusszimbólumnak veszi a hifit, hogy bemutassa a szomszédnak, hogy ő beérkezett, akkor számít a derékszögű meg a párhuzamos elrendezés, ha meg valaki zenét hallgatni veszi, akkor szinte teljesen felesleges…

      1. Szerintem is. Az a borzasztó, hogy már magamon is kezdem észrevenni. Most például vettem 50pár euróért egy Canton LE900 hangszórókészletet a kettőből egy hibás mélyhangszóróval, mert a maradék amúgy szebb állapotú, mint az enyém, ami picikét megázott (szerencsére csak az egyik… Ez a sajátom:

        1. Ebben mondjuk nem látok semmi olyat ami miatt a “beérkezők” közé igyekeznél….
          Fóleg meg 50+ pár euróért. A gond akkor kezdődik amikor kéthavonta világosodsz meg, hogy: “Jajj, kijött a legújabb …… (akármi) a kedvenc gyártómtól, és ez egy picit jobban néz ki mint a régi. Meg persze EISA díjat is kapott, meg a Watthájfáj 5 csillagosra értékelte.” Úgyhogy újra megérkezel a hájend Kánaánba kb. 45-ödször, legalábbis pár hónapra.
          És akkor ugye a régi -eddig csúcsszupernek tartott cuccos- megy a darálóba (AVX-re, HFP-re, Jófogásra) kétharmad vagy még rosszabb áron. Mert nehogymá’ !….. 🙁 🙁

          1. Jó, nyilván kicsit túloztam… Sajnos én nem engedhetem meg magamnak a több százezres komponenseket, még ha nagy keservesen ki is tudnám fizetni, akkor se venném meg, mert sajnálom magamtól. Volt persze olyan időszakom, mikor megtehettem, és meg is tettem, de kinőttem szerencsére. A mostani szedett vetett cucc (Raspberry PI-kínai kicsit módosított DAC, Sure Class T erősítő, meg a sokat emlegetett Cantonok) sokkal nagyobb boldogságot okoz, mikor bekapcsolom, mint a sokkal drágább komponensek, mert ebben benne van az is, hogy a magam keze munkájával lett olyan, amilyen.

  27. Szóval… az előzőekben emlegetett erősítő hozzám “került”. Elnézést attól akit esetleg megelőztem…
    Hol is kezdjem?
    Olvasva a D-osztályról, meg hogy milyen jó (amit hallottam nem győzött meg, de az mostani kommersz volt) kíváncsivá tett miről is van szó. Kolléga meghirdette, megkérdeztem milyen, leírta hogy “olyan”. Ha “olyan” akkor szerintem érdekel. Ugorjunk.
    Kicsomagol, beköt, és kb 12 másodperc alatt megértettem miről beszél(sz) András 😀 (Majd később észrevettem hogy a bemenet fordítva van bekötve)
    Nehéz jellemezni. Szóról szóra igaz minden. A semmiből megindulás, a végén csend. Realisztikus, és kíméletlenül őszinte megszólalás. Ha valaki kicsit otthon van a TV-k terén akkor tudja hogy a plazma és most az OLED tud igazi feketét, és ezáltal hatalmas kontrasztot megjeleníteni. (Fogadjuk el hogy jó közelítéssel így van, nem szeretnék TV technológia vitát) Amikor nincs kép akkor tök sötét, amikor megjelenik jó színek, amikor ismét sötét akkor azonnal az. Na ez a hanggal tudja ugyanezt.
    Egyszer még megfogadtam egy ajánlást (még nem itt) Wave World: The Winds of Laax. Hát úgy beszippantott a zene mint előtte semmilyen rendszeren. Olyan tér jelent meg, hogy tovább jutottam a dimenziók számolásában háromnál.
    A rendszer: Ieast (TIDAL) -> D-osztály -> Kolibri -> iroda (akusztikailag nem tökéletes, és a forrás a gyenge a láncszem…) viszonyításként “A” NAD C300. Abban nem vagyok biztos – az olvasottak alapján ha jól értettem a kimeneti szűrő tagot minden hangsugárzóhoz illeszteni kellene – hogy ez az illesztés mennyire van messze van az ideálistól, de ez nem a “szimplán csak más hangzás, ízlés kérdése”.
    Ha valakit érdekel keressen meg Budapesten (lehet legegyszerűbb az AVX-en, mert itt nincs üzenetre lehetőség ha jól tudom) szívesen megmutatom (a hangját a rendszernek).
    Szóval a jó cucc, szerintem nem mindenkinek tetszik, de érdemes meghallgatni.

