Audinarchia

Jól sejtitek, az audio és az anarchia hibridje a cím. Miért? Itt próbálom majd -saját példáimmal -bemutatni hogy bizony lehet szinte fillérekből is elképesztően jó hangot varázsolni. Lehet sokan legyintetek erre, mert: „persze neked könnyű, ez a szakmád, egész életedben ezt csináltad. ”

No pont ezért próbálok segíteni, hogy nektek ne kelljen 6-7 számjegyű összegeket elverni igen gyorsan eladósorba kerülő „jó sajtójú” trendi hulladékokra. Persze mindezt azoknak szánva akiknek van füle a zenére és nem kirakatot, meg zsákmánykiállítást szeretnének a berendezéseikből összehozni….

Mottó: Ha fele annyi hülye lenne ezen a bolygón mint amennyi van, már az is legalább a kétszerese lenne az elviselhetőnek….

378 thoughts on “Audinarchia”

  4. Szomorú hogy ilyen dolgokat ennyiért el lehet ma adni… mondjuk nem csak nálunk.
    Átgondolatlan, kidolgozatlan ötlet, attól hogy odabiggyesztek egy dómsugárzót két egymásnak háttal fordított gagyi lemezkávás kónuszos hangszóró közé (főleg meg ÍGY), az még messze nem lesz omnidirekcionális. Sem körsugárzó. 🙁
    A Bose legrosszabb pillanataira emlékeztet, mondanám hogy szívesen meghallgatnék egy párat, de valójában eszem ágában sincs….

    https://www.jofogas.hu/budapest/Magyar_High_end_korsugarzok__hangfalak__132127336.htm

    1. Nem dicsekvésként mondom, de nekem sikerült meghallgatni ezeket az ominózus HES-on – olyan „jó” volt, hogy még a spot-lámpákat is éreztem a zenében (lásd a hirdetésben az utolsó fényképet)!:))))
      Nekem akkor az volt a benyomásom, hogy az a beharangozott tér leképzés, sehogy sem akar összeállni, de ez még betudható volt a szállodai szobának (ha jól emlékszem aza Átrium Hyatt-ben volt), egyébként pedig egy elég unalmas, érdektelen hangzást produkált. Nem volt szörnyű, inkább csak az árcédula volt mellbe vágó! Nézegetve, hogy mit kínálnak a Jófogáson 330e-ért, azt gondolom, hogy még az a 800$ is sok ezért!
      AJ

      1. Ami meghallgatás nélkül is problémaforrás egy ilyen mechanikai konstrukciónál, az az „összevissza” visszaverő felületek, élek egymáshoz való viszonya-közelsége amely mind a frekvencia mind a fázismenetben megjósolhatatlan kölcsönhatásokat okoz, ezáltal pedig biztosra vehető hogy az impulzus jellegű hangok élethű reprodukciója kb. reménytelen.
        Ami pedig -mint már tudjuk- elengedhetetlen feltétele a hangforrások térbeli pozíciójának meghatározásához. Ergó pont a „holografikus” térleképzés esélytelen ilyen módon.
        Ez pedig teljesen független a környezet akusztikai viszonyaitól, ennek sehol nem lesz értékelhető tere…..
        A mellékelt ábrán egy hangsugárzó frekvenciamenetének változása látható különböző geometriájú dobozokban-előlapokon

  5. András, szoktam Töled olvasni, hogy tápokban (pl. régebbi, [AB oszt.] erösitö esetén) szoktad a diódákat „gyorsakra” kicserélni; így eszembe jutott, mikor ezt most olvastam fmtuner-es csoportban (ahol szerintem sok rendes mérnök van):

    On Sat, Oct 1, 2022 at 07:59 AM, … wrote:
    However, as another poster pointed out, putting fast diodes in place of conventional ones may make for a noisier supply.

    Mon, 03 Oct 2022 06:55:38 PDT
    With diodes in the power supply, you want to look at the reverse recovery of the diode used. It’s not about faster diodes, it’s about low reverse recovery diodes.
    Most people would go for Schottky type diodes for that characteristic.

