Ezo-tér

No, hogy legyen ilyen is…..  Itt majd lehet kardot csörtetni -ha valakinek úgy tetszik-, merthogy:

„Több dolgok vannak földön s égen Horatio…..”   😉

111 thoughts on “Ezo-tér”

  1. A nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek, szóval ezt csak az edzettebbek olvassák el… 😉

    Történt vala, hogy a korábban leírt rendszerem mélyhangkorrekciós/előerősítő fokozatában áttértem az akkus táplálásra. 2-2 db. Li-Po akku párhuzamosan majd sorba kötve látja el szuflával a kis áramkört (a DAC és a végfok között van).
    Méghozzá úgy hogy az aksikból jövő kb. 8.2 Voltból egy LDO (low dropout) stabilizátor csinál 5 voltot, MAJD egy jobbfajta TDK gyártmányú galvanikusan leválasztott DC/DC konverterrel állítom elő az áramkörnek (ami jelen esetben egy duál műveleti erősítő + némi körítés) szükséges +/-12 Voltot. Azaz három, egymástól jórészt leválasztott és alaposan megszűrt fokozaton érkezik a táp az IC-hez.
    Így: 8V -> 5V -> X +/- 12V -> IC. Az X-szel jelölt ponton vezetékes kapcsolat nincs az elemek között, csak egy pici trafó a konverteren belül! Másként fogalmazva, az IC +/- 12V-os tápfeszültsége semmiképp nem „láthatja” az akkukét.
    Na most. Az akkuk amiket kaptam egy laptop tápból lettek bontva, jól működnek, bírják az üzemet, de elég régiek, szóval tartaléknak vettem 4 db Liitokala 3500 mA órás forrfüles típust.
    Aztán ha már megvannak annak rendje módja szerint összeforrasztottam majd feltöltöttem őket, és ha már ennyit megcsináltam gondoltam le is tesztelem.

    És akkor…. Na ilyenkor szokták kevésbé szalonképes helyeken azt írni hogy: „összef..tam a bokámat”, de az élmény majdnem ilyen volt. Nem mondom hogy mindenben egyértelműen jobb lett a hang, de az tény hogy rögtön felismerhetően másként szólalt meg a zene. A változás markáns, nem eltéveszthető, belemagyarázható.
    Talán magasban nem annyira selymesen simogató mit volt, de az alsó regiszterek érezhetően feszesebbek-kontrolláltabbak lettek. A dobok jobban ütnek, a basszusgitár húrjai fémesebben pendülnek, ősszességében érezhetően több az energia a zenében mint a régi akkukkal volt.
    Szóval: egy olyan láncban ahol az akkuk után még két leválasztófokozat található hogy a francba változhat ennyit a hangzás???

    Ja igen: a technikailag orientáltabbak kedvéért leírom, a két akkucsomagot leteszteltem belső ellenállásra és kapacitásra, a különbség hibahatáron belül van. A régiek picit „fáradtabbak”, de a teljesen töltött feszültségük és a belső ellenállásuk 5%-on belül van. A különbség amit hallok ennél viszont sokkal nagyobb, szubjektíven skálázva olyan 25-30%-ra tehető. Lehet agyalni…. 😉

  2. https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=4&t=43717

    Megmondom őszintén, nem kicsit rémülök meg amikor ezt a rovatot olvasgatom. Hifis sorstársaim szellemi-spirituális állapotát tekintve.
    Legszívesebben megkérdezném ebben a rovatban: -Bocsánat, hallgat itt még valaki ZENÉT is? Vagy csak berendezéseket, különféle -méregdrágán rájuk sózott- eszközök hatásait, és lépked (botladozik) egyre „feljebb” + tuningolja az agyát rogyásig?

