“D”-misztifikálás

Ebben a rovatban lesz majd szó a sok -és egyre több- port kavaró D osztályú erősítőkről.

Tapasztalatomhoz, tudásomhoz mérten igyekszem eloszlatni néhány tévhitet, miért, kinek jó, vagy nem (lehet) jó ez az erősítőfajta. Lehet kérdezni, véleményt, tapasztalatot megosztani.

Ha már “D”, akkor lehet egyéb digitális témákat is vesézgetni. DAC-okat, CD játszókat, stb.

PC és hálózati alapú forrásokról -tapasztalat híján- nem nagyon tudok nyilatkozni, ezt ha lehet ne kérdezzétek – legfeljebb egymástól.

104 thoughts on ““D”-misztifikálás

  1. A kis csöves csoda erősítése a képen látható beállításban kb. 10-szeres, a jelzett tápfeszültséggel jó 10V-nyi kis torzítású kimenőfeszültséget tud szolgáltatni legalább 10 kOhmos terhelésre, vagyis szinte bármilyen végerősítőt meg tud hajtani. Eddigi hallomásaim alapján különösen jó választás lehet D osztályú erősítők elé, mert éppen elég lágysággal rendelkezik azok néha kissé szikár hangzásának megszelídítéséhez. Ez persze nem jelenti a szokásosan csöves hangzással asszociált romantikus ködöt, mert ugyanakkor nagyon precíz és jól kontrollált is az eredő hangzás. Más szóval: nem vesz el semmit a D osztály már sokszor emlegetett előnyeiből, csak egy kicsit finomabbá, jó értelemben zeneibbé teszi a megszólalását. Ez valószínűleg a tipikusan csöves torzítási karakterének köszönhető, amennyiben -minimális mértékben ugyan- páros harmonikusokkal teszi kicsit testesebbé de egyben természetesebbé a hangképet.
    Nagyon jól, hosszan hallgatható az összhatás, eddig semmi olyat nem hallottam ami kétségeket ébreszthetne az alkalmazását illetően. Ha lenne rá érdeklődés gondolkodnék egy kisebb széria gyártásán, persze ehhez még találnom kell megfelelő hátteret ami a mechanikai konstrukciót és bizonyos alkatrészek beszerezhetőségét (doboz, trafó, stb.) illeti.
    A piros “nincs”-csel jelölt alkatrész az ominózus katód hidegítő kondenzátor, ennek szerepéről ősidők óta folynak pengeváltások szakmai és DIY körökben. Ennek szerepe az, hogy megszünteti az alsó katódellenállás által bevezetett kismértékű negatív visszacsatolást, megnöveli az erősítést, de ugyanakkor kissé “túldúsítja” a hangzást ami számomra egyfajta kissé loudness-es színeződésben jelentkezett ezért mellőztem a használatát. Persze egy egyszerű áthidaló (jumper) használatával megoldható a be-illetve kiiktatása a nyák panelen, ez lehet egy opció hátha valakinek így jobban tetszik.

