Audinarchia

Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”

No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….

Mottó: Ha fele annyi hülye lenne ezen a bolygón mint amennyi van, már az is legalább a kétszerese lenne az elviselhetőnek….

373 thoughts on “Audinarchia”

  1. Ugye ….. Mint a paraszt bácsi a viccben mikor elviszik egy körre műrepülővel:
    „Na erre nem számítottam…” 🙂
    Szóval, a „műanyagmentesítési” akció keretében készítettem egy teljesen műanyagmentes digitális IC (SPDIF) kábelt. Belül egy szál 0.6 mm-es ezüstözött tömör OFC drót, körülötte egy vastagabb falú pamut cső, majd azon árnyékolóharisnya, kívül pedig egy újabb pamut csőbe belehúzva.
    NEM, sajnálom, de nem fogok ilyet készíteni senkinek. Fél marék hajam kihullott mire a belső vezetőt beleálmodtam a meglehetősen szűk pamut búrába, aztán arra a rézharisnyát rágyógyítani, majd ezt az egészet beletolni a külső pamut burkolatba… harmadjára sikerült nagy nehezen kb. négy óra alatt. (2m-es darabról van szó).
    Különbség? Na ez az amire nem számítottam. Úgy gondoltam, hogy a tisztán digitális doménban a szigetelések nem okozhatnak EKKORA különbséget. Mert bizony ami lett az elég megdöbbentő és meggyőző. Az a pici ami még hiányzott a zenéből -az impulzusszerű hangok időzítésének pontossága- végre megérkezett. Nehéz elmondani, de szerintem ha valaki meghallgat egy -bármilyen- hagyományos módon készült (réz huzal-műanyag szigetelés-árnyákolóharisnya-külső műanyag burkolat) IC kábelt egy pillanat alatt meghallja miről van szó.
    Most kezdem megérteni hogy mi az a definíció ami a leginkább negálva van a hangátviteli lánc fő paramétereinek sorából. Mert rengeteg féle torzítás létezik egy adatátviteli rendszerben :páros és páratlan harmonikus,(THD) intermodulációs (IM), tranziens intermodulációs (TIM), dinamikai torzítás (kompresszió), meg még sok másféle, ÉS temporális (idő) torzítás. Ez utóbbi a legkevéssé ismert és értett ill. leginkább félreértett, mert a legtöbben a fázis és futásidő torzítással azonosítják.
    Miről van szó? Minden vezetőben haladó elektromos jel erőtereket generál maga körül, elektromágneses és elektrosztatikus fajtákat. Ezeket hagyományosan -egy szigetelt kábel esetében- a kábel méterenkénti induktív illetve kapacitív paramétereivel jelölik. (pl.: mikroHenry/m, ill. pikoFarád/m).
    Amit kevesen tudnak – vagy lehet hogy tudják de nem törődnek vele- az az, hogy az elektronáramlás által keltett sztatikus erőtér feltölti szinte az összes fajta műanyagot, majd egy bizonyos idő elteltével a bennük eltárolt töltést – a lezáró terhelés típusától függően- „visszapumpálja” a vezetőbe. A gond az hogy ez a „visszapumpálás” a jel frekvenciájától illetve feszültségétől (amplitúdó) függően más és más idők elteltével történik. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, más lesz az időállandó alacsony, és más magasabb frekvenciák ill. amplitúdók esetén. Ráadásul az összefüggés nem lineáris sem frekvencia, sem az amplitúdó skálán….. Ezt mérni pedig közvetlen módon szinte lehetetlen.
    Egyszerűbb nyelvezetre váltva: a kábelen áthaladó jel folyamatosan „imbolyog” az időben, aminek eredményeképpen a tranziens jellegű események kezdeti és végpontjai elmosódnak, nem kellően definiáltak. Miután pedig ezek az időben gyorsan változó és általában nagy amplitúdójú és frekvenciájú jelek hordozzák a térbeli lokalizációhoz szükséges információ legnagyobb részét, belátható hogy a térérzet és a dinamikus viselkedés is sérül. Ezt talán analóg jitternek is lehetne nevezni, mert nagyon hasonlít a digitális átvitelben előforduló ilyen nevű jelenségre. Azt pedig sok-sok leírásból tudjuk, nincs Isten hírével…
    Még egyszerűbben. Egyfajta elektronikus visszhangról van szó, ami rászuperponálódik az eredeti jelre, és annak életszerűségét jelentősen leronthatja. Kidolgozott mérési módszere tudomásom szerint nincsen, de mint említettem nem tévesztendő össze a fázis, illetve csoportfutásidő torzítással.
    A jelenség létezik, bizonyítható, egy egyszerű kábelcserével meghallható, akár analóg akár digitális átviteli rendszerben. Ha valaki kíváncsi rá, nosza kapja fel 100 ezer+ forintos digit IC kábelét, és baktasson el meghallgatni mennyiben lehet más a hang egy tisztán organikus szigetelővel szerelt kábellel.

    1. menő!!
      ugyanakkor érdekes, h a tudomány olyan határmezsgyéjén lavírozik a jelenség, ami már nem mérhető. hajlanosak vagyunk elhinni a tudományos világ kábítását, miszerint minden mérhető…
      (legyen az akár egy elektron egy atomon belül, helló magyar Nóbel-díj..)

      „sajnálom, de nem fogok ilyet készíteni senkinek”
      megértem, ha nem készítel ilyet másoknak, de ne fossz meg minket a hajhullástól! 😀
      szívesen vennék leírást egy ilyen pamuttal szigetelt analóg IC vagy coax kábel készítéséről, az ajánlott beszerzési források nevesítésével.

      a Litze-nek becézett (Litzendraht) szigetelt rézhuzal egyes szálainak szigetelése mi szokott lenni?

      a pamut szigetelési módszer leginkább a skin-hatás ellen véd vagy valami más, kevésbé ismert jelenség is közrejátszik?

      külső rétegnél mennyire megengedett vmi (kopásálló) műanyag háló, ha belül kellő távtartással bíró pamutréteg van?
      ha mondjuk fejhallgató kábelt készítenék, ott a kopásállóság kérdésköre felmerülhet.

      1. A nagybetűs TUIDOMÁNY-ban régen elvesztettem a hitemet, mert alapvetően akadémikus akadékoskodásról szól, a bennünket körülvevő való(di)sággal régen elvesztette a kapcsolatát. Intézményei jórészt politikai alapon ill. céllal fenntartott pénznyelők/mosodák, valamint cím és díjhajhászó tudóspalánták tenyészhelyei…..
        Sajnos a modern tudomány olyan szinten ragadt bele az anyag világába, hogy csak azt fogadja el hivatalosan, ami a jelenleg rendelkezésünkre álló műszerekkel-módszerekkel mérhető, valamint elkorcsosult érzékszerveinkkel észlelhető. Ami kb. az összes létező dolgok 10-20%-a (jó esetben).
        Arról már nem is beszélve, hogy a nagy horderejű felfedezései -melyek a kényelmünket és jólétünket lennének hivatva fokozni- nagyrészt a faj ellustulásához-tunyulásához és hülyüléséhez vezetett, illetve vezet egyre gyorsuló tempóban, valamint ezeket előbb-utóbb megtalálják azok is akik destruktív célra akarják azokat felhasználni (lásd: nukleáris energia, genetika, vegyészet, AI, stb. ).

        – A „no-plastic” digit IC-ről: belül 0.6-0.8mm-es szigeteletlen (zománc sem!) OFC réz huzal, az türelmesen beletusszantva egy olyan kb 3mm külső átmérőjű üreges pamut csőbe (nálunk kapható egy rövidáru boltban). Ez aztán szintén türelmesen-ügyesen belegyógyítva egy jobbfajta 5-6 mm-es koax kábelről lefejtett -lehetőleg ónozatlan- réz árnyékolóharisnyába (ennek a hogyanját sajnos nem tudom leírni) vigyázva hogy sem a harisnya sem a kezetek ne sérüljön.
        Ha ez kész, akkor ez az egész belebújtatva a szintén üreges 7 mm-es lapos pamut szalagba (ez innen rendelhető: https://rovidaruhaz.hu/szovott-lapos-zsinor-gombolyag-szelessege-7-mm-lapos), majd a végeket legjobb tudásotok szerint rágyógyítani szívetek vágya RCA dugókra.
        Szóval kivitelezhető, de készüljetek fel némi frusztrációra, és rokonságom alkalmankénti megemlítésére.. 😉

        – A Litze huzalok szálanként „zománcozva” (ami kb. 50 éve műanyag bevonat!) vannak, szóval ott nem egy, hanem rengeteg kis töltéstároló burok dolgozik ellenünk…

        – A skin-hatás ellen nem véd semmi, mert az arról szól, hogy minél magasabb egy tömör huzalon áthaladó áram frekvenciája, az áram annál inkább a vezető külső pár tized milliméterére szorul, a belsejében alig folyik valami.
        Hangfrekvenciánál ez az effektus kb. 2mm-es tömör huzalátmérőig elhanyagolható. A pamut szigetelés lényege nem ez, hanem az, hogy organikus anyag lévén sztatikusan nem töltődik (legalábbis a műanyagokhoz képest csak minimális mértékben), így nem tárol és injektál vissza hamis jelet a vezetőbe.

