Audinarchia

Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”

No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….

Mottó: Ha fele annyi hülye lenne ezen a bolygón mint amennyi van, már az is legalább a kétszerese lenne az elviselhetőnek….

372 thoughts on “Audinarchia”

  4. Kötelességemnek tartom elmondani a „caveat”-okat is a full digitális erősítővel kapcsolatban, mielőtt elindul az AliExpress kifosztása e termékekből:
    – Természetszerűleg ezek az erősítők korlátozott teljesítményűek, tehát egy 85 dB/W/m-es állódoboz 40 nm-en nem fog falat rengetni ezekkel. Bár megjegyzem a közelmúltban egy barátomnál a 86 dB-s Satorikkal egy kb. említett méretű egyterű nappali+étkezőben akkorát szólt, hogy néha igencsak összerezzentünk a tőlük jó 3 m-re levő kanapén.
    – Előfordulhat hogy bizonyos -komplex váltójú – dobozokkal nem fogja tudni a maximumot mutatni, bár e szempontból jelentősen toleránsabb a korábbi típusok nagy részénél.
    – Az üzembiztonságukról nem tudok nyilatkozni, tény hogy azon a bizonyos tesztoldalon egy hibás darab rontotta jelentősen a renoméjukat. Kínai termékek esetében sajnos ez tény, el kell fogadni, vagy nem vásárolni ottani eredetű holmikat (tehát kb. semmit).
    Az én példányomnak (utólag készített) furatok vannak az az alsó és felső fedőlap előlaphoz közeli részén (a dobozban ott van a pici hűtőborda) így nem melegszik 40 fok felé, teljesen zárt dobozban azért rendesebben hajtva bizony elég forró a készülékház…
    – Azt a hangzást amiről írtam, az említett -nem vészes árú és munkaigényű- tuninggal tudja prezentálni.
    Gyári állapotában sem rossz, de ezzel új szintre lép mind dinamika, mind felbontás terén.
    Ehhez szükséges: Egy db méretben megfelelő 10.000uF 25V 105 C°-os elektrolit kondenzátor, és két db 220 uF 16V-os Sanyo OsCon vagy hasonló kvalitású elektrolit kondenzátor (Elna Silmic II, Black Gate, stb.)
    Ja, meg egy jobbfajta forrasztópáka, és némi szekértelem/bátorság. 😉
    – Végül de nem utolsósorban: ezzel dobozkával nehéz lesz a farokméregetős „na mi van nekem?” versenyben részt venni, sem a mérete, sem az ára miatt. Azoknak ajánlom a 20-30 kilós millió körüli nagyágyúkat. 😀

  5. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, meg kicsit furdalt is a lelkiismeret ezzel a digitális D osztályú „hájpolással”, nehogy nagy nekibuzdulásomban sokakat bevigyek a bozótosba. Szóval kibányásztam a szekrényemből az annak idején szerintem legjobb hangú hagyományos erősítőmet. Ami történetesen egy deszkamodell, és ráadásul annak is csak egy csatornája készült el, mert közben fertőzött meg a D bogár…..
    A különlegessége az , hogy ez egy a maga nemében egyedülálló hibrid dizájn, amennyiben az eleje csöves, a középső fokozatai tranzisztorosak, a végén meg egy pár Hitachi audio célra tenyésztett MOSFET figyel.
    Rendesen megméretezett 150VA-es toroidos táppal (a digitális egy 65W-os SMPS tápról ment), bőséges szűréssel, ahogy a receptkönyv előírja. 🙂 Csak végfok, de elég érzékeny, szóval egy potméteren keresztül hajtható az éppen kéznél levő -nem túl rossz- CS4398-as DAC panelről.
    Igaz csak egy csatornán történt az összehasonlítás, de így sem sem kellett sok idő rájönni hogy:
    – A hibrid az első pillanatokban nagyon csábító, már amennyire egy Photoshop-olt kép az tud lenni. Színes, szélesvásznú akciófilm, de fél óra után az a kényszerképzetem támadt, hogy ugyanazt a lemezt hallgatom ismétlés üzemmódban. Színez, mos, uniformizál, a teret valami nagyon furcsa módon összenyomja, furcsán lapított háromdimenzióssá teszi. Kicsit súlytalan, a zene testét képező hangtömeget valahogyan kevésbé képes a szobába varázsolni. Na persze nem ennyire tragikus mint ahogy ebből következtethető lehetne, de a különbség markáns. Ismét hangsúlyozom, ez egy NAGYON jó hangú hagyományos erősítő, sacc/kb. a 3-500 ezres félvezetős csapat krémjének hangzásvilága.
    – Ezután a full digitális amolyan fellélegzés, „navégre” effektus, lekerül a súly a mellkasról, eltűnnek a falak, egyedi karaktere lesz minden előadónak zenének. Sokkal természetesebb hangzás, „sajnos” minden szempontból. A zene negyedik dimenziója, az idő -avagy ritmus- lüktetése jelentősen életszerűbbé válik.
    A dolog szummája számomra az -ami egyébként a D osztállyal való találkozásom után röviddel eldőlt- hogy a hagyományos, analóg rendszerű erősítés „close but no cigar”. (a hagyományos, főként csöves liga védelmezőinek fő ellenérvét, az „érdes-szőrös digitális hangzás”-t meg felejtsük el, az újabb típusoknál ez már nagyon ritkán fordul elő.)
    Elismerem nem könnyű ilyen kvalitású D osztályút találni, -tisztán digitálisat meg főleg nem- de aki teheti tegyen vele egy próbát. Lehet komoly meglepetésben lesz része…

    1. További hallgatózásaim egyre inkább megerősítik a feltételezésemet mely szerint a hagyományos erősítőkben (kapcsolástechnikától, üzemmódtól kevéssé függően) a bejövő jel információtartalmának akár 15-20%-a is eltűnik /(het) a rendszer működési elvéből következő amplitúdó, frekvencia és időtorzulásai miatt. Kondenzátorok, műveleti erősítők, negatív visszacsatolás fázis és futásidő problémái mind-mind hozzájárulnak az alacsony szintű információk zajba és torzításokba történő „belemosódásához”.
      Ennek eredménye a lapos, kétdimenziós megszólalás, a dinamikai élek elvesztése, és a fárasztási faktor megnövekedése, mivel az agyunk megpróbálja pótolni az elveszett információt (tudván hogy annak ott KELLENE lenni), ezért a szükségesnél magasabb fordulaton dolgozik, ami viszont elvesz a zenei élmény zavartalan élvezetéből.
      Itt pedig majdnem mindegy hogy csöves, tranyós, FET-es, hibrid, A vagy AB osztályú az erősítőnk, legfeljebb a veszteség mértéke változik.
      Digitális erősítők esetében a hardveres problémaforrások (kondi, műv. erősítő) nagy részének, plusz a visszacsatolásnak a hiánya miatt (mely ugyan némely típusban megtalálható, de sávszélesség korlátozottan, amennyiben csak a felső átviteli sáv felett hatásos) az időbeli/tranziens viselkedés is sokkal közelebb van a valódi akusztikai történéséhez. A melegedéssel, veszteségi disszipációkról (plusz a járulékos, és napjainkban már nem elhanyagolható üzemelési költségekről) már nem is beszélve, mely hagyományos erősítőknél akár 50-szerese is lehet a digitális rendszerűeknek.
      Egy 2×10 W-os csöves A osztályú erősítő kb. 200W-ot vesz fel folyamatosan a hálózatból, egy 2X20W-os D osztályú pedig max. 50-et (melyből hő formájában alig 10W-ot ad le), alapjáraton meg mindössze pár wattot disszipál.
      Lehet cáfolni, egyet nem érteni, de én ezt hallom, a tévedés jogát pedig -mint mindig- fenntartom. 😉

