Ebben a rovatban lesz majd szó a sok -és egyre több- port kavaró D osztályú erősítőkről.
Tapasztalatomhoz, tudásomhoz mérten igyekszem eloszlatni néhány tévhitet, miért, kinek jó, vagy nem (lehet) jó ez az erősítőfajta. Lehet kérdezni, véleményt, tapasztalatot megosztani.
Ha már „D”, akkor lehet egyéb digitális témákat is vesézgetni. DAC-okat, CD játszókat, stb.
PC és hálózati alapú forrásokról -tapasztalat híján- nem nagyon tudok nyilatkozni, ezt ha lehet ne kérdezzétek – legfeljebb egymástól.
Minél tovább hallgatom ezt az erősítőt (TP60) annál inkább körvonalazódik bennem néhány -valószínűleg majd heves ellenérzéseket kiváltó- tanulság. Lesz olyan amit már többször leírtam, de mint tudjuk; ismétlés a tudás anyja… 🙂
Ezek pedig:
– semmilyen (csöves, tranzisztoros, FET-es, hibrid, A, vagy bármilyen más osztályú) hagyományos erősítő nem képes olyan életszerűen visszaadni a zene lényegét, mint egy KORREKTÜL megtervezett és megépített, megfelelően méretezett-kivitelezett tápegységgel és hangdobozhoz optimalizált kimeneti szűrővel ellátott D osztályú erősítő.
– Mert:
1: A hangzás teljesen színezetlen, semleges. Ezt sokan sterilségnek is nevezhetik, de itt korántsem erről van szó. Hallani kell hogy megértse az ember, de akkor elég gyorsan „lejön” miről is beszélek. Aki hallott már igazán jó D osztályút tudja, meg azt is miért nehéz ezt szavakba önteni.
2: A mélytartomány feletti kontroll. Na ezt megintcsak nem tudja semmilyen analóg erősítő, teljesen mindegy mekkora lavór méretű trafók, meg befőttesüvegnyi szűrőkondenzátorok figyelnek benne.
Ezt még nem tudom pontosan miért van, de valószínűleg szorosan összefügg azzal, ahogyan a tranzienseket, nagyon gyorsan változó jeleket kezelik. Itt nincs elkenés, vonszolódás, alvajárás, ha megindul egy hangimpulzus, azt villámgyorsan teszi majd ugyanilyen módon meg is áll, utánhangzás és visszhangok nélkül. Feltételezésem szerint nagy szerepe van a (több száz kHz-en) kapcsolóüzemben működő kimeneti fokozatnak, meg a hagyományos értelemben vett visszacsatolás hiányának ami köztudottan alapból halott ötlet, de az analóg technikában jobb híján szinte mindenki alkalmazza.
(képes nyelvre fordítva, ez [a negatív visszacsatolás] annak az analógiája, amikor valaki a hajánál fogva akarja magát kihúzni a mocsárból).
3: A hangok közti csend az valóban csend. Nincs szöszmötölés, idegesítő vibrálás, ha a felvétel olyan, a teljesen néma fekete háttérből rontanak elő hangok, néha valóban olyan ijesztő realitással hogy az ember beleborzong.
4: Tér. Ez megintcsak kérdéses, mármint az, hogyan képes egy ilyen erősítő olyan háromdimenziós színpadot rittyenteni a szobába amit eddig semmilyen egyéb rendszerű sem tudott. A hangszerek mind szélességben mind mélységben hajszálpontosan pozícionáltak, nem mászkálnak kóvályognak a zenészek. Hogy hogyan lesz egy 20 négyzetméteres szobából katedrális, azt hallani kell. Ajánlom meghallgatásra pl. Roger Waters: Amused to Death albumát egy ilyen erősítőn….
– Szóval. Lesz még, egyelőre elég lesz ennyit megemészteni. Az bizonyos, ha valaki akár csak két évvel ezelőtt is azt mondja nekem hogy 2020-ban buzgó D hívő leszek, igencsak kiröhögtem volna…. Mindenesetre sajnálom hogy így -meglehetősen későn- találkoztam ezzel a technikával, ha korábban történik biztosan kevesebb időt vesztegettem volna el analóg tévutakra…. 🙁
Lehet nem voltam teljesen egyértelmű vagy érthető a menetszámmal kapcsolatban, ezért egy egyszerűbb módszert ajánlok. Első lépésként mérjük meg a terheletlen szekunder feszültséget. Ezt kell csökkentenünk 10%-kal, hogy primer körben az extra menetszám miatt kisebb legyen a gerjesztés.