        – Műanyag háló pamuton: nem tudom, ezt nem próbáltam, de feltételezem hogy akár jó is lehet, ha nem túl szorosan fekszik a pamut burkolaton.

        1. egyrészt nagyon köszönöm az infókat!
          másrészt mélységesen egyetértek a tudományról (és ezzel karöltve az elhülyítésről) alkotott véleményeddel. a K-vírus és a kapcsolódó megfélemlítés globális propagandájából is erősen kiérződött az orvostudomány gusztustalan hierarchizmusa és annak ereje, természetesen egzisztenciális nyomással.

          sokadrészt felháborít, de „mégis mire számítottam”, hogy a zománc már fél évszázada üveg helyett műanyag…

          felmerült bennem a korrózió kérdése: a pamut (vagy bármilyen természetes szövet) magába szívhatja a levegő páráját és korrodálhatja a rezet és ezüstöt. ez mekkor a veszély (főleg éves távlatokban) és hogyan tehetünk ellene?

          1. Természetesen a pamut be fogja szívni a levegő nedvességét és idővel valamennyire oxidálja a réz és az ezüst felszínét. Azonban ez közel sem akkora probléma mintsem gondolnánk – egy szál vezető esetében.
            A baj akkor van, ha több szigeteletlen vezető van összesodorva, mert ilyenkor az egyes szálak felszínén keletkezett oxidréteg félvezetőként működik, és a szálak érintkezési pontjainál apró diódaként működve félhullámban egyenirányított fals jelet rak az eredeti jelre (az első egyenirányítók réz-oxidból készültek [rezoxidul-kuprox])
            Szimpla vezetőnél nincs ilyen gond, ott az oxid elcsücsül as felszínen, és nem zavar be semmilyen módon – kivéve a tényt hogy nem szép.

    2. Ezt a javaslatot köszönöm és próbálom megvalósítani.
      Magam is gyártottam rca-t ,lehangoló eredménnyel ,de a hálózati kábelekkel sikerült javítanom a hangzáson. Az első széria még „szűz” kézzel fonásban sikerült ,de a következő sorozat kudarc lett.
      Egy hifi boltban dolgozó barátom adott egy doboznyi maradék hangszóró kábelt minden kategóriából ,így bátrabban kisérletezhettem .Egy örömteli elfoglaltság .
      És ha visszaköszön a zenében az áldozat…én is tettem hozzá az élményhez…a kezem munkája …még intimebbé varázsolja a zene hallgatást.
      És akkor egy kis segítséget Dragonweed szaktárstól: hol szerezhető be a többféle átmérőjű pamutcső, valamint milyen ezüstözött dróttal kezdjem és hogy miért két métert említettél ?
      Köszönettel Tibor

  2. Ha egyszer anarchia, hát legyen.
    Most nagyképű leszek, az ügyben hogy hová is sikerült jutnom a pályámon töltött évek alatt. Itt van ez a zene… (amennyiben a szintetikus hangok sorozatát is annak tekintjük.)
    Hallgassa meg mindenki a saját rendszerén, aztán pattanjon autóba-vonatra-buszra-biciklire és tegye meg ugyanezt nálam, egy kvázi (tokkal vonóval, munkával) negyedmilliós rendszeren. Hogy miért? A tanulság levonását oda bízom…… Mesélhetnék itt róla hogy mit fog hallani, de nincs értelme. Tényleg.

    Innen le is lehet tölteni 24 bit/44kHz-es Flac-ban

    https://rutracker.org/forum/viewtopic.php?t=5242820

    1. Mielőtt bárki fejvakarva azt kérdezné: de pont ezt a „zenét” ? Hogyan, miért?
      Persze választhattam volna valami szép, kulturált, e célra tenyésztett svéd vagy japán jazz triót, vagy két mikrofonnal felvett barokk templomi darabot is.
      Itt pont az a lényeg, hogy mennyire tud elviselhető, mi több élvezhető lenni egy ilyen nem tipikusan kifinomult zenével IS az előadás. Természetesen lehet bőven mazsolázni az előbb említett műfajokból is, van választék. 😉

  3. Erről majd szeretnék írni bővebben, mert egyre inkább úgy tűnik nyomára akadtam az egyik „szent grál”-nak az audio holmikkal kapcsolatban. Eddigi kísérleteim legalábbis teljes mértékben ezt látszanak alátámasztani.
    Előzetesen annyit: a lejátszó rendszerből ahol és amennyi műanyagot lehetséges (szigetelést, burkolatot, szivacs töltőanyagot) el kell távolítani. Hihetetlen mértékben rontják a hangzást!!
    Természetes anyagú textil (pamut, selyem, gyapjú, kender), fa, papír. Ezek alkalmasak „hangászati” szigetelési ill. térkitöltési célokra, a többi nem. Sajnos…. 🙁

  4. Döbbenet hogy pl. az AVX fórumokon még mindig azon megy a fingreszelés, hogy milyen fantasztikus hangúak voltak a legelső CD játszók a maguk 14 bites „korukat megelőző technológiájú” D-A konvertereivel….. Tényleg mindenki megsüketült, vagy ezek az emberek egyszerűen nem tudják/akarják tudomásul venni hogy hová jutott a digitális hangrögzítés és visszaadás 40 év alatt? (és itt nem az alkalmankénti zsákutcákra gondolok [Upsampling, MQA, MP3], hanem pl. a megfelelően implementált WM8741 vagy CS4398 csipekkel elérhető hangzásra)
    Mer’hogy neki van egy CD 100-asa szupertuningolva, és akkor tessék már hason csúszva engedélyt kérni az elkövetőtől hogy csatlakozhassak a 14 bites TDA1540 szektához…
    Emlékeztet ez engem valamilyen módon arra a korra amikor szépapáink visszasírták a „boldog békeidők”-et a konflisokkal, ferencjóskával és a huszárokkal együtt… 🙁
    Szomorú.

    1. Azon sem ártana elgondolkodni, hogy úgy 15-20 évvel ezelőtt az újabb fejlesztésű CD játszók megjelenése után a korai 14 bites Sony és Philips gépek (melyek természetesen gyalázatos kritikákat kaptak a gonosz és süket kortárs tesztelőktől) raklapszámra kerültek a szelektív hulladékgyűjtőkbe, majd onnan a hazai lomis piacokra, ahol évekig pár ezer forintos áron alig tudták elsózni őket a gazdáik. Anno kíváncsiságból én is vettem vagy kettőt, meg is tuningoltam, de sürgősen tovább is passzoltam őket mert nálam még úgy sem érték el a hallgathatósági küszöbértéket….

      Ja hogy akkor minden hifista süket volt, azért (is) dobálták ki őket? Aztán egyszercsak valaki felfedezte hogyan lehet üzletet csinálni belőlük egy kis marketing hype-pal hogy mégse a szeméttelepen végezzék. Így aztán -voilá- százával tolonganak a birkák, és fizetnek súlyos pénzeket hogy a szent grál tulajdonosai lehessenek. Van baj gazdagon… 🙁

        1. „1982-es évjárat, már IC vannak benne, s ebben csak a lila-vezérlő IC lábai vannak aranyból. ( csak ennek az IC-nek az ára több, mint 1000EUR)”
          „már IC vannak benne”….. Anyám borogass! Mer’ előtte mi volt, elektroncső, vagy gőztolattyú ??
          Komolyan mondom, az univerzumban ilyen kicsi helyen biztosan nem gyűlt össze ennyi idióta mint ezen a bolygón…..
          Az öreg egy ponton tévedett. Nem egy generációnyi lett. 🙁

        2. „viszi az írott lemezeket is. Igaz ebbe belerakni írt lemezt, az egy szentségtörés”

          pár hónapja olvastam vmi külföldi fórumon, hogy a házilag írt lemezek (CD) sokkal jobban szólnak, mint a boltiak, főleg ha vinyl volt a forrás.
          a zavaros magyarázat szerint a tömeggyártott nyomott(?) lemezek gyérebb minőségűek, már a masterjük is. lehet ebben valami igazság?