    1. “Szóval… az előzőekben emlegetett erősítő hozzám “került”. Elnézést attól akit esetleg megelőztem…”
      Jelen, ugyanakkor már tettem lépéseket a helyzet teljeskörű orvoslására 🙂

  28. Először is: Elnézést a fordított bekötésért…. Ezt nagyon egyszerű helyrehozni, az erősítőpanelen az előlaphoz közeli 3-as csavarozható sorkapocsnál kell megcserélni a fehér és a kék vezetéket.
    Örülök, hogy más is azt hallja (nem először) a D osztályból amit már sokszor leírtam. (hozzátéve, hogy ez nem vonatkozik az említett filléres “újabb” kínai gagyikra) Meg ugye azt, hogy nehéz jellemezni, mert igazából a leírtakon kívül nincs is nagyon mit mondani róla. Itt nem lehet úgy áradozni mint egy együtemű triódásnál, hogy így a lágyság, meg úgy a harmonikus gazdagság…. Ez csak zenét reprodukál, adalékanyagok és mesterséges színezékek nélkül, -ezért esetenként kíméletlennek tűnően- aztán ha
    valaki már nagyon hozzászokott az extra aromákhoz, meg a kellemesen-bágyadtan kényelmes, romantikus (pl. angolos/olaszos) hangzáshoz akkor ezt a típust gyorsan felejtse el.
    Az említett lemez (Winds of Laax) valóban “dimenzió orgia”, ritkán hallani elektronikus zenéből ilyesmit.
    Bár most találtam egy hasonlót, amihez CD formátumban elég nehéz hozzájutni, de ha valaki járatos a trükkben Spotify-ról felveheti Audacity szoftverrel. Vagy akár “csak” hallgassa meg onnan. Aztán csodálkozzon….. 🙂 Vagy azon hogy mit tud a rendszere (akkor fog), vagy azon hogy mit nem tud (nem fog).
    Ez a lemez dinamika, és tranziens tesztnek is kiváló, itt van bőséggel váratlan megindulás, megállás, a frekvencia extremitásokban sincs hiány. Ja, és mellesleg zenének is egész jó (persze annak aki meg tudja emészteni ezt a stílust)

    1. A fordított bekötést majd egyszer visszafordítom, nem tragédia hogy a fekete dugóvég a piros aljzathoz csatlakozik 😀 Azért emiatt az univerzum egyensúlya nem borul fel.
      A Dean Peer album tök jó, már többször is hallgattam, több rendszeren. Tényleg fordulatos, és meglepő történésekben nincs hiány. Kerestem, de nem találtam sehol Spotify-on kívül. Az viszont felettébb érdekes (legalábbis nekem) hogy “empéhárom” (idézőjelben, mert azért nem teljesen igaz) minőség is tud jól szólni. Ja erre nem most döbbentem rá, mert a Spotify-t párhuzamosan szoktam a Tidal mellett használni, egyszerűen ha hagyom háttérzenének sokkal jobb zenéket “dobál” fel mint a Tidal. És gyakran nincs hiányérzetem…
      Visszatérve az Airborne-ra. Számomra emészthető, sokáig Pat Metheny – The Way Up első track volt az amivel rendszert (és ismerősöket) “stresszeltem”. Kellően “sűrű” és “tömény” zene hogy elvérezzen a rendszer (vagy a nem felkészült fül).
      Azért így több hallgatás után sem változott a véleményem a jó D osztály kapcsán: nekem tetszik. 😀

  29. Egy kérdés: ha az járna a fejemben, hogy jó lenne ilyen erősítőkkel kialakítani egy “házimozi-hangosítást” úgy arra volna-e valamilyen használható megoldás..?
    A kérdés egyenlőre csak gondolatébresztő jellegű…