– Mérjük meg az eredeti terheletlen szekunder feszültséget. Ez legyen mondjuk 20V AC.
– 0.6-0.8-as huzalból tekerjünk fel 20 menetet a trafó testére, NE kössük sehová, mérjük meg a tekercsben keletkező feszültséget. Ez pl. legyen 3 V
– Ebből a trafó voltonkénti menetszáma: 20/3 =6.7 me/ V (ez minimális veszteségi tényezőktől eltekintve vonatkozik mind a primer mind a szekunder körre, esetünkben elhanyagolható)
– Ahhoz hogy a primer gerjesztését csökkenteni tudjuk, (220V-os trafót 240V-os primerűre alakítsunk) a menetszámot az eredetinek a 10%-ával kell megnövelni (a menetszámok és feszültségek között egyenes arányosság van mindkét oldalon) :
Up/Usz = Np/Nsz
– Így 10×6.7 = 67 menetes tekercset kell a primer oldallal sorbakötnünk.
– Másképpen: ha a primer kör voltonkénti menetszámát növeljük 10%-kal, a primer oldal névleges bemenő feszültsége is ennyivel növekszik, azaz 220V helyett 242V lesz. Ezzel együtt nyilván csökken a szekunder feszültség, de az meg ugye a túlfeszültség miatt amúgy is magasabb volt.
Én még ennél is egyszerűbb módszert találtam ki: nálunk a trafó a névleges 24 V AC helyett 26,5 V-ot produkál. 25 menetet tekertem a trafóra próbaképpen, ez 1,3 volttal csökkentette a szekunder feszültséget, a duplája adná a névleges szekunder értéket, de én biztosra megyek, így az 50 plusz menet helyett feltekerek 60-at, és az már biztosan jó lesz. Mivel az erősítőm már 19 DC feszültséggel is elegendő teljesítményt produkál, így nem gond, ha 35 volt DC helyett csak 33 lesz a tápfesz.
Már majdnem kész lennék, csak a plusz bevonat miatt rövid lett a toroid trafó rögzítésére szolgáló csavar…
A Sure panelből amit írtál nekem is van egy, a TA2022 után -az én fülemnek- ennek van a legjobb hangja. Főleg ha abban is optimalizálva vannak a kimeneti szűrőtagok…. Azt meg mindnyájan tudjuk, hogy minden szintnél van feljebb, a kérdés az, hogy meg tudunk e állni azon a ponton ahol már fenntartások nélkül tudjuk élvezni a zenét (és ehhez nem kellenek milliók -erről szólna ez az egész blog) vagy pedig engedünk a nyüszítő egónak és hajszoljuk tovább az orrunk előtt lengő, hátunkra kötött boton lógó répát. 🙂
Természetesen a trafó primeréhez adott extra menetek tekercselési iránya lényeges, annak meg kell egyezni az eredeti primer irányával, másképp pont fordított lesz a hatása, az eredeti menetszámból levonódva tovább növeli a gerjesztést, és a szekunder feszültséget. A legegyszerűbb módszer ennek meghatározására az, hogy -természetesen a biztonsági előírások messzemenő betartásával !!- először pontosan megmérjük a szekunder AC feszültséget, majd feltekerünk tetszőleges irányba 20-30 menetet a primer tekerccsel sorbakötve, ezután ismét megmérjük a szekunder tekercs feszültségét.
Ha nagyobb lett rossz az irány, ha alacsonyabb akkor jó. A különbség kicsi lesz, pontos mérés kell!
A menetszámot és a feszültségcsökkenést ismere aztán visszaszámolhatjuk a voltonkénti menetszámot (ez kb.ugyanaz mindkét oldalon) és ennek ismeretében annyi menetet kötünk sorba a primerrel, hogy az kb 10-12 Voltot „vegyen el” annak gerjesztéséből.