    1. Azért ez egy kicsit olyan mint a gépjárművek esetén a fogyasztás csökkentő cuccok. Ha egy filléres cucc 10% fogyasztás csökkenést okoz, akkor miért nincs a kocsikban gyárilag? A mérnökök eladnák a lelküket is ha csak 3-4 %-al találnának jobbat mint a konkurencia. Kritikai gondolkodással nem nehéz belátni, ha többet számít egy bizbasz a dobozban levő mérnöki tudásnál és alkatrészeknél, akkor igencsak zsákutca a műszaki tudomány és annak oktatása. Biztos vannak olyan dolgok amik hatnak a hallgató fizikai és mentális állapotára, és ezzel a zene befogadásának minősége változhat. De technikai paraméterekben jobban szól tőle a cucc? Hát ezt kétlem. Azért a fizika makacs dolog, és viszonylag konzekvensen működik. Ha leejtünk valamit, az hétvégén is lefelé esik. Az hogy a kvantum szinteken van némi bizonytalanság (vagy számunkra annak tűnő) pedig szükséges ahhoz, hogy ne legyen a világegyetem predesztinált. De a hifiben ritkán fog egy rossz készülék olyan kvantumállapotba kerülni, hogy lényegesen jobb legyen egyik pillanatról a másikra,
      Egyébként pedig a másik fele, hogy ki hallgat egyáltalán zenét, és ki aki folyamatosan tesztel, variál (ja bocsánat “fejleszt”). Agyf*sztkapok azoktól akik csak effekteket, zajokat, hallgatnak hogy megállapítsák hogy jól szól a rendszer. Nekem is van néhány zene amiről tudom mikor szól jól, de ennyi elég hogy eldöntsem valamiről hogy jól vagy nem jól szól. De ami a fontosabb, hogy ahhoz hogy tudjak zenét hallgatni elég egy jobb Bluetooth hangszóró is, meg a megfelelő hangulat. Egyébként pedig valamennyire zenészi múlttal is rendelkezve “belül” sokszor másképp is szól a zene, és az agy sok hibát tud tolerálni egy hangzásban és “kijavítani” is képes szerintem.
      De mindegy, most megyek egy Unicumos üveget teszek az erősítő tetejére, a reflex nyílásba meg szórok némi kék gyöngyöt, és meghallgatom a különbséget.

      1. Nagyon jó gondolatok! 😉
        Jutott erről eszembe, hogy a kórházban töltött kb. két hetem alatt sem akartam zene nélkül maradni, így aztán ráfanyalodtam a fülhallgatós zenefogysztásra…. Okostelefonom nem lévén egy jó 15 éves Cowon MP3 lejátszóra másoltam vagy negyven albumot, és egy őskori (tényleg) Sony zsinóros füldugóval felvértezve reméltem hogy hallgatható élményben lesz részem.
        Az első pár lemez alatti duzzogás után rájöttem, hogy így is egészen elfogadható a kapott hangélmény. Ezt azért tanulnom kellett, mert életemnek nem minden szakaszában volt kéznél (fülnél) „audiofil” minőségű hallgató rendszer -bármit is jelentsen ez.
        Az meg külön éles emlékképként maradt meg bennem, hogy 17 éves koromban a haverokkal milyen átszellemülten hallgattuk a Pink Floyd-ot, ELP-t az első Hitachi -igaz akkor édesanyám egyhavi fizetésébe kóstáló- kazettás magnómon. A beépített 8 centis hangszóróról….
        Azon nem akarok vitatkozni hogy egy kifogástalan minőségű lánc végeredményben relaxáltabb élményt tud nyújtani mert az agy kevesebbet „korrigál”, de aki ennek hiányában nem tudja élvezni amit hall, annak kb. felesleges a teszt és demó lemezeken kívül bármi mást beszereznie.

        Még annyit: ha az Unicumos üveget annak beltartalmának elfogyasztása után rakod az erősítő tetejére, akkor a kék gyöngyokre már nincs is szükség. Lesz helyette rózsaszín köd, és a fejfájás megérkezése előtt minden garantáltan jobban fog szólni. 🙂