          én ugyan csak a műsoros kazettáknál láttam, h jóval világosabb a színük, mint pl. az üres Maxelleknek.. 🙂

          1. Elsőként erre egy példa: messze a legjobban „szóló” CD-m kb 20(!!) éve írt Samsung lemezre készült. (meg lehet hallgatni….)
            Egyszeres sebességgel írva, az akkor még meglevő Yamaha PF800-as lemezjátszó futóművel, Dynavector Karat 17Dv hangszedővel, DIY phonoval amit az akkori PC-m Sound Blaster live hangkártyájával digitalizáltam „real time” módban. Majd ezeket a WAV fájlokat írtam a fent említett módon a lemezre egy külső Plextor íróval. Az egyetlen „manipuláció” a konvertált fájlokon annyi volt, hogy a lemezzaj csökkentése funkcióval a pattogásokat és alapzajt szoftveresen enyhén kiszűrtem Audacity-vel.
            A helyzet az, hogy ez a CD a legtöbb lejátszón jobb hangot produkál(t) mint amit akkor „vinyl”-ről hallottam…. 🙁 Merthogy kíváncsiságból összehallgattam a CD-t az eredeti LP-vel az akkori rendszeremen és módfelett csodálkoztam hogyan lett (lehetett) jobb a többszörösen processzált és oda-visszaalakított jel az eredetinél. Mert egyértelműen jobb volt.
            Az okra nem mernék mérget venni, de van egy erős sejtésem. A gyári CD-k valójában nem írva vannak, hanem „nyomtatva”:

            „It involves creation of a glass master that is placed onto a stamper which is then injected into a mold (shape of a disc) made from polycarbonate substrates. Data is then permanently stamped or „pressed” onto the CD or DVD and the end result is a fully manufactured disc that is playable across multiple platforms.”

            Az írott lemezek esetében pedig precízen, pitenként égetve kerülnek a nyers lemezre az író lézere által.
            Könnyen elképzelhető, hogy a nyomtatott változat pitjének élei, esetleg még a méretei sem 100%-osan definiáltak, és állandó méretűek szemben a percízen időzített írt lemezekével. Ez pedig jitter-t (a digitális jel élének időbeli „támolygása”) okoz, ami a digitális hangátvitel legfőbb mumusa. Más ötletem erre nincs, de lehet tényleg ez az ok.
            Ja, és a poén: sok évvel később valamelyik torrenten megtaláltam ennek a lemeznek a CD kiadását (gyári CD-ről rippelve) . Letöltöttem, kiírtam, de ez már a közelében nem volt az általam digitalizált lemez hangzásának!….

          2. Még egy adalék: gyári CD-t rippeltem EAC szoftverrel, és írtam ki Taiyo Yuden lemezre 4x-es sebességgel. Szerintetek melyik változat a jobb hangú ? (nálam ellenőrizhető…) 🙁

          3. Összevont válasz:
            Egy ma már nem hifista barátom foglalkozott ezzel a CD írás hangminőség kimaxolás témával. Volt egy Verbatim Music írható CD fajta, amely jobb és vastagabb festékréteggel bírt a piacon elérhető típusoknál. Ő Yamaha F1 CD íróval írt analóg tápról és 2 db 10 kg-os fekete gránit közé helyezve valamilyen egyedi lassított írásmóddal. Megbotránkoztattam számos ismerőst, rokont az írott lemezekkel akár Sony Discman-nel vagy autó CD lejátszóval is, ekkora különbség volt laikusok füleknek is.
            Igen, ő is a jitter minimalizálást említette, a felfutó élek bizonytalansága a 0 és 1 átmenetnél.

  5. a szobaméret miért olyan fontos paraméter egy-egy hangsugárzó kapcsán?
    hétköznapi józanparaszti ésszel úgy gondolnám, hogy egy nagyobb dobozból is jöhet kellemesen halkan a zene, de azt „tapasztalom” (olvasom), hogy inkább a kisebb dobozok ajánlottak kisebb, pl 20 nm-es szobába.

    tippre a meghajtásnál (erősítésnél) lehet a kutya elásva, meg lehet némi szobaakusztikai fizikai dolog is, de fogalmam sincs az elméletről-gyakorlatról, meg a többi paraméterről.

  6. Meg kell kövessem az angol „hifi” formatervezőit. Ezidáig úgy gondoltam hogy igazából csak ők képesek otromba és idétlen esetenként kimondottan ronda dizájnokkal rémítgetni a hangkultúra kedvelőit.
    Megnyugodtam, nincsenek egyedül….. 🙁
    A képen egy francia remekű. Gagyi és giccs egyben, kiváló!

    (+ hogyan csináljunk vizuálisan egy 10 cm-es mélyközépből 15 centist)

  7. No lám csak!— Azt hittem hogy anno csak az Orionnál mag a Vidinél volt divat a frekvenciamenetet két lekókadó végű egyenesként feltüntetni, oszt’ most meg kiderül hogy még a japók is publikáltak ilyen sci-fi jellegű tacepaókat a hangsugárzóikon….
    Melyeknek összefoglaló neve találóan lehetne: „álmodik a nyomor” 🙁

    E történet tanulsága amúgy az (is) lehet, hogy egy nyílegyenes frekvenciaátvitelű doboz is szólhat kivételesen sz@rul, viszont egy JBL vagy újabb Chario jellegű súlyosan zaklatott átvitelű rokon igen nagy valószínűséggel az első „hűhák” után bizonyosan hallgathatatlan lesz. Legalábbis a füllel rendelkező hallgatóság számára…. A többinek meg úgy is jó.

    1. Fenti bejegyzésemmel arra próbáltam rávilágítani -mely tényt sok éves tapasztalatom is alátámaszt- hogy egy relatíve lineáris frekvenciaátvitel mindenképpen szükséges de NEM ELÉGSÉGES feltétele az élethű hangvisszaadásnak. Ahhoz ennél sokkal több területen kell egy hangsugárzónak jelesen teljesíteni, melyeknek felsorolására sort fogok keríteni a közeljövőben. (ha van rá érdeklődés)
      Avagy: egy 8-10 dB-s szirtekkel és szakadékokkal tarkított átvitelű doboz is okozhat eufórikus pillanatokat bizonyos helyiségekben – láncokban bizonyos zenékkel, de hosszú távon az ezek által okozott tonális színeződések biztosan fárasztóvá fognak válni.

    2. A süketszobai mérések egyébként mennyire állnak távol egy szobában végzett méréstől? Egy átlag lakószobára gondolok, ahol azért vannak bútorok, könyvek stb.
      Nagy a különbség a kettő között?

      1. A süketszobai mérésnek egyetlen értelme van ill. lehet, egy hangsugárzó átvitelét és viselkedését tanulmányozni reflexiómentes környezetben.
        Valós környezetben tanúsított viselkedéséről ugyanakkor vajmi kevés információval szolgál.
        Erről írtam már egyszer: amit hallunk egy hangszóróból annak jó esetben 50-60%-a érkezik magukból a dobozokból, a többi a szobával történő interakció „terméke”.
        Ezért van az, hogy -ha eltekintünk az aktuális lehallgatólánc többi elemétől- egy doboz valakinél kvázi nirvána élményt nyújt, máshol meg a hallgathatatlanság határát súrolja.
        Ez sajnos nehezen jósolható-modellezhető, ezért (lenne) kötelező vásárlás előtt az aktuális lehallgatóhelyiségben meghallgatni, megítélni őket (és nem csak egy fél órán át!) , mennyire illeszkedik a vásárolni szándékolt eszköz a fizikai környezetébe, illetve a használt komponensek hangkarakteréhez.
        Bármilyen esetben is legalábbis rulett jellegű a dolog, azaz szerencsés esetben piros vagy fekete lesz a végeredmény. Kevésbé szerencsés esetben kicsit piros is, kicsit fekete is.
        Ez pedig a legrosszabb változat, mert ilyenkor kezdünk el komponenseket cserélgetni, meg horribilis árú csodakütyüket installálni, hogy a dobozok ill. a szoba hibáit egy ellenkező előjelű hibával elfedjük-korrigáljuk, ez pedig egyenesen vezet bennünket a sűrű sötét erdőben való bolyongáshoz és a pénzünk ablakon történő kihajigálásához….