Nyilván így kisebb lesz a szekunder oldal AC feszültsége is, de ez nem jelenthet komoly gondot, mert az üzemi DC feszültség max. 1-1.5 Volttal lesz kevesebb.
Irányértékként; egy 150-200 VA-es toroidnál a voltonkénti menetszám 5-7 menet/Volt körül van.
Az én trafómnál ez az érték 6-ra adódott, így 60 menetet tekercseltem a trafó testére a primerrel sorbakötve. A szigetelésre kéretik fokozottan ügyelni!
A huzalvastagság az említett trafó teljesítményekhez 0.6-0.7 mm lehet, ez 200VA-ig bőségesen elég.
Köszönöm szépen az információt. Nem biztos, hogy azonnal, de egyszer lehet belevágok a dologba!
Az első próba jól sikerült, véletlenül eltaláltam a tekercselés irányát is, és 25 menet rátekerésével 1,3 voltot csökkent a feszültség, számításaim szerint 60 menet ide is pontosan elég lesz.
Én sajnos nem tudom ilyen plasztikusan jellemezni a saját Sure gyártmányú, TC2001 -STA516B elemeket tartalmazó erősítőmet, de nekem ennek is nagyon tetszik a hangja az öreg Canton LE900 dobozaimmal. Nyilván mind erősítőben, mind hangdobozban van ettől feljebb, de a jelenlegi eszemmel, sok-sok pénz hifibe ölése után végre találtam egy olyan összeállítást, aminek nagy örömöt okoz a hallgatása és még csak nem is kerül egy vagyonba.
Ha lehet egy barbárnak tűnő kérdésem, a trafó átalakításoddal kapcsolatosan, az utólag rátekert primer esetén számít-e a tekercselés iránya, mert az enyémnek is elkezdett zavarni a búgása a számok közti szünetekben…
Látom lelki szemeim előtt ahogy többen elmosolyodtok/legyintetek az „aminek a lecseréléséhez nem tudom milyen csodának kell történni” című bekezdésen….. 🙂
Merthogy olvashattatok már tőlem az elmúlt években hasonlókat. Aztán mégis csere lett a vége. 🙁
Hát, ilyen ez a talicska, addig toljuk nagy megelégedéssel amíg egy jobb nem akad. Márpedig előbb utóbb biztosan akad. (jelentkezzen aki még nem járt így)
Azt sem szabad elfelejteni -pont nektek magyarázzam?- hogy az évek során egyrészt elkerülhetetlenül romlik a hallásunk, másrészt viszont bizonyos értelemben finomodhat is, ahogy egyre több berendezést/rendszert hallunk amelyek a megváltozott fülünk és értékrendszerünk miatt jobbnak tűnnek az eddig próbáltaknál.
Szóval, most 2021 januárjában ez a befutó páros, de ha találok jobbat ígérem meg fogjátok tudni. 🙂
Ennek a bejegyzésnek jó párszor nekifutottam. Nem tudom hogy írjam le a tapasztalataimat, hogy hitelesnek tűnjön, de ne legyen elrugaszkodottan túlzó sem…
Apellálhatnék a pár évre amit a pályán töltöttem, de nem fogok, mert nem tekintélyelven szeretném tálalni a mondandómat. Azért is kérlek benneteket, fogadjátok a kellő fenntartással, mert most nehéz tárgyilagosnak maradnom…. 🙂
Szóval itt van ez az immáron rommá modifikált Topping erősítő, ezt hallgatom pár napja. Most hogy sikerült minden hibáját kiküszöbölni, (volt gazdagon… 🙁 ) kezd beérni a hangja, olyanná válni amilyennek a kezdettől lennie kellett volna.
Azt bevezetőként azért elmondom, hogy mindannak amit olvasni fogtok elég nagy ára van….
Nem véletlenül lamentáltam korábban a kimeneti szűrők fontosságáról, mert ez itt tényleg élet-halál kérdése (némi költői túlzással). Adott esetben körülbelül a tizedik tekercs-kondenzátor kombináció után éreztem azt, hogy na ez az, innen nincs tovább. Amely kombinációnak természetesen köze nincs a gyárilag beszerelt értékekhez. Konkrétan az MS dobozok esetében:
36uH, és 280 nF, szemben az eredetileg benne levő 10uH, 470 nF értékekkel.