  2. Mirákulum. Ennek neveztem – jobb híján, mert újabb kis csodát sikerült találnom. Persze nem fel, hanem meg, és nem a spanyolviaszt, hanem…..
    A korábban már többször leírt-felemlegetett rendszer szolgál változatlanul -nagy örömömre- most is, de egy idő után kezdtem azt érezni, hogy talán elviselnék egy picit több életet, ha úgy tetszik “hajtást” a zenék jó részében, de úgy hogy ez ne menjen a finomságok rovására. Nos, aki próbálkozott már hasonlóval tudhatja, hogy ha valami, akkor ez nem egyszerű feladat.
    Az alaptörténet az, hogy a szokásos hallgatási hangerőmhöz (ami azért nem egy fülszaggató kategória) általában fel kellett tekernem a hangerőszabályzót úgy a 11-12 órás pozícióba. Na most ez -jó pár év tapasztalataiból okulva- általában annak a jele, hogy nem elég a rendszer feszültségerősítése. Másként fogalmazva: hiányzik egy előerősítő.
    Nosza rajta jópajtások, hiszen nem nagy ügy egyet összedobni, főleg ha ez az ember hobbija, meg ott az Internet a források tömegével . Igen, de milyet? Zen alapállásból úgy gondolom hogy az egyszerűbb mindig jobb, (az esetek 90%-ában bejön) ezért elkezdtem nézelődni a nagy Zen mester, Nelson Pass kapcsolásai között. Elsőnek a BOZ-t, (Bride Of Zen) egy Mos Fet-es kapcsolást dobtam össze egy Veroboard-on. Ennél egyszerűbb nem sok létezik (de igen, amint majd kiderül…), elég nagy feszültségről üzemel A osztályban (60V), és képes akár egy nagyimpedanciás fejhallgatót is meghajtani.
    Első benyomás. Jó…. Aztán: jó…, tényleg jó, nagyon jó, csak… (ilyenkor már tudja az ember hogy valójában nem jó)
    Erőteljes, nagyon dinamikus, de nem elég transzparens, nyers, olyan Shrek-szerű. Kedves, jópofa,de hosszú távon nem szeretnék vele együtt élni. Ennél valami kifinomultabb kell.
    Második menet. Rod Elliot (másik nagy audio guru) kapcsolása, már a neve is sokat ígérő: Death Of Zen (DOZ) Ez már komplexebb, 4 tranzisztor visszacsatolással, ez is elég jól hajt, csak….
    Mindig ez a rohadt csak. 🙁 Transzparens, finom hangzás, de mintha lenne beleépítve egy dinamikakompresszor. Nem hagyja a zenét igazán meglendülni, olyan angol lord a fiához karakter: (na de John! Hová ez a nagy igyekezet?) Ez sem nyert, bár klasszikus darabokon lenyűgöző, könnyed, levegős de összességében anorexiás.
    Aztán. Eszembe jutott, hogy van nékem vagy 6 darab orosz ceruzacsövem, a híres-hírhedt 6N16B. Ez egy picike kettőstróda egészen elképesztő paraméterekkel és hanggal. (mellesleg: A TMP Triton-ban és Ant-ban is ilyenek csücsülnek a kapcsolás elején)
    Nagyon sok keleti hiperkritikus audio megszállott szerint az orosz nemzet legnagyobb ajándéka a bolygónak. 🙂 Képes működni már akár 12 Volttól egészen 300-ig, ha úgy kéred meghajt egy fejhallgatót is, gyakorlatilag elpusztíthatatlan.
    Ebből lett elkészítve a mellékelt ábrán levő kapcsolás, és akkor végre: otthon vagyunk. Nem tudom hogy csinálja, de ez tényleg a csoda határát súrolja, mert ilyen dinamikát és tisztaságot a kellő gyorsasággal kombinálva nem egészen ebből az árkategóriából vár az ember.
    Kell még neki idő mire “összeérik” a kapcsolás, de azt már most ki merem jelenteni hogy előerősítőt jó negyedmillióig igen nehéz ennél jobbat csinálni. A mért torzítása és egyéb adatai sem rosszak, de a hangja mindennél többet mond. Ha kell végtelenül finom és szívhezszóló, de tud harapni is rendesen. A teréről külön fejezetet lehetne írni, ritkán hallottam ehhez hasonló 3D-s prezentációt bármilyen egyéb kapcsolásból, gyári készülékből. Folyt. köv. .)