    1. Készet (dobozoltat) ebből nehéz lesz találni ennyiért….
      Én sokáig ezt használtam, véleményem szerint az általam próbált (sok…) DAC-ból ez a legjobb.
      Voltak WM8741-es, AK chip-es, különféle TDA ésPCM típusokkal ellátott DAC-jaim, de ebből sikerült a legjobb hangot varázsolni. CS 4398 dolgozik benne, nem vagyok egyedül akinek az a véleménye hogy a „hájgend” típusok után ez a legjobb hangú konverter. Két kicsi trafó kell hozzá (2x15V 5-6VA, és 9V 15VA) és már mehet is.
      USB és SPDIF bemenete van, a műv.erősítő cserélhető, oda be kell rakni szíved kedvenc típusát, plusz az egyenirányító hidakat Schottky diódákra cserélni és kész.
      Trafóstul-dobozostól meg lehet úszni 25-30 ezer körül.

      https://vi.aliexpress.com/item/32948945738.html

        1. Arról fogok majd írni, de még nem gyűjtöttem elég bátorságot hozzá…..
          Egyelőre annyit, hogy MOST egy tisztán digitális erősítőt hallgatok (nem, nem csak D osztályú, hanem a teljes jelút a bemenettől végig digitális) ehhez nem kell külön D/A konverter, mert ő maga az. Más szóval egy teljesítmény DAC.
          Nincs IC kábel, nincs műveleti erősítő, nincs csatolókondenzátor és egyéb mizériák.
          A bemenete SPDIF, aztán az erősítő, és a dobozok, ennyi. Ja, természetesen ( 😉 ) tuningolt a kicsike, és hol SMPS-ről, hol analóg tápról járatom. Jó mind a kettővel, a kapcsi táppal picit harapósabb, az analóggal finomabb.
          A típusa SMSL Q5 Pro, itthon már egy éve nem kapható, amíg volt 60 ezer körüli áron mérték.
          https://vi.aliexpress.com/item/32929938803.html?gatewayAdapt=glo2vnm

          1. érdekes ez a digitális erősítő koncepció, eddig nem tudtam igazán komolyan venni, nem hittem benne.
            hifisharkon lehet még ilyet lőni, kisebb-nagyobb kockázattal.

          2. Gyere el, hallgasd meg… Aztán reménykedj hogy lesz még belőle elérhető. 😉
            (Ha van esetleg együtemű 300B triódás japán kézműves remekműved fél kiló ezüsttel tekert trafókkal, hernyóselyem szigetelésű varánuszolajjal töltött kondenzátorokkal, meg némi egzotikus fával fűszerezve, nyugodtan hozd el (persze ha autóval jössz).
            Nem, nem gurult el a gyógyszerem. 😀

          4. Igen, én is olvastam. Az egyértelműen defektes darab volt, kár hogy ezzel tényleg süllyesztőbe küldte ezt a kis remekművet. 🙁
            Azt persze elfelejtettem megemlíteni, hogy a saját példány kapott némi tuningot a megdicsőülése előtt. No semmi komoly, a fő szűrőelkó lett kicserélve 10.000uF-osra, meg hidegítve 2.2 uF MLCC-vel, plusz a segédtápok szűrése Sanyo OsCon-okra lett cserélve.
            A dobozt az előlaphoz közel alul és felül is elláttam szellőzőlyukakkal mert azok nélkül elég meleg lett egy idő után. Így viszont épp langyos.
            Teljesen belezúgtam a hangjába, soha (tényleg soha) nem mertem volna elhinni hogy félvezetős holmi (nem is beszélve D osztályúról) képes lesz egyszerre ilyen selymesem érzelmesen finom és keményen-kíméletlenül odab…ó is lenni, ha a zene úgy kívánja. A terét már nem is említem, ilyet még tényleg nem hallottam, a hangdobozok síkja felett is képesek dolgok megszólalni. Roger Waters: Amused to Death lemezén az a bizonyos kutya pedig …. mögöttem ugat. Isten bizony.
            Hát, ez ilyen….. Nem értem, de igazából már nem is nagyon érdekel hogy csinálja (kicsit azért igen 😀 ), szerintem egyszerűen zseniális a hangja -pedig nincs is neki (legalábbis saját hozzáadott hangja).
            Kíváncsi leszek EZT le tudja-e majd valami taszítani a piedesztáljáról. 😉

            Amúgy hasonlókat írtam már párszor, de számomra ez egyfajta felfedezőút, kíváncsian várom hogy a legközelebbi szigeten milyen csoda vár…. Tudjátok, minden pontosan addig a legjobb amíg még jobbat nem találsz.

            Egyébként pedig: Amir barátunk alapvetően a SINAD alapján rangsorol (https://en.wikipedia.org/wiki/SINAD) aszerint pedig ez gyengécske darab. Ez röviden arról szól, hogy e szerint egy erősítő annál jobb minél kisebb torzítással ad le minél nagyobb teljesítményt. A szubjektív hangzásélményről azonban ez magában SEMMIT nem mond, még jelzésszinten sem. Ez olyan mint autók „szerethetőségét” kizárólag lóerők és végsebesség adatok alapján minősítenénk. Vagy férfiakat aszerint értékelni hogy ki hány kilót tud nyögés és remegés nélkül felemelni…

          7. Igen, ez szinte ugyanaz mint az SMSL, más néven, más köntösben. Ugyan pluszként ez Bluetooth-ot is tud (minek??) de a lényege az megegyezik, ugyanazt a csipkészletet használja mint a Q5 Pro.

            +: https://www.audiophonics.fr/en/full-digital-amplifiers-fda/aiyima-d03-full-digital-amplifier-fda-21-tas5624-bluetooth-50-aptx-hd-2x120w-4-ohm-p-15692.html

            https://www.audiophonics.fr/en/full-digital-amplifiers-fda/fx-audio-d502bt-amplifier-fda-tas5342a-subwoofer-output-bluetooth-50-2x60w-4-ohm-black-p-14523.html

            Ezek is hasonlók.

        1. 2x15V:
          https://arwill.hu/termekek/transzformatorok/nyakos/4-5va-2x15v-transzformator-635149/
          9V:
          https://www.hestore.hu/prod_10045338.html?he
          Egy lineáris tápról papíron ill. ránézésre nem könnyű eldönteni hangra milyen hatású lesz. Vannak adatok amik indikátorok lehetnek, ilyen a terhelés stabilitás, búgáselnyomás, zaj, tranziens viselkedés, de ezek nem mindig és nem egyértelműen korrelálnak az elérhető hangminőséggel.