    This is not audiophile BS – be careful, some apparently well meaning folks have gotten this one wrong. If you want to understand how it’s measured, maybe watch this? It really depends on how it excites the secondary of the TX winding, which many people advocate measuring and adding a components across those windings to dampen the effect. No big secrets here, the whole topic has been discussed for a few decades now.

    1. Vártam valami hasonló hozzászólásra ezzel a témával kapcsolatban, de szerény tudásom és tapasztalatim sajnos teljesen ellentmondanak a videón látható -egyébként korrekt és alapos- fejtegetésnek.
      Azt is felsorolom miért:
      1: A záróirányú feléledési idő alatt -amint a neve sugallja- egy dióda a záróirányban is vezet. Hagyományos -„mezei”- diódáknál ez az idő 1-4 μS körüli, az ebben az intervallumban keletkező tüske (amivel a képeken szórakozik) rászuperponálódik a pulzáló szűretlen DC feszültségre. Ezt azután csak meglehetősen bonyolult módszerekkel lehet TELJESEN eltüntetni az egyenfeszültségről, passzív módon majdnem lehetetlen. Pedig sajnos a legtöbb végerősítőben (95%) a szűrés-simítás ilyen módon történik.

      2: Gyors és ultragyors záróirányú feléledési idejű diódáknál (Fast [Ultrafast] Recovery Rectifier) ez a fent említett időtartam 20 és 100 nS körül van, a hagyományos diódákénál 10-100 – szor kevesebb. Ezért az általuk termelt kapcsolási zaj (a tüske területe) is kb. 3-10%-azokénak.
      Schottky diódáknál -a működési elv miatt- ilyen probléma nincs, ott nincs vezetés ellenirányban..
      Az aztán hogy ezek a dolgok hogyan és miért interakcióznak a trafóval (mert főleg erről lamentál) megintcsak nem igazán relevánsak a hangfrekvenciás frekvenciatartományok esetében.

      3: Lehetne itt értekezni a problémáról bőven amiről az úr a videóban beszél, két dolgot érdemes megjegyezni. Az egyik, hogy alapvetően nagyfrekvenciás alkalmazásnál lehetnek olyan problémák amiről ott szó van, kapcsolóüzemű tápegységeknél, illetve rádiófrekvenciás készülékeknél.
      A másik lényegesebb, név szerint pedig az hogy a tapasztalataim és a visszajelzések az ilyen diódákkal tuningolt készülékek tulajdonosaitól is azt igazolják hogy a szubjektív hangminőség MINDEN esetben javul az ilyen diódák alkalmazásával (még ha mást nem is csinálok csak a tápegység diódákat cserélem).
      Bizonyosan, nem a „bebeszélem, mert nagyon szeretném hallani” szintjén.
      Hallhatóan javul a szubjektív dinamika, simább, kevéssé „szőrös” a hangzás, finomabbak a magasak, definiáltabbak a tranziensek, nincs maszatolás a zene hangjai közti csendben, nyugodtabb, levegősebb, áttekinthetőbb a színpad. Hangsúlyoznám, MINDEN esetben, én sem tapasztaltam soha semmilyen negatív hatást ezzel kapcsolatban, és a visszajelző tulajdonosok is kivétel nélkül megerősítették a hangzásra gyakorolt hatást.
      Szóval lehet ez is egyike azon eseteknek ahol a nagytudású okos mérnök bácsi mérsékelt füllel papíron (videón) elmondja a tutit, aztán kiderül hogy a valóságban picit minden másképp van. Nem az első ilyet lesz a történelemben…..
      Avagy, lehet hogy az elmélet és a mérések nem minden esetben korrelálnak teljesen a szubjektív tapasztalással. Ismerős?