  3. Kedves József!
    A “D” osztály néhány jellegzetessége az (többek között) amit említettél. Mivel itt egy olyan erősítőről van szó, ami kb. 600 kHz-s hordozó (moduláló) frekvenciával működik, ezt a bizonyos frekvenciát a hangfrekvenciás jel visszaállításához ki kell szűrni, hogy a zenei jelet visszakapd. Ez a frekvencia folyamatosan átfolyik a végerősítőmodul kapcsolóelemein (FET-ek), plusz a kimeneti szűrőtagokon át -parallel Zobel tag, és kondenzátor- földre záródik. Az erősítőmodul, és a kimeneti szűrőtagok ezért terhelés (rácsatlakoztatott hangszórók) nélkül IS folyamatos “üzemben” vannak, mert a kiszűrt nagyfrekvenciás hordozót valahol el kell “tüntetni”. Ezért melegszenek a tekercsek, és a hűtőborda is.
    Ez minden D osztályú erősítőnél így van. A tekercs melegedése nagymértékben függ az alkalmazott vasmag minőségétől, de 45-50 fok (ami érintésre már elég melegnek tűnik) természetes, ugyanez érvényes az erősítő modul hűtőbordáira is.
    Ilyen megközelítésben a D osztály működése nagyban hasonlít az A osztályéhoz, csak ott a folyamatosan magas nyugalmi áramot kell eldisszipálni valahol, itt meg a hordozófrekvenciát. Amíg kézzel legalább 5-8 másodpercig meg tudod érinteni az említett alkatrészeket nincs gond, ez természetes mellékhatás, a baj ott kezdődik akkor kezdődők ha a tekercs meg a hűtőborda “süt”, érintése is tűzforró.

  4. Szia András!

    A T180-al kapcsolatban lenne néhány műszaki jellegű kérdésem (természetesen jól működik, és remekül szól, de hát ezt is vártam…):
    – amit észrevettem, hogy terhelés nélkül is (nem szól a zene) a végfok hűtőbordái melegszenek. Ilyent A osztályúnál tapasztaltam – természetesen nem olyan forrók, de a sima B osztályos tranyós terhelés nélkül egyáltalán nem melegedett. Ez ilyen természetes dolog a D osztálynál?
    – a másik. a demoduláló tekercsek – gondolom helyhiány miatt – a hűtőbordák között kaptak helyet, így ennek megfelelően melegszenek is. itt érdemes lenne valami vékony hőszigetelést – ez önellentmondás – betenni a tekercs és a hűtőborda közé, vagy kihelyezni onnan? Vagy igazán ez nem befolyásoló?

    Szép napot.

  5. Lehetne, de a megvalósítás nem lenne egyszerű (és olcsó…) Komplett 5.1-es D osztályú erősítő az összes szolgáltatásával, na az felejtős. (legalábbis DIY szinten) Esetleg úgy lehet róla szó ha van egy processzor (vagy bármi ) 5.1-es feszültségkimenetekkel, ami meghajt egy külön dobozban levő 6 csatornás D osztályú végfokot.
    Vagy, egy meglevő HM erősítőben a végfokokat (megy az illeszkedő tápegységeket) kicserélni D erősítő panelekre. Legjobb esetben is nyűgös a dolog…. 🙁

  6. Egy kérdés: ha az járna a fejemben, hogy jó lenne ilyen erősítőkkel kialakítani egy “házimozi-hangosítást” úgy arra volna-e valamilyen használható megoldás..?
    A kérdés egyenlőre csak gondolatébresztő jellegű…

  7. Először is: Elnézést a fordított bekötésért…. Ezt nagyon egyszerű helyrehozni, az erősítőpanelen az előlaphoz közeli 3-as csavarozható sorkapocsnál kell megcserélni a fehér és a kék vezetéket.
    Örülök, hogy más is azt hallja (nem először) a D osztályból amit már sokszor leírtam. (hozzátéve, hogy ez nem vonatkozik az említett filléres “újabb” kínai gagyikra) Meg ugye azt, hogy nehéz jellemezni, mert igazából a leírtakon kívül nincs is nagyon mit mondani róla. Itt nem lehet úgy áradozni mint egy együtemű triódásnál, hogy így a lágyság, meg úgy a harmonikus gazdagság…. Ez csak zenét reprodukál, adalékanyagok és mesterséges színezékek nélkül, -ezért esetenként kíméletlennek tűnően- aztán ha
    valaki már nagyon hozzászokott az extra aromákhoz, meg a kellemesen-bágyadtan kényelmes, romantikus (pl. angolos/olaszos) hangzáshoz akkor ezt a típust gyorsan felejtse el.
    Az említett lemez (Winds of Laax) valóban “dimenzió orgia”, ritkán hallani elektronikus zenéből ilyesmit.
    Bár most találtam egy hasonlót, amihez CD formátumban elég nehéz hozzájutni, de ha valaki járatos a trükkben Spotify-ról felveheti Audacity szoftverrel. Vagy akár “csak” hallgassa meg onnan. Aztán csodálkozzon….. 🙂 Vagy azon hogy mit tud a rendszere (akkor fog), vagy azon hogy mit nem tud (nem fog).
    Ez a lemez dinamika, és tranziens tesztnek is kiváló, itt van bőséggel váratlan megindulás, megállás, a frekvencia extremitásokban sincs hiány. Ja, és mellesleg zenének is egész jó (persze annak aki meg tudja emészteni ezt a stílust)