    1. Előnyei:
      – A legmerevebb membránanyag, ezért az átviteli sávjában rendkívül egyenletes frekvenciamenet.
      – Könnyű, a hangszóró mozgatott tömege (Mms) kicsi, jó tranziens viselkedés.
      – Nincs membrán flexió ( hajlító geometriai torzulás) , ezért az alsó sávokban alacsony torzítás.
      Hátrányok:
      – Mechanikailag rendkívül sérülékeny (törik), kezelésük nagy gondosságot kíván.
      – Az átviteli sávja felett nagymértékű rezonciacsúcs, ezt nagyon nehéz a hangzásból teljesen eltüntetni.
      Komplex szűrőáramkört kíván, ami viszont rontja a fázismenetet és tranziens választ.
      – Drága. (nagyon…)

      A gyártó honlapja hemzseg a „hájgend” cégekre jellemző bombasztikus jelzőktől – szlogenektől, látszik a célközönség megszólítása: a jellemzően vastag péztárcájú, technikailag tájékozatlan réteg hiúságának kenegetése, a kiváltságosság tudatának erősítése („de jó nekem hogy ezt a fantasztikus terméket megengedhetem magamnak”), stb.
      Amúgy biztos fantasztikusan, megdöbbentően, lehengerlően jó , de az árát nem biztos hogy szeretném tudni….. 🙁
      (a bennük levő hangszórók ára másfél-két millió körül van, doboz + váltó + egyebek közel ugyanennyi. Szóval lehet tippelgetni hogy ha az anyagköltség mondjuk 2-2.5 millió, akkor mennyi lehet a kisker ár?? )

      1. Ezt a konkrét terméket hallgattam a HES-on. Gondosan elkészített cuccnak tűnt, szerethető, zenei hanggal.
        Az árát nem kérdeztem, mert nem akartam potenciális vásárlónak tűnni, de gyanítom, hogy inkább 8 számjegyű volt az ár, mint 7.
        Természetesen ez csak egy felületes, kiállítási meghallgatás volt, tehát komoly következtetést ebből levonni nem lehet, mindenesetre (engem) zavaró hibáját nem találtam, viszont nem is az én pénztárcámhoz szabták!
        AJ

        1. Szerény véleményem szerint egy ilyen árú terméknek nem szabadna „hibájának” lenni, nem hogy komolynak, de semmilyennek sem. Tudom hogy tökéletes hangsugárzó/doboz nem létezik, de kellő tudással-tapasztalattal, anyagi erőforrással igen közel lehet jutni ehhez a kritériumhoz.
          Feltételezem (remélem) hogy ilyen háttérrel én is tudtam volna hasonló minőségi és ár kategóriájú dolgokat csinálni, de hát ebben az életemben valószínűleg nem ez volt a dolgom… 😉
          Amúgy erről az egészről az az anekdota jut eszembe, amikor a parasztbácsit megkínálják egy iszonyú drága, díjnyertes francia bor-csodával, hogy szerinte milyen az az ő kertvégi lőréjéhez hasonlítva. Mire az öreg belekortyolva imígyen nyilvánít véleményt: „Nincs ennek semmi baja!… „

          1. Természetesen igazad van, de egy kiállításon hallott hang alapján én többet nem merek kijelenteni egy készülékről. Ráadásul még ez a kijelentésem is teljesen szubjektív és azt is elfogadom, ha valakinek ugyanezen kiállítás alapján nem tetszik az adott készülék hangja, természetesen csak akkor, ha le is írja, hogy mi nem tetszett benne neki!
            Te is írod, hogy nincs tökéletes hangsugárzó, tehát létezhet olyan személy akinek ez nem tetszik! Én rosszat nem tudtam róla mondani, de ez nem jelenti azt hogy ad1. nincs hibája ad2. más ugyanilyen feltételekkel nem tudna ugyanilyet vagy esetleg még jobbat alkotni.
            Én személy szerint azokat becsülöm, akik kevés pénzből (mondjuk ezer eurós eladási árért tudnak) közel hasonlóan jó hangú sugárzót alkotni! Úgy gondolom, hogy az az igazi művészet! De persze ez is csak az én teljesen szubjektív véleményem! 🙂
            AJ

          3. „Nincs ennek semmi baja!…” — nem ismertem, nagyon tetszik 😀

            egész jól mutat ez a B&O Beolab 90, amíg le nem dobja a textilt.
            utána már inkább olyan, mintha egy ai generálta volna.. 😀
            amúgy elég vastagon ki van tömve elektronikával, csak ethernet csatlakozásból 3 van rajta, szóval nem egy klasszik hifi…

            (…de legalább erősítőt nem kell hozzá válogatni, főleg nem költeni, hisz ajándékba kapod)

  9. a hifizéshez lazán kapcsolódó hír, hogy a Canon egy újfajta chipgyártási technológiával ért el sikereket a legkorszerűbb, 5 nanométeres méretben, ahol az ASML cégnek van monopóliuma.
    a chipek „mintázatához” nem fényt használnak, hanem
    nyomtatást, öntést és a gyanta UV-s megszilárdítását.
    korábban is ismert volt ez a módszer, csak megbízhatatlansága miatt nem használták.
    egy két hetes videóban találtam e szemléletesen bemutatott hírt:

    1. Az sem gyenge, de a nagy „bumm” az ez lesz:
      https://index.hu/techtud/2023/10/26/ibm-northpole-analog-digitalis-mesterseges-intelligencia-mikroprocesszor-forradalmi-nvidia-energiatakarekos-moore/
      22 milliárd… no nem tranzisztor -ezt csak az egyszerűbb érthetőség kedvéért írják-, hanem félvezető átmenet.
      Ami pedig annyi mint: ha mindezt mákszemekből (vagy nagyon pici, tranzisztorokban használt lapkákból) akarnánk kirakni (úgy hogy szorosan egymást érve rakjuk le őket) egy 1.5×1.5 km-es asztalra lenne szükségünk. Csak itt az egész kb. lapka a 22 milliárd félvezetővel kb. 3 négyzetcentiméteren foglal helyet.
      „Versenyhelyzetben az Nvidia V100 GPU-val összevetve az IBM chip huszonkétszer gyorsabb és huszonötször energiahatékonyabb volt, ötödakkora alapterületen.” Nem gyenge….
      „

    1. DIY megoldás, kb 2-3 ezer Ft-ért (már ha hiszel a történetben):
      A neten keress egy weboldalt ahol fehér vagy rózsazaj streamelhető, vagy letölthető. A hangsugárzókat kösd le a hsz. kábel végéről, a hangdobozok helyére csatlakoztass (majd megmutatom hogy a legegyszerűbb) egy 4 vagy 8 ohmos, 20-50W-os, teljesítmény ellenállást, vigyázva hogy sehol ne legyen rövidzár.
      Tekerd fel az erősítőn a hangerőt addig a maximumig amin zenét szoktál hallgatni, és indítsd el a zajt akár CD-ről, akár letöltött fájlról, akár streamelve.
      6-8 óra után be van „égetve” a kábeled.
      RCA IC kábelnél kicsit nyűgösebb, de azoknál is megoldható….