      A Mátrix-ból lopott idézettel: Más dolog méregetni-analizálni a zenét, és más hallgatni. 😉

      A linkből idézve:
      „Critical listening tests have demonstrated that the recov-
      ery time (Fig. 2) and type (soft or snappy) has an effect
      on the “subjective quietness” of a high end audio product.
      This is not “quietness” from the standpoint of signal to
      noise ratio traditionally measured in decibels. This is a
      subjective sense of silence between notes in a musical
      passage. To investigate further, this phenomenon can be
      measured with a spectrum analyzer. This was demon-
      strated in an article by Rick Miller with pictures and data
      in the “Audio Amateur” of Jan ‘94. The higher order har-
      monics generated by the recovery time of the standard
      speed rectifier can be clearly viewed on the spectrum
      analyzer. These upper harmonics are absent (or at least
      below the noise floor of the instrumentation). Audiophiles
      spend lots of money on AC line conditioners to eliminate
      line noise from the power supply inputs to their equip-
      ment, which is certainly counter productive to generating
      this noise internally. This component substitution is easy
      to accomplish.”

      Ez egy félvezetőgyártó cég mérnökétől. Tartok tőle hogy a piacuk elnyésző százalékát teszik ki a hangtechnikával kapcsolatos cégek rendelései, szóval valószínűleg nem marketing célú bullshit.

      Sen_Semi_Diode_Apps

  6. Kb. így kellene kinézni egy többé-kevésbé tisztességesen megcsinált 15 centis mélyközépsugárzónak…..
    Öntvény káva, 10 cm-es fő mágnes, 30mm-es hosszú löketű (11mm lineárisan) lengőtekercs, szellőztetett motortér.
    A membrán papír mica kompozit.
    Két kiló a kicsike, és svéd gyártmány (Audio Pro W30A). Egy 6 literes kétutas reflexdobozban elektronikusan „rásegített” rendszerben dolgozik (spec. erősítő [Ace Bass] kell hozzá, anélkül nem sok mélye van). Azzal viszont 38 Hz -3 dB 6 literből. Nem rossz….. 😉

  7. Aztán… esetleg meg kellene nézni, hogy az épp aktuális erősítőben a csatlakozóaljzattól a trafóig milyen drótokon, kapcsolókon, biztosítékokon keresztül jut el a nafta…… 😉
    Megsúgom: legjobb esetben fél méter 1-1.5 mm ²-es dróton, 50 mikronos nyákfólián, 0.3mm-es biztosítékhuzalon, egy négyzetmilliméteres kapcsoló/relé érintkezőkön. Satöbbi.
    Dehát amint tudjuk, amíg l….ar van, veréb is lesz. Sajnálom, de ez a legdurvább átverések egyike az audio bizniszben.
    A tudás fegyver, annál csak a tudatlanság hatékonyabb.