    1. 60-100 Hz között szépen rálapátoltak a mélyekre,* korábban ott inkább a hanyatlás volt jellemző.
      de 6 és ~10,5 kHz között is kapott némi kiemelést.
      ez a V-kiemeléshez hasonló, ha nem pont az.

      * a youtube-on ilyenkor mondják a videókban, hogy méretéhez mérten meglepő mélyekre képes 😀

      1. A 6 és 10 kHz közötti hupli eredményezi a „levegős – tágas”, színpadot, az „eddig nem hallott finom részletek” megjelenítését, és az előbb-utóbb előbb utóbb bizonyosan fárasztóvá váló hangzást .
        A mélyekről: „valódi” mélyhangot nagyon kevés hifista hallott még életében. Amit hallanak az az említett 100 Hz körüli púp a felsőbasszusban, amitől minden mélyhang ugyanazzal a monoton, hordó jellegű színeződéssel szólal meg.
        Az IGAZI basszus a szó hifis értelmében nem is annyira hallható, inkább érezhető a megmozgatott levegő és a testhangvezetés által.
        Javasolni tudnám pl. (ha lehetne) egy pár Totem Shaman meghallgatását, amely hangsugárzó mind a mérések, mind a meghallgatások során bizonyítottan 16 Hz-es [-3 dB] alsó határfrekvenciával rendelkezik. (26 cm-es lapos-méhsejt kompozit membránokkal push-pull kompound üzemmódban, 3 cm-es lineáris membránkitéréssel.)

        1. a 16 Hz-et már a hasunkkal halljuk 😀

          a „levegős, tágas” színpad és az „eddig nem hallott finom részletek” megjelenése ilyen illuzionista módon eléggé kiábrándító..
          így alig, vagy inkább semmi értelme hifis beszámolókat nézni (yt-on) vagy olvasni kb bárhol. ez már nem az, hogy megvették az adott emberkét, hanem még ha teljesen őszintén is nyomja, még lehet „hifizéshez süket”, akaratlanul is süketelés fog dőlni az illetőből.

  9. Azta!….. Ekkora hasbaakasztást. Sajnos van belőle bőven. Nézzük pontonként:
    – „kézzel építenek rezgéscsillapító rost panelekre”. Azaz: a legközönségesebb gagyi pozdorjalemezre. Kézzel. Mert lábbal is lehet? Biztos, csak úgy kicsit körülményesebb.
    -„a világ legkiválóbb elekronikai alkatrészeit használva”. Úgymint: kínai, mezei ürge szintű poliészter filmkondenzátor és tekercsek, dettó bipoláris elkók, szintén zenész filléres kerámia kocka ellenállások. Háát. Ha ezek a világ legkiválóbb alkatrészei akkor itt igen nagy baj van.. 🙁
    – Az „ezüstbevonatú Matched Crystal OFC” -re inkább nem mondok semmit, sértené a netikett szabályait…
    – Aztán az egész rémtörténet megkoronázása: „mély kriogén kezelésnek vetik alá egy speciális létesítményben”. Aha. Fél órára beteszik a hűtő fagyasztó rekeszébe.
    Ha ezt a kész váltót folyékony nitrogébe merítik [ami ugye a valódi kriogenikus kezelés lényege], akkor a bipoláris elkók elektrolitja megfagy, szétfeszíti az alu tokot, a pozdorjalemez a kiengedés során megszívja magát nedvességgel és szétmállik…. Ugyan má’ gyerekek, miért kell bennünket ENNYIRE hülyének nézni? Ja, mert a nagy többséget lehet? Valószínűleg….
    A dobozban rejtőzködő szivacslapokat szintén nem kommentálnám, ezeket csak akkor érdemes használni ha más már nincs, és a hangminőség amúgy is teljesen mindegy.
    Szóval ez a hájend. Akkor milyen lehet ami nem az?? 🙁

      1. Nos… ( 😀 )
        A kábelezésről (nagyon) röviden.
        A tisztelt audiofil közönséggel megetetett kábel mítoszok nagy részének (mint szinte minden más az audio világában) jó fele hazugság, a másik pedig áltudományos halandzsába csomagolt átverés.
        A Gyulai kolbász átmérőjű műanyagóceánba zárt vezetőben bóklászó elektronnak teljesen mindegy hogy milyen UP-OCC OFC arany-ezüst platina és egyéb bullshit anyagból készült. Merthogy a benne folyó áram által generált sztatikus erőtér a szigetelőanyagot „energizálja” -feltölti, majd a frekvenciától függően a tárolt töltést eltérő időintervallumonként visszatáplálja a vezetőbe. Csakúgy mint egy filmkondenzátor….
        Ezért „ken” „mos” és színez a legtöbb hájendnek titulált monstre méretű kábel.
        Plusz teljesen felesleges a 6-8-10 mm2 keresztmetszetű vezetők használata is, mert:
        1: 100-150W teljesítményig, 3 m kábel hosszúságig 2-2.5 négyzetmilliméter bőségesen elég.
        2: a keresztváltó mélysugárzó tekercsében levő rézhuzal (ha többutas konstrukcióról van szó) a legtöbb esetben legalább 5-10-szer nagyobb ohmos ellenállású mint a hangszórókábel, így veszteségek inkább azokban keletkeznek.
        Ezen okok miatt a személyes preferenciám a lapos vezetőből (szalag) készült kábel, természetes anyagú (pamut) szigeteléssel ami sztatikusan nem tölthető. Ez szinte semmilyen módon nem változtatja meg a rajta/benne áthaladó jel tulajdonságait.
        Persze ha valakinek az a szíve vágya természetesen vehet „jó sajtójú” karvastagságú szörnyeteget is, ha abban hisz úgyis azt fogja jobbnak hallani…. 😉

        1. köszönöm! ez az írás nemcsak hasznos, hanem szórakoztató is.. 🙂
          „bullshit anyagból készült” 😀

          (a noss nicknevet még a 90-es évek végén vettem föl, amikor néhány fórumos hozzászólásomat nos-ozással kezdtem, enyhén okoskodó, tudálékoskodó stílusban.. így egyben ez lett az önkritikám)

  11. „Az Audioland-ról ollóztam ezt a post-ot – véleményeznéd és kommentálnád az itt leírtakat?”
    mottójú hozzászóláshoz:
    Azt már jó párszor leírtam, hogy a D osztályú erősítők Achillesz-sarka az a bizonyos elkerülhetetlen kimeneti LC szűrő, amit az éppen használatos hangdobozok 20 kHz körüli impedanciájának megfelelően kell(ene) méretezni. Ez persze belátható hogy nagyon nehezen lenne kivitelezhető, így hát legtöbb esetben marad a próba-szerencse játék, hátha találunk egy olyan kombinációt ahol a „sweet spot” megfelel az elvárásainknak.
    Ez sajnos mindegyiknél így van, szerintem a nagyobb arányú elterjedésüket jórészt ez a tény gátolja mert egy nem jól illeszkedő szűrővel igen „csikorgós” magastartományt tudnak produkálni.
    Az idézetben szereplő „halálos kombináció”-t enyhe túlzásnak tartom, az általam eddig próbált kb. 15 féle D osztályú közül egy sem okozott ilyen problémát még komplexebb váltójú dobozokkal sem. Ennek egyik oka az az, hogy ezek az erősítők (legalábbis a jó 90%-uk) visszacsatolás nélküli konstrukció, tehát nagyfrekvenciás anomáliák előfordulhatnak ugyan, de nagyon ritkán végzetes kimenetelűek.
    Ettől függetlenül szerencsétlen esetekben előfordulhat gerjedés, de ez szerintem semmivel nem valószínűbb mint egy „agyonvisszacsatolt” hagyományos erősítőnél.
    Mi több, azoknál a szokásosan alkalmazott erős visszacsatolás miatt -ha a terhelés nagyon komplex impedanciájú- könnyebb eljutni a fázistartalék elfogyásáig (ami a gerjedés fő oka) mint egy vcs. nélküli D osztályúnál.
    Az utolsó bekezdéshez pedig annyit, hogy időnként és is vissza-visszahallgatok a hagyományos erősítők egyik-másik (jobb) példányába, de kétségem nincs afelől hogy a jövő a D osztályé. A technológiák egyre finomodnak, fejlődnek, az elérhető hangminőség pedig még az olcsóbbaknál is sok esetben jobb mint egy 5-10-szeres árú analóg gépnél…..