    1. A fordított bekötést majd egyszer visszafordítom, nem tragédia hogy a fekete dugóvég a piros aljzathoz csatlakozik 😀 Azért emiatt az univerzum egyensúlya nem borul fel.
      A Dean Peer album tök jó, már többször is hallgattam, több rendszeren. Tényleg fordulatos, és meglepő történésekben nincs hiány. Kerestem, de nem találtam sehol Spotify-on kívül. Az viszont felettébb érdekes (legalábbis nekem) hogy “empéhárom” (idézőjelben, mert azért nem teljesen igaz) minőség is tud jól szólni. Ja erre nem most döbbentem rá, mert a Spotify-t párhuzamosan szoktam a Tidal mellett használni, egyszerűen ha hagyom háttérzenének sokkal jobb zenéket “dobál” fel mint a Tidal. És gyakran nincs hiányérzetem…
      Visszatérve az Airborne-ra. Számomra emészthető, sokáig Pat Metheny – The Way Up első track volt az amivel rendszert (és ismerősöket) “stresszeltem”. Kellően “sűrű” és “tömény” zene hogy elvérezzen a rendszer (vagy a nem felkészült fül).
      Azért így több hallgatás után sem változott a véleményem a jó D osztály kapcsán: nekem tetszik. 😀

      1. Érdekes dolog ez a Spotify, mert amúgy hitvány aminősége papíron, aztán mégis ez szól nálam is gyakran. Ugyan emiatt. Egyrészt mert jól adagolja a vegyes listákat, másrészt mert ha úton vagyok, keveset fogyaszt. (Autóban, mobilnetről nálam ez csücsörög)

        A pusztán kíváncsiságból vett hófehér Kolibriket marhára megszerettem.
        Mivel egy nagyobb Dragonweed doboz vendégeskedik nálam, ezért a Kolibriket elvittem egy nagyon jó barátomhoz, hogy ő is szokja a jót. Egy régi Sansui erősítővel is átjön mennyire pazar 🙂

  8. Szóval… az előzőekben emlegetett erősítő hozzám “került”. Elnézést attól akit esetleg megelőztem…
    Hol is kezdjem?
    Olvasva a D-osztályról, meg hogy milyen jó (amit hallottam nem győzött meg, de az mostani kommersz volt) kíváncsivá tett miről is van szó. Kolléga meghirdette, megkérdeztem milyen, leírta hogy “olyan”. Ha “olyan” akkor szerintem érdekel. Ugorjunk.
    Kicsomagol, beköt, és kb 12 másodperc alatt megértettem miről beszél(sz) András 😀 (Majd később észrevettem hogy a bemenet fordítva van bekötve)
    Nehéz jellemezni. Szóról szóra igaz minden. A semmiből megindulás, a végén csend. Realisztikus, és kíméletlenül őszinte megszólalás. Ha valaki kicsit otthon van a TV-k terén akkor tudja hogy a plazma és most az OLED tud igazi feketét, és ezáltal hatalmas kontrasztot megjeleníteni. (Fogadjuk el hogy jó közelítéssel így van, nem szeretnék TV technológia vitát) Amikor nincs kép akkor tök sötét, amikor megjelenik jó színek, amikor ismét sötét akkor azonnal az. Na ez a hanggal tudja ugyanezt.
    Egyszer még megfogadtam egy ajánlást (még nem itt) Wave World: The Winds of Laax. Hát úgy beszippantott a zene mint előtte semmilyen rendszeren. Olyan tér jelent meg, hogy tovább jutottam a dimenziók számolásában háromnál.
    A rendszer: Ieast (TIDAL) -> D-osztály -> Kolibri -> iroda (akusztikailag nem tökéletes, és a forrás a gyenge a láncszem…) viszonyításként “A” NAD C300. Abban nem vagyok biztos – az olvasottak alapján ha jól értettem a kimeneti szűrő tagot minden hangsugárzóhoz illeszteni kellene – hogy ez az illesztés mennyire van messze van az ideálistól, de ez nem a “szimplán csak más hangzás, ízlés kérdése”.
    Ha valakit érdekel keressen meg Budapesten (lehet legegyszerűbb az AVX-en, mert itt nincs üzenetre lehetőség ha jól tudom) szívesen megmutatom (a hangját a rendszernek).
    Szóval a jó cucc, szerintem nem mindenkinek tetszik, de érdemes meghallgatni.