Az ár pedig az, hogy ezek az értékek mások lesznek MINDEN egyes hangdoboz esetében. Vagyis azt kb. el lehet felejteni, hogy a frissen kicsomagolt D osztályúnk- a gyárilag általában 4 ohmos terhelésre méretezett elemekkel- villantani fog az éppen aktuális dobozaink 8-25 ohmos magasfrekvenciás értékeivel. Ehhez minimum meg kell(lene) tudni mérni hangsugárzó 20-22 kHz körüli impedanciáját, és ehhez méretezett szúrőelemekkel kicserélni a gyáriakat…. Ennek hiányában vagy „karcolni” fognak a magasaink, vagy hiányozni fog némi dinamika meg fél oktáv a tetejéről.
No, de vissza a szubjektumhoz.
Nehéz, ez most tényleg nehéz verbálisan tálalni a hallottakat, egyszerűen azért mert valahogy ez a kis dakszli doboz mindahányszor kifog rajtam amikor jellemezni szeretném a hangját. Merthogy az nincs neki….
Valahányszor elindul egy zene -és az tényleg lehet akármi, Jon Hassel kísérteties effektusokkal aláfestett trombitája vagy David Torn gitárjának halálhörgése, de akár Purcell majd’ 400 éves operája
(Dido És Aeneas -zseniális!!)- valahogy percek alatt elfelejtem, hogy én most ezt a szerkezetet minősíteni szeretném.
A zene valamilyen egészen valószínűtlen módon válik le a dobozokról (azok az MS Mezzo 2-esek) és tölti be a szobát energiával, még egészen kis hangerőknél is.
Hangszerek, énekesek szinte körülrajzolhatóan, plasztikusan lebegnek a térben, ami nem csak szélességében, de mélységében is messze felülmúlja azt amit eddig hallottam. Hatalmas színpadot rajzol, a szoba fala mögötti virtuális teremben játszanak a zenészek. Roger Waters legedás Amused To Death albumán a kutya a hátad MÖGÖTT ugat, ezt tényleg hallani kell hogy elhidd. 🙂
Aztán amiről korábban már ódákat zengedeztem ezekkel a rendszerű erősítőkkel kapcsolatban itt még inkább hangsúlyossá válik. Az a képességük hogy amit igazából csak angolul tudnék jellemezni, ahogyan a tranziens jellegű pengetett, perkusszív hangok „start and stop on a dime”, vagyis megindulnak és megállnak egy húszforintoson (jobb híján így tudnám fordítani).
Ez a képessége már-már súrolja a valószínűtlent, nem egyszer előfordult már hogy nem tudtam eldönteni hogy amit hallok az a hangszórókból jön, vagy az utcáról, szomszédból szűrődik át. Szöszmötölések, ciccenések, parányi környezeti zajok bújnak elő, de nem azon a bizonyos „szétanalizálós” módon, hanem úgy hogy tisztán érezhetően a felvétel atmoszférájának részei, és nem vonják el a figyelmet a zenei üzenet lényegéről
Aztán -az igazi habok a tortán- (kettő is van) az a teljes, úgy értem Teljes színezetlensége, és a mélytartomány olyan kontrollja amit tényleg nem hallottam még soha semmilyen hangerősítő készülékből, bármekkora árcímke is díszelgett a polcán. Biztos van ami mélyebbre ás basszusban, de feszességben, megfogottságban ezzel nem nagyon versenyezhet. Jó párszor előfordult hogy miután befejeztem egy lemezt, fejvakargatva megjegyeztem magamban: – na ez csoda volt, de ezt más műfajon biztos nem tudja megismételni. De igen, meg tudja, elektroreggae-től erdélyi cigányprímásig bármin. Az hogy egy rendszer ennyire eszköztelenül de mégsem sterilen, lelketlenül adja elő amit tud szerintem nagyon-nagyon ritka az audio világában. Nincs itt semmi hozzátéve, fűszerezve, elvéve, letompítva, azt hallod ami a hordozón, a felvételen van. S itt meg kell jegyeznem, hogy bizony sok esetben az egyébként a hallgathatatlanság peremén egyensúlyozó lemezek is varázslatosan meg tudnak általa szólalni.