  8. Egykori bölcs szakaszparancsnokom szerint: „Mindent lehet fokozni, kivéve a Mackósajtot…..”
    Így van ez, ezen a fertályán is a világnak, amit audiofiliának hívunk (bár ez kicsit rezonál egyéb -nem feltétlenül pozitívnak értékelt- „fíliákra”).
    Az ember azt hiszi hogy megérkezett, aztán a gép dob egy újabb lapot. Hoppá. 😉
    Életem második hangsugárzója ahol sikerült megvalósítanom az elsőfokú hangváltót, ja és úgy hogy még működik is. De nem is akárhogy…. (az első a Mite volt még Totem-es életemben)
    Egyszerű recept: vékony impregnált papírmembrános mélyközép, elég magasan váltva egy 25 mm-es neodímium mágneses selyem dóm magassal.
    Gyárilag kicsit vérszegény, de jó két napi barkácsolás után kezd egész érdekesen zenélni. Most kezd igazán lejönni egykori „mesterem” J. Gordon Holt (Stereophile) megállapítása, mi szerint „ne az amplitúdómenettel szenvedj, a lényeg az időzítésben van”. Akusztikai villám….
    Ez az ahol az elsőfokú váltó verhetetlen, már ha a hangszórók engedik. De az meg sajnos nagyon ritkán fordul elő. Mi több, megint csak először jártam úgy, hogy egy szimulált keresztváltó értékeivel összerakott váltó majdnem hibátlanul működik. Persze azt már nem is teszem hozzá hogy magán a (jól megcsinált MDF) dobozon kívül szinte mindent át kellett alakítani:
    -magassugárzó picit jobb típusra cserélve
    -mélysugárzó pólustörzs megtoldva
    -mágneskör extra neodímium mágnesekkel felturbózva
    -reflexhangolás módosítva (ezt szinte minden gyártó elcs.szi)
    -eredeti 6 alkatrészes (másodfokú) váltó 3-ra redukálva
    -dobozcsillapítás (gyárilag nulla) módosítva
    Összességében kicsit olyan „Kossuth bicskája” effektus, de a mint tudjuk a cél szentesíti az eszközt.
    Szóval…. nem rossz, nagyon nem rossz… 🙂 Itt (is) bejött az egyszerűbb a jobb elve.
    Avagy, hogy egy épp szomorúan aktuális idézettel éljek: „meghalt a király, éljen a király!” (elnézést az érzékenyebbektől, mert kanadai [is] lévén nekem is ő volt a „nagyfőnököm”)
    Amúgy eléggé olyan „Alien-es” a fíling, de szerencsére nem nézegetni fogom.

    1. Az (szintén szénné tuningolt) elődhöz képest:
      A Denon kultúráltabb, kiegyenlítettebb, fegyelmezettebb, de mindazonáltal néhol közönyösebb hangzás. Dinamikai skálájában kicsit szűkebb, és talán a felbontása is kicsit elmarad a Mission-étól.
      A legalsó tartomány kicsit testesebb (mélyebbre megy) de nem olyan fürge mint a Mission könnyű papírmebránja (ennél PP)
      Ez olyan kicsit önfeledt, de soha nem tolakodó vagy fárasztó hang, + ami nagyon fontos egészen kicsi hangerőkön is képes valahogyan a zene teljes dinamikai skáláját modellezni. Nem tudom ezt hogy csinálja, de arra emlékszem hogy életem első „HiFi” hangdoboza a szépemlékű Orion HS20 valahogy ugyanezt az élményt adta. Szintén elsőfokú váltóval, de persze a kor (1974) és a lehetőségek által korlátozott módon.

  10. Szóval….. Khmmm…..
    Értem én hogy Vass Andrássy Gyuri bácsi, meg Lundahl, meg Sovtek, meg 8W SE meg hűdehúha, de:
    Mesélje már el nekem valaki hogy az -ismert okokon kívül, úgymint: hájp, mitológia, szektaszellem-
    ugyan mi a f…om indokol(hat)ja egy ilyen, így (legyünk őszinték, esztétikalag elég gány jellegűen) összerakott DIY cuccnál az 5.1 millós árat??
    Értelmes magyarázatokat szívesen várok.

    https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=32&t=179462

    1. Még a kinézettel nincs is nagy probléma, de a készülék állapota inkább „figyelemreméltó”. Ha már elkérek valamiért 5 milliót, legalább legyen már annyi igényem, hogy csacsi-ragyira pucolom, hogy legalább abba ne lehessen belekötni..

      1. Ne ez viszont egyértelműen kvalifikál a „nap hozzászólása” címre…..
        Azért kíváncsi vagyok lesz-e madárka erre a lópottyanatra…. 😉 (bár az átlag magyar audiofil értelmi színvonalát-tájékozottságát tekintve még ez is lehetséges)