  3. Ez most eléggé hangulati indíttatású lesz….
    Hosszú évek óta vártam hogy ez egyszer megtörténjen. Ez volt az én -igazából soha konkrétan ki nem mondott- krédóm, vagy ha úgy tetszik definícióm a „jó” hangról.
    Hogy egyszer úgy szólaljon meg a szobámban a zene hangulattól, napszaktól, stílustól függetlenül bármit hallgatva, hogy pillantok alatt magába szippantson, elvesszek benne kiszakadva a valóságból.
    Hogy ne jusson eszembe közben Hertz, deciBel, frekvenciaátvitel, abszolút fázis, hogy ne azon görcsöljek hogy HOGYAN szól, hol, mit, hogyan javíthatnék még rajta, hanem elmerüljek a zenében csak az előadásra figyelve.
    Hát most megtörtént. Talán úgy 20 évvel ezelőtt még Kanadában volt egy idő amikor valamilyen hasonló kvalitású rendszert hallgattam valamelyik Totem prototípuson (talán a Forest-en?) LP forrásról (Alphason Sonata + Dynavector DV23) valamilyen holland előerősítőn (Joenit), a végerősítőre már nem emlékszem -talán Duson volt. Vagy Simaudio…. Szóval azóta… nem mondom hogy vaktában bolyongás volt az erre fordított összes idő, de nagyon sok zsákutca és sötét erdőbe menetelés volt benne.
    Aztán most valahogy megtörtént a csoda, mert annak érzem. Csak vigyorgok bármi is kerül a hangszórókra, akár napközben kicsit döngetősebben, akár este 10-kor éppen csak szobahangerőn. Eltűnik minden, forráskészülék, DAC, erősítő, dobozok, szoba, csak kettesben a zenével.
    Valószínűleg ez az az állapot amire azt mondják : megérkeztem. Tudom, nagyon jól tudom hogy technokrata füllel sokan kritizálnák a rendszeremet, hogy mit is nem tud vagy csinál rosszul, de nem számít. Az amit jól csinál azt annyira jól csinálja hogy az esetleges hibái eszembe sem jutnak hallgatózás közben.
    Számvetést készítve, az egész hóbelevanc hardvert-szoftvert, -beleölt időt viszont nem- számolva (mert az normál szakmunkás órabérrel is minden bizonnyal jócskán millió felett lenne) kb. 250 ezer körüli összegből jött ki.
    És nem, nem szeretnék feljebblépni, sem bármilyen más irányba. Ezt tudom, most érzem hogy ez egy nagyon törékeny egyensúlyi állapot, bármit változtatni, „javítani” benne/rajta az egész széthullását, a varázslat eltűnését kockáztatja.
    Nos, ez viszont hozzásegített annak a megértéséhez is, hogy a kevésbé gyakorlott, vagy hozzáértő hifista -bár szívesebben nevezném zeneszerető embernek- milyen nehéz helyzetben van amikor a hozzáférhető -egymásnak sok esetben teljesen ellentmondó információk- és otthon meghallgatható készülékek korlátozott száma mellett kell döntést hoznia, nem is említve a dolog anyagi vonzatát.
    Változatlanul fennáll a korábbi ajánlatom, hogy aki erre jár szívesen látom egy kis hallgatózásra, beszélgetésre, hátha kap némi inspirációt arra vonatkozóan hogy ne teljesen vakon bolyongjon az audifília veszélyekkel teli erdejében. 😉

  4. Időnként beleolvasgatok -tanulságképpen – az AVX-en az AV ház HiFi rovatába.
    Hát, bámulatosan sok sületlenség, és nagyon kevés valóban hasznos információ található ott. Érdekes módon a fő észosztók azok akik valahogyan a saját portékájukat -legyen az készülék, kábel, tuning- szeretnék ez úton reklámozni, természetesen legtöbbször a konkurenciát lealázva. Néha fájdalmas olvasni mekkora zöldségek kerülnek leírásra.
    Ami önmagában nem is lenne olyan nagy baj, csak sajnos sokan – főleg a kevésbé tájékozatlanok- ezek alapján mennek be a Bakacsinerdőbe, hogy aztán talán soha ne is találjanak ki belőle.
    Sajnos én nem tudom, nem fogom, és nem is akarom részletesen felsorolni kik azok akikre érdemes hallgatni, illetve kiket érdemes „kerülni”, szerencsére a józan ész sokszor ki ill. lebuktatja a mindenhez is jobban értő haszonlesőket és megrögzött farokméregetőket.
    Ja, … hogy velem mi a helyzet? Azt meg ti döntitek el, én nem igazán tartom magamat egyik „oldal” elkötelezettjének sem. Az én „krédóm” a zene mint cél és lelki táplálék, a hozzá vezető úton felhasznált eszközök/készülékek pusztán járművek amelyek mindazonáltal az utazást élménnyé vagy akár szenvedéssé is tehetik…
    Amiben azért van annyi megfontolandó, hogy nem mindegy hogy lovaskocsin zötyögve, vagy egy limuzinban tesszük meg az út nagy részét. Ámbár az is igaz lehet, hogy lovaskocsin utazva a tájból több marad meg bennünk…. 🙂