      Itt lehet megfelelő teljesítményellenállást kapni, a huzalok végeire fel kell forrasztani egy-egy banán aljzatot, és kész….
      https://www.emag.hu/2-db-ellenallas-keszlet-kiegett-izzohiba-kioltasara-villogo-effektus-megszuntetesere-50w-8ohm-led-jelzo-led-rendszamvilagitashoz-g-markr-48/pd/DGW789MBM/

      1. szolgáltatásként is elérhető a dolog, alkalmanként magasabb áron, mint az általad ajánlott „rendszer” teljes költsége, futárral és a borravalójával együtt 🙂

        mielőtt még nem hallottam volna bejárató hanganyagot, valamiféle varázslatnak gondoltam a témát. pedig logikus, hogy kínáljuk meg a spektrumot lefedve annak jeleivel (fehér- ésvagy rózsazaj formájában) és készen is vagyunk. 🙂
        most egy kicsit már úgy érzem, mintha értenék hozzá… 😀

        1. Akinek van némi fizikai-elektronikai ismerete meg józan esze, erre simán rájöhet, szóval: tényleg értesz hozzá – valamennyire.
          Ez rendben is van, a baj akkor kezdődik, ha valaki már egy kicsit is úgy kezdi gondolni hogy többet ért hozzá mint amennyit valójában, és erre alapozva elkezd videókat posztolni meg „szakérteni” .
          Rosszabb esetben kapzsiságtól és hírnév vágytól fűtve minderre céget alapít és immár ipari szintre emelve a hasbaakasztást húzza ki az emberek zsebéből a pénzt.
          Amire jó példa a PROBURN, meg az Entreq is, de sorolhatnám oldalakon keresztül a „kígyóolaj” gyártókat-forgalmazókat… 🙁

      1. Impregnált papír és vászon (régi német és japán kedvenc), gumi (NEM butil, az idővel óhatatlanul megkeményedik !) Az újabb kori habosítottak már kicsivel tovább bírják, nekem van 2 db. Hitachi alumembrános mélyközepem jó 20 évesek, a peremeik tökéletesek akár újkorukban.

      2. Lehet szidni a Canton gyár által összerakott hangdobozokat, de az tény, hogy a hangszórók bitang módon meg vannak csinálva bennük. A képen egy 1978-ig gyártott LE900 mélyközép hangszórója látható:

        1. Nem szidtam egy szóval sem konkrétan egyik német gyártó dobozait sem. Nekem is volt anno pár típus, voltak köztük jó hangúak IS. (Heco Argon 50 pl.)
          Az hogy szépen van megépítve egy hangszóró messze nem jelenti azt, hogy a hangja is jó. Ez mind „driver”-re mind komplett dobozra érvényes.
          Általánosságban a német hangdobozok nagy részének hangzásvilága az ami nekem nem jön be, de ettől még sokaknak tetszhet.
          Szép a képen levő mélysugárzó is, de semmivel nem több egy korrektül megépített lemezkávás papírmembrános hangszórónál. Ha már „szépről” beszélünk, az nekem itt kezdődik:

          1. Nem konkrétan Rád gondoltam, csak sokan vannak, akik szeretik, és sokan nem. A megépítésnél nyilván nem a szépségre gondoltam, hanem, hogy ha a majd 45-50 évet ilyen jól átvészelte, akkor már csak nem rossz anyagokból csinálták. A kb 2 generációval későbbi 1990 körüli, már öntvénykosaras CT1000-em is ugyanennyire tartósnak ígérkezik ránézésre.

  12. Retro-mitológia.
    Gondolkoztam hogy nyitok egy saját rovatot ennek a témának, de aztán úgy döntöttem nem szeretnék vele tartósan foglalkozni, csak mint érdekes jelenségről írni pár sort.
    Ugyanis egyre sűrűbben tűnnek fel hirdetési portálokon 40 évnél korosabb audio berendezések „vintage”, „retro”, „legendás” és hasonló jelzőkkel.
    A legkorábbi CD játszóktól, csöves és kezdetleges tranzisztorors erősítőkön át szalagos-kazettás magnókon, elporladó(t) membránszélű amerikai és japán dobozokig széles a skála, egy kötelező közös jellemzőjük van: régiek legyenek.
    Ennek az okairól szeretnék pár szót szólni röviden, szigorúan saját véleményemet tükrözve.
    Milyen indokokat hallunk leggyakrabban ezen berendezések dícséreteként, magasabbrendűségük igazolásául?
    – Ezekben még volt anyag. Valóban, javarészt a kor technikai színvonalának megfelelő, esetenként az akkor elérhető maximumot reprezentáló anyagokkal, kapcsolástechnikai megoldásokkal. Kétségtelen hogy sajnálatos módon az utóbbi évtizedekben az élet minden területét behálózó anyagtakarékossági és „környezettudatos” mozgalmaknak köszönhetően SOK ESETBEN találkozunk bóvli termékekkel, de ez nem jelenti azt, hogy a technológiák és elvi megoldások ne fejlődtek volna rohamléptekkel az utóbbi 20-30 évben. Erre egyik kiváló példa a D osztályú erősítők példátlanul gyors térhódítása.
    Nem állítom hogy minden gyártó minden ilyen terméke „húazannya” kategóriájú, de érdemes azon elgondolkodni hogy esetenként 20-30 dolláros szappantartó méretű erősítők képesek -ha nem is jobban, de- legalább olyan hangminőséggel megszólalni mint egy középkategóriás, de újabban már-már mennybemenesztett amerikai csöves erősítő. (a konkrét összehasonlítás egy tuningolt Ayima 04 és egy Dynaco Mk IV csöves végfok között történt, sajnálatos módon a kis D osztályú percek alatt padlóra verte 10 kilós ősét, minden területen. Kivéve a sokszor „zeneiségként” beazonosított bágyadt, fátyolos, lassú, tipikusan olcsó csöves hangzást, ami „hosszú távon” olyan jól hallgatható…)
    -Persze tudom lesznek akik ezt akkor sem lesznek hajlandók elhinni, bevallani, elfogadni ha saját fülükkel hallják, de ez már az ő problémájuk.
    -”Akkor még számított a hangminőség”. A legtöbb esetben ma is számít, de meg kell értenünk, hogy a világ hihetetlen tempóban változik, a mai generációknak már teljesen mást jelent a „jó hang” mint nekünk 50/60+ -osoknak.
    Itt fontos megjegyeznem -mert túl gyakran találkozok vele- hogy ez idősebb korosztályok körében nagyon gyakori, melynek egyrészt szocializációs, másrészt élettani okai is vannak. A mi gyermek/fiatal (70-es évek) korunkban a „jó” hang kuriózumnak számított, ha zenét akartunk (márpedig akartunk!) hallgatni, akkor Tesla B4-esen, kerámiatűs, fedelébe épített hangszórós Tesla lemezjátszón, meg a szobai Pacsirta rádión voltunk kénytelenek ezt tenni. Orister, HS20, mágneses hangszedős lemezjátszó pedig már álmaink netovábbja volt. Plusz, akkoriban a zenehallgatás teljesen mást jelentett mint ma, anno egy életérzés, egyfajta lázadás volt az akkori világ ellen egy szebb jövő reményében.
    Mára kiderült hogy az az „akkori” világ mégiscsak élhetőbb volt (szándékosan nem írtam „jobb”-at, mert nem erről van szó, hanem az akkor még virágzó emberi kapcsolatok, közösségek elsivárosodásáról, virtuális térbe pusztulásáról) szebb jövő nincs, örülhetünk ha a világ még egyben lesz 20-30 év múlva. A lázadás, lelkesedés helyén düh, frusztráció, életuntság, kiábrándultság füstölög sokszor már a tizenéveseknél is. Úgy pedig önfeledten örömmel zenét hallgatni-élvezni nem lehet, csak hangok egymásutánjának megszólalását minősíteni pusztán egy érzékszerv (hallás) alapján.
    Az élettani ok; korunkban előhaladva hallásunk (is) megkopik, nem csak a sokat citált magas frekvenciák hallásának romlása, hanem a beszűkülő dinamikafeldolgozó képesség is hozzájárul ahhoz, hogy preferáljuk az „udvariasabb”, angolos-olaszos hangzást, ahol nincsenek meglepetések, a „jump és bugi faktor” a nullához konvergál.
    Kiváló példa erre az említett angol iskola, a Naim, Linn, Audiolab erősítők, Spendor, Rogers, Harbeth dobozok fantasztikusan kiegyenlített de bágyadt, élettelen hangzásvilága.
    Volt LS 3/5-ösöm, BC1 -esem, Celestion SL6 SI-m, meg még sok hassonló hangdoboz, de egyikkel sem szerettem ill. szeretnék együttélni. Lassúak, definiálatlanok, számomra a zene lényegét, lüktetését, dinamikáját tüntetik el.
    Viszont az említett biológiai okok miatt vannak (sokan) akiknek ez a kánaán, nincs is ezzel semmi gond, akkor van ha mindebből általános érvényű következtetések, mítoszok születnek.
    A japán, amerikai, német „vintage” vonalat nem elemezném, ezek java része számomra a hallgathatatlan kategóriában tanyázik, ami pedig nem az már akkoriban is megfizethetetlen volt, nem beszélve a mai, relikviává nemesült áraikról.
    Konklúzió: természetesen nincsen, talán csak annyi, hogy -divatos kifejezéssel élve- meg kéne tanulni a helyükön kezelni ezeket a holmikat, nem valamiféle mítikus ködbe burkolva a többi felé helyezve-árazva őket.
    Ja és nem utolsósorban az anyagi vonzat, a lomisoknál, külföldi „trash” portyákon begyűjtött ős Philips és Sony CD játszók, fadobozos Marantz erősítők, eltűnt membránszélű komód méretű hangdobozok és társaik 100+ ezres eladási árainak irrealitásáról….
    Persze rengetegen vannak itthon is akik meglátták ebben az (anyagi) potenciált, és nyilvánvalóan e célból masszív kampányt folytatnak -ezen holmik felsőbbrendűségét bizonyítandó- a lehetséges áldozatok körében – többnyire sikerrel. Sajnos… 🙁