    1. Köszönöm a válaszod!
      Én azt tapasztaltam, hogy az A jelű kétutas (20cm-es szénszál-kompozit mélyközép, 19mm-es selyemdóm bass reflex álló házban) a Topping TP-60-al sokkal erőtlenebbül szólal meg, mint egy B jelü (16 cm-es papír mély, 10×5 cm-es ovál papír magas-középpel szerelt zárt, állványos monitor). Az a jelünél végig az az érzésem, hogy hiába növelem a hangerőt, nem tud megindulni a hangzás, leragad a két sugárzón, ellenben a B-nél szépen leválik a sugárzókról. Sajnos alap esetben egy 150W-os AB-osztályú MOSFET-es végfokról hallgatva kiderül, hogy az A jelü és képes megindulni és szebb, élethübb a hangja, mint a B jelüé (szándékosan nem írtam típusokat, mert nem az a fontos, hogy az egyik ledegradáljam a másikat pedig mennybe menesszem, hanem inkább a jelenséget szerettem volna körülírni). Megfelelő kompromisszumot megtaláltam mindkettő esetében, ezt jelenleg nem akarom felborítani, csak a jelenséget akartam leírni! A D-osztályút csak azért írtam név szerint, mert ez a jó ismerősőd!:)))
      AJ

      1. Hát…. Sajnos a Topping TP60 felett erősen eljárt az idő meg a technológia. A TP 60-ban még Tripath csipek dolgoznak, ezek a D osztályúak talán legkorábbi fejlesztései voltak (2000 körül) , és nem voltak híresek a hosszútávú megbizhatóságukról sem. Csak az ismerősi körömben 3 ilyen IC-t cseréltem mert a műanyagtok bal alsó széle egyszerűen lerobbant….. 🙁
        A TPA (31, 32… sorozat) egy teljesen más liga, de nem akarom védeni őket, csak szerintem egyszerűen jobbak az általam ismert-próbált analóg rendszerű erősítőknél. Ahogyan a basszust kezelik, az „attak” és megállás, a háttérzaj teljes távolléte, ahogyan a teret megjelenítik, az össz zeneiségük számomra olyan tényezők amit SEMMILYEN más rendszerű-kapcsolású erősítőben nem találtam meg ezidáig.
        Ismét hangsúlyoznám: SZÁMOMRA, és ez nem jelenti azt, hogy abszolút értelemben és mindenki számára jobbak lesznek.
        A személyes preferenciák, ízlések-megszokások okán a többi is lehet nagyon jó, akár „jobb hangú” is. A csövesek selymes meleg hangzásvilága, a nagyvérű félvezetősök elsöprő ereje, dinamikája sokak számára könnyedén felülírhatja a D előnyeit, nem is beszélve a kategória (elég szépszámú) rettenetes hangú képviselőiből levont és általánosított konzekvenciákról….
        Ja igen, és nem utolsósorban megemlítve a sajnálatos illesztési problémákat (amik ugye súlyosan elronthatják az egyébként kiváló hangzást), amelyek ellen nem sokat lehet tenni a kimeneti szűrők módosításán kívül.

        1. az erősítő a kimeneti szűrője egy rövid kalibrációval alkalmazkodhatna az adott hangfalhoz, impedanciát mérés alapján. már ha ez egyáltalán lehetséges.. 🙂
          (nem értek hozzá, csak hirtelen elég sok problémát megoldana D-osztály szinten..)

          1. Hát ez az az eset amire ángilusul azt mondják hogy: „no-go”.
            Az a „rövid kalibráció” még szoftveresen talán- talán megoldható LENNE, de sajnos itt az alkatrészek fizikai értékét (kapacitás, induktivitás) kell változtani. A cseréjük a kalibráció után még éppen kivitelezhető, de ez az „alkalmazkodás” nem biztos hogy járható út. Legalábbis nem egyszerűen az. Mégis a gyakorlati megoldást hogyan gondolnád?
            Nekem 40 év elektronikai gyakorlattal sajnálatosan nincs erre ötletem, de ha neked (vagy bárkinek) van rá használható, és a gyakorlatban is relatíve egyszerűen megvalósítható, akkor elég hamar nagyon gazdag lehetnél…….

        2. válaszom erre:

          aha.. hát szép kis próbálkozás volt ez akkor a részemről. 😀

          abból indultam ki, hogy ha csak 1-2 paramétert kell akár fizikai alkatrészekkel is cserélni, illeszteni, akkor egy relés kapcsolással lehetne váltogatni a marék alkatrész között.
          teszemazt van 8 teljes értékű kimeneti szűrő és (automatán) kiválasztjuk a megfelelőt, a hangsugárzókhoz leginkább passzolót. 8x-os alkatrészigény, de hifinél ez úgysem igazán számít, főleg ha a 80x-osát elkérheted érte.

          persze ha jóval több paraméter van, akkor jóval nehezebb, vagy akár lehetetlen. (az elektronikai tudásom a hobbi szintet sem üti meg.)

          abban viszont nem hiszek, h a hasbaakasztó, túlkábító iparban hamar gazdaggá lehetne válni egy valódi, hangzást javító ötlettel.
          nagyon úgy tűnik, hogy a többségnek úgysem ez számít, söt füle sincs hozzá.

          1. jó szarul ágyazta be a linket, a domain név után
            ?page_id=1056&cpage=3#comment-2097 a link vége (hátha most nem rontja el)

  12. Ezt hirtelen nem is tudom hová tehettem volna. Talán kellene egy rovat „Audio Horror” címmel, ahol a legelvetümeltebben sz@r és túlárazott termékeket kellene ellenreklámozni. „Nehogy megvedd!” mottóval.
    Mindenesetre az első mindjárt alig 13 ezer (!!) fontért, egy kis desszert a szélessávú szektásoknak:
    Lowther Almira.
    A második képen a frekvenciaátviteli görbe, a harmadikon a lecsengési diagram.. Inkább nem írok semmit, mindenki próbálja meg elképzelni a hangzást amit produkálhatnak. Én nem merem…… 🙁
    [50 Hz és 10 kHz között 18 dB szintkülönbség, 10 k felett meg eltűnik]

    1. Nekem egy előző élethelyzetemben volt Lowther DX3 hangszóróval épített dobozkám (Mauhorn IV, majd később Mauhorn XI), igaz, hogy az tölcséres volt (egy kb 1 méter magas, 30 cm széles és 80 cm mély monstrumot kell elképzelni), de voltak olyan zenék, amik nagyon jól álltak neki, csak az a baj, hogy se akkor, se azóta nem azokat szeretem. Minél több hangszer volt egy zenekarban, annál jobban szólt (a nyilvánvaló basszushiánya ellenére). Aztán meguntam a kísérletezést vele (sosem sikerült azt a lenyűgöző hangot hallani belőle, amit annó Dénes Péter úrnál hallottam egy ilyenből), a doboz a fáskamrába, a hangszórók a fiókba kerültek (sok évvel később adtam el őket), és egy homlokegyenest más jellegű, kicsi, érzéketlen, ámde nagyon dögös hangú Dynaudio Contour 1.3SE-ben találtam meg a következő játszópajtásomat. Ennek ellenére szeretettel gondolok a szélessávú hangsugárzásra, és vannak olyan erényei, amit a mai napig nem hallottam/hallok semelyik, azóta tulajdonolt hangdobozomból.

        1. Nem kétlem hogy lehet akár igen jó hangot is varázsolni szélessávúkból, de szerintem szigorúan szakmai-elméleti alapon ez téves út. Egy szélessávú hangszóró műszaki követelményei – azért hogy a teljes frekvenciasávot (vagy legalábbis nagy részét) át tudja fogni- egymásnak erősen ellentmondanak. Ugyanis:
          – Jó mélyhanglesugárzáshoz alacsony rezonanciafrekvencia, és nagy membránkitérés, (ezért hosszú és így aránylag nagytömegű lengőcséve) szükséges. Mely miatt a mozgatott tömeg elég magas, így a rendszer tehetetlensége, tranziens viselkedése, megindulása-leállása messze nem ideális.
          – Magashangokhoz ennek pont az ellentéte, vagyis minél kisebb mozgó tömeg és az alacsony torzítás miatt igen merev membránanyag lehet a legjobb választás (titán, berillium, szénszál, stb.)
          Ennek ellenére létezik több olyan kombináció, meg alkalmaznak olyan trükköket amelyek valamiféle kompromisszummal igyekeznek áthidalni az említett problémákat (pl. az ún. whizzer cone, vagyis egy kisebb, nyitott peremű csonkakúp alakú membrán a nagyobb közepén) de a legnagyobb bajt ez sem tudja orvosolni.
          Ez pedig a Doppler torzítás. Mely pl. egy 20 cm-es szélessávúnál, nagyobb hangnyomásoknál elérheti az 50%-ot is !
          Ez más néven frekvenciamodulációs (FM) torzítás, aminek oka az, hogy a magas hangok lesugárzása jórészt a membrán középső zónájában történik, amely a mélyhangoknál jó néhány millimétert is mozdulhat mind a két irányban.
          Márpedig ha a magashangokat egy ilyen – folyamatosan változó- pozícióból próbáljuk lesugározni akkor azok frekvenciája a mélyhangok ütemében változik.
          Azaz: ha egyszerre akarunk 50 Hz-et meg 10 kHz-et lesugározni egy membránfelülettel, az eredmény az lesz hogy az eredő frekvencia a membrán helyzetétől függően hol 9.95, hol 10.05 Khz lesz. Ami látszólag nem nagy probléma, de érzékenyebb füleknek már igencsak zavaró lehet. Nekem legalábbis az.
          Kisebb hangerőknél nem is annyira feltűnő a dolog, de egy ilyen hangsugárzót jobban „megdöngetve” a hang szó szerint nyávog, mint anno a gyengébb kazettás magnóknál… 🙁
          Ha valakit mélyebben érdekel a dolog, itt olvashat róla részletesen (sajnos csak angolul….):
          https://sound-au.com/doppler.htm