  8. Egy kis érdekesség a hobbinkról (is), sajna csak angolul…..

    Ebből mondjuk elég jól kiviláglik az is, hogy miért más a kábelek „hangja”. Ezért lenne a legjobb mindenféle szigetelés nélküli huzalokat használni (csak ez sajnos praktikus [valamint biztonsági] okok miatt szinte lehetetlen)

  9. HEX(enschuss)MAT, avagy újabb játékszer audiótáknak. Most kedvezményesen: már 150 juróér’ 😉
    Azért azt a mennyiségű hantát amit ott a termékek jellemzőinél felsorolnak, nehéz lenne überelni.
    Mindezt 15 év kutatás után…. El tudom képzelni a kétségbeesett erőfeszítést amivel azon agyaltak, hogyan lehet a legkisebb befektetéssel a legtöbb pénzt a hülyékből kivasalni.
    Egy pöckökkel megtűzdelt műanyagdarabért.
    Tragikus.

    http://hexmat.net/?utm_medium=company_profile&utm_source=trustpilot&utm_campaign=domain_click

  10. Újabb adalék arról, hogyan etetik meg a lelkes hájendistát 50-100-szorasan túlárazott szarokkal.
    Ez esetben ugyan egy relatíve olcsó tételről van szó, melynek nagyszerűségéről egy ideje kiderült hogy egy még nála is kb. 50-100x olcsóbb termék átcímkézésével és „hájend”-ként történt felvezetésével sikerült elérni.
    Konkrétan:
    http://www.easyaudiokit.com/bekkan/4580/4580.html

    A vonatkozó passzus Google fordítása:
    „Valahogy a MUSES áramköre ugyanaz, mint a 4580, és úgy tűnik, a különbség a gyártási folyamatban van.
    Az biztos, hogy a 4580 kiváló teljesítményt nyújt, vastag középső hangzású, és még olcsóbb is.
    Ez egy könnyen használható műveleti erősítő.
    Meglepett azonban ugyanaz az áramkör, mint a MUSES, ami körülbelül 100-szor drágább annál.
    Persze a 100x áramkör nem lehet bonyolult csak azért, mert 100x árkülönbség van.
    Valószínűleg a 100-szoros gyártási folyamatra figyel.
    Vagy a minőség-ellenőrzés (a befejezés utáni minőségértékelés) költséges lehet.”

    Személyes vonzata: volt szerencsém direktben (egy CD játszó foglaltban levő kimeneti erősítőjeként szolgáló IC pozíciójában) összehasonlítani a két áramkört. Nos van némi különbség a két hangzás között, – ha ismerem az árkülönbséget még inkább- de érzésem-megítélésem szerint jóval kevesebb, mint egy 10 és egy 100 dolláros IC kábel között. Ami- valljuk be- megint csak akkor szignifikáns, ha tudjuk melyik mennyibe kerül. Akkora viszont semmiképpen sem ami igazolhatná az árkülönbséget….
    Szóval ha valaki találkozik (akár bontásból származó) JRC gyártmányú 4580-as műveleti erősítővel, bátran próbálja ki , és akár el is dicskedhet vele hogy közel 10 ezer Ft-os alkatrész muzsikál a (bármilyen) berendezésében…. 🙂

    1. Érdemes az alábbi ábrán szemügyre venni, hogy sok évvel ezelőtt az említett 4580-as műveleti erősítő a JRC hangminőség szerinti hierarchiájának a csúcsán szerepelt. (a szintén kiváló 2068 ugyan még kisebb zajú, de hangzásban elmarad a 4580-tól) Ez a két áramkör ma is méltó ellenfele lehet a mai, jóval „korszerűbb” BB, AD, és LME műveleti erősítőknek -töredék áron.