  11. Újabb elgondolkodtató történet az AVX-ről:
    „Sziasztok! Egy barátomat sikerült megfertőznöm a jó hang keresésének remény(telen)ségével, melynek keretében egy második (álló) hangfalat szeretett volna beállítani. én pedig az angol vonalat forszíroztam nála, mert tapasztalatom alapján ezek tonális hangképei váltak be, nyűgöztek le korábban. A választás végül egy közepes állapotú MS (Mordaunt Short) 206-os kétutas álló párosra esett, főként anyagi kötöttségek okán. Nálam van ideiglenesen elhelyezve, amíg várja a hozzá megrendelt vintage erősítőt. Kétnapos teszten vagyok túl, a saját álló és monitor sugárzóimmal végeztem hosszú összevetést eltérő zenei műfajokon.
    A versenytársak: B&W 570; B&W V202, B&W Dm302, KEF Coda 2 és 7 és egy vintage Pioneer Cs-E320.
    A hangforrás: Reloop RP – Ortofon OMB S-hangszedős lemezjátszó + Pioneer SA-610 vintage erősítő.
    Az eredmény megdöbbentő lett. A győztes a beszámítással véletlenül hozzám került 1973-as retro Pioneer Cs-E320 kétutas zárt doboz lett, méghozzá végül utcafronttal.
    Azért vagyok bajban, mert a 80-as években birtokolt vinnyogó japános hangdobozok korát egyszer már sikerült száműznöm, s most íme megint ott vagyok, hogy a „soha többé se” fogadalmam ellenére és a gyerekkori „Keravill-os” cuccokkal terhelt törzsfejlődésem után egy bakugrással megint visszaérkeztem oda, ahonnét elindultam…
    Van valami kiút, vagy mentség, vagy így kell már meghaljak…?”

    Tanulság? A HiFi „törzsfejlődéséről….. Ennyire jó lenne a retró Pioneer? Vagy a modern vetélytársak sikerültek ennyire silányra, hogy mellettük még a Pio is simán nyerhetett? Vagy tényleg egyre többen veszítjük el a hallásunkat? Lehet választani. 😉
    [bár megjegyezném, hogy felsorolt „vetélytársak” sem éppen az illető gyártók legjobban sikerült darabjai]

  12. Akkor megint szívódnék egy kicsit. A szösszenet tárgya: Roksan Kandy K2 TR5 hangdoboz.
    Szép, jó, és (nem) olcsó….. Mi a bajom vele? Elmondom. A doboz méretei: 190x280x370mm.
    A képen látható reflexcső a doboz hátulján ez alapján kb. 70 mm átmérőjű. Mit jelent ez?
    A becsült doboztérfogat kb. 12-13 liter. Namármost. Ahhoz hogy egy ekkora térfogatú dobozból értékelhető mélyhangokat nyerjünk, azt legalább 50 Hz-re, de inkább alá kellene hangolni a reflexcsővel.
    Ahhoz pedig: 34 cm hoszzú cső kellene 7 cm átmérőnél…. Az viszont elég nehezen fog beleférni egy 28 centi mélységű dobozba. Feltételezésem szerint a cső max. 20 centi hosszú lehet, ez pedig kb. 63 Hz-re hangolja a dobozt.
    A róla szóló elemzések alapján ráférne némi plusz mélyhang, amit így nem is csodálok….
    Nem tartom magam mindentudó hangsugárzó tervező „gurunak”, de nem ártana ha egy ilyen kaliberű cég minimum olyan szakembert alkalmazna erre a feladatra aki legalább annyit tud a hangdoboztervezésről mint én…. 😉

  13. Aztán: (lehet ma [is] nagyon kötözködős hangulatban vagyok…)
    https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=68&t=177918
    Nem értem, hogy aki ezzel a témával foglalkozik, miért nem veszi a fáradságot, hogy legalább alapfogalmakkal tisztába jöjjön….. Ez NEM szalagsugárzó, hanem planár (magnetosztatikus) magassugárzó.
    Ezeknél egy Kapton fóliára felvitt meander formájú alumínium vezető mozog egy aszimmetrikus (egy oldalról hajtott) mágneses térben [a mágnes a fólia mögött van]. Hangminőségében halvány árnyéka egy valódi szalagsugárzónak.
    A valódi szalag (ribbon) pedig így néz ki: ( sík, vagy korrugált alumínium szalag szabadon felfüggesztve szimmetrikus mágneses térben)