  30. Lehetne, de a megvalósítás nem lenne egyszerű (és olcsó…) Komplett 5.1-es D osztályú erősítő az összes szolgáltatásával, na az felejtős. (legalábbis DIY szinten) Esetleg úgy lehet róla szó ha van egy processzor (vagy bármi ) 5.1-es feszültségkimenetekkel, ami meghajt egy külön dobozban levő 6 csatornás D osztályú végfokot.
    Vagy, egy meglevő HM erősítőben a végfokokat (megy az illeszkedő tápegységeket) kicserélni D erősítő panelekre. Legjobb esetben is nyűgös a dolog…. 🙁

  31. Szia András!

    A T180-al kapcsolatban lenne néhány műszaki jellegű kérdésem (természetesen jól működik, és remekül szól, de hát ezt is vártam…):
    – amit észrevettem, hogy terhelés nélkül is (nem szól a zene) a végfok hűtőbordái melegszenek. Ilyent A osztályúnál tapasztaltam – természetesen nem olyan forrók, de a sima B osztályos tranyós terhelés nélkül egyáltalán nem melegedett. Ez ilyen természetes dolog a D osztálynál?
    – a másik. a demoduláló tekercsek – gondolom helyhiány miatt – a hűtőbordák között kaptak helyet, így ennek megfelelően melegszenek is. itt érdemes lenne valami vékony hőszigetelést – ez önellentmondás – betenni a tekercs és a hűtőborda közé, vagy kihelyezni onnan? Vagy igazán ez nem befolyásoló?

    Szép napot.

  32. Kedves József!
    A “D” osztály néhány jellegzetessége az (többek között) amit említettél. Mivel itt egy olyan erősítőről van szó, ami kb. 600 kHz-s hordozó (moduláló) frekvenciával működik, ezt a bizonyos frekvenciát a hangfrekvenciás jel visszaállításához ki kell szűrni, hogy a zenei jelet visszakapd. Ez a frekvencia folyamatosan átfolyik a végerősítőmodul kapcsolóelemein (FET-ek), plusz a kimeneti szűrőtagokon át -parallel Zobel tag, és kondenzátor- földre záródik. Az erősítőmodul, és a kimeneti szűrőtagok ezért terhelés (rácsatlakoztatott hangszórók) nélkül IS folyamatos “üzemben” vannak, mert a kiszűrt nagyfrekvenciás hordozót valahol el kell “tüntetni”. Ezért melegszenek a tekercsek, és a hűtőborda is.
    Ez minden D osztályú erősítőnél így van. A tekercs melegedése nagymértékben függ az alkalmazott vasmag minőségétől, de 45-50 fok (ami érintésre már elég melegnek tűnik) természetes, ugyanez érvényes az erősítő modul hűtőbordáira is.
    Ilyen megközelítésben a D osztály működése nagyban hasonlít az A osztályéhoz, csak ott a folyamatosan magas nyugalmi áramot kell eldisszipálni valahol, itt meg a hordozófrekvenciát. Amíg kézzel legalább 5-8 másodpercig meg tudod érinteni az említett alkatrészeket nincs gond, ez természetes mellékhatás, a baj ott kezdődik akkor kezdődők ha a tekercs meg a hűtőborda “süt”, érintése is tűzforró.