    1. “Szóval… az előzőekben emlegetett erősítő hozzám “került”. Elnézést attól akit esetleg megelőztem…”
      Jelen, ugyanakkor már tettem lépéseket a helyzet teljeskörű orvoslására 🙂

  9. Nyilván, ha az ember státusszimbólumnak veszi a hifit, hogy bemutassa a szomszédnak, hogy ő beérkezett, akkor számít a derékszögű meg a párhuzamos elrendezés, ha meg valaki zenét hallgatni veszi, akkor szinte teljesen felesleges…

      1. Szerintem is. Az a borzasztó, hogy már magamon is kezdem észrevenni. Most például vettem 50pár euróért egy Canton LE900 hangszórókészletet a kettőből egy hibás mélyhangszóróval, mert a maradék amúgy szebb állapotú, mint az enyém, ami picikét megázott (szerencsére csak az egyik… Ez a sajátom:

        1. Ebben mondjuk nem látok semmi olyat ami miatt a “beérkezők” közé igyekeznél….
          Fóleg meg 50+ pár euróért. A gond akkor kezdődik amikor kéthavonta világosodsz meg, hogy: “Jajj, kijött a legújabb …… (akármi) a kedvenc gyártómtól, és ez egy picit jobban néz ki mint a régi. Meg persze EISA díjat is kapott, meg a Watthájfáj 5 csillagosra értékelte.” Úgyhogy újra megérkezel a hájend Kánaánba kb. 45-ödször, legalábbis pár hónapra.
          És akkor ugye a régi -eddig csúcsszupernek tartott cuccos- megy a darálóba (AVX-re, HFP-re, Jófogásra) kétharmad vagy még rosszabb áron. Mert nehogymá’ !….. 🙁 🙁

          1. Jó, nyilván kicsit túloztam… Sajnos én nem engedhetem meg magamnak a több százezres komponenseket, még ha nagy keservesen ki is tudnám fizetni, akkor se venném meg, mert sajnálom magamtól. Volt persze olyan időszakom, mikor megtehettem, és meg is tettem, de kinőttem szerencsére. A mostani szedett vetett cucc (Raspberry PI-kínai kicsit módosított DAC, Sure Class T erősítő, meg a sokat emlegetett Cantonok) sokkal nagyobb boldogságot okoz, mikor bekapcsolom, mint a sokkal drágább komponensek, mert ebben benne van az is, hogy a magam keze munkájával lett olyan, amilyen.

