Zenede

Itt lehet mindenféléről társalogni ami a szenvedélyünk lényegével, a ZENÉvel kapcsolatos.

57 thoughts on “Zenede

  1. Utolsó moziélményem (konkrétan amit moziban láttam) az a legutolsó Star Wars film volt, de a párom már azt is csak füldugóval tudta végignézni. Az a vizuális környezetszennyezés (az akusztikaival kombinálva) ami ma látható a vásznakon szerencsére már régen nem érdekel. Mostanában itthon megnéztem néhány orosz (!!) filmet ami -számomra- mind művészi, mind látvány (T34!) szempontból magasan felülmúlja Hollywood ömlesztett szemetét. Ezek persze mozikba véletlenül sem jutnak el…. 🙁
    Érdemes egy párat megnézni, és bár nem vagyok a nemzet nagy rajongója, de el kell ismerni ők még valahogy tudnak emberléptékű mozit csinálni. A szereplők is emberszabásúak, nem idióta világpusztító/megmentő Marvel hősök, meg Seagal és Csaknorisz szintű “művészek”. A régi nagy rendezőikről (Bondarcsuk, Tarkovszkij, Mihalkov) nem is beszélve.
    Fehér Tigris, T34, Szputnyik, Föld invázió , Csalóka Napfény trilógia – egy pár ami most eszembe jut.
    Amúgy érdekes, de a “mozis” hangélmény engem konkrétan soha nem érdekelt, számomra egy film nem lesz hatásosabb attól ha mellettem esik hanyatt egy T Rex. Itthon is a kis PC-s hangszórókkal nézek (hallgatok) filmet, – a maguk módján és az én füleimnek tökéletesen megfelel a hangzásuk, amit nem tudnak azt meg odaképzelem. 🙂 Ezt lehet igénytelenségnek is nevezni de úgy vagyok vele, hogy vagy a látvány, vagy a hangzás köt le, ezt a fajta figyelmemet nehezen tudom megosztani.

  2. Tegnap ezt (is) hallgattam: https://www.youtube.com/playlist?list=PLrIRbytwpAMkZAz5sDvzqlB2jBSz3FHMi

    És elmorfondíroztam ezen: az ízlésünk változik minden téren zene terén is.
    Vajon, ha mostanában egy korábban többet hallgatott zenét mostanság kevesebbet hallgatunk, az mennyiben ízlésváltozás ill. mennyiben a “rendszer nem tudja jól adni”.
    Mert ez utóbbi ugye hifis oldalról elö szokott jönni, hogy X rendszer Y zenére nem olyan jó, és evvel is módosítja, hogy azt mennyire hallgatjuk, mert nem annyira jó azon a rendszeren azt hallgatni.

    durvítva, érthetöbbé téve példával: egy finom rendszer finom zeneken kiváló, de metál-koncertre nem olyan jó, nem élvezhetö annyira, ugyanakkor egy nagy lavoros, “durva rendszer” meg “élményebb” azokon, de nem mutat sok finomságot (felbontást, idöbeni apró dolgokat) egy finom zenén

    1. Szerény meglátásom a kérdés lényegét illetően: Egy JÓ rendszer MINDEN stílusú zenén jól fog megszólalni, a változó az az elérhető hangnyomás lehet. Jó esetben. Persze most hagyjuk ki azoknak a verdiktjét amely szerint: “egy rockzenei koncertet nem lehet falrengető hangerő alatt élvezni”. Az az ő gondjuk….
      Ez tipikusan a korunkra olyannyira jellemző mennyiségi szemlélet, amely szerint a több, nagyobb mindig jobb.
      Bárhol azt olvasom hogy pl. egy hangsugárzó nagyon jó vonósnégyesen, de elvérzik King Crimson-on az nekem annyit mond hogy vagy a dizájn alapvetően hibás, ha mégsem akkor meg olyat kérnek tőle (hard rock-ot 110dB-n) amit a korlátai miatt eleve nem tudhat. Nyilván ehhez kell egyfajta műszaki (és egyéb) intelligencia hogy ezt fel tudjuk mérni, és ne várjuk el hogy egy 6 literes doboz 12 cm-es mélyközéppel fel fogja csalogatni a szomszédot hogy ránkverje az ajtót….

      1. Félig a témához: Én azt vettem észre, hogy az évek előrehaladtával egyre halkabban hallgatok zenét. Moziba is csak akkor mentem, ha el kellett kísérni valakit, mert elviselhetetlen számomra a dübörgés, ráadásul hallom, mennyire torzít a teljesen kihajtott rendszer, thx meg dolby ide vagy oda…
        És a pokolba kívánok minden hangmérnököt a filmkészítés környékéről. Nem értem, miért nem képesek megtalálni az egyensúlyt a beszéd és zene között (illetve értem, ez az igény…) Gyakran nézek este filmet, és halkan hallgatva a zene meg az effektusok teljesen elnyomják, érthetetlenné teszik a beszédet, eredetiben és szinkronosan egyformán. Folyamatosan kell a hangerőt állítani, sokszor már szinte teljesen lenémítva nézem, csak a feliratra hagyatkozva.