Amint írtam, kérlek nézzétek nekem el a kicsit túlfűtöttnek tűnő lelkendezést, de az elmúlt napok töretlen élményei után ezt el kellett mondanom…. Végre van egy (na jó, kettő) eszközöm a lejátszóláncban aminek a lecseréléséhez nem tudom milyen csodának kell történni. A forráson még lehet majd faragok egy kicsit, de egyelőre nem érzem sürgető szükségét.
Ez a két cucc, a Topping és az MS dobozok valami olyan eszméletlen módon vannak szinergiában, harmóniában egymással, hogy saccolásom szerint -hacsak nem hónapok küzdelmesen hallgatózva válogató munkájával- ezt megugrani nagyon súlyos pénzbe kerülne.
Végszóként: többen hallották már a Topping „deszka” elődjét a még nem teljesen véglegesített Mordaunt Shortokkal, azoknak írom: tessék nyugodtan megszorzni kettővel azt az élményt.
Vagy eljönni meghallgatni…. 🙂
A rovat címében „D (de)misztifikálás” áll.
Ne vessetek rám követ, nem feltételezem hogy technikai analfabéták olvassák ezt a blog-ot, de halkan megkérdezem: Mindenki tisztában van azzal, mi is a D osztályú erősítés lényege?
Aki igen lapozhat, ( 🙂 ), aki nem teljesen biztos benne annak ajánlom nézzem meg ezt a pár perces videót. Hozzátéve, hogy erősen leegyszerűsített tárgyalásmód laikusok számára, de a lényeg nagyon szemléletesen átjön benne. Plusz az osztály legegyszerűbb képviselőiről szól, tehát a végén az ajánlás a minőségi zenehallgatásról (válassz drága analóg erősítőt) nem feltétlenül érvényes a korszerűbb, jobb minőségű típusokra.
Ha van akit mélyebben érdekel a fent említett téma, és valamelyest érti az angolt, ezt az oldalt érdemes felkeresni. Aránylag (…) egyszerűen mutatja be példákkal illusztráltan a D osztályú kimeneti szűrők méretezésének fontosságát. A diagramokból jól látható, milyen különbségeket -frekvenciamenet anomáliákat, torzításokat- okozhat egy nem megfelelőképpen méretezett szűrőtag, illetve a nem optimális alkatrészek (tekercs, kondenzátor) választása az áramkörben.
Az ott olvashatókból is kiderül, hogy bizony egy választott fix kombináció (ami ugye alapeset minden ilyen erősítőnél) legjobb esetben is durva kompromisszum a számbajöhető hangsugárzó választékot, azok impedanciamenetét tekintve.
Azért lovagolok ennyit ezen a témán, mert immár személyes tapasztalataim is igazolják, hogy ezen erősítőtípus „rossz hírneve” nagyrészt pontosan ennek a területnek a nem kellő figyelemmel való kezelésén múlik.
http://www.trevormarshall.com/class-d-tutorial/
No szóval… Ez egy érdekes történet lesz, több szempontból is. Egyszerre védő, és vádbeszéd a D osztályú erősítőkről.
Történt hogy egy kedves AVX-es fórumtárs felajánlotta megvételre ezt a Topping erősítőt, mert ő nem nagyon akart vele foglalkozni, lévén hibásként árulták -a hangerőszabályzója recsegett. Ő megrendelte az új -igen jó minőségű- potmétert, és elküldte azzal, hogy én meg majd beleszerelem. Félreértés ne essék, NAGYON baráti árról beszélünk….
Megérkezvén, rögtön neki is estem, régi poti ki, új be, aztán…. Ajjaj. Minden szép és jó, de ez a holmi így nem fog működni, mert zúg mint a Volga. 🙂 Nem kicsit, nagyon. Túlgerjesztés tipikus esete.
Tájékozódván a honi műhelyek trafó árairól (egyedi méretű és feszültségű toroid trafók!) úgy döntöttem, magam oldom meg a dolgot, inkább áttekercselem a trafókat mintsem kifizessem az értük kért kért 25 ezer Ft-ot (erről írtam korábban). Így is lett, 4 óra munka és az ujjaimon keletkezett két vízhólyag után kész is lettem velük. Rendben, zúgás semmi, de… Valami még mindig nem stimmel.