  33. Mirákulum. Ennek neveztem – jobb híján, mert újabb kis csodát sikerült találnom. Persze nem fel, hanem meg, és nem a spanyolviaszt, hanem…..
    A korábban már többször leírt-felemlegetett rendszer szolgál változatlanul -nagy örömömre- most is, de egy idő után kezdtem azt érezni, hogy talán elviselnék egy picit több életet, ha úgy tetszik “hajtást” a zenék jó részében, de úgy hogy ez ne menjen a finomságok rovására. Nos, aki próbálkozott már hasonlóval tudhatja, hogy ha valami, akkor ez nem egyszerű feladat.
    Az alaptörténet az, hogy a szokásos hallgatási hangerőmhöz (ami azért nem egy fülszaggató kategória) általában fel kellett tekernem a hangerőszabályzót úgy a 11-12 órás pozícióba. Na most ez -jó pár év tapasztalataiból okulva- általában annak a jele, hogy nem elég a rendszer feszültségerősítése. Másként fogalmazva: hiányzik egy előerősítő.
    Nosza rajta jópajtások, hiszen nem nagy ügy egyet összedobni, főleg ha ez az ember hobbija, meg ott az Internet a források tömegével . Igen, de milyet? Zen alapállásból úgy gondolom hogy az egyszerűbb mindig jobb, (az esetek 90%-ában bejön) ezért elkezdtem nézelődni a nagy Zen mester, Nelson Pass kapcsolásai között. Elsőnek a BOZ-t, (Bride Of Zen) egy Mos Fet-es kapcsolást dobtam össze egy Veroboard-on. Ennél egyszerűbb nem sok létezik (de igen, amint majd kiderül…), elég nagy feszültségről üzemel A osztályban (60V), és képes akár egy nagyimpedanciás fejhallgatót is meghajtani.
    Első benyomás. Jó…. Aztán: jó…, tényleg jó, nagyon jó, csak… (ilyenkor már tudja az ember hogy valójában nem jó)
    Erőteljes, nagyon dinamikus, de nem elég transzparens, nyers, olyan Shrek-szerű. Kedves, jópofa,de hosszú távon nem szeretnék vele együtt élni. Ennél valami kifinomultabb kell.
    Második menet. Rod Elliot (másik nagy audio guru) kapcsolása, már a neve is sokat ígérő: Death Of Zen (DOZ) Ez már komplexebb, 4 tranzisztor visszacsatolással, ez is elég jól hajt, csak….
    Mindig ez a rohadt csak. 🙁 Transzparens, finom hangzás, de mintha lenne beleépítve egy dinamikakompresszor. Nem hagyja a zenét igazán meglendülni, olyan angol lord a fiához karakter: (na de John! Hová ez a nagy igyekezet?) Ez sem nyert, bár klasszikus darabokon lenyűgöző, könnyed, levegős de összességében anorexiás.
    Aztán. Eszembe jutott, hogy van nékem vagy 6 darab orosz ceruzacsövem, a híres-hírhedt 6N16B. Ez egy picike kettőstróda egészen elképesztő paraméterekkel és hanggal. (mellesleg: A TMP Triton-ban és Ant-ban is ilyenek csücsülnek a kapcsolás elején)
    Nagyon sok keleti hiperkritikus audio megszállott szerint az orosz nemzet legnagyobb ajándéka a bolygónak. 🙂 Képes működni már akár 12 Volttól egészen 300-ig, ha úgy kéred meghajt egy fejhallgatót is, gyakorlatilag elpusztíthatatlan.
    Ebből lett elkészítve a mellékelt ábrán levő kapcsolás, és akkor végre: otthon vagyunk. Nem tudom hogy csinálja, de ez tényleg a csoda határát súrolja, mert ilyen dinamikát és tisztaságot a kellő gyorsasággal kombinálva nem egészen ebből az árkategóriából vár az ember.
    Kell még neki idő mire “összeérik” a kapcsolás, de azt már most ki merem jelenteni hogy előerősítőt jó negyedmillióig igen nehéz ennél jobbat csinálni. A mért torzítása és egyéb adatai sem rosszak, de a hangja mindennél többet mond. Ha kell végtelenül finom és szívhezszóló, de tud harapni is rendesen. A teréről külön fejezetet lehetne írni, ritkán hallottam ehhez hasonló 3D-s prezentációt bármilyen egyéb kapcsolásból, gyári készülékből. Folyt. köv. .)

  34. A kis csöves csoda erősítése a képen látható beállításban kb. 10-szeres, a jelzett tápfeszültséggel jó 10V-nyi kis torzítású kimenőfeszültséget tud szolgáltatni legalább 10 kOhmos terhelésre, vagyis szinte bármilyen végerősítőt meg tud hajtani. Eddigi hallomásaim alapján különösen jó választás lehet D osztályú erősítők elé, mert éppen elég lágysággal rendelkezik azok néha kissé szikár hangzásának megszelídítéséhez. Ez persze nem jelenti a szokásosan csöves hangzással asszociált romantikus ködöt, mert ugyanakkor nagyon precíz és jól kontrollált is az eredő hangzás. Más szóval: nem vesz el semmit a D osztály már sokszor emlegetett előnyeiből, csak egy kicsit finomabbá, jó értelemben zeneibbé teszi a megszólalását. Ez valószínűleg a tipikusan csöves torzítási karakterének köszönhető, amennyiben -minimális mértékben ugyan- páros harmonikusokkal teszi kicsit testesebbé de egyben természetesebbé a hangképet.
    Nagyon jól, hosszan hallgatható az összhatás, eddig semmi olyat nem hallottam ami kétségeket ébreszthetne az alkalmazását illetően. Ha lenne rá érdeklődés gondolkodnék egy kisebb széria gyártásán, persze ehhez még találnom kell megfelelő hátteret ami a mechanikai konstrukciót és bizonyos alkatrészek beszerezhetőségét (doboz, trafó, stb.) illeti.
    A piros “nincs”-csel jelölt alkatrész az ominózus katód hidegítő kondenzátor, ennek szerepéről ősidők óta folynak pengeváltások szakmai és DIY körökben. Ennek szerepe az, hogy megszünteti az alsó katódellenállás által bevezetett kismértékű negatív visszacsatolást, megnöveli az erősítést, de ugyanakkor kissé “túldúsítja” a hangzást ami számomra egyfajta kissé loudness-es színeződésben jelentkezett ezért mellőztem a használatát. Persze egy egyszerű áthidaló (jumper) használatával megoldható a be-illetve kiiktatása a nyák panelen, ez lehet egy opció hátha valakinek így jobban tetszik.