  14. Egy kis újabb „anarchizálás”:
    https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=33&t=176460
    Nos, az itt említett Dynaudio magassugárzókkal kapcsolatban. Számomra elképesztő és hihetetlen, hogy egy ilyen reputációjú cég ennyi (50) év alatt nem tanult meg rendesen magassugárzót tervezni/gyártani. Az egyik szériának a dómjai horpadnak összevissza – még dobozban álltukban is, a másiknak a neodímium mágnese porlad szét 5-10 év után….. Sajnos volt szerencsém találkozni mindkét esettel, több alkalommal is. Filléres kínai holminál legyint az ember; – jó, mit akarsz 10 dollárért?
    A gond csak annyi, hogy ezek (elvileg) nem ott készülnek, és nem tíz hanem inkább száz + dollár körüli áron vehetők meg. Szégyen…..

      1. Nem kívánok a csöves technika antagonistájaként feltűnni, de:
        [[ Kanadai életem során évekig „csöveztem” is a Totem dobozok tervezése mellett. Volt 30W-os együtemű A osztályú triódás GM70-es végcsővel, (300B-vel hajtva) aztán Parallel Push-Pull OTL 2×8 db 6C33-mal (nyugalmi fogyasztása jó 500W volt), meg sok más hasonló „tévút”- legalábbis számomra]]
        Az elektroncsövek működési módjuk-elvük miatt alapból nagyságrenddel több torzítást termelnek mint egy korrektül megtervezett félvezetős erősítő. Teljesen mindegy milyen cső, és milyen a kapcsolástechnika. A kimenőtrafó (végerősítőknél) az örökletes nonlinearitásaival erre még jócskán rátromfol. (trafóvas hiszteréziséből, plusz túlgerjesztésből adódó torzításfajták)
        A csöves vallás hívőinek ez a fajta romantikus „szívmelengető” hangzás lehet ugyan a szent Grál, hogy aztán ennek mennyi köze van a valósághoz az teljesen más kérdés, erről itt nem fogok értekezni…. Nekem mindenesetre nem jött be, talán 2-3 olyan csövest hallottam életemben amivel együtt tudnék élni – ha nem lenne más választásom.
        Szerencsére van….. 😉

  16. Tökéletesen eladhatatlan a kiállított berendezések jelentős része normál hétköznapi emberek számára.

    Nem hangsugárzókat – hanem presztízs sugárzókat mutatnak be. De kinek mutatják be ezeket? Egymásnak? Ha vevőknek, akkor milyen vevőknek? Fura, értelmezhetetlen ez az egész.

    1. Kortünet… 🙂
      Vizuális orgia, csillagászati árak, valódi műszaki tartalom és használati érték nélkül. De legalább körítés az van, lehet mutogatni. (annyit érsz amennyit birtokolsz szindróma)
      Kinek mutatják be? Azoknak akik „megérdemlik/megtehetik”. Ez pedig nem feltétlenül pozitívan értelmezendő. Észszerűen gondolkodó ember ilyen helyekre ma már el sem megy. Szerintem.
      Lásd a linkelt beszélgetést („kijózanítás”) a kezdőlap oldalon….. 😉

  17. Nézegettem ezeket a képeket, aztán azon gondolkodtam hová is jutott röpke 50 év alatt az audio ipar a 70-es, 80-as évek hőskorának relatíve egyszerű de a célnak korrektül megfelelő holmijai óta….
    Olyan érzésem van, hogy a dizájnok jórészt esztétikai célú megalomán tobzódásának sajátságos elegyét látom, ahol az egykori nemes cél -a rögzített zeneművek minél valósághűbb visszaadása- puszta eszközzé silányult a vizuális orgiák és a pénzköltés oltárán.
    Féltonnás monstrum hangsugárzók, üveg-króm-nemesfa álmok, hűtőszekrény méretű kilowattos erősítők a fantasztikusan-sejtelmesen megvilágított semmitmondó szlogenek alatt, dollár és euró tízezrekért. De lehet hogy tévedek, és csak savanyú a szőlő…..