  11. Szia András!

    Lenne egy ostoba szakmai kérdésem, mégpedig a csatlakozó (hangfal, RCA…).
    Van-e jelentősége a kialakításának, anyagának? Vagy a csupasz vezeték a legjobb? Vagy meddig érdemes elmenni minőség/ár dolgában? (nem akarok százezreket költeni csatira természetesen)
    Van javaslatod típust, gyártót illetően?

    Köszönöm.
    Szép napot.

    1. RCA ügyben:
      https://www.muziker.hu/sommer-cable-hicon-hi-cm03-red
      Hangszóró csati dugó:
      https://kabelplaza.hu/termekek/audioquest-sure100-bfa-g-banandugo?gclid=CjwKCAiAgvKQBhBbEiwAaPQw3EHBMhP4G_meyZBVFW_j2RwLs1EFMkj8v0K3mAHwNsjDn7PIVA3qvRoCV1oQAvD_BwE
      Én ennél biztosan nem költenék többet ezekre…. Lehet, de minek.
      Jaja , persze biztosan lehet ezeknél „jobb hangú” csatlakozókat is kapni ródiummal, bio arannyal, meteoritból kivont palládiummal , meg még a tököm tudja mivel bevonva, de ha valaki (több hallgatós vakteszten) be tudja nekem bizonyítani , hogy azok -ezeken túlmutató- HALLHATÓ minőségjavulást eredményeznek, hát …. azt csak sajnálni tudom. 🙂
      Summa: egy sz@r rendszeren ezek sem fognak segíteni. Egy olyanban pedig ahol egyébként minden OK , majdnem mindegy hogy ezek hány tíz ill. százezerbe kerülnek. (persze a pár száz forintos kínai hulladékokon kívül….)

        1. Jajj!…. Kedves Igor!
          Az hogy kinek milyen a hallása, az itt nem lehet vita tárgya, mert az énáltalam „legjobbnak” ítélt hangzás lehet másnak éppen elfogadhatatlan, mert nincsenek „igazi” mélyek, kevés a magas, stb……
          Amit írok -ez mindig is így volt- személyes tapasztalataim, preferenciáim folyománya. Ahogy ángilisül mongyák: „your mileage may vary”.
          Mindazonáltal, egy kissé elszaladó/széthulló világban próbálok több szempontból észszerű keretek között maradni. Bármit is jelentsen ez. 🙂
          Egy dolgot viszont bizton állíthatok: a „jó” hangot nem méregdrága kábelek, csatlakozók, kiegészítők, és egyéb csodakütyük terén kell keresni, hanem egy tisztességes -de nem feltétlenül milliós nagyságrendű- komponensekből összerakott rendszer elemeiből kellene tudni kihozni.

          1. Igen, az ízléssel nem lehet vitába szállni.
            Eddigi tapasztalatom alapján az Általad létrehozott/preferált/ jónak ítélt stb. hangzás az én – nagyon rossz szóval – igényeimet, hangzás ideálomat maximálisan kielégíti. Aki ismeri a dragonweed hangzást, annak nem kell bemutatni. Aki nem, az hallgassa meg. Megéri.
            Picit a hifi hasonlít az autózáshoz. Viszonylag kis pénzért lehet mindennapi használatra alkalmas, jóképű járgányt venni. A Maybach, Bentley és tsai már inkább a kivagyiságról szól (rózsafa betét, szivartartó, esrnyő az ajtóban….. csupa hasznos holmi. Természetesen jó néhány paraméterben felülmúlják a mindennapi társaikat, de milyen pénzért….
            Valahogy a hifi is ilyen. Meg kell mutatni – attól vagyok VALAKI – hogy nekem ilyen drágára is tellik. Excluzivitás (le se birom rendesen írni), elit klubba tartozás. A hájend sztem erről szól. És nem azért elégszek meg egy relatíve olcsó rendszerrel, mert savanyú a szőlő. Ha úgy lenne rávaló, sztem akkor sem vennék ilyen eszement árakon hifit (az AVX-en kapnák a pofámra egy ilyen beírásért).
            Sok ember számára még az én cuccaim értéke a holdra szállás költségeihez mérhető…
            Jó néhány csodakütyüt már kipróbáltam én is több- kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Amit esetleg hoztak, legalább annyit vittek is.
            Ezek szépen sorban mentek a levesbe.
            A rendszeremben nincs full gyári cucc. Vagy teljesen magyar tervezés, vagy Te moddoltad, és készítetted (ez nem tekintendő s..gnyalásnak).