    2. furcsa, hogy a japán, amerikai, német vonal nem tudta lakossági áron azt a szintet hozni, amit mondjuk az angol és olasz igen. a skandinávokat nem is említetted.
      az is fura, amikor hifis lapok angolos hangzásról beszélnek, miközben a kapcsolódó árszintek is meghatározók lehetnek.
      a mellékelt ábrán látható dobozok nem tudom mifélék, de egy kis hányinger befigyel a látványuktól.. 🙂
      …még ha esetleg bődületesen jó hangjuk is lenne. bár a téma alapján ezt kizárhatom 😀

      1. Ezek a „legendás” Advent hangdobozok. a hangjuk tulajdonképpen nem lenne rossz… de sajnos az 😀
        (hallottam őket sok más korabeli amerikai mítosszal együtt, kár volt rájuk pocsékolni még azt a pár percet is….)
        Az átviteli görbéjük aránylag egyenletes eltekintve a 80 Hz körüli 6 dB-s púptól, és a 10-20 kHz közötti szirtektől és szakadékoktól. Plusz az egész enyhén lejt a magasak felé, így várható hogy a mélytartomány (azaz: a monotonul dübögő felsőbasszus) fogja dominálni a hangképet.

  13. Az eldobott agyak meséje:

    Wilson Audio Tune Tot stand-mount loudspeakers

    Az árlistát nézzétek!
    Állványos doboz(ka) 15 cm-es mélyközéppel.
    „Prices:
    Speakers: £10,998
    IsoBase: £2,398 per pair
    Grille: £335 per pair
    Tune Tot Ring: £698 per pair”

    Az összesen annyi mint: 14429 Angol font. (állvánnyal, előlappal,”hangológyűrű”-vel.)
    Ami jelenlegi középárfolyamon: 6350000 Forint. Azaz 6.3 millió….. 🙁

    1. egy dolog a már bicskanyitogató árazás, de parádés a további lehúzássorozat, a „van még pénzed? mert akkor van ötletünk még, h drágább legyen! így lesz ám teljes a készlet!”, a marketing és a paliravétel szinergiája.
      van az az árszint, ahol tényleg nem számít a pénz, söt igazából nyűg, hogy annyi van, amit nem is lehet igazán elkölteni. szerencsére van segítség..

      filléres rácsok ~150e körül — ez a kedvencem 😀
      az egy millió feletti gumiágyra tényleg nincsenek szavak, amikor fillérekért kaphatsz sorbothane lapot már az 50-60-as évek óta.
      a hangológyűrűt nem vágom, gondolom arra jó, hogy a vevő pár perccel többet töltsön új szerzeményével, mielőtt örök álomra iktatja a pincéjében az egész hóbelebamszlit…

  14. Nem tudom meséltem-e már ebben a blogban, de azért leírom.
    Totemes koromban volt pár kemény csörtém a feltétlen „ezo” hívő társammal, -tápkábel ügyben is. Ezért aztán hosszas unszolásomra eljátszottunk egy tesztet. Vince kért kölcsön valami eszetlen drága tápkábelt, meg volt nekünk ilyen surplus beszerzésből ezüstözött teflon szigetelésű kábel, abból csináltam ugyanolyan hosszú kábelt, 2 darabot.
    A teszt úgy nézett ki, hogy pár valódi keménymagos montreali hifista eljött meghallgatni a bemutatónkat, amely a tápkábelek fontosságát igyekezett bemutatni.
    A hangszórók Mani 2-k voltak, valami holland vagy francia erősítőről hajtva (Duson, ha jó emlékszem) és a lejátszólánc a szoba közepén úgy volt elhelyezve, hogy nem lehetett látni mi történik a készülékek mögött.
    Elsőnek a saját kábel „játszott”, némi bólogatás és hümmögés által kísérve, a konszenzus az volt hogy: nem rossz, de; bla-bla-bla…..
    Aztán jött a csavar. A cucc mőgé lépve -közben felmutatva a drága kábelt (sajna a típusára már nem emlékszem)- kicseréltem a saját kábelt— a másik ugyanolyanra, a drága kábelt csigába tekerve a földre helyezve úgy, hogy előlről nem volt látható. Majd visszatérve felmutattam az első párat, bizonyítva a csere létrejöttét. Ezután V. ecsetelte az drága kábelben használt anyagok, technológiák hangzásra gyakorolt hatását, majd (kb 10 perccel később) elindítottuk ugyanazokat a zenéket. Szerintem tudjátok mi történt….
    Elégedett mosolyok, bólogatás és egymásranézés, és a kommentek: „now we are talking, what a difference, oh my god, how is this possible, now the music is free”, stb.) Senki nem tett olyan megjegyzést hogy ez nagyon hasonlít az első kábel hangzására… 🙁
    A nagyon szomorú a történetben az, hogy sajnos igaz, bármennyire hihetetlennek hangozzék is. A végén nem mondtuk el az átverést a tisztelt hallgatóknak, mert többet biztosan nem álltak volna szóba velünk, de kedves barátom is némileg átértékelte az ezo kütyükről alkotott nézeteit. (ettől függetlenül ugyanúgy hülyíti az alkalmas madarakat mint azelőtt is tette…)