  10. Amúgy biztos meg lehetett volna csinálni még szebbre, – derékszögben vezetett kábelek, stb.- csak nem tudom minek… Attól a hangja biztosan nem lesz jobb, ami azon a téren számít, arra azért oda lett figyelve.
    A bejövő jelkábelek Neotech OFC-k, a hangszórócsatikra menők meg Audioquest FLX-ből vannak. A szűrőkondik Rubycon-ok, a poti eredeti kék ALPS, a panelen két szűrőkondi Elna Silmic II-re cserélve, stb.
    Egyébként meg : nem a belsejét kell nézegetni, hanem hallgatni. Arra meg egész jó….. 🙂 🙂

  11. 🙂 A “valaki” én voltam…. Egy barátom kérésére raktam össze alkatrészekből. Ő hozta a dobozt, meg a csatlakozókat, a panel az enyém volt, meg az összes többi ami benne van: Trafó, tápegység, potméter, kábelezés, összerakás. A Sure panel azért persze kicsit meg lett piszkálva beépítés előtt.
    Jó mók(a) volt, a végeredmény meglepően jó lett (amint írtam is).

  12. A heti termés….. 2x50W D osztály, 2dbTripath TK2050 IC-re épülő erősítőmodullal (Sure), 160 VA toroiddal, 28.000 uF szűréssel. Nagyon picivel marad csak el a D60-astól. Tényleg.
    Az a gyanúm, hogy az audio világ egyik nagy gyásza lehet(ett volna) a Tripath kinyírása. Persze a termékeiket hallva megértem hogy a “túlárazott csilivili lomok” ligája rendesen megrémült amikor kijöttek ezekkel az áramkörökkel, szó szerint töredék áron szolgáltatva azonos -sőt sok esetben még jobb- hangzást mint az ő cuccaik. Csak elképzelem hová juthattak volna ha nem kell elbukniuk….
    Sajnos a többi -későbbi- D csip gyártó (Thomson, Texas, és különféle hibrid megoldások) nem igazán tudta (és tudja még ma sem) elérni azt a minőséget amit a Tripath a “T” osztállyal majd 20 éve megteremtett. 🙁

  13. Ha megmutatnám a pákámat, lehet elszörnyednél… Lánykorában is egy Aoyue volt, aztán került bele egy másik kínai hőfok szabályzó panel, és a klónok klónjának a klónja páka, de működik szépen, az én igényszintemnek megfelel a dolog, igaz szépen forrasztani sem tudok, de ez nem tart vissza az építkezéstől mind hifi, mind repülőmodellezés témában.

    1. Jó 30 évig használtam egy ősöreg “kattogós” Wellert, az utódja nagy balsikere a cégnek, két év alatt szétporlott a fűtőbetétjének kerámia burkolata. Most egy Stannol Industa-t nyúzok jó éve, eddig bevált. Tartalékba meg finomabb munkákhoz van egy fél-DIY Hakko klónom, az sem rossz.
      SMD-s dolgokat azonban már a szemem miatt nem nagyon merek vállalni…. 🙁

  14. Jaja!…(j) Elnéztem. Szóval ez kit volt (bár írtad) amit Te raktál össze, ezek szerint nem 100% sikerrel. Persze SMD-s panelt házilag, – hát ahhoz kell némi kurázsi, meg persze jó szem és spéci szerszám.
    Ez így más, akkor megkövetem a Kínaiakat. 🙂 🙂

