Ithaka

Előzetesnek egy mottó tőlem. ( 😀 ) : Több száz évnyi tudományos kutatás után  fin…fogalmunk sincs hogy hogyan működikaz emberi hallás…..

Jó hír nekem, nektek nem annyira…… Hazaértem. Harmadik napja gondolkodom hogyan, és mit írjak erről. Meg hogy írjak-e egyáltalán. Engem is váratlanul ért, ezért is lányos zavarom, mert egészen őszintén szólva nem hittem hogy valaha is eljutok ide. Csak reméltem….  😉

Mielőtt bárki a fejéhez kapna, hogy: ” ó ne má’ megint ezt a bombasztikus szöveget, annyiszor hallottuk ilyet mán”, elmondanám hogy ezúttal TÉNYLEG vége az Odüsszeiának. Volt számtalan hajótörés, Kirké, árulás,  küklopszok, viharok, szirének, meg ki tudja még mi de 50 (ÖTVEN) év utazása most véget ért.

Az amit most hallok az évek alatt 427-szer módosított, moddolt, cserélgetett komponensekből össztákolt (mert esztétikusnak semmiképpen nem merném nevezni) rendszeremből, az kb. 99.8% pontossággal közelíti azt a bizonyos dolgot amiről írtam a főoldalon, amennyiben :

„No és igen, ezzel együtt -amit azért már kicsit félve írok le- ha meghallok egy zenét, – legyen hangszeres vagy elektronikus (!) – azt is belül hallom hogy hogyan KELLENE szólnia ideális körülmények között egy majdnem tökéletes rendszeren.”

A „majdnem” azért itt is figyelembe veendő, de pillanatnyilag nem tudom elképzelni sem hogy innen hová lehet még „feljebb lépni”. Vagyis tudom, de az már olyan befektetést igényelne -mind anyagiak mind beleölt energia szempontjából –  amit már így 70 felé sodródva nem tudok, és nem is akarok felvállani.

A szobám most hol koncertterem, hol egy sejtelmes hangulatú dzsesszklub, hol egy jól felszerelt elektronikus zenei stúdió, attól függ mi kerül  a lejátszó szoftver tányérjára. Most érzem át igazán mennyire nem lehet ezeket a dolgokat szavak szintjén interpretálni, mert nyilvánvalóan a szubjektivitás mint vízválasztó itt már nagyon erősen érvényesül.

Egész egyszerűen bármilyen felvételt hallgatok, a leghalványabb kétség vagy további fejlesztést motiváló szándék sem mozdul meg bennem, hogy ennek ennél jobban is lehetne szólnia. Mert bár valószínűleg -sőt biztos-  lehetne, de ez ÍGY, ITT, MOST,  NEKEM – nirvána…… Fontos hogy az ember felismerje az életben ha eléri a tudása, tehetsége, és az életben rendelkezésre álló lehtőségei  által szabott határokat, és én úgy gondolom most ezen a ponton vagyok, és nincs szándékomban bekukkantani a függöny mögé -vagy ha úgy tetszik a tizenkettedik szobába- mert nekem ezzel  ennyi  dolgom volt.

Azért a lantot biztosan nem teszem le, és még az is előfordulhat hogy a „Mackósajtnak” is lesz felsőbb foka. De az már inkább csak jóleső időtöltés formájában fog történni, nem az elérhetetlen tökéletesség utáni hajsza nevében.

Köszönöm hogy velem voltatok, vagytok- és talán lesztek amíg ez a blog (és/vagy én) élni fog. Ha tudok nektek bármiben segíteni amihez van elég tudásom szívesen teszem, de mostantól inkább kérdésekre válaszolnék – feltéve ha lesznek.