    1. Arra azért kérlek benneteket, ne értsetek félre: igenis fontos a kábelezés, és van hatása a hangzásra, egy bizonyos mértékig és józan keretek között alkalmazva. Amivel nagyon nem értek egyet, az (például) ez és a többi hasonló eszetlenül túlárazott holmi – és ez számomra az audio területén mindenhol érvényes
      https://kacsa-audio.hu/en/webaruhaz/lessloss-dfpc-signature-tapkabel-2-m-15-m
      (most éppen nem kapható, de amikor igen akkor 190 ezerbe kerül)

    2. elgondolkodtató, ha ti így kicsiben eljátszottatok ilyen (szocio- vagy ember)kísérletet, akkor egy AudioQuest vajon miben utazhatott..?
      úgy, hogy ráadásul nekik a kábel a fő profil!

      nemrég láttam egy jó kis videót az AQ hasbaakasztásáról, sikerült is előtúrnom:

      1. Hasonló témákból lehetne akár egy pár évados sorozatot is készíteni, mert egy standard két órás mozifilm keretébe biztosan nem férne el az a hihetetlen mennyiségű galádság amit ezek (és a többi hasonló) a gyártók, és kereskedők elkövetnek a vevők becserkészése-hülyítése-átverése érdekében. 🙁

    1. Hogy miért is költött el értelmetlenül szignifikáns összeget emberünk ekkora vezető keresztmetszetű hangfalkábelre, ha az erősítő belső kábelezése egy nagyságrenddel kisebb …

      1. Nyertél egy Videoton hangszórót!…. 😉 (ha van aki még emlékszik rá)
        A legtöbb erősítőben (még a „hájgend”-ek nagy részében is) a paneltől a hangszóró csatlakozóig jó esetben 1.5 – 2 mm² -es drót szállítja a „villanyt”. Ez után aztán lehet rakni a sodrófa vastagságú plasztik halmazt, benne harckocsi bikáztató keresztmetszetű kábelezéssel. Ami az első képen van az „csak” 10 mm²-es. Ja, hogy ettől szól majd jobban? Értem…. 🙁
        Az általad említetten túl: amint az is már számos alkalommal bebizonyosodott, minél több a műanyag egy vezető körül annál jobban mossa a hangot.

        1. a kedvenc kávépörkölő-üzememben egy minden hétfőn láthatok egy pár Videoton HS 280-ast.. 🙂 napi használatban van náluk, egy irodahelységbe lehet h túlzás is lenne több (bár igazából nem értek hozzá)
          valami rádióerősítős NAD hajtja.

          1. Emlékezve a korai audio cuccaik technikai színvonalárara (volt azért pár nekem is 😉 ), elképzeltem hogy nézett volna a 60-as évek végén egy szovjet hold expedíció… 😀

  17. Tápkábel kérdésre:
    Ebben vagyok a legkevésbé járatos. Próbáltam pár „egzotikus” megoldást (tömör ezüstözött réz pamutban – érintésvédelmi okokból nem ajánlott !! – jobbfajta hangszórókábel, stb) de lehet hogy ebben a kérdésben (is) süket vagyok, mert én alig tapasztaltam értékelhető javulást, inkább a „hallom ha akarom” kategóriába esett ha volt is.
    Szerintem az összes kábelügyi mizéria közül ez van a leginkább túllihegve, de -mivel itt is komoly pénzekért lehet elsózni a technikai handabandát- a gyártók szerencséjére veszik a népek mint a cukrot.
    Szerény véleményem szerint érdemes megfontolni, hogy pl. a lakásba -villanyóráig- bejövő és onnan a hifi tápelosztóig a falban menő kábel vajon miből is van. Persze kivéve azt az esetet ha konkrétan ilyen céllal lett kialakítva a „tápösvény” (de szép kifejezés….) és a falban is 50 ezer Ft/m-es Nordost kábel szállítja a villanyt. Ez esetben viszont ajánlom felkeresni a helyi áramszolgáltatót, és megkérni őket hogy az aktuális utcai alállomástól a lakásig futó vezetéket legyenek szívesek minimum tömör UP OCC- OFC huzalra cserélni… 😉
    Ja és persze: A hálózat trafók nagy részében (primer kör) pár tucat méter 0.5-0.8 mm-es mezei zománcozott rézhuzal figyel, aminek nagyjából oly mindegy hogy odáig min jön az áram (a szekunder kör pedig galvanikusan le van választva a hálózatról). De ha hallod és erősen hiszel is benne, akkor persze használj bármilyen, erre a célra kitenyésztett csodamadzagot, de ebben tanácsot adni nem tudok, és nem is akarok…..
    Arra viszont érdemes figyelni, hogy a készülék trafója ne legyen túlgerjesztett, mert ebben az esetben a szekunder jelalak a telítésbe kerülő vasmag miatt színusz helyett trapéz jellegű lesz, ami viszont egyenirányítva tele lesz nehezen eltávolítható tüskékkel, ez pedig tényleg és hallhatóan ronthat a hangzáson. Ha a trafó terhelés nélkül érintésre meleg, (38-40 fok felett) majdnem biztos hogy túl van gerjesztve. (A modern trafók kb. háromnegyede anyagtakarékosság miatt ilyen)

    1. aha, köszi! úgy is kaptam tanácsot, hogy nem akartál adni.. 🙂
      tápösvény: csodálkozom is, hogy van ilyen szép szavunk a szokásos hunglish helyett..
      a trafó egy új kérdéskör és elszomorít, h ilyesmibe is képesek ennyire beleszarni 🙁

      mielőtt még rábukkantam volna az oldaladra, beszereztem egy galvanikus leválasztós tápcsodát, egy Keces Audio BP-600-ast. 🙂
      az eladó srác azért szabadult meg tőle, mert a(z albiba hack-kelt) tápösvénye kiváltotta.
      a kereslet meg akkora az ilyen cuccok iránt, hogy a gyártó a ~260 ezres termékét kivezette és már csak fél millió felett lehet hasonlóhoz jutni.
      az évtized főnyereménye, csak lehet hogy kígyóolaj… 🙂 közel 200 ezrem pihen benne.

      eggyel több értelme volna, ha eljutnék odáig, hogy a konnektortól kezdve figyeljek a fázishelyes bekötésekre…

      1. Nem akarlak (nagyon) elkeseríteni, de ebben a cuccban sincs testvérek közötti áron sem több értékű holmi olyan sacc/kb. 50 ezernél (dobozostól, trafóstól, allcuzammen….) Én mondjuk 80-90-ért tisztes haszonnal össze tudnék rakni egyet. (de nem fogok!)
        Sajnos, nagyon sajnos, de így futtatják lesre a tisztelt gyártók egy leválasztótrafóval meg fél marék passzív alkatrésszel a kevésbé tájékozott vevőket.
        Nézd a plusz oldalt: korántsem vesztettél annyit mint amit egy 5 milliós hangsugárzón lehetne ha két hét után kiderül hogy (annyiért) kvázi hallgathatatlan…..