A hang -várakozásommal ellentétben- kicsit élettelen, fáradt, olyan dinamikahatárolt, a magasak néha karcolnak (főleg nagyobb hangerőkön) plusz néha az egyik csatorna néha véletlenszerűen elhallgat. Bár a szokásos erősségek: mélytartomány kontroll, villámgyors „reakciók”, kvázi holografikus színpad már ott vannak; de hamar kiderül, hogy ezt ÍGY nem fogom tudni sokáig hallgatni.
Nosza, gondolkodjunk, olvasgassunk. Néhány óra fejtörés, a kapcsolási rajz tanulmányozása, és számos a neten talált komment elemzése után lassan kezd derengeni a kép.
A hangszóró kapcsoló/védő relé kontakthibás, valamint a demoduláló tekercsek (a D osztály egyik „lelke”) tűzforrók. Ez azt jelenti, hogy telítésbe vannak gerjesztve, ami torzítást, és dinamikakompressziót okozhat. Rossz anyagválasztás, kínai termékben láttunk már pár ilyet….. Szerencsére már korábban vásároltam (előérzet?) jó néhány kiváló minőségű Coilcraft gyártmányú porvasmagos tekercset amiket gyorsan be is raktam az eredetik helyére, valamint a relét Omron gyártmányú hermetikusan zárt 8 Amperes típusúra cseréltem.
Na így már kezd hallgathatóvá alakulni a dolog, néha már egy halvány mosoly is megjelenik hallgatózás közben. Jó az irány, most már csak a szokásos trükkök vannak hátra: egyenirányítók cseréje Schottky diódákra, szűrőkondenzátorok áthidalása PP filmekkel, bemenő csatókondenzátorok RelCap-okkal kiváltva, meg a filléres jelkábel -az RCA csatlakozóktól a potméterig- CAT6-ból sodrott drótokra cserélve.
Végeredmény: Na ez most NAGYON jó. Mennyire jó? Erről majd szeretnék bővebben írni, mert sok tanulsággal szolgált ez a kis „utazás”, de most úgy érzem/hallom, hogy ennél érdemben jobb hangot csak jelentősen nagyobb beruházással lehet elérni. Ami jó volt még jobb lett, és szerencsére a hibák olyan szintre redukálódtak hogy most már abszolút nem állnak a zene és a hallgató (már ami engem illet) közé.
Előzeteseként annyit, hogy ennél az erősítőtípusnál a kimeneti demoduláló/szűrő RC tagok méretezése abszolút kritikus, eddigi tapasztalataim szerint az eredő hangminőség legalább 50%-a ezeknek a megfelelő választásától, méretezésétől függ.
Hogy még inkább elkeserítsem a tisztelt olvasókat, nagyon valószínű, hogy ezeket a szűrőtagokat egyedileg kell(ene) méretezni minden egyes hangdobozhoz – lévén azok nagyfrekvenciás (20 kHz körüli) impedanciája bárhol lehet 4 és 30 Ohm között…. Egy adott D osztályú erősítőnél megadott impedanciaértékek (4vagy 8 ohm) semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogy hogyan fog az erősítő/hangdoboz interfész viselkedni ezektől eltérő értékek esetén.
Rövidesen beszámolok a Topping „Odüsszeia”-ról. Hát, nem volt egy egyszerű menet, de talán most már rendben lesz…. 🙂
Az emojik megformálása nem az én asztalom— valahogy mindig mellé sikerül. Mosolygó arcot szerettem volna….
Sziasztok!
Először is BUÉK.
A T150 nálam landolt 🙁 A trafója annak is morgott, így rászántam magam a cserére. Szerencsére a közelben találtam egy tekercselőt, aki el is készíítette (nem gyorsan, viszont roppant lassan ,de a végeredmény kárpótolt a várakozásért). Az új trafó nem morgott, cserébe nem fért be a régi házikóba, ígyaz erősítőből naked stílusú lett. Holnap dobok fel képet. Sztem így is elég csinos….
