Ezo-tér

No, hogy legyen ilyen is…..  Itt majd lehet kardot csörtetni -ha valakinek úgy tetszik-, merthogy:

“Több dolgok vannak földön s égen Horatio…..”   😉

9 thoughts on “Ezo-tér”

  1. No urak, az első “csont”:
    Kábelbejáratás….. Hogy mi?? Ma elkészültem egy ugyanolyan szalagkábel párral amit immáron jó két éve hallgatok, most éppen az MS dobozokkal.
    (hülyeség, nem a kábelt hallgatom, hanem a rajta áramló zenét).
    Aztán ahogy bekötöttem el is sírtam magamat. Annyira sz@r volt amit hallottam. Ugyanaz a Mundorf 0.07×30 mm-es OFC réz szalag hosszában kettéhajtva, közte kondenzátorpapír szigetelő csík, ugyanolyan kígyóbőrben, bár más csatlakozókkal, meg picit rövidebb mint a régi. Próbáltam mind a két irányban, semmi hallható különbség….
    Elment a zene varázsa, sziszegős, dinamikátlan hangzás rendesen megborult arányokkal. Mi történt?
    Az történt, hogy ez a kábel -a szalag- szűz volt, soha nem kergetőztek még benne elektronok.
    Nosza, akkor “járassuk” be, talán nem kell kidobni. Hátha igazak a városi legendák.

    Egy 150VA-es toroid trafóra tekertem 4 menetet 1.5-ös zománchuzalból, forrasztottam a végeikre banánhüvelyeket, meg az egyik ágba sorosan beiktattam egy 0.1 ohm 5W-os ellenállást az áramerősséget mérni, aztán bedugtam a kábeleket “föni”. Így a négymenetes tekerccsel kb. 4 Ampert folyattam át rajtuk, szálanként másfél órát. Igaz “csak” 50 Hz-cel, és nem “audiofil bejárató jellel”. 🙂
    Ez a módszer azért használatos/hasznos, mert ha normál zenei anyaggal, vagy valamilyen bejáratójellel tennénk ugyanezt -úgy hogy közben a hangszórókra megy a jel- akkor ahhoz hogy 4 ampert küldjünk át a kébeleken, jó 100 Watt (8 ohmos doboz esetén 110 Watt) teljesítménnyel kéne megküldeni a dobozainkat, amit nem sok hangsugárzó viselne el, rólunk meg a szomszédokról nem is beszélve…. 🙁

    A periódus végére a különbség drasztikusan redukálódott, még nem az igazi, de már sokkal közelebb van az egy éve használtéhoz a hallott hang. Szóval még kapnak szálanként 3-4 órát, aztán meglátjuk.
    Nem vagyok benne biztos mi történik ilyenkor az anyagban, de valami bizonyosan. Vannak neves szakemberek, cégek (Cardas) akik komoly elméleti -metallurgiai- háttérrel támogatják a jelenséget, hogy mérni lehet-e nem tudom, de hallani bizonyosan. És ez nem az a “ha akarom hallom, ha akarom nem” kategória, hanem azonnal hallható markáns különbség.

    Lehet kommentálni, cáfolni, vitázni, hogy “ugyan, az csak réz”, mi is változna benne a rajta átfolyó áram hatására?? Mindenesetre elgondolkodtató a dolog, az összes többi elektronikai alkatrész vonatkozásában is. Lehet ugyanez történik az alkatrészlábakban (egy átlagos erősítőben van vagy 2-3 méter huzal mint alkatrész kivezetés) meg a nyák lemezek vezető fólia csíkjaiban is? A forrasztási pontok eutektikumát nem is említve…. Van itt gond bőven. 😉

  3. Készülnek a nyák panelek az áramkörhöz, (Kínából fog érkezni vagy 20 darab) de ez beletelhet néhány hétbe.
    Ha megérkeznek jelezni fogom. Aki esetleg nem tudná:(miért is tudná??) Schumann generátor elektronikáról van szó amit pár hete tesztelek.
    Akit érdekel olvasson utána a témának, tanulságos. (rengeteg anyag van fent a neten, ennyit legalább érdemes elolvasni):

    Schumann rezonancia és egészség

  6. Biztosan jó…. Hallottam már jó pár sztatikust életemben (3 évig Quad szervizes voltam-többek között), Martin Logant, Audiostatic-ot, ezeket még nem (lehet nem is fogom), így nem tudok róluk mit mondani.
    Általában a nagyméretű panelek nem az én világom, itt a pontszerű hangforrás valahogy nem jön össze, nekem furcsa egy padlótól plafonig érő hegedűt hallani.
    Ha leülünk egy pár majd 2 m magas elektrosztatikus sugárzótól mondjuk 3 m-re, könnyű belátni hogy a panel közepéről és tetejéről érkező hullámok (ugyanaz a meghajtójel!) között jó 16 cm útkülönbség van ami 10 kHz-nél jó 5 hullámhossznyi különbség…… 🙁 Enyhe fázishiba.
    Ez -megfelelő szűrés nélkül mérve- a képen látható átvitelt eredményezi (egy “amúgy” teljesen egyenletes átvitelű) hangsugárzóból.
    Szóval nem véletlenül találta ki a Quad a szegmentált panelt a 63-as modelljüknél (jó 40 éve…) ott így, – a középső panelrészekre kerülő jelet némileg késleltetik a külsőkhöz képest -vették elejét a “fésűszűrő” (comb filter) effektusnak ami elkerülhetetlen a nagyméretű homogén jellel hajtott síkmembránoknál.
    Ez okból pl. ezeknek a paneleknek a térábrázolása meglehetősen problémás lehet.

  7. Az meg ahogy a dolog tálalva van…. Megszokhattuk már, hogy – persze nem csak ezen a területen- kb. tíz évente feltalálja valaki a meleg vizet, és megváltja az audio világot. Nem szeretném kisebbíteni a tervező érdemeit, de ez fajta zsurnalisztika elég szánalmasan középszerű, és kiszámítható. (ha valaki még nem olvasott volna pl. Sterophile-os fizetett lelkendezést átlagos minőségű de kegyetlenül túlárazott termékekről.)
    Persze tudjuk, ezeknek sem mi leszünk a vevői, bár ha lenne rá ennyim sem ezt az irányt forszíroznám.
    (inkább pl. MBL….)

  9. Hogy legyen sejtésünk miért raktam fel a Quad ESL 2805 négyszögjelátvitelét, nézzük meg mit tud ugyanebből kihozni egy elég jó nevű kétutas monitor (16 cm mélyközép, 1″ dóm magas). Ne reménykedjetek… szinte az összes kónuszos-dómsugárzós hangdoboz legfeljebb erre képes….. 🙁
    Miért? Míg a Quad egész membránfóliájának tömege kevesebb 1 grammnál, addig egy átlagos 16 cm-es kónuszos mélyközép mozgó tömege 10-14 gramm körül van. Plusz, míg ennek mondjuk 60 Hz-en 90 dB-s hangnyomáshoz legalább 4-5 mm-t kell mozdulni, addig a sztatikus majdnem negyed négyzetméteres membránja ugyanehhez 0.2 mm-t tér ki. Épp ezért nagyságrendekkel kisebb lehet a torzítása is.
    Ezzel együtt, a Quad-okon kívül nem nagyon hallottam olyan ES panel-t amivel tartósan együtt tudnék élni, az előzőekben említett problémák miatt.

Vélemény, hozzászólás?