        1. nem keserítettél el egyáltalán! 🙂 de emelted a tudati szintem.
          azt rögtön gondoltam, h nem nonprofit árszabással jutok egy kereskedelmi termékhez. meg ugye a hazai 265e Ft-os újkori árát még 27%-nyi állami sáp is sújtotta. ahhoz képest nem is rosszak az arányok… (az igényesen belelapátolt alkatrészek ára a fogy. árhoz képest, minden egyéb költségtől elvonatkoztatva)
          használt piacon se buknék vele nagyon, mivel eleve használtan vettem, szóval az egyetlen keseregnivalóm az lehetne, hogy áll benne a pénz.
          vagy hogy nem végzi (zeneileg) a feladatát. utóbbit pedig elég nehéz megítélnem.. 🙂

          nem látsz fantáziát ilyesmi építésében?
          hazai DIY-ra fogékony formák (mint én) lehet hogy vevők lennének rá.

          1. Kérdésre: Nem. (indok: dobozt szerezni vagy csináltatni,lyukakat rá megcsinálni, nyák panelt csináltatni, alkatrészeket, trafót beszerezni hogy meg is érje [minimum rendelés 10 a jó árhoz], rengeteg idő és utánajárás. Egyszerűen nem éri meg kínlódni vele.
            Esetleg akkor foglalkoznék vele ha legalább 10-re lenne rendelés, 1-2 darabért semmiképp….

    2. Szerény véleményem e hozzászóláshoz.
      Aki kételkedik a tápkábel mint láncszem fontosságában ,akármilyen rövid is a „láncban”(mégis részt alkot)amely ugye Paksig ér, /ami kifejezés már közhely kategória) az cserélje le egyszerre a gyári tápkebeleit és minden készülékhez a speciálisabbat, vagy éppen saját gyártmányt tegyen be ,hangsúlyozom egy időben.
      Akkor fog látszani a mellbevágó különbség igazán ,amelyet a korabeli Hi-fi magazin úgy jellemzett ” …hogy ,még a sarki rendőr is hallja a különbséget”

      1. Ezzel nincs értelme vitatkozni, biztos úgy van. Tessék próbálgatni.Csak annyit kérek, ezt társaságban, vaktesztben tegye, és természetesen ne a 0.75-ös vezetőátmérőjű legolcsóbb cipőfűzőt használja viszonyítási alapnak a 100W-os erősítőkhöz. Akit mellbe fog vágni, annak gratulálok, mert nálam sokkal jobb füle van 😉
        Amit egyébként érdemes kipróbálni, és már jóval keményebb dió (de legalább nem kerül sokba):
        Tessék csinálni (érintésvédelemre odafigyelve) egy hálózati kábelt pl. Klotz 2.5mm²-es hangszórókábelből (https://www.hangszerdiszkont.hu/klotz-ly225s-twinaxial-profi-hangfalkabel-2x-2-5-mm-ervastagsaggal) csatlakozókkal együtt 3-4 ezer Ft-ért, és EZT összehasonlítani egy „beájulós” 100 ezres tápkábellel.Szintén szigorúan vaktesztben, aztán megírni az eredményt. Kíváncsian várom…..

      2. Egy kiegészítés: a különbség amit magam hallottam …nem valami újabb kompromisszum csupán és valami érzéki önbecsapás. Amit tapasztaltam nagyjából annyi ,mintha láncáról,fogságából kiszabaduló és végre lélegzeni tudó dallamok boldog kiáramlása a szabad éterbe.

        1. Hát…. régebben voltam én is sokszor így, de szerencsére már elmúlt….. 😀
          Komolyan: nem akarok senkit lebeszélni, de legyen tudatában az elme hatalmának. Túl sokszor csinált belőlem hülyét ahhoz, hogy fenntartás nélkül lelkendezve el akarjak hinni olyan dolgokat amik nem is voltak ott.
          Ehhez azért kell pár ezer óra hallgatózás, és önismeret/kontroll, mert bármilyen hihetetlen, ideiglenesen még az érzelmeink (lelkesedésünk) energiája is képes egy hangzást jobbá tenni.
          Sokszor tapasztaltam (kérem senki ne vegye magára), hogy ha egy negatív aurájú, lehangolt, ideges ember jön hozzám zenét hallgatni milyen csapnivalóan tud megszólalni a rendszer….. És hogy fel tud szabadulni a hang utána.

          1. nagyon durva ez a lelki-pszichikai vetület…
            …az biztos, hogy ha meglátogatlan zenehallgatásra, érkezés előtt sétálok a környéken és lenyugszom picit, mégha ha kiegyensúlyozottan érkeztem volna is 😀

            arról nem is beszélve, mi zajlik egy tömött hifi-show-n (zenehallgatási szemszögből), mi értelme lehet a készülékek megbámulásán kívül..(?)

          2. Utolsó hozzászólásodhoz : mi értelme a hifi show-knak?
            Röviden: a műszakilag-technikailag tájékozatlan, zeneileg többé-kevésbé nagyothalló, de ezzel fordított arányban ellátott pénztárcájú gazdag és/vagy sznob célközönség becserkészése.
            Sem a helyiségek akusztikája, sem a felspanolt tömeg nem tesz lehetővé normális, esetleges vásárlási szándékot megerősítő, értékelhető zenehallgatást.
            Szerintem.

        1. EZ… tényleg szomorú. A tény, hogy ennek is lesz gazdája. No, de tudjuk, amíg lósz@r van, veréb is lesz…..
          Más területről (is) szomorú, hogy egy pár ceruzavonásnyi firkálmány is érhet milliókat (meg százmilliókat), ha a megfelelő név van rápingálva. Annak tudatáért, hogy az ENYÉM!!!!
          Szerintem anno a hatodik napon a nagyfőnök nem így gondolta ezt az egészet. 🙁

  18. Többek kérdésére válaszolva:
    Üreges pamut zsinórok beszerzési forrása:
    https://rovidaruhaz.hu/zsinorok-madzagok-es-fonalak-pamut-zsinorok?tekercs=25-m
    Ezüst vagy ezüstözött huzalt nem tudom honnan érdemes venni, én egyszer nagyon régen vettem egy rádióamatőr találkozón pár féléből néhány métert de az már elfogyott. Azóta nem kísérleteztem ezüsttel, az világomban az ezüst rádiótechnikai (RF) felhasználásra, ékszernek, meg vámpírok ellen való, hangtechnikában nincs helye. Tudniillik színez, csillog, „hamisít” még ha sokak fülének oly kedvesen is….