            Na. Megint szómenésem volt a semmiről….

  12. Érdeklődve olvasom az AVX-en kibontakozott pengeváltást a kettőskábelezés pro és kontra oldalairól.
    Jórészt jogosak az ott elhangzó megállapítások, de azért hozzátenném az én szerény tapasztalataimat, meglátásomat e téren (is 🙂 )
    Mely szerint:
    – Lehet létjogosultsága a kettőskábelezésnek is (innentől csak kk-nak nevezem, mert lusta vagyok bepötyögni minden alkalommal…), ha figyelembe vesszük a következő tényeket.
    – Ez esetben a „drót” hossza kétszeres lesz, induktív-kapacitív terhelése duplázódik, (ami az erősítő kimeneti oldala szempontjából lényeges lehet). Ha minőségi (értsd: drága) kábelt használunk, az anyagi vonzat is jelentős lehet.
    – Ami viszont a legfontosabb: egy hangváltó tervezésénél el kell döntenünk, hogy szimpla, vagy kk üzemre optimalizáljuk azt, ugyanis csak az egyik esetben lesz a végeredmény elfogadható. Ennek oka elég összetett, sok összetevős probléma melyben szerepet játszanak olyan tényezők mint a két váltóág visszatérő ágainak (negatív vezeték) keresztmodulációja, ennek megléte, illetve hiánya.
    Kk üzemben a negatív ágakon csak az adott hangszóró árama folyik, szimpla kábelezésnél viszont egy negatív ágon folyik mindkettőé. Mivel a mélysugárzó negatív ágban az áram nagyságrendekkel magasabb is lehet mint a magas ágéban, ez az áram a huzal ellenállásával kombinálva a hangsugárzó oldalon azt eredményezi, hogy a magassugárzó negatív pontja nem a valódi földpotenciált látja, hanem a mély árama által amplitúdóban modulált „lebegő” földpontot. 0.1 ohmos kábel ellenállás esetén 1 amperes mélyfrekvenciás (AC) áramot feltételezve látható, hogy a magassugárzónk jele nem az erősítő (jó esetben) „csendes” (0 V) földpontjához viszonyul, hanem a mélyfrekvenciás áram által modulált hangszóróvégi kb. 0.1 Voltos virtuális földön „táncol”. Ez értelemszerűen extra torzítást okoz a magassugárzóban.
    Erősítő terminusokra fordítva a probléma hasonló a láncrafűzött és a csillag rendszerű földelés közötti különbséghez.
    Van még ezen túl is gond ebben a témában, de az már elég mélyvíz jellegű, úgyhogy itt nem is folytatnám.
    A lényeg az, hogy egy hangsugárzót (hangváltót) vagy szimpla, vagy kk üzemmódra kell(ene) tervezni, mert az hogy mindkettőben egyformán jó legyen, hiú ábránd – az AVX-en vesézett okokon kívül is.
    Összességében talán elmondható hogy valamivel jobb eredmények érhetők el kk üzemmódban, FELTÉVE ha a hangváltónk erre van optimalizálva és nem sajnáljuk a pénzt extra kábelekre költeni.

  15. „Audio PC-be jó hangú RAM”….. Érdeklődve várom, mi jöhet még? Audiofil Ethernet kábel, biztosíték, ezek persze alap dolgok audio idiótáéknál, de úgy gondolom fokozható ez még. Talán el kéne gondolkodni a 120kV-os légkábel kicserélésere Audioquest-re vagy valami még jobbra a Kiskörei erőműtől mondjuk Debrecenig. Az utca végi alállomásról nem is beszélve…..