    https://www.diyaudio.com/community/threads/munich-high-end-2022.386473/

    1. Bennem is hasonló érzések kavarognak. Itt már nem a minél valóságosabb hangvisszaadás a cél, hanem, hogy a majdani vásárló büszkén tudja mutogatni ezeket a böszme dögöket a sok százmilliós lakóépületében. A hangminőség másodlagos, mert nagyon ritka esetben lesz bekapcsolva, mert általában az ilyen embereknek nincs is idejük, nyugalmuk, hogy elmélyülten zenét tudjanak hallgatni.

    2. Hasonlóan látom
      mai világban nagyon kinézet lett elötérbe helyezve (embereké, ételé, autóké, hifié, …); avval lehet „eladni”; ezért a cégek erre helyezik a hangsúlyt, …és kevesebb eröforrás marad a „core”, a lényegi tulajdonságokra

      design + marketing + mutogatás (a belsö, valósabb értékek helyett)
      jópár éve – motorfejlesztés – cégnél megbeszéltük: overdesigned and undereingineered

      en biztos, hogy nem vágyom olyanra, nem is cserélném le az „egyszerü” dolgokat „olyanokra” (más meg nyilván fordítva van);
      de nem mennék el menö étterembe sem egy egyszerü, de nagyszerü, valós tartalommal bíró kaja helyett stb.

      1. Kaja…. 😉 Ha Debrecenben jársz, ne hagyd ki a Flaska éttermet. Egy kis ingyenreklám, megérdemlik!
        https://flaskavendeglo.hu/
        Évek óta járunk oda a feleségemmel (igaz csak havonta-kéthavonta egyszer), de ilyen mennyiségű ÉS minőségű ételt szerintem országos szinten nehéz találni.
        Amellett hogy rendkívül ízletesen főznek rendszeresen hazahozzuk a felszolgált étel felét, még másnap is jóllakunk belőle. 🙂
        Két főétel savanyúsággal, italokkal (házi kóser szilva [világszám!], pohár sör, limonádé) megvan 8 ezerből, és ez effektíve 4 adag étel……

        1. Családdal jártunk arra, ebédeltünk egyet. Igen finom volt, elegendő mennyiségben. (Volt vacsoránk is.) Kicsit lehet drágább lett nemrég, de sajnos ez a tendencia mindenhol.
          Jó hangulatú hely, tetszett. Én a képen is látható Molnár csülköt ettem. Hááát azt kell mondanom nagyon bejött. Nem ajánlom annak aki valami könnyű ebédre vágyik 😀
          András köszi a tippet.

  18. Öt százalék. No ez nem az infláció mértéke (legfeljebb havi szintre számolva) hanem egy olyan eltérés alkatrészértékben amely elválaszt egy „hát… jó” hangzást az „Na ez az!” -tól. Történetesen az éppen terítéken levő széttuningolt Denon dobozkák esetéről van szó.
    Történt pedig hogy sok-sok (tényleg nagyon sok) órányi hallgatózás/kísérletezés után majdnem rámondtam az áment a „dizájnra”, de a lelkem mélyén -inkább csak megérzés szinten- maradt egy kis hiányérzet.
    Ez valami olyan dolog ami évek hosszú során alakult ki bennem még Totem-es koromban, és megtanultam hogy ilyenkor nem szabad abbahagyni.
    Nehéz megfogalmazni mi az amit hiányoltam, mert mind mérve mind hallgatva olyan nagyon jól egybe volt a hangkép, csak mégis…. Szóval ez ilyenkor elég nehéz eset, de az is benne volt a tapasztalataim zsákjában hogy ilyenkor általában a két hangszóró hangnyomásszintjének „egybefaragása” körül illik kereskedni. (persze akkor, ha már minden más rendben van…)
    Ezt mérni nagyon nehéz, pár százalék változtatás az értékeken-akár fel akár le- nehezen mutatható ki a mérésekkel. Jó esetben is tized dB-s eltérésekről van sz, ami bőven belefér a mérés hibahatárába.
    No, de rövidre fogva a történetet végül megtörtént a megtörténhető, bepattant a fókuszba minden. Igaz belekerült vagy négy órába, de végül sikerült megtalálni azt az ellenállás értéket amivel a hang immáron megkörnyékezi a „valószínűtlen” jelzőt.
    Konkrétan az eredeti 1.65 Ohm helyett 1.57 Ohm lett a befutó érték, ami pontosan 5% különbséget jelez.
    Ennek fényében érdemes elgondolkodni a szokásos, hangváltókban alkalmazott alkatrészek 5-10%-os tűréséről, valamint ezek összegződéséről, ami szerencsétlen esetben akár 10-15%-nyi eltérést is erdményezhet egy pár dobozon belül…… 🙁