  19. Ezt én is észrevettem de erősítőknél is.
    A „hüha” élmény ,ami talán néhány bekapcsolás erejéig tart mágiában. Ahogy a Hi-Fi magazinban írták anno,…egy lemezes az elégedettség.
    A „Hüha” élményről írtál valahol nemrégiben.
    A hiba nem a készülékben van ,hanem az emberi gondolkozásban. Igenis lehet a „Hüha” és ez meg is maradhat vagy bele is lehet lépni. Ha az ember megpróbál a szívében élni és nem az elméjében ,még a zene is eltudná repíteni, hiszen a zene Isten nyelve.
    Az egójában vergődő ember ebben a „Hüha” keresésben éli az életét és az egész közmédia propagandája is ezt erősíti. Ez érvényes autóra ,divatra , nőre, stb. Mert ha megvolt a „hüha” akkor az elme máris beindul ,kiveszi a gyönyörből (nem bírja elviselni a jelen állapotát ,csak a múltat és a jövőt ismeri), és tovább kergeti áldozatát egy elkövetkezendő lehetséges még nagyobb „Hüha” után és akkor készülék csere és örök rohanás az élet ill. a birtok után ,ami utolérhetetlen. A hiba az elme örök vágyakozásra való kondicionáltsága. Buddha a tanításának sarkalatos pontja ez.

    1. Száz százalékig egyetértek a darmah barátunk soraiban leírtakkal……
      A világon talán a legnehezebb, -de a leggyönyörűbb dolog is- az adott pillanatban OTT lenni, azt teljes lényünkkel megélni. Tudom, mert nekem is csak ritkán sikerült.
      Bár a répát én már régen levettem bot végéről, a kíváncsiság, a felfedezés vágya még mindig fel-fellobban bennem (bár már egyre ritkábban) és szerencsére nem elérhetetlen dolgok után vágyakozik [talán a legnagyobb szerencsém az életben, hogy anyagi síkon nem soha voltak a lehetőségeimet meghaladó vágyaim] hanem a meglevőkből, vagy éppenséggel fillérekbe kerülő holmikból kihozni a legjobbat.
      Erről ugye írtam is már sokszor, de ismét elmondom:
      Az a „lánc” amin most hallgatom a Zenét (nem csak tesztlemezeket, és szuperjó felvételeket) mindenestül -forrástól hangdobozig- kevesebb mint félmillió forintban van, még úgy is hogy a ráfordított munkaórákat beleszámolom (valójában a munkadíj jóval több mint a benne levő anyag).
      Ha néha cserélgetek is elemeket, azok valóban nevetséges árú komponensek, és nagyon nagy örömmel tölt el ha pl. egy 6 ezer forintos -enyhén tuningolt- kínai DAC panel (szoros) versenyben tud maradni egy félmilliós, csöves kimenetű nagyágyúval. Amint ez történt a napokban…..
      A szóban forgó holmi új ára közel 3 ezer Euró. Azt persze nem merném leírni (még ha igaz is lenne sem hinnél el senki) hogy jobb is lett volna nála, az viszont tény hogy ijesztően hasonlóan zenél, mélytartományában pedig szerintem „hitelesebb” is a kékgalléros rokonánál…..

      https://mp20hifi.es/dac-s/3676-lab-12-dac-1-reference.html

      1. a jelen megélésében Eckhart Tolle a legjobb… 😀
        ..főleg amikor a élő/videós előadásaiban hosszú percek után szólal csak meg, mert épp megéli a jelent 😀

        engem viszont alaposan felcsigáztál ezzel a kis potens DAC kütyüvel.
        csak USB jelet fogadó cuccom van, (egy felextrázott bkercsó DAC és egy Motu M2 hangkártya, mindkettővel elégedett vagyok, leszámítva hogy) coax és optikai bemenetes dacra is szükségem volna…
        milyen módosításokat javasolsz hozzá?
        ja és az álomláncod hangdobozai melyek konkrétan?

        1. Tudom hogy nem azért írtad, de Tollét ne bántsd. Nem könnyű a csávó elismerem, de számomra ő az egyik leghitelesebb „ezotérikus”.
          Osho, és a többi hasonló megélhetési észosztó blikk szintű okosságain már régen csak röhögök, főleg amikor kiderül hogy a tisztelt bölcs hobbija a luxusautók gyűjtése…..
          A kis DAC kütyüben csak a műveleti erősítő lett cserélve, és a kimeneti csatoló elkók megszüntetve-rövidrezárva . Ezt csak akkor szabad meglépni, ha meg tudsz győződni róla hogy az opamp kimenetén kevesebb mint 10 mV egyenfeszültség van (műv. erősítő függő!).
          Álomláncom álomdobozai… nincsenek. Szerencsémre (vagy pechemre) soha nem kergettem elérhetetlen álmokat, olyan dolgokba igyekeztem belefogni amikről tudtam hogy képes vagyok megcsinálni (és még ez sem mindig sikerült 🙁 )
          Az én fülemnek egy JÓL összehangolt rendszerben a Satori az etalon, ami nem jeleneti azt hogy annál nincsen jobb hangsugárzó. Egészen biztosan van, csak azt én nem tudom sem megvenni sem megcsinálni, így nem is vágyakozom utána.
          Ami bizonyos, hogy abban az ársávban-meg még jóval felette is- semmi sem tudja úgy a zene lényegét tolmácsolni mint azok. (szerintem) Tény, hogy az elmúlt években sem bemutatókon, sem ismerősök-barátok rendszereiben azoknál jobbat nem hallottam.
          Erősítőben egyelőre marad a (szintén) filléres TPA 3110-es gyufásdoboz – amíg jobbat nem hallok, de nem lesz könnyű úgy néz ki…. Nekem eddig az az „álmaim SE triódás A osztályú” hangja, picit kevesebbért… 😉

  20. Erősen elgondolkodtam, vajon mi lehet az oka, hogy egy ideje úgy két-három hetente feltűnik az AVX-en egy „vadonatúj, pár hetes, alig bejáratott, garanciális stb.” másfél-két millió feletti hangdobozpár. Tipikusan újabb szériás Sonus Faber , Chario, JM Lab, Dali, ELAC és hasonlók.
    Gondolom vagy a kísérletező kedv hajtja a kedves vevőket, hogy „ilyenem még nem volt próbáljuk ki!”, (bár ehhez elég jó anyagi háttér szükséges – lévén már pár hetesen sem lehet az új ár 70-80%-a felett eladni őket) avagy, netán a vásárló bedőlt a jól fizetett marketing célú magazin ill. bolti teszteknek, leírásoknak.
    Melyekről aztán -megintcsak az esetek nagy részében- nagyon gyorsan kiderül, hogy a leírtak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
    Mindenesetre érdekes….. (azon túl hogy sajnálatos)

      1. Ahogy én látom, minél könnyebben (értsd: kevesebb erőfeszítéssel, tisztességes munkával) szerzi valaki a pénzt, annál könnyebben veri el sokmilliós baromságokra. Gondolom a közmondás „ebül szerzett jószág”-a is erről szól.
        Ezt látszanak igazolni a különféle fórumokon (maradva az audio -nál) elképesztő mennyiségben feltűnő pár napos, hetes, még rendesen be sem járatott „hájgend” holmik tucatjai. Mely mögött a fő ok: mert megteheti…… 😉
        Ha valakiben most felsejlik a „savanyú a szőlő” effektus, annak elmondom, hogy soha életemben nem szerettem volna nagyon gazdag lenni, mert épp eleget látom hogy az anyag – mértéktelen, szükségleteit messze meghaladó- birtoklása mit művel az emberek legnagyobb részével.

Vélemény, hozzászólás?