  15. Csak annyiban kapcsolódik a hozzászólásom a Class-D témához, hogy egy ilyen panelhez építettem be egy hangerőszabályzót. Egy kínai relés kittet vásároltam, ami egy rakás alkatrész és 2 darab NYÁK összesége. Mivel az erősítőm bemeneti impedanciája 33kOhm körüli, ezért természetesen ezt is át kellett alakítani, mert én 10k-st szerettem volna, a gyárilag szállított 50 k-s helyett . Emellett a panelt 12 V AC-ról kellene táplálni, de nekem csak 20 V AC állt rendelkezésre, egy kondenzátor cseréjével és egy elég nagy nméretű hűtőborda rászerelésével ez is megoldódott. A megfelelő ellenállásokat a PRP cég gyártmányaiban találtam meg, amit a Hifi Collective nevű angol cégtől rendeltem meg, kicsit viszontagságos út után landoltak nálam. Tegnap előtt összeforrasztottam az alkatrészeket, az első próba indítás után a kijelző teljesen sötét maradt. Aztán mégis megláttam rajta némi fényt, de teljes butaságokat mutatott rettentő halványan. A távirányító jeleire viszont kattogtak a relék, ezt már 1/3 sikerként könyveltem el. Rövid mérések után a kimeneten is tapasztaltam furcsaságokat, de ezzel egyelőre nem foglalkoztam, a kijelző hibája miatt, így szomorúan hajtottam álomra a fejem. Tegnap munka után nekiálltam ismét. Több fényképet készítve úgy láttam, hogy a kijelző vezérlő egyik lába mintha nem teljesen érintkezni (a kit 4 darab SMD chipet tartalmaz, egy mikrovezérlő, egy kijelző vezérlő, 2 darab darlington híd a relék működtetéséhez). ezt gyorsan újraforrasztottam, és csodák csodája a kijelző tökéletesen működik. Következhetett a próba, amit úgy végeztem, hogy egy L padon keresztül kötöttem a végerősítőre, hogy nehogy kilője a nehezen megszerzett dobozkáimat. Sajna itt sem volt rendben minden, volt olyan tartomány, ahol hiába hangosítottam, halkabb lett a hangerő. Újabb szemrevételezés, ellenállások kiforrasztása, hogy ellenőrizzem az értékeket, hátha valamit összekevertem, de sajnos minden rendben volt. Újabb szomorú elalvás következett. Ma munka után kitaláltam, hogy a relékre kötök egy-egy ledet, hogy lássam, mindegyiket vezérli-e. Persze ez nálam nem úgy történik, hogy kiveszem a megfelelő ellenállásokat a fiókból, hanem találni kellett az elektronikai hulladék között megfelelő ellenállásokat, kiforrasztani, stb. Megállapítottam, hogy két relé a hétből nem működik… Újabb ellenőrzés, kicsipogtatva kiderült, hogy a vezérlőn is van egy hibás forrasztás és a meghajtón is. ezeket újraforrasztottam, és végre mindegyik relét szépen vezérli…
    Már majdnem készre is tudnám szerelni , épp csak a készülékházon kellene kicsit alakítani sikítóval, neki is álltam este 9-kor, de aztán önkritikát gyakoroltam, és inkább hagyom holnapra. Minden szívás ellenére bátran ajánlom a terméket annak, aki az SMD forrasztással jó barátságban van, és minimális forrasztási ismerettel rendelkezik, mert jó minőségű mindene, a távirányító full alumínium és van vagy 15 deka, egész igényesen is néz ki. 128 lépésben lehet vele a hangerőt szabályozni 63,5 dB tartományban 0,5 dB lépésekkel. Erre már nem lehet azt mondani, hogy durván szabályoz. 4 bemenet közül lehet váltogatni (én ezt nem használom), és a ki bekapcsolást is rá lehet bízni egy optocsatolóval leválasztott kimenet van erre a célra. Mindez 43 dollárba kerül az aliexpressen, dec. 14-én rendeltem, még egy hónap se kellett, hogy ideérjen. JV8 néven lehet megtalálni.

    1. A relatíve olcsó (sok esetben nem csak azoknál) kínai műszaki cikkek esetében teljesen “szokványos” amit leírtál….. Sajnos. Vagy a felhasznált anyagok minősége, vagy az összeszerelés módja, rosszabb esetben mind a kettő – több sebből vérezhet. Nekem az indulásban említett TA 2022-es panel adta fel a leckét, jó pár napomba került mire használható állapotba tudtam hozni.
      Kevés olyan ott készült holmival találkoztam ami nem igényelt volna több kevesebb “korrekciót” az elvárt szintű működés érdekében. Az is igaz hogy legtöbbször viszont a hasonló tudású de megbízhatóbb, jobb alkatrészekből épített elektronikák ára azokénak sokszorosára rúghat.
      Ha az ember járatos a barkácsolásban, elektronikai javításban ez nem is olyan nagy gond, más esetben viszont igen frusztráló lehet.