Ebben a felépítésben nagyon minimalizálni lehetett a vezetékezést.
Hogy hangra jobb-e az új trafóval? Sztem igen. De ebben lehet némi placebó is, de nem morog. Sajnos, vagy inkább hál istennek nekem nincs olyan fülem, mint Andrásnak…
Egy másik projektnél egy másik trafókészítő céget is találtam. Gyöngyösön van az Eektris nevű vállalkozás. Itt is egész jó terméket készítenek. Az audió célrra is megfelelő trafó természetesen feláras, de nem vészes. Teszek fel egy árlistát. Van benne impregnálás, több réz, gyanta kiöntés…
Ja. És egész gyorsak.
Közben (miután futottam pár kört trafógyártás ügyében) kiderült mitől is zúgnak szegények a TP60-ban.
Ezek -amint a házon levő felirat is jelzi- 220V-os hálózati feszültséghez lettek méretezve, nálam pedig sajnos a névlegesen 230 Voltos hálózat az esetek 90%-ában inkább 240 közelében tanyázik. Most éppen 239-et mutat a műszer.
Ez ugye már majd’ 10% extrát jelent, ami hagyományos trafóknál nem is lenne gond, de a toroidok kivételesen érzékenyek a túlgerjesztésre. Megmérve a nyugalmi áramfelvételt gyorsan méreteztem egy fojtótekercset amivel 220-ra „ejtettem” az erősítőbe jutó feszültséget. És tarará… A zúgás eltűnt. Teljesen.
Ezzel annyi a probléma, hogy valós körülmények között -a változó áramfelvétel miatt- ez a megoldás nem működik. Lehetne valamilyen megfelelő teljesítményű illesztő (240/220V) vagy autotrafós megoldást alkalmazni, de ez sem lenne sokkal olcsóbb mint a trafócsere, meg így csak ezzel együtt használható az erősítő. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a plusz 10% hálózati feszültség megjelenik a szekunder oldalon is, ezért a tápfeszültségek is ennyivel magasabbak lesznek, – ami nem biztos hogy jótékony hatással van az áramkörök hosszútávú működésre.
Egy szó mint száz: úgy döntöttem hogy -lévén szerencsére szétbonthatók- áttekercselem a trafókat. Ami abból áll, hogy -természetesen a megfelelő módon kivitelezve és biztonsági tényezőket szem előtt tartva- a trafó primerével sorba kötök egy kb. 60 menetes extra tekercset (természetesen a trafó testére tekerve) így megnövelve a primer voltonkénti menetszámot.
Régebben csináltam már hasonló dolgot, akkor sikerült. Bízom benne most is fog…..
A kínai olcsó TA2022-es panelekkel kapcsolatban azért egy kis óvatosság nem árt. A Topping-ban láthatóan más az IC „megjelenése” mint az olcsó kínai paneleken. Aranyozott lábak, gravírozott logó, a hátlap vörösréz lemez, míg emezekben a hátlap valami ónozott vaslemez szerűség, vékonyak, törékenyek a kivezetések. Ez még nem is lenne nagy gond, de sajnos a hangzásbeli különbség is jelentős.
A Topping -még zúgó trafóval is -sokkal definiáltabb, lágyabb, jó értelemben véve analógosabb hangzású ami azért rendelkezik a D osztály erősségeivel is, már ami a tranziens sebességet (úgy indít, „állít meg” hangokat ahogy hagyományos erősítőkből soha nem hallottam) a színezetlenséget , és a már-már valószínűtlen basszus kontrollt illeti. Furcsa, de pl. a magastartomány selymessége néha már-már emlékeztet az általam hallott legjobb csövesekére. Talán ez az amit a D osztálytól a legkevésbé várna az ember. (a 2022-n kívül nagyon kevés is van köztük ami ezt tudja) Ehhez képest az olcsó paneles változatok érdesebb-ércesebbek, talán többet is torzítanak, a zene jobban beleszorul a hangdobozokba, és hallhatóan zajosabbak is.