          1. Szervusz András!
            „Purifinél benne van az esély, hogy egy ugyanolyan fellángolás lesz mint az összes D osztályú csoda (Millenium Takt, Moll stb.) . Nem követem napi szinten a fejlesztéseket, de nem tudom mikor jön el a pillanat amikor a kimenetei aluláteresztő szűrő nem fog a hangra halálos kombinációt alkotni a hangsugárzóban lévő hangváltóval. Minél komplexebb a hangsugárzó hangváltója annál jobban katyvasz lesz az egész hangkép, szerintem a D osztály egy helyre való az egyutas hangsugárzókhoz azokkal zseniálisan tudnak megszólalni. Ezekkel a D osztályú cuccokkal az szokott lenni, hogy nem talál benne hibát az ember aztán pár hónap múlva valamiért visszakapcsolja a „régi” AB osztályú erősítőjét és megkönnyebbülve hallgatja azt tovább. A D osztály meg megy….1-2 olyan D osztályú megoldást tudok melyre nem jellemző a D osztályra jellemző tipikus hang azonban ezek a készülékek is borzasztóan érzékenyek a rájuk kötött hangsugárzókra és ezáltal nem tudnak a különböző környezetekben kiegyensúlyozott megszólalást biztosítani.”
            Az Audioland-ról ollóztam ezt a post-ot – véleményeznéd és kommentálnád az itt leírtakat? Nem vitába akarok szállni a post-ot beíróval, ha nem személy szerint engem érdekelne a kimeneti alul áteresztő szűrő és a hangsugárzó váltójának a kapcsolata. Régebben én is próbálkoztam egyutassal, de sommás megállapításom szerint nem találkoztam ehhez megfelelő félvezetőssel (A-osztály (JLH utánépítés), B-osztály (egy öreg Sony a 60-as évek végéről). D-osztályúval érdemes lehet-e egyáltalán próbálkozni?
            AJ
            AJ

          2. Ez az egyutas is olyan, mint mindegyik szekta (Audio Note, LS3/5A, stb.) vannak jó tulajdonságai, amik valakinek bejönnek, és felhájpolják, a többi süket meg boldogan megveszi a csodálatosan felépített marketing miatt és boldog vele (félreértés ne essék, én magam is süketnek tartom magam, most is csak a józan eszem akadályoz meg, hogy bármilyen hype őrületre felugorjak). A hibákat meg jótékonyan elnézik. Nincs kétségem, hogy ezt a Lowthert is megveszik ennyiért és sokan lesznek, akik még boldogok is lesznek vele egy 3 wattos erősítővel. A fizikai részhez nyilván nem értek, de a kulcs itt az általad leírt halk zenehallgatás lehet, itthon én se szeretek döngetni, és még nem találtam egy olyan hangsugárzó-erősítő kombót, ami ne lenne halkan döglött. Azt az egyet nem értem magamon, hogy már nagyon régen észrevettem, hogy egy-egy az alapnál éppen csak jobb számítógépes hangszóróval sokkal jobban szeretek zenét hallgatni akár komprimált webrádiókat is, mint az itthoni jó közepesnek mondható cuccal (Raspberry PI4, Allo Boss DAC, kínai TPA3255 erősítő, Canton CT1000 doboz). És ez nem most alakult ki nálam, hanem szinte már a kezdetektől lehetett SE, PP, ilyen-olyan tranzisztoros erőgépek, mindenféle CD játszók, elektrosztatikuson és az egzotikumokon kívül szinte mindenféle elvű és kialakítású hangdobozokkal. Ugyanezt érzem autóban is, ott még talán hatványozottabban és ott se mindenféle épített, minőségre optimalizált csodarendszerekről van szó, hanem a gyári, vagy csak minimálisan jobb fejegységgel, minden esetben a gyári hangszórókkal… Szerintem én vagyok az az ember, akinek tényleg tök felesleges több százezreket ráfordítani a zenehallgatásra, mert úgysem fog tetszeni… De nem tetszett a mindenki által felmagasztalt Avantgarde Acoustic Duo szett se, pedig egész komoly Audio Note erősítők hajtották meg a forgalmazó bemutatótermében… Szóval: „Fülembe forró ólmot öntsetek…”.

    1. Erről már írtam elég sokat máshol… Ez a cucc ilyen állapotban (lézer kakukk) jó ha a tizedét éri, a hangja alapján meg még annyit sem… Primitív, kiforratlan korai technológia a CD őskorából.
      No de a mítosz, és a „nekem is ilyen van” birkacsordájához tartozás vágya simán felülírja a józan észt.
      Sajnos a hobbink nagyon sok embernek maximum erről szól. Zene, az minek? Kell valami jó sajtójú-mások által nagyra tartott holmi, meg 10 demó felvétel, oszt jónapot…..

  15. „Nem gondolom, hogy (súlyos) kényszerbeteg voltam mostanáig, így hát gyógyulásom sem következhetett be, de miután a nálam pár évente kötelező felülvizsgálat eredményeként eladtam a teljes rendszerem, megkönnyebülést éreztem, ezért, vagy ennek dacára legalább annyira, ha nem jobban élvezem a zenehallgatást. Mikor benne vagyunk a sűrűjében, nem vesszük észre, mennyire fura dolgokat művelünk, mennyi pénzt és időt áldozunk apró változásokra, amiket rendszerint túl is reagálunk, de nem feltétlenül visznek közelebb ahhoz a célhoz, amiért az egész hobbit elkezdtük, inkább mélyebbre tolnak a függőségbe.

    Persze zene nélkül nincs élet (számomra), ezért nyilván vettem új eszközöket az eladásból befolyt összeg töredékéből, árban, lábnyomban, helyigényben teljesen más szintet képviselnek, mint a korábbi cuccaim, mégsem érzem úgy, hogy bármit is elvesztettem volna. Felszabadító állapot tekergő kábelek, felhalmozott készülékek, pöffeszkedő hangdobozok nélküli szobában zenét hallgatni.”

    Fapaci sorstársunk bejegyzése az AVX-ről. Mellyel a legmesszebbmenőkig egyetértek, és szerintem sokunknak illene elgondolkodni a fenti sorokon…. Mondjuk az én esetemben nem az a verzió történt hogy eladtam a drága rendszeremet (olyanom soha nem is volt, mert egyrészt meg sem engedhettem magamnak, plusz soha nem éreztem szükségét kirakatban mutogatni az egómat), hanem a végletekig leegyszerűsítettem a SAJÁT ízlésemhez-elvárásaimhoz. Aztán ha ez valakinek tetszik az öröm számomra, de ha nem, nekem úgy is teljesen jó. 😉

  16. Ezt a végén azért linkelem ide, hogy akinek van kedve/türelme/kell angoltudása, olvassa el.
    Ez tudnillik a Shahinian szekta -és még sok más „ódiofil” :
    ( https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=33&t=168271 ) szerint a világ legjobb hangsugárzója, a tarararáááá…: Diapason.
    Hát, … azt kell mondjam én hallottam jó 20+ éve egy CES-es szólni ezeket, de vagy a körülmények nem voltak jók, vagy nem voltam eléggé transzban az uralkodó jelenlététől, de ezek legalább olyan messze vannak a „legjobbtól” mint a szólásbeli Makó vitéz Jeruzsálem veretes kapuitól.
    Vagy csak már akkor is süket voltam… 🙁 Amit én hallottam: Tipikusan színezett, kifejezetten zavaros térábrázolású, tolakodó hangú, elcseszett mélytartományú, amerikai (rossz) ízlésre hangolt dobozok (mely szerint a minél több még a nagyon soknál is jobb.)
    Ezt a Sterophile mérései, és a meglehetősen udvariasan visszafogott és rafináltan fogalmazott kritikái is elég szemléletesen alátámasztják. A hierarchia csúcsán nem ilyen eredményeket kéne produkálnia ha erre a babérra ácsingózik egy gyártó. Szerintem.
    + Ami még elgondolkodtató: ugyan miért kerül piacra 5000 Euróért egy állítólag 34000 USD (ezt vajon honnan vette?) listaárú termék??