    Szerintem lassan kiszállok ebből a történetből végleg, mert ekkora mennyiségű sötétség már fáraszt…. 🙁

  16. Megtörtént eset….
    Hájendisták ( 🙂 )összejövetele.
    Házigazda: – Nos tudjátok, hogy szeretek mindenfélével kísérletezgetni, úgyhogy csináltam egy pár összekötő kábelt, hogy miből nem árulom el, lényege annyi hogy egy híres gyártó majd 50 éves huzaljából készült, valódi selyem szigeteléssel, a csatlakozók kb. azonos szintet képviselnek mind a két kábeltípusban.
    Amivel összehasonlítjuk, az egy jelenleg is kapható, elég jó hírnévnek örvendő és elég drága interconnect, az árkülönbség majdnem százszoros- természetesen- az utóbbi javára.
    Teszt lemegy, kábelek csere-bere (=matatás a készülékek mögött) Ja, és persze a tisztelt hallgatóság nem tudta mikor melyiket hallja….
    Eredmény:
    – Hát igen. Szép dolog a DIY, de érezhető hogy az egyik (valószínűleg a gyári) nyugodtabban, teresebben szól, jobb a felbontása, és a mikrodinamikája. a különbség nem nagy, de mindenképpen ezt választanám.
    Rövidre fogva: kb minden hallgató ugyanezt hallotta, kisebb-nagyobb eltérésekkel.
    A poént gondolom nem kell „lelőnöm”: nem volt semmilyen cserebere , csak a házigazda tudatta minden alkalommal hogy most megcserélem a vezetékeket, kihúzta majd visszadugta ugyanazt a -DIY- kábelt.
    A tanulságot mindenki vonja le maga…..

  17. Bár nem tartom magamat tótumfaktum-nak e téren (sem), azért az elmúlt évtizedekben legalább valami sejtésem támadt a hangdoboz tervezés területén. 1989-ben -talán először- sikerült egy olyan hangsugárzót tervezni (Model One) ahol 6 literes térfogat mellett elérhető lett a 42-45 Hz-es alsó határfrekvencia (-3 dB, megfelelő elhelyezéssel) de ennek az ára a majdnem siralmas 84 dB/W-os érzékenység volt. Ezt jelentősen „überelni” azóta sem sikerült túl sok gyártónak.
    Miért? Egyszerűen azért mert a fizika jelenleg ismert törvényei szerint ez passzív rendszerrel nem lehetséges. Ha valaki nem hiszi, olvasson utána….
    (lásd: „Elméleti legnagyobb hatásfok számítása” kalkulátor) + a mellékelt PDF táblázat.

    https://hangdobozepites.hu/3kiv/

    Három kívánság diagramm

  18. Újabb gyártónak sikerült az akusztika és hangsugárzó tervezés összes törvényét megugrani. Vagy csak egyszerűen szemrebbenés nélkül hazudni, a vásárlók tudatlanságát kihasználva…. 🙁
    Szóval, itt van ez a kvázi 5 literes dobozka 15 centis mélyközép hangszóróval, amely a tisztelt gyártó szerint 36 Hertz-től dolgozik, s teszi ezt úgy hogy e mellett az érzékenysége 95 dB/W/m. Ja, és a tetejébe 80W-ot fel tud dolgozni.
    Hát, én bárhogy számolom ez színtiszta sci-fi, ilyet eddig még egy gyártó sem mert/tudott publikálni az elmúlt 50-pár év során. Hogy miért? Mert ez így egyszerűen lehetetlen. Sajnos. Ámbár lehet Ukrajnában más fizikai törvények érvényesek mint a világ többi részében (lásd: Csernobil…) Vagy csak rendkívül pofátlanok a kedves tervezők/forgalmazók.