  35. Kedves Igor!
    El kell keserítselek… 🙁 (bár említhettem volna)
    Van pár D osztályú integrált erősítő -a T180 pont ilyen- ahol ez a kis előfok nem fog működni, mivel azokba eleve be van építve egy IC-s előerősítő. Ezekben az esetekben nem hogy sok értelme nincsen extra erősítést alkalmazni, de még torzítást is okozhat a bemenet túlvezérlése miatt. Elvileg ki lehetne váltani az IC-s fokozatot a csövekkel, de ehhez elég rendesen bele kell nyúlni a készülékbe mind mechanikai mind elektromos szinten.
    Amúgy a T180 előerősítője az egyik legjobb hangfrekvenciás alkalmazásra fejlesztett duál IC (LM49720) köré épült, ennél a csöves nem biztos hogy hallhatóan jobb lenne, legfeljebb karakterében más.
    A kisebb Poppulse (T150) és a Topping D60 nem tartalmaz ilyen fokozatot, tehát ezeknél -és sok más hasonló típusnál – lehet létjogosultsága ennek a kis előerősítőnek.

      1. Ezt akkor tudom megmondani ha kész a doboz meg az erősítő, akkor derül ki, hogy elég-e a végfok modul erősítése. Papíron elvileg kiszámolható mind a kettő (doboz érzékenység + erősítő “gain”) de ez nem elég megjósolni hogyan fog viselkedni a valóságban együtt a két holmi. Sajnos ez azon (nem kevés) esetek egyike ahol a számított értékek nem igazán használhatók a végeredmény szempontjából. Hasonlóan a szoftveresen számolt hangváltó értékekhez….

  36. Ezen az előerősítős dolgon “erősen” gondolkodom… A gond az, hogy a dobozt -legalábbis olyat ami néz is ki valahogy- Kínából lehetne rendelni. Ahogy néztem a legolcsóbbak 12-14 ezerbe lennének (szállítás nélkül), aztán a trafó -ami egyedi készítésű, mert olyat ami ebbe való sehol nem lehet kapni- sem olcsó, plusz a panel legyártása, csövek, alkatrészek, csatlakozók, kábelek, munka….. (legalább 5-6 óra/db)
    Szóval nem látom hogy 60-70 ezer alatt ki lehetne egyet hozni úgy, hogy egyáltalán megérje nekifogni -minimális haszonnal….
    Annyit meg valószínűleg nem sokan áldoznának egy sima kétcsöves kis dobozkára. És ebben még olyan luxus dolgok mint több bemenet, hangerőszabályozó – még nincs is benne. 🙁

  37. Lehet hirdetgetni dolgokat majd itt is a “zsibogó” oldalon (hamarosan én is fogok), de nem szeretnék AVX adás-vételhez hasonló felületet ebből a blogból. Azt már most leírom -és hangsúlyozom- hogy mindenki a saját felelősségére tegyen fel hirdetést, illetve vásároljon, a meghirdetett termékek minőségéért, a tranzakciók lebonyolításáért és estlegesen ebből származó bonyodalmakért SEMMILYEN felelősséget nem vállalok.
    Ezen túl, – mint a blog üzemeltetője – fenntartom a jogot, hogy a nem megfelelőnek tűnő hirdetéseket külön értesítés nélkül töröljem.
    A régi jó latin mondás szerint: Caveat Emptor.
    (https://www.szotarjelentese.com/Caveat%20emptor)