    https://www.stereophile.com/floorloudspeakers/593shahinian/index.html

  17. AN rajongók ezt ne olvassák! (csak saját felelősségre)

    Peter Quortrup barátunk (barátja a rossebnek….), az AN atyamesterének zsenialitását dícsérő húzások egyike: [volt neki igen sok]
    Ez amit a linken láttok, egy filléres, taiwani gyártmányú (Tonegen) magassugárzó. Amiért ezt biztosan tudom az az egyszerű tény , hogy az amerikai Radio Schack (az egykori Ezermester Bolt ottani változata) árulta ezeket a 80-as és 90-es években, raklapszám. Én is vettem néhány párat kísérletezni, de semmi átlag felettit nem találtam bennük, így a „futottak még” polcon végezte.
    A hátlapjukra büszkén rá volt nyomtatva: Tonegen, Made in Taiwan. Normál áron valami 20 CAD (kanadai dollár)-ba kerültek, majd a végén 12-ért szórták ki az egészet. Mai áron olyan 5 ezer JMF egyenértéken.
    Hamar el is tűnt a boltokból, hogy aztán hatlamas hasbaakasztós szöveggel bevonuljon az AN „hájgend” magassugárzójaként a legtöbb modelljükbe, perzse jó tízszeres áron felszámolva….
    Technikailag-hangilag egy teljesen átlagos olcsó középkategóriás termék, de az AN-nek köszönhetően kultusztétellé avanzsált.
    Ja igen.. Természetesen jó páran e tényeket Quortrup orra alá dörgölték, amit ő azzal hárított, hogy igen, DE ezek át lettek építve, ezüsthuzallal áttekercselve, stb, a szokásos marketing halandzsa.
    Sajnos az igazság a vakhitet, és a hitelesként tálalt hazugságokat soha nem tudta, és nem is fogja felülírni. (lásd –> Magyarország 2010-2023)

    https://www.hificollective.co.uk/catalog/audio-note-spkr031-inch-dome-tweeter-copper-voice-coil-p-9589.html

    1. Quorrupt Petiről akartalak is kérdezni,
      nemcsak a hifis kábítókról szóló írásod kapcsán (ami után az olasz Vincére kérdeztem rá bővebben), hanem mert egy AN hangsugárzó épp szembejött avx-en. 🙂
      elsőre szimpatikus volt számomra az AN, mert támogatja a barkácsolókat: nem csak készterméket vehetünk tőlük, hanem különféle alkatrészeket is. ha úgy tetszik, nem önzőzi el a saját technológiáját, hanem megosztja az alkotóelemek egy részét…

      (ahogy a példám is mutatja,)
      iszonyú egyszerű „kezdőként”, laikusként bedőlni egy ismeretlen piac marketingjének, kisstílű húzásainak. 🙁

      egy minimális gyanút két dolog ébresztett bennem:
      – egy hazai blogban (vagy kommentjében) olvastam, hogy PQ „elsősorban üzletember”..
      (gyk. lehetne lelkes hifi-orientált mérnök is, akinek a méltányos profit a fennmaradáshoz, stabil üzletmenethez kell, mint fontos, de mellékes hozzávaló.)
      – egy yt videó alatt kommentben vki nagyon szidta PQ-t, hogy disznó dolgai voltak a japán AN-nel (szemben?), meg úgy általában, de hiába kérdeztem rá, konkrét választ nem kaptam tőle a sztoriról.

      szóval amikor nálad előkerült a szédítők felsorolásában a neve, már meg sem lepődtem.
      viszont érdekelne még néhány sztori róla és az ügyeiről, söt egészen pontosan az érdekelne,
      miért van külön AN UK és AN Japán?
      (ez már a legelején furcsa volt..)

      1. Audio Note UK: The Holy Grail of Audiophiles

        Az AN eredetileg japán volt, az alapítója az a bizonyos Hiroyashu Kondo aki még éltében legendává vált az audiofil bizniszben.
        A linkelt cikkben olvasható a cég rövid története, amelyben leírják hogy a 97-es keleti országokat sújtó gazdasági visszesés során létrehoztak egy európai részleget, ez lett Az AN UK divízió.
        Ezt sajnálatos módon P.Q. -ra bízták (aki addig az európai képviselőjük volt, és gondolom a relatíve tisztességes de kíváncsi és jóhiszeműen naív japánoknak bejött a fickó lehengerlően hasbaakasztó stílusa)
        Amely történés után röviddel -meglátva a lehetőséget a már jól bejáratott és elhíresült cégben- az anyavállalat nehézségeit kihasználva PQ 99-ben gyorsan felvásárolta a divíziót, és a „zsebére szabva” pillanatok alatt hulladékgyárat csinált belőle….
        Erről én többet nem kommentálnék, szerintem elég PQ. fotóit megnézni, hogy el tudjuk őt helyezni a kereskedők „becsületességi” listáján.

        A második kérdésre: persze létezik egy ál-és féltudományos magyarázat a kender fantasztikus akusztikai rulajdonságairól (az elvadult változat hatásait jól ismerhetjük más szakterületen…. 😉 ), de szerény megítésélésem szerint ez sem több egy jól kidolgozott marketing BS-nél amellyel a kevéssé edukált hájend közönséget szédítik.

        Amúgy az egész történetet kiválóan leírja a másik linkelt oldalon található versike és kép.
        😀

        https://egyszervolt.hu/vers/volt-egyszer-egy-ember.html

  18. Kérdések vetődtek fel, gondolom más is tapasztalt ilyet, András pedig a miértet is tudja 🙂
    Adott egy hangfal ami egész jól szól első fülre. Márka mindegy is, egy álló, két mélyközép, egy magas. Jazz, kevés hangszeres zene esetében nem is rossz. Viszont ha zenekar beindul, és több hangszer szól, és hangosabban, akkor bántó lesz a hangzás, szétesik. Kisebb hangerőn egyébként jobb a helyzet.
    Mivel játszhatnékom volt, és nem voltam biztos abban hogy a hangfalban, a fülemben, vagy a rendszer többi részében a hiba, ezért összehasonlító elemzést végeztem.
    A másik doboz (álló, egy mélyközép egy magas (mondjuk Dynaudio szett) – DIY) elsőre fakóbb hang (vagy kevésbé színezett?) de az nem esik kétségbe a sűrű részeknél sem. Valahogy tisztább tud maradni a hangja, nem lesz zagyva. (Ugyanazzal az erositővel persze.) Persze kevesebb a mélyhang, meg visszafogottabb az egész.
    Technikailag valami olyasmi ilyenkor a különbség hogy fázis hibák keletkeznek amit az agyunk nem akar tolerálni?
    Első ami felmerül, hogy ezért dedóznak sok helyen egyszerű (lánygitár) zenékkel?
    Második, hogy ennyi elcseszett hangdoboz lenne, és kevés jó?
    Harmadik, hogy miért van elrontva egy doboz, ami egy komoly műszerekkel, fejlesztésekkel rendelkező gyártó terméke?
    Negyedik, hogy lehet-e bármit kezdeni egy ilyen hangfallal (azon kívül hogy virágot teszünk a tetjére)?

