Zenede

Itt lehet mindenféléről társalogni ami a szenvedélyünk lényegével, a ZENÉvel kapcsolatos.

129 thoughts on “Zenede

  1. Nagyon jó hangszerhangokkal és studiomunkával megáldott “lemez” ez. Hátha még nem ismeritek.

    Egy kis wiki:
    “ Hatévesen kezdett el zongorázni, tizenkét éves korában már az első koncertjét adta. A zenei tanulmányait a Yamaha School of Musicban folytatta. Tizennégy éves korában már a cseh filharmonikusokkal játszott, tizenhét évesen pedig Chick Coreával. 1999-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy tanulmányait a bostoni Berklee College of Musicban folytassa ahol a neves pittsburghi (USA) jazz-bebop zongorista, Ahmad Jamal lett a mentora. Uehara Hiromi 2003-ban kezdte meg komolyabban karrierjét, amikor világkörüli turnéra indult, számos nagy nevű jazz fesztiválon hallhatta akkoriban a közönség.”

  2. Hobó mondja: (én is mondom….)
    https://index.hu/kultur/zene/2022/12/08/hobo-terdig-a-szarban-lemez-az-am-hazam-koncert-interju/

    „Mint egy felfakadt sebből ömlik ránk a gyűlölködés.

    Az emberek tehetetlenül nézik, ahogy a szomszédban ölik egymást. Mindenki tudja, hogy mi van. Teljes bekerítésben élünk, és semminek se látni a végét. Ezért a rosszkedvünké ez a tél, ami, úgy látom, egyhamar nem is fog véget érni. Uszítás, hazugságok, dezinformációk, nem tudni, ki mikor mond igazat és mikor hazudik. Hogy egy kicsit magamról is beszéljek, ez engem rosszkedvűvé tesz.

    Úgy tűnik, másokat is.

    Magamért vállalok felelősséget, azt mondom, amit én gondolok. Az a mások dolga, hogy ők hogyan gondolják. Nem vagyok vátesz, csak a véleményemet mondom el. Lehet, hogy sok helyen ez se tetszik, ettől még én így gondolom. Sose éltem úgy, hogy függetleníteni tudtam volna magam a világtól. Ilyet ebben a borzasztóan romló, keserű helyzetben sem csinálok.”

  3. Ha valaki szeretné tudni hogy mit tud a rendszere a legalsó oktávokban, hallgassa meg a „Dog Days”-t ( vagy akármelyik számot) erről a lemezről. (abban 2:00-tól kezdődik az érdekes rész) Óvatosan a hangerővel!! 😉
    (Kolibri-n, és LS3/5-szerű képződményeken való tesztelés ellenjavallt [nem sok mindent fogsz hallani belőle, + szétütheti a dobozokat…])

    https://rutracker.org/forum/viewtopic.php?t=6242106

  4. Elővettem a Japán nyomású Pink Floyd Cdmet, mert még a frissített rendszerben nem hallottam. Köztudott, hogy egy jól kevert albumról van szó, de én még ezt az albumot így szólni nem hallottam. A “money” című dalnál, amikor megszólalnak a gitárszólók, akkor ott nagy volt a keszekuszaság, egybefolyt minden mindennel, zavaróan éles is volt. Nagyon sok hangszer egyszerre szól. Véleményem szerint itt nagyon el tud vérezni egy hangsugárzó. A sok tuning és az új szalagkábel után, minden hangszer szeparáltan, a térben elhelyezve szól egymástól kellő távolságban. A tér mélységét és szélességét ezentúl ezzel a számmal/ albummal (is) fogom tesztelni. S

  5. Ez ugyan nem zene, hanem egy film. Életem talán legnagyobb filmélménye. Ha van köztetek olyan aki fogékony egy lassú szövésű de nagyon mély tartalmat hordozó kicsit allegórikus és szürrealisztikus alkotásra, ne hagyja ki.
    Azok fényében ami most történik a világban pedig különösen aktuális.
    Tarkovszkij: Áldozathozatal

    https://img-cdn.filefactory.com/share/fi:43svgo05zpkq,fi:1knukwy793bm,fi:qjyijbasriw
    (olyan lejátszót használjatok ami kezeli az .srt fájlokat, mert feliratos (szinkronizálva soha nem lett)

    1. Meghallgattam. Nagyon különös.
      Először azt gondoltam WTF, mert össze nem illő zenei elemek kerültek egymás mögé és picit zavaró volt. Azután rájöttem, hogy inkább szokatlan. Most nem tudom. 🙂
      Zappával voltam így eleinte még fiatalabb koromban. Ma imádom!

      1. Hát, nem hétköznapi az biztos. Biztos lesz aki kimenne a világból ilyen zenéktől.
        Mindazonáltal amolyan kavics a pocsolyába effektus, néha kell ami nem megszokott, hétköznapi…..
        Nekem olyan Shpongle szerű, fűszerezve némi balkáni és mediterrán folk elemekkel.

    1. nekem is tetszik

      mostanaban is jokat – immar a 3. meglevö erösitömmel – hallgattam a mod. Denonn-nal: marha jó. András: köszönöm ezt a hangzást !

      Persze majd „back teszt”nek visszateszemaz állványra a Kolibrit is, de nem ugy vagyok, hogy hiányérzet miatt, hanem szórakozás, játék miatt.