        1. Általában a hangerőről: A legnagyobb zaj mindig a legretkesebb csehókban van, ahogyan haladunk felfelé a kultúr és szociális körökön, egyre kevesebbet kell ordítani hogy megértsük egymást. Villamoson, buszon is érdemes megnézni kik azok akik gesztikulálva üvöltenek a telefonba….
          A mozis hangról meg: ha már a látvány 90%-a CGI, és a színészi játék kimerül Jason Statham ámokfutásában akkor legalább próbáljuk a kedves publikumot a dobhártyaszaggató hangeffektusokkal és hangerővel elkábítani. Pont ilyen okokból évek óta nem járok moziba, ha valamit meg akarok nézni csendben megvárom míg kijön valami normálisabb felbontáson az nCore-on…..

          1. Statham ámokfutásai még filmtörténeti remekművek a szuperhősfilmekhez képest 🙂 Teljesen infantilizálódott a világ…

      2. Érteni vélem, és hasonlóan is gondolom.
        Ugyanakkor azt is gondolom, hogy tökéletes hagsugárzó (meg szoba, meg bicikli, meg semmi) nincsen, és a hiányaik területe és mértéke is különbözö persze. Jó esetben a fejlesztök, készítök, gyártók ezt balanszozzák, ebben lavíroznak (és nem a design, marketing es egyebekben tündökölnek). Szerintem zenei stilusok, müfajok különbözö igénybevételt jelentenek illetve különbözö aspektusok fontosabbak, kiemeltek a legjobb visszaadásukhoz. Eltúlzó példát talán sikerül írnom: aki csak énekhangokat akar hallgatni, annak a 40 Hz visszaadása nem olyan komoly szempont, mint annak, aki meg orgonafelvételeket hallgat leginkább.
        Persze itt bejöhet a “falsche Erwartungshaltung” azaz a hibás elvárás kérdése is. …pl. aki orgonafelvetelt szeretne élethüen ….az “ráfázott”. ..persze fejben kipótolhat valamennyit.

  3. Sziasztok,

    nem tudom ismeritek e az Angol GoGo Penguin “zenekart” inkább Trio, szerintem nagyon jó , hasonló ahhoz amit András posztolt az elején. (Zongora, Nagybőgő és dob)
    Nekem most ők a nagy kedvencek érdemes rájuk keresni.

  4. Zongorában engem igazán egy előadó tudott eddig lenyűgözni. Arturo Benedetti Michelangeli.
    Bár igen ellentmondásos személyiség volt, sok allűrrel, amiért nem volt könnyű vele együtt dolgozni, azt még kritikusai is elismerik hogy a tökéletességre törekvése egészen kivételes volt még korának többi nagy előadója mellett is. Játékában egészen kivételes módon ötvözte a szenvedélyt és a fegyelmet a könnyedséggel és precizitással amit -ha megnézitek- igen nehéz úgy megtenni ahogyan ő tette….
    Nem tudom hol olvastam róla, hogy egészen kivételes volt a ritmusérzéke is , állítólag képes volt egy 10-15 perces darabot pár század másodperc tempóeltéréssel végig”ütni”.

  5. Cziffra játéka nekem érdekes: mintha kissé püfölné (elnézést) a zongorát, nem “romantikus” (talán ott sem, ahol a mű inkább igényelné [pl. Chopin ballada) mondjuk Kissin-hez képest
    …de gyakran nem tudom otthagyni, más lemezt/zenét nem tudok közvetlenül utána hallgatni

  6. Mostansag ezeket a lemezeket hallgattam:
    Roger Waters – Is This the Life We Really Want?
    Yasmin Levy – Libertad
    Yo-Yo Ma, Bobby McFerrin – Hush
    Muse- Absolution

    Nálam külön “egyszemélyes” szoba van a “Kolibris” zenehallgatasra, elmult napokban 12.7 éves lányom 2szer is “bekéredzkedett” (az 1szemelyes föhelyre)

  7. Ha már én javasoltam ezt a témát, hadd kezdjem is el egy új kedvencemmel, ami nem igazán új. Bryan Adams Unplugged albuma. A művész sosem tartozott a kedvenceim közé, de néhány “kommersz” dalát azért szerettem, és valahogy úgy adódott, hogy a minap meghallgattam elejétől végig ezt a koncertet, és valahogy magával ragadott a zene és a hangminőség is. Ha valaki nem csak blues-jazz-klasszikus vonalon mozog, tehet egy próbát vele.

Vélemény, hozzászólás?