    1. A fent leírt problémának elég sok forrása lehet. Első -és természetesen a legkézenfekvőbb- az maga a hangsugárzó.
      Hosszú lenne itt felsorolni a tervezésük és kivitelelzésük során elkövethető hibákat, azért azokat megpróbálom amelyek az említett nagyobb hangerőn történő összeomlást ill. „megzavarosodást” okozhatják.
      1: Hangszórók torzítanak.
      – Gyenge mágneskör, rövid maximális lineáris kitérés (Xlin felett drasztikusan nő a torzítás, kompresszió is fellép)
      – Mebránrezonancia. Nem megfelelően választott anyag, (íveletlen alumembrán, üvegszövet, vékony keményre impregnált papír, stb.) vagy a mozgó elemek (membrán-pille-lengőtekercs, felfüggesztő perem) ragasztása nem elég merev. Ezek főként -nagyon kellemetlen- páratlan harmonikus torzítást okoznak.
      2: Hangváltó.
      – Gyenge minőségű vasmagos tekercsek, hamar telítésbe kerülnek, durva torzítást okozhatnak.
      – A váltó elektromos paraméterei nem megfelelőek. Túl alacsonyan keresztezett magassugárzó, hibás fázismenet, durva ugrások az impedanciamenetben (telerakva mindenféle szűrőtaggal, a hangszórók hibáit kendőzendő). Ezeket az erősítők nagy része is elég rosszul tolerálja.
      -Olcsó f . s minőségű kínai alkatrészek. Még egy rossz poliészter kondenzátor is okozhat torzítást, az elkók nagy részét nem is említve. Meg lennétek lepődve ha tudnátok, hány „neves” gyártó használ ilyeneket igen drága típusaiban (is). [pl. „Hingtat” és társai B&W dobozokban]
      3. Erősítő.
      – Alulméretzett tápegység (a típusok 50-70%-ában). Gyengécske, de masszívan túlgerjesztett öklömnyi trafók, elégtelen szűrőkondenzátor érték (Ökölszabály: 50W kimenőteljesítményenként 6-8.000uF minimum. Azaz, egy 2x100w-ra specifikált erősítőben legalább 2 x 12000 uF értékű elkó kellene legyen ahhoz hogy a nagyobb dinamikacsúcsokban a nagy kimenő áram ne „rángassa meg” a szűrt egyenfeszültséget. (persze ha a trafó bírja töltőárammal)
      – Hibás, túl primitív, vagy túlbonyolított kapcsolástechnika. Itt is elfogadható alapszabályként, hogy minél nagyobb a negatív visszacsatolás mértéke egy végerősítőben, annál nagyobb lesz a tranziens jellegű torzítások eredője. Statikusan színuszjellel jön a szép specikált 0.001 %, aztán ha odaversz neki AC/DC-vel félhangerőn, lesz belőle rögtön 5-10%…..
      Véleményem szerint ez a két fő (és azok említett alfajai) ok, de ezeken túl akár egy rossz geometriájú, sok visszaverő felülettel ellátott vagy akár túlcsillapított lehallgató szoba is okozhat hasonló gondokat.
      Végül: Igen, a legtöbb Show-n és kereskedőnél a „lánygitárral”, vagy Jazz trió szól mert azt elég jól bírják a gyengébb rendszerek is (feltéve ha nincsenek „megküldve”).
      Ha ilyen helyre mégy, vigyél valami -a linkelthez- hasonló zenét CD-n, pendrive-on, és kérd meg őket EZT játsszák le közepesen túli hangerőn a milliós rendszerükön, mert te ilyeneket, és úgy IS hallgatnál rajta….. 😉 A legtöbb helyen 100+1 okra hivatkozva el fogják hárítani a kérést -garantálom….
      [amúgy kutya jó zene, ebben a műfajban az egyik kedvencem….]

      1. Három kérdésre még nem válaszoltam:
        1: A piacra kerülő hangsugárzók 80-90% kapkodva, alaposabb meghallgatások nélkül tervezett-gyártott, hírnév alapján durván túlárazott lom….
        Amúgy lehet hogy a műszerperk és a technológia első osztályú, mindez sz@rt sem ér ha a tervezőnek nincs elég tapasztalata/tudása/türelme/füle.
        2: Miért van ennyi elcseszett hangszóró ha…. stb.
        Három szóban: marketing, cég”imidzs”, haszon.
        3: Az ilyen módón elrontott dobozok jó része legalábbis elfogadhatóvá tehető alapos áttervezéssel-építéssel. Erről tudnék mesélni, jó pár tucat ipari hulladék jellegű hangsugárzóból faragtam már egész hallgatható darabokat -a megrendelők visszajelzései alapján. Csak nem biztos hogy ez minden esetben megéri, azzal együtt hogy köztudottan nem vagyok az a túlárazós típus…. 😉

      3. Azért elég szomorú hogy úgy lehet gyártani hangfalakat hogy gyakorlatilag hallgathatatlanok. Az igaz hogy nagyrészt online értékesítés folyik, kb mindegy is hogy szól (úgyis csak akkor hallja ha megvette). 🙂
        Majd elolvas két-három tesztet az interneten ahol áradoznak róla, és megállapítja hogy ennek jónak kell lennie. Legfeljebb nem lesz kedve hallgatni.
        Persze az emberek nagy része úgysem hallja hogy botrányosan szól. És nem is fog soha úgy zenét hallgatni hogy ez feltűnjön neki. Sokaknál a torzítás = azzal hogy de jó hangosan szól. Nekem bántja a fülem, másnak fel sem tűnik.
        Na mindegy, ezért kellenek a Kolibrik, Pantherek, Satorik és társaik.

      4. Ha már zenék. Én ilyenekkel is szoktam megkínálni egy rendszert. Túl azon hogy egyébként is szoktam hallgatni.

        Ebben valahol legkésőbb 10 perc körül omlik össze egy gyengébb rendszer 🙂

        Ez szerencsére rövidebb (a gyenge rendszereknek) 🙂 (10 másodperc alatt kiderül hogy mi lesz, eddig nem sok rendszeren hallgattam végig közepes hangerő felett)

  19. Egyik kedvenc vesszőparipám a „hogyan csináljunk sz.r hangsugárzót” témához.
    A képen egy kétutas állványos monitor (mindegy milyen gyártmány) hátoldala látható, rajta a méretes reflexnyílással. De hol itt a probléma??
    Biztos írtam már erről kölönben, (lehet máshol) de újra elmondom. A doboz kb. 20 cm széles, tehát jól láthatóan a cső belső átmérője (az ívelt kijárat nélkül) kb. 6 cm.
    Na most. Egy ilyen -10 liter körüli térfogatú hangdobozt- a beleszuszakolható hosszúságú 6 centis csővel legfeljebb 60 Hz-re lehet hangolni, annál lejjebb semmiképp (a fizika nem engedi… 🙁 ) mert a 40 Hz-es alsó határfrekvenciához ilyen átmérőjű csőből oda legalább 30-40 centi hosszú kellene.
    Azaz: az átvitel ezen frekvencia alatt nagyon gyorsan esni fog. A gyári specifikáció 38 Hz-et ad meg, ami igaz is lehet, mondjuk -10/12 dB-t megadva tűrésmezőnek. Sajnos ezt a részt igen alaposan tanulmányoztam tervezéseim során, ezért biztosan állíthatom hogy így van. Ez érvényes a hasonló méretű dobozban levő hasonló reflexcsővel szerelt monitorok 70-80%-ára. Megintcsak sajnos.
    Az ember naivan azt gondolná hogy egy gyártó „tapasztalt” tervezői ezt esetleg tudják… Egyébként nagy részük valószínúleg tudja is, de az egy frekvencián dübögő autós szubokon szocalizálódott félsüket célközönség túlnyomó része az ilyen hangolásból eredő 100-120 Hz közötti púpot-kiemelést tekinti „basszusnak”, arról pedig hogy az milyen is valójában, nagyon kevés fogalmuk van ill. lehet. 🙁

    Összehasonlításul: a 12 literes Kougar 40 Hz-re van hangolva (ez a -3 dB-s pontja), 38 mm belső átmérőjű és 16 cm hosszú mindkét végén rádiuszolt csővel.

    1. Saját tapasztalatból mondom, Kougarnak igen kiváló minőségű valódi mélyei vannak, persze megfelelő kiszolgálást feltételezve.
      Kb. 30m2-es nappalinkban Dr. Chesky mérőlemezről 31,5 Hz-es jel még szinte teljes hangerővel szól. Respect!

    2. Azt gondoltam, hogy Celestionből már mindent láttam, de meglepetésként ért, hogy létezett SL 6000 subwoofer az SL 600 szatellitekhez.
      András hallottál esetleg ilyen összeállítást, van így értelme?

      1. Igen volt, és hallottam is. A legjobb hangú szubok között említhető. Nagyon feszes és gyors, bár nem megy annyira mélyre mint egy hasonló méretű reflex, a színezetlensége kárpótol az esetleges hiányért. Csak nagyon nehéz elhelyezni mert komoly méretű szoba kell hozzá. Ez nem játszik 20-25 nm-en….. 🙁
        Ja igen, és kötelező a hozzá tervezett elektronikus váltó.

        https://www.stereophile.com/floorloudspeakers/892/index.html

Vélemény, hozzászólás?