      Kicsit „állatkodtam” is hangerö terén Yello, Peter Gabriel, Metallica – simán, könnyedén hozta, semmi összeomlás, könyvespolc meg tudott mozdulni :-)) (12nm-es szoba, kb. 145cm-röl hallgatva – ezek nyilván könnyebb feltétel, mint mondjuk 8x10m-es szoba 6 méterröl hallgatva 🙂
      de volt Gidon Kremer is (https://www.youtube.com/watch?v=PWX_mohRkQ4)

    1. Nah, ez az a zene, amihez én sosem fogok felnőni. Őszinte kíváncsisággal kérdezem, hogy mi ennek a mondanivalója vagy a hangulata tetszik vagy a zenészek felkészültsége? Mi az, ami ebben Téged megfog?

      1. Kedves Ákos!
        Elismerem, ez helyenként kicsit tényleg mélyvíz, de hogy mi tetszik benne sajnos nem fogom tudni (meg nem is akarom) elmesélni/magyarázni sem Neked, sem másnak. Lehet hogy a lelkem ilyen komplex-sötét-kaotikus, azért tetszik. A kiszámítható, „szép” harmonikus zenék nagy része nekem olyan tingli-tangli szerű fantáziátlan, unalmas, persze abban is vannak kivételek.
        Mondanivalót zenében soha nem kerestem…. Vagy megszólítja a lelkemet, vagy nem, ha már magyarázni kell mit hallok köszönöm nem kérem. 😉
        Szóval ennyi. De ha vigasztal, a feleségem néha bejön miközben ilyesmiket hallgatok mint a linkelt zene, és csendesen megjegyzi: „becsületes ember ilyet nem hallgat”. 🙂
        Amúgy Te milyen zenéket hallgatsz (túlnyomóan)?

        1. András, semmi negatív dolog nem volt abban amit írtam, puszta kíváncsiság volt részemről. Jazzben a klisék szerintem borzasztóak, szóval az nekem is tingli-tangli. Vannak ugyanakkor olyan jazz előadások (nevezzük így), amiről én mindig meg voltam győzödve, hogy csak azok élvezik, akik játszák.
          Volt kollégáim jártak ki a Jazzmély nevű rendezvényre, tőlünk 30km-re annó, míg volt. A Mafyar Rádió hangosította eszement jól. Tényleg. Kimentek (ekkor utoljára) a rossz időjárás ellenére, mert a Tony Lakatos fog fújni. Szó szerint elmenekültek, mert nem lehetett kibírni, amit impro cím alatt művelt. Néhányan maradtak csak, hogy jajjj, ez igen, ez már valami, de közben az látszott rajtuk, hogy az életbenmaradásért küzdenek. Ezek szerint nem csak így lehet, hanem ez tényleg élvezhető. Én azért lettem volna kíváncsi rá, mi az ami ezekben megfog pl Téged, mert tudom, Te nem fogsz kamuzni nekem, meg eljátszani, hogy tetszik. Próbálok nyitottan állni a dologhoz, hátha csak nem jóra koncentrálok és elsiklok a lényeg felett.

          1. Nem értelmeztem negatívumként amit írtál (6 évet bírtam az AVX-en, az azért nem gyenge 😉 ), megpróbáltam röviden elmondani miért szeretem az ilyen zenéket. Persze most hogy a koncert verziót végighallgattam tényleg van benne pár -nekem is- húzós rész, a stúdiólemez alapján ajánlottam, de az nincs fent Youtube-on.
            Ha valakit érdekel, a link:
            https://rutracker.org/forum/viewtopic.php?t=5907985
            Sokkal hallgathatóbb és „összeszedettebb” mint a koncert……

        2. Egy szinttel lentebb nem lehet válaszolni, de ide is jó. A stúdió verzióba belehallgattam. Jó. Elsőre olyan mint amikor gyerekként kezembe került édesapám Collegium Musicum lemeze. Konvergencie. Teljesen nem értettem akkor miért is jó. Később “felnőttem” hozzá. És pár éve megtaláltam a streaming szolgáltatókon, most is fenn van, és mindkettőnk nagy örömére meghallgattuk. A látszólagos káosz, és elsőre diszharmóniának tűnő zenében komoly rendezettség és tudás van.
          De! Nem háttérzene mosogatáshoz az biztos.
          Ez sem. De odafigyelve nagyon is összeáll a zene, és elindul a fej/láb/kéz :D.
          Ismét szélesebb lett a világ számomra 🙂

  6. Ezt lehet egyszer már elsütöttem AVX-es koromban, de hátha van aki még nem hallotta:

    Aztán ha tetszett, meg lehet fülelni a szóló zongora verziót:

    🙂
    Bár nem a legprecízebb zongorista akit hallottam életemben (elég sűrűn üt mellé) de ezzel együtt a szenvedélye ahogy játszik lenyűgöző.

    1. A Jeff Beck koncert számon (Brush with the Blues) kívül:
      Joni Mitchell: Song to a Seagull albumáról a Dawntreader-t és a japán TBM dzsessztrió Orang-Utan lemezéről a címadó számot. Pár egyéb mellett, de azokra nem emlékszem….. 🙁

Vélemény, hozzászólás?