Szóval ingyen ebéd itt sincs, sajnos valószínűleg a Tripath-tól levetett-ellopott licensz (?) alapján utángyártott, vagy a minőségellenőrzés során másodosztályúnak minősített csip-ek kerülnek ezekbe a panelekbe. Ezért lehet őket bagóért megvenni. A képen az eredeti áramkör.
Van, amelyik ilyen olcsó panelnél már külön kiemelik, hogy aranyozott lábú a chip. Persze ettől még továbbra is lehet silány klón.
Nekem jobban tetszik az ilyen vezeték minimalista alkatrészkupac, mint a minden vezetéket egymással párhuzamosan, merőlegesen tartalmazó szerelési mód, ahol viszont méterekkel hosszabbak a kábelek. A képről már nagyjából minden modifikációt leolvastam, lehet egyszer, ha a mostani erősítőm hangja nem jön be, akkor majd belevágok egy ilyenbe is, bár még nagyon tetszik, és a kis 300 wattos toroid trafó épp ma érkezett meg hozzá, lehet lassan összeépíteni.
Konkrétan ezt a típust hallgatom most is- még mindig „deszkára” szerelten,- persze némi tuninggal 🙂
Azért is szereztem be a TP60-ast, mert már szégyelltem hogy egy ilyen tákolmányon hallgatok zenét, bármilyen jó hangja is van. (bár a közmondás szerint szabónak mindig rongyos a nadrágja…)
Most viszont úgy tűnik hogy még egy darabig használatban marad. 🙁
Gyári formájában sípol, meg búg is egy kicsit, azt kellett megszüntetni, meg „pár” alkatrészt kicserélni, hozzáadni, stb… (kb. a felét) Azért ha összehasonlítod az én változatomat a gyárival, látható hogy van eltérés rendesen.
Nem biztos hogy megéri a kínlódást. Nekem vagy tíz órámba került az átépítés, részletesen leírni körülményes, komolyabb gyakorlat nélkül nekifogni kockázatos, én meg még egyszer nem állnék neki ha nem feltétlenül szükséges
Az ebay tele van ilyen chipekre épülő erősítőpanelekkel, azok érhetnek valamit?
pl.: https://www.ebay.com/itm/TA2022-90W-90W-stereo-Class-D-amplifier-board/111415125393?hash=item19f0dbe591:g:iZcAAOSwkoNTzhB5
Nagyon-nagyon jó hang….. Csak sajnos pottyant egy kis üröm az örömbe. A tegnapi -meglehetősen zajos környezetben történt- első meghallgatáson nem tűnt fel, hogy a két trafó bizony rendesen zúg. Aztán késő este csendben hallgatva kiderült, hogy e mellett bizony zenét hallgatni nem lehet. Úgyhogy most talonba kerül a projekt amíg rendelek bele egy pár toroidot, mert sejtésem szerint -mivel egyedi darabok- nem két hét lesz mire elkészülnek. Még az a szerencse, hogy legalább a fém házak nincsenek műgyantával kiöntve, ki lehet cserélni bennük a trafókat. Ez az év nem akar nekem sehogy sem összeállni…. 🙁
Hogy mit tud?
8 ohmon 2×50, 4 ohmon 2×90 W teljesítmény, duplatrafós kivitel minőségi alkatrészekkel, komplex védelemmel. Masszív kis bestia extrudált alu házban (5.5 kg) két pár RCA bemenet, aztán semmi több. Szerencsésebbek anno 50-60 ezer körül hozzájuthattak, ma már elég nehéz akár használtat is találni.
Most éppen „őkelme” fekszik a műtőasztalon. Jelen állapotára való tekintettel csak netes képet mellékelek róla. Volt már hasonló konfigurációjú erősítőm (Poppulse T150) azt nagyon szerettem, de egy gyenge pillanatomban eladtam. Eddigi próbálkozásaim közül úgy érzem, ennek a Topping chip-nek (TA 2022) van a legzeneibb, legéletszerűbb hangja. Számomra legalábbis, meg nyilván azok közül amiket eddig próbáltam (10-12 típus).
Persze sok függ a körítéstől -tápegység, járulékos áramkörök, passzív alkatrészek minősége- de úgy tűnik, ezzel nagyon melléfogni nem lehet.
Remélem a héten kész leszek a mod-jával, aztán majd megírom mit hallok….