    https://www.contrast.com.ua/monitor.html

  19. Bár nem annyira ezo-tér, de valahol mégis….
    Különböző nemzetközi fórumokon, de itthon is (AVX) időről időre fellángoló vita tárgya; milyen csatolókondenzátort, hová melyik, és miért a legjobb. Mert persze hogy mindig van ami éppen a legjobb. Black Gate, Méhviasszal impregnált ezüst- arany fóliás Duelund, orosz – Csernobilban érlelt- teflon, vagy éppen ami az aktuális „hype” és marketing hülyítés tárgya.
    Ezzel kapcsolatban felrémlik egy régi kedves emlék… Vagy 20 éve volt, még Kanadában, egy hasonló hosszan húzódó csata közepébe cseppentünk, aztán úgy gondoltam dűlőre visszük a dolgot, tesztelgessünk kicsit. A hierarchiát eldöntendő, egy előerősítő kimenetén cserélgettünk foglalatba rakott kondikat, betűkkel jelöltük őket. A kimeneti egyen szint 0 Volt volt ( 🙂 ), tehát elvileg DC-szinten is lehetett továbbvinni a jelet. Volt köztük olcsóbb Solen, Rel-Cap, Hovland, AN, Black Gate, Jensen, meg az akkor menő típusokból még pár, olyan 8-10 darab.
    Rövidre fogva a történetet: 4 keménymagos sokat hallott audiofil legtöbbjének véleménye szerint néhány órányi hallgatózás után a sorrend mondjuk D-A-C-B-E volt. Az hogy melyik milyen típust takart most lényegtelen, egy dolog érdekes; a B jelű nem kondenzátor volt, hanem egy kondenzátor házba csempészett 5 centis OFC huzaldarabka.
    Kedves aranyfülű barátaink szerint tehát 3 kondenzátor is „jobb hangú” volt egy darab drótnál.
    Lehet most okoskodni, hogy: de milyen rendszerben, milyen hangdobozokkal, stb-stb, lényegtelen. Akkor jöttem rá végleg, mennyit érnek a szubjektív összehasonlító tesztek, meg az arany fülek:….. vagyis körülbelül semmit.

    1. Persze a történet azért jóval összetettebb az előbb summázottnál…. Nyilván nagyban függ az adott rendszertől is, ami itt azért nem volt annyira gyenge; Totem Shaman-okat hajtottunk Simaudio monoblokkokkal, Roksan LP front-end-ről, az előerősítő egy saját kísérleti (soha nem gyártott) de igen jó hangú konstrukció volt.
      Ha van tanulság, az talán annyi, hogy a kondenzátorok által bevitt „extrák” különféle, és néha eufónikus módon színezték a hangot, azaz egyféle hangszínmódosítóként szerepeltek. Mindazonáltal nekem (és egyedül nekem) azért a drót „hangja” tetszett a legjobban, bár a kondi csereberét (a pártosság lehetőségét megelőzendő) NEM én végeztem….. 🙂

      1. Nem szándékozván túl mélyen beleszállni a témába, de:
        Az összes passzív elektronikai alkatrész közül a kondenzátor az ami a legnagyobb kárt tudja okozni a visszaadott hangban. A fizikai részletezéstől eltekintve is, nem lineáris működésű eszköz. A feltöltéséhet és kisütéséhez is jól definiálható idő kell, a töltés/kisütés sebessége eltérő, de mindenképpen időigényes folyamat. (még ha nano, ill. pikoszekundomokról beszélünk is.) Ezen túl mindig lesz (típustól-kiviteltől függő) maradékfeszültsége, egy periódus alatt nem lehet teljesen kisütni. (memory effect)
        A szokásos „betegségeiken” túl (veszteségi tényező, ESR, soros induktivitás) ezen tényezők is kiváló alannyá teszik a vég nélküli kísérletezgetésre, összehasonlításra.
        Röviden, tömören: teljesen mindegy milyen típus/anyag/gyártó/technológia, valamilyen mértékben MINDEGYIK megváltoztatja a rajta áthaladó jel idő-frekvencia-amplitúdó doménbeli tulajdonságait, viselkedését.
        Még rövidebben: színez, torzít.
        Ezeknek fényében érthető, hogy az audio alkatrészgyártók Mekkája, talán (a kábeleken kívül) nincs is más alkatrész amihez ennyi halandzsát, technohumbug-ot lehet köríteni.
        Így aztán nem csoda hogy egy tetves 1uF-os Jantzen Amber Z-Cap-ért jó 50 ezret el lehet kérni, mi több lesz aki még hajlandó is ezt megfizetni. 🙁 Szomorú.
        [[Ugyanakkor kétségtelen hogy „megkerülhetetlen” eszköz, sajnos vannak helyek ahol ezek nélkül semmiképpen nem boldogulhatunk az elektronikában, bármennyire is szeretnénk]]

        https://www.hificollective.co.uk/catalog/001-7222-1uf-200v-jantzen-amber-z-cap.html

Vélemény, hozzászólás?