  20. Törésteszt….. Avagy mire jut egy kb. 30 ezer Ft-ból plusz pár óra lelkes munkából összebarkácsolt fél- DIY hangsugárzó a Sonus Faber korai korszakának egyik legnépszerűbb típusa ellen? (Grand Piano Home)
    Hosszabb elemzés nélkül a kb. két órányi összehasonlító hallgatózás röviden:

    Sonus: nagyobbat lendül, de lassabban „hallgat el”. Érzékenyebb (kb. 3-szoros membránfelület), élénk de kissé loudness-es hangzás. Igazi mélybasszus nem sok van, 70-80 Hz körül kiemel -régi hatásvadász módszer- plusz a legfelső oktáv is kicsit túlhangsúlyozott. Ettől eltekintve nagyon jó, teres, levegős, zongorán szuper. Tere , színpada szélességben jó, de mélysége kevesebb. Alsó magastartományban kicsit színez, gyengébb felvételeken túlhangsúlyozza a mikrofonozási hibákat.

    Denon: fürgébb, összességében dinamikusabb. Fura, de igazából mélyebbre megy, bár nem tud annyi levegőt megmozgatni mint a Sonus, de 21 négyzetméterre így is bőséggel elég. Kiegyenlítettebb, minden műfajon hosszabban hallgatható ( a másik rockon, elektronikus zenén valamivel jobb) de ez univerzálisabb, kevésbé válogat. Éneken, akusztikus hangszereken természetesebb. A színpadnak mélysége van, a lecsengések természetesebbek.

    Összességében: az árkülönbséget tekintve (kb 12-15-szörös) – a Denon hangerő korlátaival együtt- a kis testvér messze várakozáson felül teljesített. Őszintén szólva nem hittem hogy egyáltalán lehet verseny a két modell között,ehhez képest a végeredmény nem kicsit meglepő. Ha választanom kellene (nem kell…. 🙂 ) melyikkel éljek együtt kétségem sem lenne. Ja, hogy a Sonus mennyivel többet ér, és mennyivel nagyobb név??
    Szerencsére nem a bankók ropogását és a kritikák lelkendezését hallgatom. 😉

    Mitől „törésteszt”? A képen látható album zenéivel jött ki igazán a különbség. Nem egyszerű zeneanyag, kortárs Big Band és Third Stream Jazz/Funk stílusok húzós elegye, igen „sűrű” hangzásvilággal.

    Ps.: Szeretném ha nem az látszana a leírásból hogy a Sonus nem jó hangsugárzó. Az általam preferált hangzásvilág kicsit más ugyan, de olyan hibát ebben sem találok ami egy „normál” hallgatónak kizáró ok lehetne. Az újabb SF modellekhez, sok „mezei” B&W-hez és Dalihoz (stb.) képest kiemelkedő jó hangú dobozok. Itt inkább személyes ízlés és elvárás különbségek lehetnek a választásnál, kinek melyik hangzás a szerethetőbb, melyikkel tud tartósan együtt élni.

Vélemény, hozzászólás?