  38. Szia András!

    Pár hónapja nekem is sikerült egy Poppulse erősítőt beszereznem külföldről. AVX-en már írtad az ősszel, hogy megoldható a tuningja, de az eredeti hangon nagyságrendekkel nem tudnál javítani. Ebből azt gondolom, hogy így sem rossz. A 2070-es modellről van szó, amit egy (hozzá illő) különálló ultra alacsony zajú audiophile szintű tápegységgel használok. Érdemes lenne ezirányba haladnom, vagy inkább szerezzek be egy T180-ast? Amit jelenleg szinte lehetetlenség lenne… A teljesítmény másodlagos, mivel még a jelenlegit sem használom fél hangerő felett. Inkább hangminőség terén remélnék előrelépést a T180-assal. Válaszod előre is köszönöm.

    1. Elnézést hogy nem válaszoltam hamarabb….
      A 2070-es nem rossz hangú darab (nekem is van egy ilyen áramkörökkel [2xTPS1035/csatorna] épített modulom), hangminőségben nem -vagy alig- marad el a TA2022-vel épített típusoktól. 24V-os tápfeszültséggel 1% torzítással 8 Ohmon 33W-ot tud (4 Ohmon 50-et), ami a legtöbb otthoni alkalmazáshoz több mint elég.
      Persze a T180 jóval nagyobbat “hajt”, de ha -ahogy írod- a hangerő nem lényeg akkor ez egy jó választás.

      1. Ezeknél az erősítőknél a tápegység “ultra alacsony zaja” nem igazán kritikus, annál inkább az a kis belső ellenállás és alacsony nagyfrekvenciás impedancia.
        Egy jó analóg (transzformátoros) tápegység Schottky diódákkal, kisimpedanciás, átblokkolt szűrőkondenzátorokkal csodát tud tenni a hangjukkal. Sajnos a kapcsolóüzemű -SMPS- változatok (még a jobbak is) ebből nagyon sokat elvesznek….

  39. Köszönöm a válaszokat! Tehát ezek szerint nem ártana, ha a tapegység is jófajta lenne. Kedves András, ha csatolok egy képet a tápról, meg tudnád mondani, hogy érdemes-e javítani rajta?

    Igor 69: köszönöm, ha aktuális lesz keresni foglak.

  40. Így ránézésre ez vagy Sulzer, vagy Jung-Didden Superregulator…. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon jó minőségű precíziós tápegység, minőségi alkatrészekből, igényesen megépítve. Ennél jobbat nem tudnék én sem (meg más sem nagyon) készíteni…. 🙁
    Szóval ebből a kombóból (2070+ez a táp) kb. ez a maximum amit ki lehet hozni.

      1. Nem nagyon van mihez (nyúlni)…. Bár egyszerű konstrukció, de jó minőségű alkatrészekből összerakva, ami azt jelenti hogy kb. mindenből az van ott ami kell. Ezt úgy hívják hogy ésszerű -divatszóval szinergisztikus- dizájn.
        Lehetne persze ragozni a történetet, Shinkoh tantál ellenállásokkal, meg Black Gate és konzervdoboz méretű Duelund kondikkal, de ez az az eset ahol nem sok értelme van. Egyrészt a mod többszörésébe kerülne a készülék árának, másrészt az elérhető javulás minimális lenne a konstrukció egyéb korlátai miatt.
        Ezt a kis dobozkát el kell tudni fogadni, és szeretni úgy ahogy van, vagy eladni és venni valamit 10x annyiért, ami talán 10%-kal jobb lesz….. 🙂
        Na jó, talán a “végfok” IC-k hűtésén lehetne egy kicsit “hízlalni” (a fekete hasáb középtájt alul a potmétertől jobbra) mert az elég zsenge.

        1. Nagyon köszönöm a kielégítő választ. Akkor marad minden az eredeti állapotában. A gyári (mezei) összekötő kábel (az erősítő és a táp között) viszont biztosan cserélve lesz Filkor Józsi segítségével. Ezzel az akcióval talán nem lövök mellé.

Vélemény, hozzászólás?