      1. Itt az alapötlet, az alkatrészek és a kivitelezés minősége is tökéletes, csak az összerakó ember(jelen esetben én) hibázott, ezért nem működött a cucc. Az ellenállásokat nem használtam egyedül, de arra meg fel voltam előre készülve.

  16. Tudom nagyon hülye dolog, meg hogy ne vekengjek már rajta ennyit, de:
    Minden alkalommal amikor bekapcsolom ezt a cuccot, úgy állok neki, hogy -na majd most kiderül hogy mégsem olyan jó, majd jól előjönnek a hibái amit tegnap nem hallottam….. Tényleg.
    Aztán —- semmi, csak zene és zene és mosoly. Biztos vagyok benne hogy lenne aki találna a hangzásában olyan dolgot ami miatt nem tud együtt élni vele, de ÉN igazából el sem tudom képzelni mi lenne az. Mert én, -aki szinte mindenbe bele tudtam kötni eddig (már ami a hangvisszaadást illeti) talán most életemben először úgy gondolom, hogy ez már megteszi a hátralevő éveimre.
    Ha kerül a kezembe más (fog 🙂 ) persze meghallgatom, de nagyon kevéssé tartom valószínűnek -legalábbis erősítő téren- hogy komolyan elkezdjek valamiféle cserén, vagy “továbblépésen” gondolkodni.
    A régi jó orosz vicc alapján (Szergej és Iván a szibériai építkezésen): Innen, hová…… 🙂
    Vagy ahogy az öreg Székely mondta mikor az asszony noszogatta hogy miért nem mondja gyakrabban mennyire szereti – negyven év házasság után: – Eccer’ megmondtam hogy szeretlek, majd ha változás lesz szólok.

  17. Persze ennek a kérdésnek (analóg vs. D) a boncolása aztán elég mély -akár filozófiai szintű- elemzésekhez vezethetne, de ez nem célom.
    Nekem valahogy az jön le az egészből, hogy a hagyományos technológia -amely a maga korában nagyszerű elképzelés volt, de bárhonnan nézzük is, sok-sok sebből vérző kompromisszumok gyűjteménye- egyfajta művészi megközelítését adja a zene tolmácsolásának -akárcsak egy szép festmény-, amit élvezettel szemlélünk, de tudjuk hogy a valóságnak egy egyéni szűrőn átengedett lenyomata. Kicsit túl, vagy alulszínezett a kép, a finomabb részletek a fantáziánkra vannak bízva. DE ettől még lehet élvezhető is.
    A gond ott kezdődik, amikor rájössz, hogy minden kép ugyanazon módon manipulált, és ez egy idő után nagyon idegesítő tud lenni, hacsak meg nem szokod, és el nem fogadod mint egyedül létező valóságot.
    A másik út pedig az amikor ott állsz a festmény tárgya előtt, (pl. ha tájképről van szó) és rájössz, hogy ami a képen volt annak nem sok köze van ahhoz amit a valóságban látsz. Ezt én Taorminában értettem meg, amikor a naplementében pont azon a helyen álltam ahonnan Csontváry megfestette azt a bizonyos képet.
    Félreértés ne essék, szeretem Csontváry-t, de még az ő művészete sem ér fel a valósággal, meg persze nem is ez volt a célja a festményeivel. Hatni akart rád, valamit elmondani a saját nyelvén, és ezt nagyon is jól csinálta. Akárcsak egy jó analóg erősítő…..
    Biztos vannak, meg lesznek akiknek a (jó) D erősítők már-már hiperrealisztikus “hang fotói” nem jönnek be, de én személy szerint vagy már túl fáradt vagyok a valóság ilyetén ferdítéséhez, vagy 45 év után sem értettem meg azt hogy mit is kellene(?) hallani valójában egy rögzített hangesemény visszajátszása során.
    Én mindenesetre így 65 évesen már a valóság pártján állok, épp eleget hülyítettem magamat (meg hagytam hogy hülyítsenek) nem csak hang-téren, szóval nálam marad a D. Aki bújt, aki nem….. 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?